Az ​endogén expedíció 12 csillagozás

Gera György: Az endogén expedíció

„… Napról napra gyötrelmesebben haladtunk. A tésztás kőzetolvadék felhígult, a függőleges gázáramlások minduntalan kényszerpihenőre kárhoztattak bennünket. Nyolcadik napon megnőtt a nehézkedési erő, a mágneses tér besűrűsödött, s a képlékeny rétegmozgások áthatolhatatlan gátat emeltek elénk.”
A különös táj, amelyen Gera György regényének hősei átkelnek, mélyen a föld alatt rejtőzik, s a lények, akik az expedícióban részt vesznek, maguk is „tűzlények”, Endogénia lakói, a Föld belsejébe, köztük minden bizonnyal a legszokatlanabb és legtudományosabb az, amelyről a korán elhunyt Gera György posztumusz regénye szól.

Eredeti megjelenés éve: 1980

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1980
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632113721 · Illusztrálta: Korga György

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Zsola>!
Gera György: Az endogén expedíció

Két lehetőség van. Vagy nagyon meg lettem vezetve vagy valami egészen egyedi és különleges dologban volt részem Gera György Az endogén expedíció regényét olvasva. Én az utóbbira hajlok, mert úgy érzem, hogy ez az eddigi legegyedibb és legérdekesebb világ, amit magyar szerzőtől olvastam pedig nem is egy idegen bolygón játszódik történetünk, hanem csak a jó öreg Földünk belsejében.

Endogénia bizarr teremtényei a tűzlények, akik minden meghökkentő tulajdonságuk ellenére is nagyon emberiek. Pontosabban, ahogy haladtam előre a történetben egyre emberibbnek találtam őket. (vallás; szerelem; háború) Magát a történetvezetést sem egyszerű követni, mert ha jól számoltam, akkor három idősík között ugrálunk és sokszor ezek a síkok nemhogy külön fejezetekbe, de még külön bekezdésekbe sincsenek rendezve. (Azért szerintem egy kis odafigyeléssel követhető a dolog) A három idősík: az expedíció előtti történések, maga az expedíció és az expedíció utáni történések. Ezekből nekem a kedvencem, maga az expedíció spoiler volt. A másik két sík is élvezetes, összetett és sok mögöttes mondanivalóval rendelkezik.

Azt azért le kell szögezni, hogy nem tökéletes regény. Van benne néhány következetlenség és azzal sem vagyok tisztában, hogy ami tudományos leírás van benne, az mennyire fedi a valóságot. Továbbá a már említett idősíkokat szerintem szerencsésebb lett volna – a könnyebb befogadhatóság miatt – jobban elkülöníteni.

Összefoglalva, ez a regény egy nehezen befogadható nehezen emészthető viszont rendkívül különleges és érdekes mű. Örülök, hogy olvashattam.

10 hozzászólás
gyuszi64>!
Gera György: Az endogén expedíció

2021/80, otthoni polc, 4/11 eddigi értékelés

Keresem a szavakat, ki gondolta volna, hogy gyémántot lelek?
Hát itthon ilyen könyvet nem találunk, és külföldön sem lehet sok hasonló… Nemcsak arra a páratlan bravúrra gondolok, hogy a szerző egy emberközpontú és humanista regényt tudott írni – lényegében emberek nélkül; vagy hogy az esendő és hibázgató főszereplő/narrátor fejlődéstörténete művészileg mennyire jól megformált; itt valójában az EMBER az (most inkább csak személy), aki útkeresés közben rácsodálkozik a közösségre, a társadalomra, és az egész mű egy nagy kérdés: tényleg ilyenek vagyunk?

Ez egy összetett regény, erős filozófiai eszmefuttatásokkal. Szűkebb értelmezésben egy önkényuralom/forradalom kifejlődését és átalakulását olvashatjuk, tágabb perspektívában korunk társadalmának, a makroközösségek át/kialakulásának a parafrázisát. És hát a politikai vonal, szuperül megírt. Nem tévedünk nagyot, ha a híres klasszikus disztópiák mellé soroljuk (1984, Állatfarm, Mi, Kallocain), de a szerzői elemzés inkább társadalmi, mint egyéni; a filozófia, a tépelődő főhős gondolatgazdagsága, meg persze a sci-fi vonal sokkal erősebb Geránál. (Bár az első mondat után már nem sci-fiként olvastam: https://moly.hu/idezetek/1466077.)

A könyvecske nehezen olvasható, és nincs is a helyén kategorizálva. Értem én, miért tette be Kuczka a sorozatba (sajnálta volna, ha az értékei nem válnak közkinccsé), de nem tudom, jó helyre tette-e. Egy klasszikus SF olvasó teljesen kiakadhat (joggal), pedig csak részben cselekményhiányos a regény, de igazán a hard sf-elemeket se találhatjuk meg benne… *
Az irodalmár olvasó pedig nem jut el a kisalakú SF-könyvekig. Talán még G.A. úr X-ben befér nála, de sajnos Endogénia nem valószínű.

A szerzőnk viszont kiírta magát.

* Tényleg csak bámulok, honnan volt ennyi mersz Kuczkában. A sehollakók és a Kozmikus főnyeremény után adták ki ezt a könyvet…

4 hozzászólás
regulat>!
Gera György: Az endogén expedíció

Én készséggel elhiszem, hogy Gera könyve korszakos jelentőségű mű.
Még szerettem is volna, ha… ha a fantáziám tudta volna követni, az övét. De nem tudta.

Az a nagy büdös helyzet, hogy nem igazán tudtam elképzelni az endogéneket, értem én hogy ezek amolyan fénylényszerűségek. De egyszerűen nem tudom elképzelni a fekete csuklyás, meg páncélos anyagtalan fénylényeket… Ez van.
Jó, a tektonokat sem tudtam elképzelni.

Egyébként a vallásról, politikáról, manipulációról szóló gondolatai határozottan tetszettek. Miután nagy nehezen el tudtam szakadni attól, hogy nem tudom elképzelni a szereplőket a helyszíneket. Hogy mennyire zavart, hogy párhuzamosan használta a maga teremtette időmértéket, és a „földi időszámítást”.

Szóval alapjában véve szeretem a soft sci-fit. Talán még jobban is mint a hardot.
De itt az élvezetnek határt szabott a fantáziám. (igen, ezt már mondtam). Szóval az olyan földhözragadt olvasóknak, mint én úgy gondolom, hogy kín és szenvedés az eleje… de én az javallom, hogy szorítsa össze az olvasó a fogát és rágja át magát (hopp ez itt képzavar, de nekem tetszik), mert különben megéri.

Egyébként, biztos bennem van a hiba, de ebben az egész történetben egy baromi nagy adag XX. századi Magyarországot látok… egy jövőbeni gengszterváltás (ez az első eset, ahol úgy érzem, hogy nincs pontosabb leírása se a megtörtént valóságnak, se Gera jövőképének) utópiájával. Például a levert endogén lázadás története, nekem egyértelműen ’56 volt.

Igazából nagyon szívesen olvasnám, hogy egy történész, milyen párhuzamot lát(na) bele Gera regényébe és a történelembe.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1980
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632113721 · Illusztrálta: Korga György
Aquarius P>!
Gera György: Az endogén expedíció

Nem egy könnyű darab, annyi szent. Volt egy közel tíz éves sci-fi korszakom, tehát nem ismeretlen a műfaj számomra. A kezdeteknél rengeteg új szóval kell megismerkednünk, hogy a továbbiakban érteni- és élvezni tudjuk az olvasást.
Endogénia a Föld szilárd magmájában van, lakói a Tűzlények. Kiválasztottak, kivételesek, tökéletesek, örökéletűek, tehát boldogok. Tényleg boldogok? Valóban halhatatlanok? Komolyan csak a Föld esetleges pusztulása veszélyezteti létüket?
Kum rendíthetetlen vezetője és híve a rendszernek, de akadnak, akik más véleményen vannak. Padam a fejlődés híve. Cél kell, a kötelek eloldása. Nem lehet tunyaságra építeni egy világot.
Létezik békés megoldás? Születhet kompromisszum?
Batang a mesélő, érdekes figura, és ő is a gondolkodás híve, de ha Kum hatása alá kerül, elbizonytalanodik. Molom, Kum táborába tartozik, de célja önző.
Jók a karakterek kidolgozása, sok a szereplő, egyik kedvencem Krakk, aki talán a legletisztultabb egyéniség. Ada nem tett rám mély benyomást.
Gera György több, érdekes és izgalmas társadalmi értékkel szembesíti az olvasót. Jól kidolgozott sci-fi regény, de az idősíkokban történő utazás, nem mindig zökkenőmentes.
4,5 csillag!

cokestd>!
Gera György: Az endogén expedíció

Voltak benne jó gondolatok hitről, bizalomról, vallásról, istenről, ebből kifolyólag a hatalomról a bizonytalanságról és a bizalmatlanságról. Több sort is érdemes lenne idézni belőle, mert tényleg tartalmas. Viszont emellett nagyon vontatottnak érződött mégis pedig nem hosszú könyv. Jó alapötlet meg elképzelés, de valahogy mégis ingerszegény lett nekem.


Népszerű idézetek

regulat>!

Nincs gömbölyű hazugság, mindegyiken szükségképp csorba van.

93. oldal (Kozmosz, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
Aquarius P>!

Mialatt majd megfeszülök, hogy alagutat fúrjak a holnaphoz, kizárom magam a mából.

33. oldal

Aquarius P>!

Vagy tökéletesek vagyunk (…), s akkor nincs szükségünk istenre, vagy tökéletlenek, s akkor miért bízzunk abban, aki tökéletlenül teremtett bennünket?

25. oldal

Aquarius P>!

Legfőbb ellenségünk az egykedvűség s annak szörnyeteg sarja, a tunyaság.

57. oldal

Aquarius P>!

Ha megfosztanak hibáimtól, megnyerő leszek, de hamis.

50. oldal

Aquarius P>!

Ki mondhatja el, hogy jókor tett pontot a sor végére? Temérdek sor van, egyik sem befejezett, elég egy toldalék, s az egész értelme megváltozik.

175. oldal

Aquarius P>!

Nem ismertük még a ragaszkodás áldozatos formáit, sokat kellett még szenvednünk, hogy megértsük: lemondás nélkül nincs bajtársiasság.

47. oldal

Aquarius P>!

Jó volt tudnunk, hogy jók leszünk, nem élünk vissza a szabadsággal, testvériséget fogadtunk a balsorsban, és testvérek maradunk az örömben is.

54. oldal

gyuszi64 >!

Háromszáz spon* óta tértem haza az emberek közül. (* A spon a szubjektív idő mértékegysége, több fázisú belső izzást tagol; 1 spon = 72 poltor.)

(első mondat)

1 hozzászólás
gyuszi64>!

Ez is elvont elmélet – jegyeztem meg. Korántsem – felelte. Bármilyen gondviselés jogbitorlás, nincs jó vagy rossz önkényuralom, ahol a népfelség ismeretlen, az angyal is zsarnokká válik. Hogy bízhat ennyire az erényben? – kérdeztem.

98. oldal, Hetedik fejezet (Kozmosz Könyvek, 1980)


Hasonló könyvek címkék alapján

Raana Raas: Ellenállók
Raana Raas: Hazatérők
Brandon Hackett: Xeno
Szathmári Sándor: Kazohinia
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról
Fábián Péter – Kozmajer Viktor: Bloodlust 4. – Seraph
Gabriel Wolf (szerk.): Oberon álma
Dalos György: 1985
Uwine C. Summersgoal: Vénusz fátyla
Méray-Horváth Károly: Amerika cézárja