Maigret ​revolvere (Maigret) 29 csillagozás

Georges Simenon: Maigret revolvere

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mme Maigret váratlan látogatót kap egy kétségbeesett fiatalember személyében, aki a férjével szeretne beszélni. Aztán hirtelen eltűnik a lakásból, ellopja a felügyelő revolverét. Maigret hamarosan találkozik egy beteg, szerencsétlen emberrel, akiről kiderül, hogy a fiú apja. De hogy került egy pályaudvari csomagmegőrzőjébe egy hulla? Delteil, az igazságszeretetéről, harciasságáról híres képviselő politikai gyilkosság áldozata lett-e, vagy nőügy keresendő a háttérben? Miért lopta el a fiú a revolvert, ha nem ő a gyilkos? Miért utazik Maigret Londonba, miért eszik óriási vacsorát a luxusszállóban? Úgy tűnik, nincs összefüggés több keveredő elem között…

Eredeti cím: Le revolver de Maigret

Eredeti megjelenés éve: 1952

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Albatrosz könyvek

>!
Magvető, Budapest, 1981
198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632715616 · Fordította: Halda Aliz

Enciklopédia 22


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Georges Simenon: Maigret revolvere

Simenon egy 1952-ben írt ujjgyakorlata, amely mélyen rávilágít a felügyelő emberséges módszereire. Egy fiú – aki lakásán jelenik meg – ellopja az ajándékba kapott pisztolyát. Ezzel indul a regény, amelyben aztán feltűnik egy képviselő hullája is. A főfelügyelő megérteni szeretné az apát és fiát, majd a helyzetet, ami néhány találkozás, majd egy londoni kiruccanás és egy gyötrő, éhezve töltött nap után sikerül is. Ekkor már fel tudja vázolni az okokat és a történéseket, a három gyermekét egyedül felnevelő férfi megpróbáltatásait, kétségbe esett próbálkozását, s fia ragaszkodását, akivel – hiányzó, meg nem született gyermekei helyett – kicsit ő is atyáskodhat.
Eredeti hangulatú Maigret történet és igen, a főfelügyelő gyakran megszomjazik, de néha csak egy felidézett hangulat kedvéért kortyol, csak mint egy férfiember…
Nekem tetszett, bár Maigret nem profilozó, működése idején ezt még ki sem találták, de módszerei ezt az irányt testesítik meg!

regulat>!
Georges Simenon: Maigret revolvere

Ánizslikőrök, borok, whiskeyk és sörök…. Maigret nyomoz.

Kellemes ez a különös(?) ügy, ami lényegében úgy indul, hogy egy jó házból valónak látszó fiatalember lenyúlja Maigret revolverét. Egy fiatalember, akinek az apja szeretne találkozni Maigrettel, mert az az újságok szerint: emberséges.
Akinek az apja összefüggésbe hozható egy képviselő meggyilkolásával…

És Maigret nyomoz. Párizsban, Londonban.
Az olvasó meg megismeri az idegen pályán szorongó felügyelőt, aki persze megfejti a gyilkosság rejtélyét, lényegében megmenti a fiatalembert… és mint egy nagy kövér pók a háló sarkában lesben áll, hogy elkapja az igazi bűnöst.

Az ilyenekért szeretünk Simenont olvasni.

Miközben számolgatjuk, hogy mennyit iszik a felügyelő nyomozás közben. Nem keveset.

>!
Magvető, Budapest, 1981
198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632715616 · Fordította: Halda Aliz
gyuszi64>!
Georges Simenon: Maigret revolvere

2020/162. otthoni polc

Jellegzetes Maigret (Simenon), a szociológiai krimi palettáján – épp olyan stílusban, ami nagyon tud tetszeni, ha az olvasó ráharap… Nem túl erős bűnügy, viszont a környezet bemutatása, a személyiségek finom jellemzése hozzátesz a 30-as és 60-as évek közötti Simenon-sagához. A néhány száz művet tényleg csak együttesen, összefüggéseiben érdemes vizsgálni.

Most éppannyi újat tudunk meg Maigret lakásáról, a nappaliról és a konyháról, mint a személyiségének újabb vonásairól; vagy néhány szomszédjáról, az ijesztően hatékony Scotland Yardról, egy mély rendőrbarátságról stb. stb.

Nagyon szívesen olvasnék olyan szakdolgozatokat, mint „A francia lakás az 50-es években”, „Hogyan éltek a párizsiak a háború után” vagy „A francia alkalmazottak étkezési szokásai”, a Simenon-művek alapján. :)

bánoczy_eszter>!
Georges Simenon: Maigret revolvere

Eléggé untam, a cselekmények kiszámíthatóak voltak, a tettes kiléte szintúgy , nem a legjobb krimi.

Tiger205>!
Georges Simenon: Maigret revolvere

Elolvastam, olyan Maigret-hangulata van. De ennyi az összes jó, amit tudok róla mondani.
Semmi fordulat, semmi izgalom, semmi….krimis :(

Nienna001 P>!
Georges Simenon: Maigret revolvere

Ajándékba kaptam, még nem olvastam a szerzőtől, szóval leültem és három vagy négy órával később éjféltálban szépen be is fejeztem. Olyan kis vékonyka kötet. Először is megtudtam belőle, hogy Maigret nős, rögtön az első oldalon. A következő információ morzsa, hogy lelkiismeretes, és elismert nyomozó, aki apró-cseprő ügyekkel kénytelen foglalkozni (ki lopta ki a templomi perselyből a pénzt) és emellett egy feltételezés és a saját eltűnt revolvere nyomán utána megy egy ügynek, amivel senki nem bízta meg (legalábbis az elején). A krimi szál maga egyszerű, kevés szereplő lehet gyanús. Közben meg Maigret iszogatja az irodájába rejtett laposüveget. Egyáltalán meglepően sokat alkoholizálnak ebben a könyvben. Az 1950-es években nem volt víz? Vagy az csak a tömények hígítására szolgált volna?
Visszatérve, mindennek ellenére egyszeri olvasmánynak elmegy. Nem hinném, hogy újraolvasnám majd.

ChEebor>!
Georges Simenon: Maigret revolvere

Érdekes az alaphelyzete, és jól dolgozza ki a rejtélyt. Ahogy kell, most is elég lassú és melankolikus a történet, de végig vártam, mi fog történni, tulajdonképp ki lesz a gyilkos és miért is kellett eltűnnie annak a bizonyos revolvernek.


Népszerű idézetek

regulat>!

– (…) Van annyi ideje, hogy igyunk egy pohárral a Dauphie-ban?
– Na jó, de csak állva.
(…) Az ánizslikör éppen olyan volt, amilyen egy ilyen napon lehetett. Ittak egyet, még egyet, majd egy harmadikat is.

8. oldal (Magvető, 1981)

1 hozzászólás
regulat>!

Egy bisztró előtt eszébe jutott a tegnapi ánizsos likőr, amely olyan jól illett a születő nyárhoz. Bement, rendelt egyet a bárpultnál (…)

38. oldal (Magvető, 1981)

4 hozzászólás
regulat>!

– Pincér! Egy epertortát!
– És ön? – kérdezte Alain.
– Ritkán eszem süteményt. Egy kávét és egy konyakot.

179. oldaldal (Magvető, 1981)

regulat>!

– (…) Gondolom, sörük nincs.
– De igen, uram. Milyen sört parancsol?
Mindenféle sör volt: holland, dán, német, sőt egy olyan francia márka is, amelyet Maigret nem ismert.
Franciaországban egyszerre két üveggel rendelt volna annyira elcsigázottnak érezte magát, de itt nem mert.

140. oldal (Magvető, 1981)

4 hozzászólás
regulat>!

– Én azért még meginnék egy pohár sört. Megengeded?
Nem annyira a sör, inkább a pub hangulata vonzotta Maigret-t.

185. oldal (Magvető, 1981)

2 hozzászólás
regulat>!

– Ugyanazt, uram?
– Nem, egy szendvicset kérek.
– Bocsánat, uram. A hallban tilos ételt felszolgálnunk.
Maigret sírni tudott volna dühében.
– Akkor hozzon, amit akar. Rendben van! Hozzon whiskyt.

142. oldal (Magvető, 1981)

1 hozzászólás
regulat>!

Ahogy közeledtek a boulevard Richard-Lenoirhoz, Magreit-nek eszébe juthatott a pub, ahol egy pohár sört ivott lefekvés előtt, mert hirtelen szomjas lett.
– Nem baj, ha…
Ugyan, dehogy! Menj, igyál. Megvárlak.
Egy kis bisztró előtt álltak, Mme Maigret csak feszengett volna benn.

192. oldal (Magvető, 1981)

1 hozzászólás
regulat>!

Tegnap este azonban a kezében volt, kivette a fiókból hogy megmutassa egy barátjának vagy inkább kollégájának, akit meghívott egy konyakra.

10. oldal (Magvető, 1981)

regulat>!

– Whisky?
– Legyen szíves.
– Szódával?
Maigret fintora jelezhette, hogy az italt nem találta túlságosan jónak, mert a mixer megszólalt:
– Még egyet, uram, duplát?
Ez már jobb volt.

125. oldal (Magvető, 1981)

regulat>!

– Tényleg nem akarsz inni semmit?
– Csak vizet.
Maigret azért rendelt magának egy üveg bort, rajnait. Magas, kecses, zöld színben játszó talpas poharakat tettek eléjük, a talp egy árnyalattal sötétebb volt.

166. oldal (Magvető, 1981)


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Halál a felhők között
Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya
Frei Tamás: A megmentő
S. J. Watson: A másik én
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
R. Kelényi Angelika: A párizsi nő
Alice Campbell: A pók hálójában
Amélie Nothomb: Ördögi kozmetika
François Emmanuel: A mélabús gyilkos
Daniel Pennac: A karabélyos tündér