A ​részeg erdő 140 csillagozás

Gerald Durrell: A részeg erdő

„…olyan ​volt a táj, mintha a természet hatalmas piapartira invitálta volna a mérsékelt égövi, szubtrópusi és trópusi növények fantasztikus keverékét. A pálmák, a csapzott fejükkel, ernyedten támasztották a pultot, mint megannyi hivatásos kocsmatöltelék; a tüskés bokrok ittasan akaszkodtak össze; egymás mellett foglaltak helyet jól öltözött virágok és borotválatlan kaktuszok; és mindenütt a palo borracho, a „részeg bot”, püffedt sörhasával, dülöngélve. A virágos tömegben pedig tirannuszok sürgölődtek, megannyi takaros, aprócska pincér, makulátlan hófehér ingmellben; a helybéliek flor blanca, vagyis fehér virág néven emlegetik ezt a madarat.”
Gerald Durrell még a világsikert meghozó Családom és egyéb állatfajták sorozat megírása előtt, 1954-ben járt Dél-Amerikában: ritka, kiveszőfélben levő állatfajtákat kutatott, és igyekezett minél többet eljuttatni angliai állatkertekbe. A részeg erdő, ennek a gyűjtőútnak mulattató története már teljes fegyverzetében mutatja be a népszerű… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1956

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 2012
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630793872 · Fordította: Borbás Mária · Illusztrálta: Réber László
>!
Európa, Budapest, 2004
234 oldal · ISBN: 9630776189 · Fordította: Borbás Mária · Illusztrálta: Réber László
>!
Európa, Budapest, 1996
234 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630758652 · Fordította: Borbás Mária · Illusztrálta: Réber László

1 további kiadás


Kedvencelte 10

Most olvassa 5

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Gerald Durrell: A részeg erdő

Bonyolult vidékre költözésünk alkalmából kaptam ismerősömtől A részeg erdő című Durrell kötetet. Dél-Amerika – korábban helyszíni archeológiai érdeklődésem tárgya – ma is foglalkoztat, s miután őserdőben sem jártam még, nem hogy a távoli argentínai és paraguayi őserdőkben, így érdeklődéssel olvastam a szerző és felesége átélt kalandjainak mulattató történeteit. A házaspár 1954-ben járt ott gyűjtőúton, hogy ritka kiveszőfélben lévő fajok egyedeit telepítse át Angliába. A humoros történetek az olvasók természeti ismereteit és természetszeretetét erősíthetik, legalábbis velem ezt tették…Legjobban tán „Micimackó” története tetszett.

SteelCurtain>!
Gerald Durrell: A részeg erdő

Mit lehet még elmondani egy Durrell mű kapcsán, ami nem minősül közhelynek? Humorát, állatszeretetét milliók taglalták már. Egy pillanatra mégis visszakanyarodnék rá, mert itt egy nagyrészt – rajta kívül álló okokból – sikertelen állatgyűjtő útjáról ír. De a csalódottság sem savanyítja be, nem siránkozik, mint hasonló helyzetben az emberek többsége. A keserűséget is humorral édesíti. Nemcsak az állatokat írja le páratlanul élethűen, de az embereket is zseniálisan tudja néhány mondattal eltéveszthetetlenül elénk varázsolni. Ma hajnalban például felriadva, a háztetőket cibáló viharos februári fagyban, szinte hallani véltem a varangyok koncertjébe rondító moszkitózümmögést.
No meg a paraguayi „forradalmat”!
S csak úgy desszertként lefesti azokat az istenkísértésként is jellemezhető ócskavas halmazokat, melyeket a világ másik felén a technika csodáiként ünnepelve – ki érti miért? – közlekedésre alkalmasnak minősítenek. Habár elnézve tömegközlekedésünk járműparkját, kissé érthetetlennek találom, hogy a neves szerző sosem gondolkozott el egy magyar expedíció lehetőségén. Állat is van itt bőven. Még a természetbe se kell kimenni érte. Bár lehet, hogy éppen a feladat egyszerűsége miatt maradtunk ki Durrell állatgyűjtő útjai sorából?

Angele>!
Gerald Durrell: A részeg erdő

Ez is öt csillag, de még mennyire!
Durrell nagy mesélő, ez már egészen bizonyos, és hiába ír ugyanarról, mindig egy kicsit más. Itt is volt állat gyűjtés és tartás, mindkettő igen szórakoztatóan elmesélve, volt tudományos ismeretterjesztés, és több érdekességgel bővült a gyűjtögetés, nahát volt izgalom.
Volt sok „állategyéniség”, volt sok kedves és segítőkész barát, megismerhettük feleségét, élcelődő modorával szívembe lopta magát, és volt Ursula Argentín leszármazottja.

kratas P>!
Gerald Durrell: A részeg erdő

Múltkorában beszélgettünk az egyik kollégával, hogy kinek mi a hobbija, mivel töltjük a szabadidőnket. Én persze hivatkoztam a könyvekre, ő azonban nem szokott olvasni, viszont minden szabadidejében utazgat.
Holnap eldicsekedem neki, hogy milyen klassz helyeken jártam én ma este és mennyi kalandban volt részem, miközben hatalmasakat kacagtam a vicces történeteken. Mesélek majd neki a bichos-okról, amelyik mindegyik 'muy lindo', madame Pauláról és helyes kis csapatáról, az elbűvölő Bebitáról, Sáráról, Micimackóról és az egész lökött bagázsról :)

encus625 P>!
Gerald Durrell: A részeg erdő

Az elejével nehezen haladtam. Nem tudom az okát, csak sejtem, miszerint a könyv egy részét nemrég hangoskönyvben meghallgattam Szacsvay László felolvasásában és így már kevésbé volt izgalmas. Amit már korábban meghallgattam, azok persze Sz.L. hangján szólaltak meg a fejemben. :)
Durrell nagyon jól ír, érdekesen és humorosan tud minden útjáról beszámolni. Mondjuk itt pont 5 kígyóval többről volt szó, mint amit én szerettem volna (nulla darab). Durrell legalább annyira kedveli ezeket is, mint egy ritka madár- vagy emlősfajt (sajnos).

>!
Európa, Budapest, 2012
236 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630793872 · Fordította: Borbás Mária · Illusztrálta: Réber László
Diosz P>!
Gerald Durrell: A részeg erdő

Durell mindig jó kikapcsolódás, a humora imádni való. Könnyen csúszik, mint egy pohár friss, tavaszi napsütésben kortyolgatott újbor.

ppayter>!
Gerald Durrell: A részeg erdő

Dél-Amerikában is elképesztő karaktereket vonz maga köré Durrell, a legkülönbözőbb állatok felkutatása közben pedig észrevétlenül tanít a természet szeretetére, tiszteletére és védelmére.

Geri99>!
Gerald Durrell: A részeg erdő

Nehéz dolgom van ennek a könyvnek az értékelésével, mert én szakmabeliként imádtam, hihetetlenül bájos és úgy angolosan humoros a stílusa, de nem tudom, hogy egy teljesen laikusnak mennyire érdekes. Ugyanis a regénynek „igazi története” nincsen, kizárólag egy dél-amerikai (amúgy sikertelen) állatgyűjtő út beszámolója. De Gerry annyira szeretetteljesen és érzékletesen ír a különféle állatok személyiségéről, hogy az embernek kedve támad állatgyűjtőnek menni, annak ellenére is, hogy világosan látszik, hogy ez az életmód nem való mindenkinek, szükséges kissé „kattantnak” lenni hozzá.
Mai szemmel furcsa lehet, hogy egy nagy természetvédő állatokat gyűjt állatkertek számára, de az 50-es, 60-as években még ez volt a megszokott, David Attenborough is így kezdte első sororzataiban. Ma már állatkertekben szaporodnak ezek az állatok, de valahonnan el kellett kezdeni.
A fordítás szemkiégető szarvashibája, hogy végig fajtát mond faj helyett, amely a biológia egyik legalapvetőbb fogalma (a fajta tenyésztett, a faj természetesen kialakult kategória). Egy lektor ezt igazán kijavíthatta volna, nem kell hozzá biológiai doktorátus. Szőrszálhasogatásnak tűnhet, de ha már a természet szeretetére nevelünk, nem szabad ilyeneket benne hagyni, Gerry valószínűleg fel lenne háborodva.

Mircsi P>!
Gerald Durrell: A részeg erdő

Az olvasási szokásaim szerint ennek a könyvnek nagyon nem kellett volna tetszenie. Semmi vámpír, semmi akció, csak állatok gyűjtögetése. Egyáltalán nem vagyok valami nagy állatfanatikus. Ennek ellenére tetszett, olvastatta magát, és helyenként szakadtam rajta a röhögéstől.:)

Piqlet1977 P>!
Gerald Durrell: A részeg erdő

Gery drágám!
R-r-rendkívül örülök, hogy ismét t-t-találkoztunk. R-r-remélem, gond nélkül hazaértek a hajóútról és sikerült minden p-p-példányt épségben elhelyezni. Várom vissza m-m-magukat sok szeretettel! Ön egy angyali ember!


Népszerű idézetek

B_Tünde P>!

A mintegy kétholdnyi mezőt magas pálmák szegélyezték, s közöttük hatalmas chacói pókok munkájának a nyoma látszott. Ennek a pókfajtának akkora a teste, mint a mogyoró, rózsaszín és fehér pettyes, hosszú, karcsú lábai egy tányérnyi területet is befednének. Sűrű, rugalmas, aranyszínű hálót sző.

109. oldal, 6. fejezet (Európa Könyvkiadó)

ÁrnyékVirág>!

– Sajnos, kénytelenek leszünk úgy elkészíteni, ahogyan a mamája szokta.
– Mégpedig? – nézett rám nagy érdeklődéssel Jacquie.
– Megrágja, lenyeli, azután a félig megemésztett levelet visszaöklendi, és megeteti a puha masszával a fiókáját.
– Szerinted mi is ezzel próbálkozzunk? – tudakolta gyanakvó hitvesem.
– Ó dehogy. Megközelítőleg ugyanazt a hatást érjük el, ha megrágjuk a spenótot.
-Megrág juk? Talán megrágod! – javasolta derűsen a feleségem.
– Sajnos, épp itt a bökkenő – magyaráztam – Én dohányzom, és alig hinném, hogy Eggbertnek ínyére lenne a nikotinos spenót.
– Más szóval: mivel én nem dohányzom, jutalmul rághatom én!
– Nagy vonalakban így gondoltam.
– Ha nekem valaki megjósolja, hogy ha hozzád megyek feleségül, szabad időmben spenótot csócsálhatok féleszű madaraknak, egy szavát sem hittem volna! – kesergett Jacquie.

43. oldal

2 hozzászólás
Angele>!

Fél óra hosszat tanulmányoztuk az argentin telefon használatának bonyolult művészetét, aztán egy szívvidító órát töltöttünk mindazok értesítésével megérkezésünkről, akikhez ajánlólevelet kaptunk. Ilyenek jócskán akadtak, bátyám ugyanis hosszabb ideig élt Argentínában, és mivel világéletében hideg közönnyel viseltetett barátainak a sorsa iránt, megadta nekem a nevüket-címüket.

5 hozzászólás
Angele>!

    – Ha nekem valaki megjósolja, hogy ha hozzád megyek feleségül, szabad időmben spenótot csócsálhatok féleszű madaraknak, egy szavát el nem hittem volna! – kesergett Jacquie.
    – Csupán a jó ügy érdekében – vigasztaltam. Jacquie azonban meg sem hallotta megjegyzésemet. – Mi több – folytatta komoran –, ha valaki megjósolja, és én el is hiszem, nyilván eszem ágában sem lett volna hozzád menni.
    Fogott egy nagy tányér spenótot, hidegen végigmért, és elvonult egy csendes zugba – csócsálni.

Angele>!

– Tudod, Gerry, ő nem tudja, miért kellenek neked a bichos.
– És megmagyaráztad?
– Igen, én megmondtam neki, mi csak azért jöttünk a Chacóba, hogy bichó-kat szerezzünk a zoológicó-knak.
– No és mit szólt ehhez?
– Azt mondta, minden gringo bolond, és reméli, Isten megóvja őt – felelte vigyorogva Rafael.

cassiesdream>!

– Jóságos égi – hüledezett Jacquie. – Hiszen ez Paula… Mi történhet odakint?
Kimásztam az ágyból, és a papucsomat keresgéltem. – Úgy hangzik, mintha épp erőszakot követnének el rajta – véltem.
– Lehetetlen – motyogta álmosan a feleségem. Amiatt nem sikoltozna.

Angele>!

Alábecsülöm a lelkiállapotát, ha azt mondom: őrjöngött dühében. Szó szerint forrt benne a méreg, és amikor megjelent fölötte a levegőben az arcom, tátott szájjal felfelé lendült.
Világéletemben azt hittem, hogy a csörgőkígyó nem tud felfelé csapni áldozatára, hanem előrelendül, mint minden egyéb kígyó.

Angele>!

    Színes beszámolómat sűrűn tarkították a kalapács- és fűrészrohamok, elegyedve Carlos, Rafael és Enrique még hangosabb spanyol szitoközönével. Mr. Hahn hamarosan eltette a jegyzetfüzetet.
    – Az az érzésem – mondta, miközben levetette a zakóját, és felgyűrte az inge ujját –, az az érzésem, jobban tudnék koncentrálni a sztorijára, ha kaphatnék még egy kis gint, és magam is részt vehetnék a favágóbálon.
    Így történt, hogy a gin, a kávé, a zsömle és a nótaszó ösztökélésével Carlos, Rafael, Enrique, jómagam meg a Daily Mirror Buenos Aires-i tudósítója hajnalig munkálkodtunk a ketreceken.

Angele>!

    – M-m-micsoda ember! – sóhajtott aztán tettetett kétségbeeséssel. – Éjnek éjszakáján telefonál, hogy szállásoljam el az állatait! Maga soha semmi m-m-másra nem gondol, csak az állataira?

SteelCurtain>!

A karhatalom eközben már pihenjben állt, és boldogan átengedte az ügy további intézését a főnöknek. Egyikük a fogát piszkálta fölöttébb módszeresen, a másik a karabély csövébe dugta az ujját, kihúzta, megszemlélte, s aggodalmas arckifejezése arra vallott: itt az ideje az évi nagytakarításnak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kathryn Lamb: Engedjenek ki! Segítség!
Alberto Vojtěch Frič: A hosszú vadász visszatér
Jules Verne: A rejtelmes sziget
Lucy Hawking – Stephen Hawking: George kulcsa a rejtélyes univerzumhoz
Jostein Gaarder: Sofie világa
Csákány György: Vesztegzár alatt
Borbély László: Kincskeresők
Jostein Gaarder: Anna világa
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett