A ​halak jelleme 91% 361 csillagozás

Már akkor tudtam, hogy nagyon kellemes szórakozásban lesz részem, amikor G.D. leleplezte könyve címének eredetét. Igazán kedves és humoros történetekre számítottam és meg is kaptam azokat. A legjobban Mrs.Durrell születésnapjának megünneplése tetszett. Imádtam Spirot, aki élete kockáztatásával mentette ki Gerry anyját a sekély vízből.
spoiler Azon is jókat nevettem, amikor az autóbuszon a százötven darab elszabadult ékszerteknőcöt szedték össze. Tulajdonképpen egy kivétellel mindegyik elbeszélés tetszett. Sugárzik belőlük az állat- és emberszeretet. Véleményem szerint egyedül Ursula nem illik a képbe. Ezért tartok meg magamnak az öt csillagból egy kis darabot.

Napsütötte kertben Gerald Durrellt olvasgatni egyenlő a kényelmes létezéssel, és az arcomra rögzült zen mosollyal, még akkor is, ha a rongyosra használt könyv egyes lapjait néha gyengéden magával viszi a szellő. Kész nosztalgia is emellett, hiszen a huszonötödik oldalt még gyerekként kakaóztam le, a káef fejére hulló berendezés szemléletes ábráját pedig kamaszként véltem jó ötletnek egy spontán komodói varánusz rajzával kibővíteni. Ezzel most nem a vandál oldalamat szeretném megvilágítani, hanem hogy a lapokat végigpergetve nem csupán kihullik a fele, hanem megannyi mosolygós, elégedett olvasásemléket idéz vissza.
Az egyedi figurák mágnesként vonzzák a hasonszőrű fazonokat, az már egészen biztos. Mással nem lehet magyarázni, hogy Gerry ennyi érdekes, furcsa emberrel akadt össze élete folyamán, megannyi bohózatba illő jelenet közepette. A találó hasonlatait ezúttal is nagyon szerettem: „A káef alacsony ember volt, az arca rosszul elkészített sertéspástétomra emlékeztetett.” :D „Van den Goth úr nagydarab ember volt, olyan, mint egy faggyúból gyúrt orángután.”
Családi hajókirándulás menetrendszerű buktatókkal, görög logika, buszon szétrajzó teknősök, latrinába hulló körzeti felügyelő, egy orrvérzés bonyodalmai, és a szépséges, ámde képletesen és valóságosan is mások tyúkszemére lépő Ursula.
Nagy adag vidámság és derű az egész. :)

2017

„A dombtetőn ebben a pillanatban feltűnt az izzadó, lihegő, civakodó parasztlegények csoportja, közrefogva a jégszekrényt, Larry és Leslie pedig körülöttük ugrándozott. Olyanok voltak, mint egy részeg galacsinhajtóbogár-csoport, egy különösen nagyméretű trágyagolyóval.”

2020

Imádtam ezt a könyvet. Nagyon.
Én a Korfu-trilógiát nem olvastam, csak a sorozatot láttam, és azt imádtam. A trilógia (a szerző több más könyvével együtt) várólistára került, mindenképp el kell olvasnom Durrelltől, amit lehet. és ami megjelenik ebben a szép új kiadásban
Ebben a kötetetben 4 vagy 5 rövidebb írás jelenik meg, mind más-más korból. A cím eredete szerintem zseniális, nagyszerű volt olvasni a két író testvérpár dinamikájáról.:)

Volt egy történet, ami még Korfun játszódik, azt borzasztóan imádtam, nagyon-nagyon-nagyon jó volt! Aztán egy másik már Korfu után, Londonban játszódik, szintén csodálatos. Imádtam. Következett egy történet Gerry felnőttkorából, Afrikából, mennyei volt! Aztán egy idősebb, orrvérzős Gerry-történet – itt már kevesebb az állat, de ugyanannyi a szórakoztató stílus és történés. Az utolsó pedig egy romantikusabb sztori volt, ami meglepett, de kellemesen csalódtam benne.

Amit mindenképp kiemelnék: elképesztően jó a stílus. Nagyon-nagyon-nagyon vicces. Imádtam! A karaktereket, a helyszíneket, a hangulatokat. Tökéletes!

Ami még érdekesség, hogy mennyire egyszerűen kezelték a homoszexualitást a kötetben. Nincs túllihegve, nincs erőltetve, tökéletesen természetes. Nagyon tetszett benne.

Meg úgy egyáltalán… csodás, zseniális, olvassatok Durrellt!!!!

Ez a borító meg a szívem csücske, gyönyörű!<3

Ahogy egyre többet olvasok Durrelltől, úgy jövök rá, mekkora ember is volt ő.
Ez a kötet nem egy időszakhoz és helyszínhez tartozó novellákat tartalmaz, hiszem a Születésnap korfui gyerekkori emlék, a Teknőcszállítás már serdülőkorában játszódik Angliában, az Ursula több fiatalkori évét átöleli, az Előléptetés Kamerunban játszódik, amikor már gyakorlott állatgyűjtő.
Kivétel nélkül mindet szerettem, mind más, de mindben ott van az a tipikus durrelli életmód, ami – nem is tudom – talán életművész szóval írható le leginkább.
Kedvenc. Újraolvasós.

Ez a könyve kistörténetek gyűjteménye élete különböző szakaszaiból. Már a legelső a Születésnap miatt érdemes elolvasni, néhol „üvegtigrisi” jelenetek zajlottak, frenetikus volt. Aki nem akar hosszabb időt tölteni Durrellel, az csak olvassa el ebben az elsőt, azután viszont ha mégis folytatásra vágyik a Korfu trilógiával folytassa.
Bevallom a többi a Korfusokhoz képest mínusz fél csillag, volt amelyik mínusz egy. De ettől még nagyon kedves, szórakoztató anekdoták voltak ezek, igazán senki kedvét nem akarom elvenni tőlük. Én folytatom a többi könyvével, az biztos.
Aki nem érti a címet, az elején rögtön el is olvashatja miért lett ez, az nekem külön tetszett.

„Ajánlom ezt a könyvet bátyámnak, Larrynek, aki mindig írásra biztatott, és mindenki másnál jobban örült, ha sikerem volt.
“Ez a gyerek nem normális, csigákat hord a zsebében!”
Lawrence Durrell, 1931 körül
“Ez a gyerek nem normális, skorpiókat tart a gyufásdobozban!”
Lawrence Durrell, 1935 körül
“Ez a kölyök nem normális, állatkereskedésbe megy dolgozni!”
Lawrence Durrell, 1939 körül
“Ez a kölyök nem normális, állatkerti ápoló akar lenni!”
Lawrence Durrell, 1945 körül
“Ez az ember nem normális, kígyók közt csatangol a dzsungelben!”
Lawrence Durrell, 1952 körül
“Ez az ember nem normális, állatkertet akar nyitni!”
Lawrence Durrell, 1958 körül
“Ez az ember nem normális. Ha meghívod magadhoz, sast telepít a borospincédbe!”
Lawrence Durrell, 1967 körül
“Ez az ember nem normális!”
Lawrence Durrell, 1972 körül”

Kiváló. Olvastam régen is tőle, akkor is imádtam.
A legjobb a Teknőcszàllítás volt talàn.
Durellt mindenkinek!!!!!!!!

Nem tudok betelni Gerald Durrell történeteivel. Ezt a könyvet is befaltam nagy hirtelen. Egyszerűen imádom a kelekótya családját, a derűs hozzáállását a rossz dolgokhoz is. Ha valami gondom, bajom lenne, garantáltan az ő könyvei jobb kedvre derítenének, mert nyilván ő is így élt, gondolkozott, hogy mindig igyekezett a legrosszabb dologban is megtalálni a jót. Hiába ugyanazok a szereplők szerepelnek újra és újra, hiába ismerősek a helyszínek, mégis, tud még mindig újat mesélni és megnevetetni.
Ezek a novellák, apró történetek közül nehéz kedvencet választanom.
Egy cím születése: imádom Larryt, a lazaságát és komolyan meghatódtam az ajánláson is, miszerint hiába ő volt az író a családban, mégis büszke volt az öccse írói sikereire.
Születésnap: szokásos korfui bonyodalmak a Durrell családdal. Csak a kutyákat hiányoltam a hajóról.
Teknőcszállítás: érdekes volt olvasni, hogy Gerry hogyan indul el azon az úton, ami a saját állatkerthez vezet. Vajon hogy vonzotta magához a különleges embereket, helyzeteket?
Előléptetés: mintha a Gerald Durrell: A hahagáj-t olvastam volna :)
Orrvérzés: brutális történet, a hideg is kirázott tőle, mégis remekül szórakoztam közben, úgy írja le a könyvben ezt a szörnyű élményt. Azért szeretném tudni, hogy vajon mi baja volt igazából?
Ursula: szép emlék állítás egy hajdani kedvesnek.

Kedvenc idézeteim egyike: „Én sosem ülök rá az ülőkére. Ismertem egy lányt, aki egyszer ráült egy vécéülőkére és csömört kapott.”

Nekem Gerald Durrell eddig teljesen kimaradt az életemből. Viszont vannak a közelemben olyan molyok, akik nemcsak, hogy ismerik, de nagyon szeretik is. spoiler Uh. ez a két dolog így együtt pont elég ok volt ahhoz, hogy én is megismerkedjem vele. Talán nem ezzel a könyvével kellett volna kezdenem, már ha a keletkezések sorrendjét nézzük, de nem volt ez olyan rossz választás elsőre.

Durrell, brit zoológus volt, akit anyagi problémák, és a kedves rokonok jó tanácsai vittek rá, hogy könyvet írjon. Ennek az ötletnek lett aztán az eredménye, az első könyv, a többi pedig a nagy sikerre való tekintettel, követte is szép sorjában. Ez a kötet egyfajta gyűjteménye, az életmű korábbi regényeiből, történeteiből kimaradt kis szösszeneteknek, Korfuból, Kamerunból és Londonból vegyesen. S ugyan elsőre furcsa volt egyből a mély görög vizekben találni magam a teljes Durrell családdal és barátaikkal, de gyorsan képet kaptam a szereplőkről és már a első kaland olvasása közben hol a fejem fogtam (Larry felelőtlen könnyedsége miatt), hol nagyokat kuncogtam (Spiro és Max megnyilvánulásain és Durrell humorán). Aztán a következő történetekben szépen végigsuhanunk Londonon, ahol a 17 éves Gerald segéd lesz egy kisállat kereskedésben, minek révén jó néhány képtelen figurát ismer meg, én pedig boldog mosollyal nyugtázhattam, hogy az ifjúnak helyén a szíve és az esze is, ha állatokról van szó. Legyen az egy varangy, vagy egy guppi, az ifjú természetbarát szívvel-lélekkel gondját viseli. Majd megismerjük a felnőtt Geraldot és furcsa, de annál szórakoztatóbb barátait, akik mellett egy percig sem lehet unatkozni.

Mindig úgy gondoltam, hogy Durrell afféle mesekönyveket írt. Pedig inkább szórakoztató történeteket ifjaknak és nagyoknak, amikből nem hiányzik időnként a felnőtt humor sem. Könnyed kellemes kis kirándulás volt ez a könyv, egy derűs társasággal, amire épp nagy szükségem volt, uh. ez a sok-sok kellemes élmény garantáltan folytatáshoz vezet majd.

A kötet egy random novella válogatás az író különböző életszakaszaiból. A korfui sztori szokás szerint nagyon bejött, és tetszett még az állatkereskedős rész is. Az orrvérzőst kicsit szenvelgősnek találtam, viszont cserébe voltak benne jó poénok, tisztára angol humor. Aztán az afrikai „kapjuk össze magunkat” történet is szórakoztató volt. Igazából nem is tudom miért az a címe, hogy a Halak jelleme. Lehet épp ez volt a cél, hogy nincs is célja…
A Durrell esemény miatt nagyon hamar 4 könyvet is elolvastam az írótól, de a kedvencem az örök klasszikus lett, a Családom és egyéb állatfajták. Érdekes, hogy pont én mondom, de nekem legjobban az állatos történetei tetszenek. Durrell kalandos életet élt, és nagyon sok helyen megfordult a világban. Egyszerűen megnyugtató és élvezetes olvasni, mintha valami finom csemegét ennék, és beleszédülök az életébe, a világába, az őszinte rajongásába az állatok és természet iránt. Fogok még tőle olvasni, az biztos.

Vannak könyvek, amelyek képesek az ember életét megváltoztatni.
Megfogják az ember vállát és rázzák, rázzák, hogy ébresztő!
Nos, ez nem olyan. :)
Ámbár, ha valaki könnyed, kellemes, tengervíz
illatú, állat és ember zsongással teli, szivet melengető olvasmányt keres, jó helyen jár.