A ​piknik és egyéb kalamajkák 91% 108 csillagozás

Gerry soha nem okoz csalódást, mégis a legjobban azokat az írásait szeretem, amelyek a lökött családjával kapcsolatosak, itt is ezek a novellái vitték a pálmát. És Larry…

Durrell könyveim az állandó olvasás és az elégtelen kötés miatt az oszlás különböző fázisaiban leledzenek. Ez a példány sem kivétel, konkrétan a háromnegyede salátaként esett az ölembe, egy oldal pedig ismeretlen galaxisokba konvergált… de még ez sem rontotta az olvasásélményt. (Úgyis fejből tudom, mi van a hiányzó lapon :) )
Legjobban persze a család kalandjairól szóló első két novella tetszett. Vidéki piknik, vagy görög hajókázás… ha Durrellék jelen vannak, úgyis kabaréba hajlik minden. A szabadban uzsonnázásnál még a legkisebb bakinak az minősül, hogy a kitűzött cél helyett tök máshová érkeznek meg, mindenesetre tökéletesen bizarr környezetben telepednek le. spoiler A hajó meg… ferde, egy lyuk van az oldalában, és ez még csak a kezdet. :D
De majdnem mind kedélyes és jópofa a többi történet is. Hogy kerül herceg a Canal Grandéba? Mekkora bonyodalmakat okoz, ha egy szálloda egyszem vendégeként vaskos szexuális könyveket tanulmányozunk a kíváncsi személyzet szeme láttára? Na jó, a Michelines történet kissé morbid befejezésű – mivel érdemelte ki az áhított csillagot a fogadó –, viszont kismiska ez az utolsó novellához képest, ahol az addigi vidám kikapcsolódásból horrorisztikus bugyrokba esünk át.
Emlékszem, gyerekkoromban anya konkrétan óva intett a történettől, ami természetesen neonreklámként villogó felhívás volt a suttyomban elolvasásra. Borsódzott is a hátam tőle még hónapokig, miközben előszeretettel ijesztgettem vele a gyerekpajtásokat, és alternatív rémtörténeteket írtunk a bejárat analógiájára.
Vihar, zord tél, barátságtalan kastély, nyomasztó hangulat, és persze rengeteg tükör. Minden klisé a helyén, de elfogult vagyok, és Durrelltől még ezt is kedvelem. Van valami naiv bája, bele tudnék kötni, de nem visz rá a lélek. :)
Öt csillag ez a könyv is!

„- Ezt nem hiszem el – motyogta megtörten Larry. – Ezt egyszerűen nem hiszem el. Frissiben vízre bocsátott hajó, és egy rohadt nagy lyuk van az oldalában, a bárban aggastyánok viktoriánus szalonzenekara nyekereg, és a csapból csak meleg víz folyik.
Ebben a pillanatban jelent meg mama, az izgatottság látható jeleivel.
– Larry, beszélni akarok veled – pihegte.
– Mit találtál? – nézett le rá Larry. – Jéghegyet a priccseden?
– Csótány van a kabinban. Margo rádobott egy üveg kölnivizet, az eltört, és most olyan szag van, mint a fodrásznál. És még a csótányt se találta el – közölte mama.
– Nos – válaszolt kimérten Larry –, örömmel hallom, hogy jól szórakoztok. Talán hajts fel egy pohárka tűzforró ouzót, hogy méltón megünnepeld kéjutazásunk nyitányát.”

Van itt írói véna bőven. Milyen kár, hogy kevés novellát írt. Egy vicces családi történetből a horror mélységeibe jutunk. Brrr, ki érti ezt? Poe nyomdokaiba lépve két rémtörténetet is kapunk, a második már szinte horror. A Férjhez adjuk a mamát novellái között is szerepel egy borzongató történet, itt kettő is, és igen, ezt is tudja.
A szex lélektanát pedig színpadon is szívesen látnám.

Erről nincs mit beszélni: ha jó krimit akarok, Agatha Christie-t veszek le a polcról, ha szórakozni, nevetni akarok, akkor bármelyik Gerald Durrell könyvvel garantált lesz a jókedv.
Ez sem volt kivétel – egyszerűen imádom a Durrell családot, soha nem okoznak csalódást, és örök hála Geraldnak, hogy mindezt megörökítette számunkra.
Mondjuk a stílusváltáson némileg meglepődtem, illetve az állatok hiányán, de szerintem ő receptkönyvet is írhatna, azt is imádnám :D

Kevés az ilyen maga nemében tökéletesen megírt könyv, melyet bla-bla-bla a moly.hu-tagság nélkül talán nem olvastam volna el soha. Minden oldalon humorbonbonok pukkannak, kacajpetárdák robbannak. „Aki nem akarja a szavait nyomtatásban látni, ne álljon szóba írókkal” – int egy másik könyve mottójában Gerald Durrell, ám én mégis büszke lennék rá, az én szavaim és/agy tetteim ilyen írásokban láttak volna napvilágot, amiken tényleg ennyire lehet nevetni. Állatimádatát méltányoljuk, csodáljuk érte, ahogy a fauna képviselőivel megérttette magát, de ez a derű, ez a bonvivánság volt az, amiért Gerryt annyira tudjuk szeretni mi is, ma is. Azt hiszem, szívesen tartózkodtam volna a társaságában.

A könyv szerkesztőjével azonban egy kicsit szigorú voltam-leszek: a sok röhögős anekdota után miért kellett betenni a legvégére egy igazi rémtörténetet, amit még Stevenson is megirigyelhetett volna? Az egész könyvet alig tudtam letenni, utána meg nem voltam képes felvenni, annyira rettegtem. Egyszerűen a sok viccesen könnyfakasztó történet után nem voltam erre fölkészülve, kérem. Mínusz fél csillag, no.

Durrell a humoros írás csimborasszója. A hat történet közül az első és második olvasása során könnyeimen keresztül nevettem, hahotáztam a hihetetlen abszurditástól. Piknikezés, hajóút, de milyen! Olvasni kell! :)

Csupa vidám, szórakoztató történet, nem igazán kíméli sem a családját, sem a barátait Gerald Durrell. :) Szeretem, hogy ha nem állatokról ír, akkor is bele-belecsempészi őket a történetekbe, ha máshogy nem, akkor hasonlatok formájában.
Végre megtudtam a Michelin csillagok történetét is, ez mindig is érdekelt. De a befejezése a történetnek némiképpen morbidra sikeredett. Érdekes, hogy amikor a családjáról mesél, az ő szerepe egészen csak a mesélő-megfigyelő szerepére korlátozódik, viszont a többi történetben, aktív szereplője lett a dolgoknak.
Az utolsó történet egészen hátborzongató volt, tényleg Poe-t idézte.
Ajánlom mindenkinek, aki könnyed kikapcsolódásra vágyódik.

A kedvenc Durrell novelláim vannak ebbena kötetben. A piknik tökéletesen visszaadjaa korfui évek hangulatát, igaz a szereplők kicsit idősebbek, de a jellemük semmit nem változott. A görög hajóval tett háromnapos út, igazi kalandtúra, a rekeszizmaimnak is, Ursula pedig akkora figura, hogy az első mondattól hangosan kuncogtam.
Nekem még a félelmetes utolsó darab is tetszett, bár nem teljesen illik a bohókás művekhez.

Szokásos Durrell-történetek, viccesek, képtelenek, de szerethetőek.
Az utolsó novellával nem voltam kibékülve, annyira nem Durrell ez… Emiatt a fél csillag levonás.

elfogult vagyok. nem tudok nem öt csillagot adni Durrellnek…
bár elég állattalan könyv ez a többihez képest.
de olyan, de olyan képek vannak benne… neeem, nem olyan. olyan elképzelős képek.