Maigret ​védekezik (Maigret) 89% 75 csillagozás

Figyelemre méltó darab a Maigret történetek között. Számomra mindenképpen.
Legelőször is azért, mert a jó Pardon doktor (és még néhányan) szembesítik a felügyelőt az alkoholizmusával. Ezen már sokakkal vitatkoztam, eszmét cseréltem néhányszor és tessék Simenon elismeri, hogy hőse iszik. Majd ezt azzal enyhíti, hogy főleg stressz hatására, azaz, ha nyomoz… különben nem csak akkor.
Aztán azért is figyelemre méltó, mert tekinthetjük ezt a regényt a a Manuel Palmari gyilkosság felvezetésének is.
Oly annyira, hogy a pár oldalnyi, és később recycled oldalt olvasva kötéshibára gyanakodtam… Mert, hogy volt szerencsém a lezáró regényt előbb olvasni.

Ezeken túl minden ott van benne, amiért a Maigret történeteket szeretjük. A noir hangulat, a nosztalgia (meg persze az új típusú és a régi vágású igazságügyi tisztviselők szembenállása), a véletlen, és persze a csavaros bűntény. Ez utóbbi nem csak megérint Maigretet, hanem személyesen is érinti, mivel el akarják tüntetni a színről… Csapdát állítanak neki, amiből úgy tűnik, nehéz lesz kimásznia. De nem lehetetlen…

ps.: elvileg a park kiadó (sic!) kötetének a fülszövegében az szerepel, hogy a jó felügyelőt gyilkossággal vádolják… Ne dőljön be senki. Ez akkora baromság, mint ide… a quai des Orfévres.

Nagyszerű regény volt, és ahogy olvastam, elő is jöttek néhol a sok évvel korábbi olvasás emlékei. Izgalmas volt, ahogyan Maigret egy agyafúrt terv miatt a „másik oldalra” kerül. Egyáltalán nem irigyeltem a főfelügyelőt, mert nemcsak egy zseniális agyú bűnözővel van dolga (Létezik-e a bűnöző, aki a rosszat kizárólag a rosszért teszik. És a gazságot az igazság teljes ismeretében követik el? – kérdezte pardon a főfelügyelőtől.), de szembekerült azzal a vagyonos és befolyásos társadalmi réteggel, akiket pedig annyira nem szeret.
És hogy sikerül-e megoldania az ügyet, az bizonyítja, hogy születtek még Maigret-történetek ezután a könyv után is. :-)

Nyilvánvalóan színesítették a történetet, amikor a főfelügyelő betért ide-oda, hogy igyon egy keveset, vagy éppen az étkezéseit írta le Simenon. Igazi, hangulatos, párizsi történet volt. :-) Szerettem.

Kedvelt felügyelőnket ezuttal egy nem várt ügy szálainak felgöngyölítése foglalja le, ugyanis a bűnöző célpontja ezuttal Ő maga. Érdekes módon nem kerülne ilyen csávába, ha egy másik bűneset-sorozat kapcsán nem a szomszédban nyomozna, amit az ellene áskálódó illető félreért, de ahelyett, hogy eltenné főhősünket láb alól, inkább egy fondorlatos terv által le akarja járatni a testületben.
Maigret mint mindig, szép lassan ezt a számára kellemetlen ügyet is megoldja.
A kisregény olvasmányos, és letehetlen. Egyetlen kis hátránya, hogy viszonylag rövid, így a dolgokra hamar fény derül. Simenon megtoldhatta volna még 50-100 oldallal, amibe még belefért volna pár csavar és egy kicsivel több izgalom.

A könyv hatására újfent megkedveltem Maigret felügyelőt, és leöntöttem a fehér pulóveremet forralt borral. Utoljára a Vichy-s kalandja tetszett ennyire, amely történetnél szintén jelen volt a szellemesség, az érdekes megoldás, és a hangulatfestő leírás.
Párizs szinte sistergett a hőségben, amikor Maigret szembesül azzal, hogy nem kevesebbel vádolják, minthogy erőszakkal leitatott és levetkőztetett egy lányt. A felügyelő inkább magát itatná le a hír hallatán, majd a kifejezett tiltás ellenére azon nyomban nyomozni, és természetesen iszogatni kezd. Ezek voltak az év leghosszabb napjai… amikor főhősünk annyira útjában állt valakinek, hogy az ilyen koholt vádat talált ki ellene… de vajon kinek, és miért? Ragyogó napsütés, odakint énekeltek a madarak. A Szajna-parton egy csavargó nagy odaadással mosta a fehérneműjét. Madame Maigretnek, aki éppen a legszebb ruhájában pompázik, most első alkalommal nyílik alkalma arra, hogy megfigyelje közelről, hogyan is dolgozik a férje, és közben titkon aggódjon annak szeszfogyasztása miatt. (A nyomozás alatti teljesítmény: 2 konyak, 2 üveg + 1 pohár sör, 1 pohár fehér bor, 1 ánizslikőr, 2 pohár mandarin-kuraszo likőr, 1 korty szilvapálinka, 1 üveg Ó-Saint-Émilion egy része)
Az ügy izgalmas és meglepő, nem csupán a véletlenek váratlan összejátszása, vagy Maigret rekordmennyiségű szabálysértése miatt, hanem mert kiderül, hogy a felesége főztjét semmi nem múlja felül, hogy a nemzetközi szélhámosok csak tisztes helyeken étkeznek, hogy a sztomatológus előkelőbb, mint a fogorvos, hogy csupa igaz nőstény fordul meg a lapokon, többek közt Maigret meglepő jellemzésében is. Felügyelőnk amúgy viszonylag higgadtan fogadja a rágalmakat, de egész alakja mintha súlyosabbá, tömörebbé vált volna. Mindenesetre bárki bármit gondol, ő nem az a nagydarab, esetlen fickó, aki zsémbes képpel örökösen a pipáját szopogatja! Ezúttal egészen szellemes megjegyzéseket hint el, és miközben végigissza Párizs bárjainak kínálatát, valamint rendszeres megbeszéléseket folytat az alvilág egyik fejedelmével és annak exkéjhölgy barátnőjével… mellékesen sikeresen felgöngyölíti a meglepő ügyet is.
A titokzatos rosszakaró kiléténél már csak az a nagyobb rejtély, hogy én miért fehér pulóverben ivójátékozom Maigret felügyelővel. :D

„ – Korrektül viselkedik velem – folytatta Manuel – ezt elismerem, kedvelem is magát. de ez még nem ok arra, hogy szinte mindennap meglátogasson, mint egy beteg rokont. legközelebb hozhatna virágot meg édességet is…”

Kellemes, régimódi darab, klasszikus krimik kedvelőinek való. Egy ügyes rejtély okos felgöngyölítése, sok – de nem bosszantóan sok – talpalással, beszélgetéssel, és sok gondolkodással. Értékelem Maigret gondolkodásmódját és kitartását.
Már csak azt az egyet nem értem, hogy spoiler. De ez nem a könyv hibája.

Egy ideje keresek egy jó Maigret történetet, és most megtaláltam. Vérbeli noir, sötét hangulatok, rejtélyes játszma a háttérben, a gonosz leselkedik itten a felügyelőre.
Maigret-t csőbe húzzák, és maga áll neki kinyomozni, mi lehet a háttérben. Természetesen főnökei sem segítik, túl magasról jött a telefon. És megoldja, ilyen gyerek ez a Maigret. Hogy azt mondtam jó és nem tökéletes, az azért van, mert a végén van benne egy kis hiba. spoiler Hát ezért.
De a szöveg ragyogó, Simenon szépirodalmi igénnyel formálta a regényt, és nekem úgy tűnik, hogy az újrafordítás is megérte az érte kiadott pénzt.

Érdekes volt, mert egyszer a felügyelő a másik oldalra kerül és őt vádolják meg bűncselekménnyel. A könyv végére tisztázza magát, de nincs egyszerű dolga.
Megtudhatjuk továbbá a könyvből azt is, hogy:
– A felügyelő keresztneve Jules
– Nincs autója, de jogosítványa sem
– Jelenleg 52 éves, és 3 év múlva nyugdíjba megy (most ráhúzhatna még egy tízest kb…)
– Felesége ebben a könyvben lehet tanúja először (vajon utoljára is?), hogy a férje kihallgat valakit.
– spoiler

Izgalmas, érdekes történet volt a másik „rossz” oldalra kerülő Maigret-ről. Valahogy azt éreztem, hogy a felettesei nem igazán állnak mellette, inkább olyan, mintha még örülnének is egy kicsit. Igaz, hogy régimódi módszerei vannak, de a törvényt szolgálja és sikeres. spoiler Ennyi alkohol szolgálatban?! :-)

Első Maigret-regényem volt, úgyhogy ártatlan lyányként vágtam bele, én valamiért azt hittem Simenon történetei könnyed, nyári kis krimik (nem, mintha azokkal baj lenne), nem értem, hogy tudtam ekkorát tévedni. Még szerencse, hogy végre pótlom hiányosságaimat.
Nagyon jól megírt, és nem csak jól, de stílusosan és szépen fogalmazott, rendkívül élvezetes noir-krimit kaptam, ami hiába volt x-edik kötete a sorozatnak, semmi fáradtságot nem éreztem benne, a karakterek és a helyszínek címszavakból is rendkívül jól körvonalazódtak előttem, könnyedén el tudtam merülni a világában, és alig akartam otthagyni. Élveztem a sötét, nyomasztó hangulatot, ami a nem hétköznapi nyomozást átjárta, és számomra pont kellően csavaros volt a történet, olyan, ami meglep, de nem érzem olcsónak.

Jules Maigret (keresztnevén említik a főfelügyelőt, igazi ritkaság!) hirtelen az asztal másik felén találja magát. Nincs sör, nincsenek szendvicsek és nincs egész éjszakába nyúló kihallgatás, csak fél kínkeserves óra, ami megváltoztat mindent. Maigret vádlott, nem nyomozhat, persze nyomoz, betegszabadságra küldik, a korábbi nyugdíjazást és egy szaftos botrányt is lebegtetve. Háziorvosa és jó barátja, Pardon elrendeli, hogy kevesebbet italozzon; a semmiből jött kirúgás eshetősége nemigen támogatja ezt a törekvést, ha egyáltalán a csírája létezett volna Maigret gondolataiban. De a főfelügyelő nem tettes, így kénytelen saját szakállára folytatni a kérdezősködést, hogy bizonyítsa ártatlanságát. Ezzel egyidőben egy háromszoros gyilkost is kézre kerít, majd visszakapja az ügyeit, többek közt a hosszú évek óta tartó ékszerrablás-sorozatot is, amit a következő kötetben sikerül felderítenie.