Maigret ​pipája (Maigret) 42 csillagozás

Három bűnügyi regény
Georges Simenon: Maigret pipája

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Simenon három bűnügyi történetét adjuk közre ebben a kötetben.
A kötet címadó regényében, a MAIGRET PIPÁJÁ-ban egy szemfüles, bár holdkórosnak látsz fiatalember vakmerően ellopja Maigret pipáját, mégpedig a mesterdetektív orra elől. Maigret pipája nyomába ered, s így jut egy már-már végzetessé váló titok nyitjára.
A MAIGRET AZ ESKÜDTSZÉKEN Maigret rendhagyó „magánnyomozásának” kicsit véres és nagyon izgalmas története.
A MAIGRET MEGHARAGSZIK szokatlanul fényűző környezetbe, gyönyörű villákba és szívfájdító teniszpályákra vezeti el az olvasót és Maigret-t egy meglehetősen aljas bűntett szövevényes labirintusán és, amelynek végpontján a félelmetes és impozáns nagymama áll.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete Könyvek

>!
Európa, Budapest, 1985
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630734524 · Fordította: Raýman Katalin, Somló Vera

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Georges Simenon: Maigret pipája

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

Három Maigret történet, melyekben a felügyelő különböző korú. A fiatal Maigret-et követi a nyugdíj előtt álló, majd a nyugdíjas, de még mindig visszahívható nyomozó. Az első novella, melyben a „főnök” ellopott pipája után kutat, s közben megold egy bűnügyet nem annyira ütős, de a másik kettő már hozza a szokott színvonalat és hangulatot, na meg az alkoholszintet is, amely úgy tűnik idősebb korban már nélkülözhetetlen része a Maigret történeteknek. Én megértem a felügyelőt, valamivel ellensúlyozni kell a októberi ólmos-szürke napokat, ill. oldani a foglalkozásból adódó feszültséget…Egészségére!

2 hozzászólás
>!
eme P
Georges Simenon: Maigret pipája

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

Az igazság az, hogy én és Maigret felügyelő (még) nem vagyunk túl jó barátságban. Igaz, viszonylag ritkán is találkozunk. Nem mondhatnám, hogy nyomozónk ellenszenves lenne, csak épp nem szívem csücske. Ez a mostani találkozás – na jó, régebbi, de a róla való beszámoló idáig tolódott krónikus értékelésírás-undoritiszban való megbetegedés miatt –, szóval ez a legutóbbi találkozás valójában három volt. Három röpke összefutás a fiatal, majd idősebb, nyugdíj előtt álló és már nyugdíjas Maigret-vel, aki mindig ügyes-bajos dolgaival volt elfoglalva, úgysmint eltűnt pipája felkutatásával, vidéki ház keresésével, majd vásárlásával, a hivatásával járó kínosabb feladatokkal (esküdtszék előtti szerepléssel) és az ezzel járó szorongással, egy volt osztálytárs idegeket felborzoló, múltból való felbukkanásával, na meg persze (jó) pár pohár ital közt néhány bűntény felgöngyölítésével… Ennek ellenére nem tűnik túl látványosnak és mozgalmasnak ez az élet, inkább olyan csöndes és nyugalmas, amelynek őszén kis vidéki ház és borsófejtő feleség társasága várja a nyugdíjazott Maigret. Hogy a felügyelő nyugdíjba vonulása után is felügyelő marad (még ha kertésznek nézik is), ez nem kétséges, és az sem, hogy megfelelő ráhatással és kíváncsiságának felébresztésével ki is lehet mozdítani őt a monotonon kopogó borsószemek világából. Hogy aztán kiderüljön, inkább ez a pihenős egyhangúság, mint a „túlságosan harmonikus, túl nyugodt vonalú színhely”, amelynek kulisszái mögött kölcsönös kémkedések és folytonos hazugságok állnak, és ahol csak úgy spoiler.
A három találkozás fő történetéről egyenként inkább nem szólnék, így is alig tudtam meg valamit egy-egy történet előzményeiről, csak úgy, in medias res csöppentem bele a dolgokba, aztán, némi nyomozás után ment is tovább Maigret a maga útján, otthagyva engem ezer kérdéssel, többek közt azzal, hogy találkozom-e valaha újra vele, és ha igen, kellemesebb lesz-e az a találkozás.

>!
Hoacin
Georges Simenon: Maigret pipája

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

Komótos nyomozások és hangulatokba süppedés Maigret felügyelővel.
A címadó novella egy rövid és furcsa eset története, melyben valaki nem átallja elcsórni főhősünk pipáját, ő pedig ezáltal belesodródik egy homályos ügybe. Ügyfele állítása szerint valaki állandóan behatol a lakásába, nem visz el semmit, nem hagy nyomot, de rendszeresen tesz-vesz benne. Maigret inkább a pipáját keresi, mint a megoldást, de azért hozza a tőle megszokott színvonalat. „Olyan volt, mint egy szivacs, amely lassan átitatódik a környezettel.” De a felbukkanásai is hatásosak: „hirtelen merült föl a sötétségből az ajtónyílásban, szinte természetfölötti nagyságban, és pipával a szájában megbökte a kalapja szélét.” :D Nagyon bírom ezeket a jellemzéseket.
A második novella, a Maigret az esküdtszéken pont olyan hosszú és fárasztó, mint egy bírósági ügy. Néha erőltetnem kellett, hogy ne hagyjam félbe az olvasást, gyakorlatilag negyed ilyen terjedelemben elmondható lett volna a nem túl lebilincselő sztori, amiben még a lakások légkörének fontossága volt a legérdekesebb mozzanat, a fásult mellékszereplők sorsa és szerepe kitalálható, miközben fülledt a levegő, esik az eső, a tárgyalóteremben büdös van, és mindenki rosszkedvű.
Ezek után a Maigret megharagszik üdítően jó volt, bár felügyelőnk haragját én nem éreztem benne jelentősebbnek, mint máskor. Ezzel a lendülettel lehetett volna a címe Maigret és a kolorádóbogarak is. Merthogy nyugalmazott főhősünk éppen szalmakalapban irtja a kártevőket kertjében, midőn betoppan hozzá egy erélyes nagymama, és belerángatja egy nyomozásba. A mami stílusa üde színfolt a lomha hangulatban, Maigret-t kapásból kertésznek nézi, a feleségét cselédnek, miközben azt ecseteli, hogyan szökött meg otthonról a limuzinnal, hogy előadhassa a mondandóját. A történetből kiderül, hogy egy elhanyagolt konyha üdítőbb, mint a köménypálinka, a családi szennyes pedig nyomasztóbb, mint egy szépen ápolt teniszpálya. Maga a nyomozás nem túl nagy volumenű, felügyelőnk inkább csak sodródik a hangulattal, pipázgat, hümmög, hogy aztán a végén a megfejtést másvalaki árulja el neki. Itt nem annyira a szürke agysejteken van a hangsúly, mint inkább a kávéba mártott kifli illatú tájon, és az ezerszínű naplementén. És mindeme szinte tapintható miliőben Maigret kedélyesen süti a rántottát, és fentebb vázolt szivacsképességei révén „zavaros vagy fenyegető dolgokat fedez föl, vagy inkább szimatol minden mondat mögött.”
Az izgalomfaktor nem túl jelentős, viszont többször is hangulatosan megéheztem. :)

3 hozzászólás
>!
regulat 
Georges Simenon: Maigret pipája

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

Bár a három művet külön-külön kéne értékelni, nem egyszerű, az tény, hogy nem a címadó kisregény, a Maigret pipája, hanem az utolsó a Maigret megharagszik viszi a prímet ez utóbbi talán a legizgalmasabb… és lássuk be, a nyugdíjas főfelügyelő ebben nyakal be annyi szeszt, mint rendszerint szokott.
Hogy ettől élőbb-e a figurája, mint a másik két történetben nem tudom… de ha nincs ez a végén, akkor csalódás lett volna a kötet.

Mondtam már egyébként, hogy nekem erős a gyanúm, hogy a jó Maigret iszákos… de ez lehet, hogy amolyan rendőrbetegség

>!
encus625 P
Georges Simenon: Maigret pipája

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

Az első, címadó történet egy rövid kis novella, amiben fontos szerepe van a felügyelő kedvenc pipájának. Valaki ugyanis ellopta azt, méghozzá a saját irodájából. Itt még egy fiatal Maigret szerepel, de a pipát és a szeszesitalokat már ő sem veti meg.
Érdekesség: A felesége nem a keresztnevén (az utolsó történetből derül ki, hogy amúgy Jules) szólítja, hanem M-ként. Ismét vendégül látják a sógort és sógornőt vacsorára, mint néhány más történetben.

A második történet már hosszabb, és a felügyelő 53 évesen nyugdíj előtt áll (egy másik, általam korábban olvasott könyve is pont ekkor játszódik). Vesznek is a feleségével vidéken egy házat ennek örömére, ide terveznek majd kiköltözni 2 év múlva.
Az egész történet leírása abban különbözik a korábban megszokottaktól, hogy Maigret épp az általa megoldott ügy bírósági tárgyalásán vesz részt. Semmi előzményt nem kapunk, M. kiáll a tanúk padjára és kezdetektől fogva szépen szájbarágósan elmeséli mi történt, miből milyen következtetést vontak le a nyomozás során. Nem a gyilkossággal kezdődik és szépen lassan kibontakozik a megoldás, hanem pont fordítva. Érdekes volt így a szemszög.
Azt is megtudhatjuk a könyvből, hogy nem illik tanúskodáskor a felöltőt levenni, de a kalapot igen. Legyen bármilyen meleg is a tárgyalóteremben.

A záró novella is a hosszabb fajtából van, de itt már Maigret nyugdíjas. Eddig még nem olvastam ilyen történetet a felügyelőről. Ahogy az már szokott lenni a nyomozókkal, nem nagyon megy neki a semmittevés. A vidéki életben is megtalálják azok a személyek, akik az ő segítségével remélik az ügyük mielőbbi megoldását.
A szereplők egyáltalán nem szimpatikusak itt. M. visszatér pár jelenet erejééig a régi irodájába is, ahol most Lucas kollégája dolgozik.
Olyan sztorit sem olvastam még, ahol M. másnapos lesz. Az a fránya köménypálinka az oka.

>!
Európa, Budapest, 1985
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630734524 · Fordította: Raýman Katalin, Somló Vera
>!
chhaya
Georges Simenon: Maigret pipája

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

Három kisregényt tartalmaz a kötet, amik szépen mutatják főfelügyelőnk karrierjének ívét: az első még javában a szolgálata idején játszódik, a második a nyugdíjazása előtt, a harmadik pedig utána két évvel. Színvonalukat tekintve hullámzónak éreztem, de alapvetően mindegyik tetszett… Maigret-t olvasni olyan, mintha régi ismerőshöz térne vissza az ember.

A Maigret pipája a legrövidebb, Simenon megszokott stílusához képest kissé összecsapottnak éreztem, ziláltnak és elnagyoltnak… Pedig az alap ötlet jó lenne: abból indul ki, mi történik, ha kivételesen a nagy nyomozót lopják meg.
A Maigret az esküdtszéken „felemás” történet: egy részét a főfelügyelő tanúvallomása teszi ki, nagyobbrészt viszont csak távolról nyomoz, másodkézből követi az eseményeket. Kicsit lassú, de érdekes nézőpontot ad.
A Maigret megharagszik a nyugdíjból egy rejtély felderítéséig visszahívott rendőr esete. A három kisregény közül talán a legizgalmasabb, bár a befejezés nem nyerte el igazán a tetszésemet… Mintha megfosztották volna szegényt a megérdemelt babérjaitól.

Soha rosszabb Maigret-kötetet.

>!
altagi P
Georges Simenon: Maigret pipája

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

Három regény, három különböző időből:
Maigret pipája – a kötet címadó regénye egyben véleményem szerint a leggyengébbike is. Nekem fel sem tűnt volna, hogy egy fiatalabb Maigret-vel van dolgunk, ha nincs megemlítve az év (1919.) amikor játszódik a regény. Ami leginkább a gondom volt ezzel a regénnyel, hogy nem volt meg az a szép ív, ahogyan a Maigret történetek kibontakoznak.
Maigret az esküdtszéken – sokkal jobb történet, lényegesen izgalmasabb rejtéllyel és jobban kidolgozott karakterekkel. Maigret egyénisége ebben a regényben már sajátja, és hiába nem kapkodó, a cselekmény mégis viharosan sodorja az olvasót.
Maigret megharagszik – az egyik legjobb Maigret történet, amit valaha olvastam. Olyan, mintha egy bulldog és Sherlock Holmes (egy teljesen illegális) keveréke a saját közegében le lenne szedálva. Átkozottul izgalmas a cselekménye, egy másodpercre sem hagyja unatkozni az olvasót.

>!
Csabi P
Georges Simenon: Maigret pipája

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

Ismerkedés volt ez a könyv Simenonnal és Maigret-vel, eddig valahogy kimaradt az életemből. Talán A Majestic pincéit olvastam gyerekkoromban, de mint most kiderült ez nem tiniknek való krimi. A kötet egy novellát és két kisregényt tartalmaz.

Maigret pipája
A címadó novella, mindjárt a legjobb darabja a könyvnek. 1919.-ben játszódik, Maigret még fiatal lehet. Ezt csak azért jegyzem meg, mert Simenon nem sok támpontot, történelmi hátteret ad hozzá a szöveghez, engem meg is lepett, hogy ennyire visszadatálta a történetet, hisz az első Maigret történet 1931.-ben jelent meg. Szórakoztató kis epizód ez, Maigret csak azért bonyolódik bele a nyomozásba, mert eltűnt a kedvenc pipája, és mint kiderül, ez összefüggésben van az esettel.

Maigret az esküdtszéken
Ez a történet jóval későbbi, Maigret már 53 éves, közel a nyugdíjhoz. Tárgyalótermi kriminek indul, egy kettős gyilkosságot tárgyal a bíróság, de a nyomozó nincs meggyőződve a gyanúsított bűnösségéről. Igazából csak asszisztál az eseményekhez, aminek az lesz a vége, hogy egy ártatlan ember börtönbe kerül. Egy krimiben nem így szokott lenni, úgy emlékszem. Emiatt is, meg a történet kiszámíthatósága miatt is gyengécske darab.

Maigret megharagszik
Maigret itt már két éve nyugdíjban van, egy idős asszony kéri meg, hogy nyomozzon az unokája halála ügyében. Maigret egy számára szokatlan világba, gazdagok közé kerül. Ráadásul kiderül, az egyik családtag volt iskolatársa (huh…). Az előző történethez hasonlóan a nyomozó itt is csak kullog jószerivel az események nyomában, és hogy kiderül az igazság az nem az ő érdeme. Ráadásul egy ártatlan ember itt is börtönbe kerül, szóval az előbbi kisregény „méltó” párja.

Egyelőre nem fejtettem meg mi Maigret sikerének titka, talán legközelebb valami jobban sikerült regény kerül a kezembe (lehet ajánlani).

>!
Jesper_Olsen
Georges Simenon: Maigret pipája

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

Sajnos az első regény (pont a címadó) nem tetszett annyira, ezért a kevesebb csillag. Egyébként a megszokott, általam kedvelt Simenon-színvonal. Tetszett az is, hogy az utolsó regényben Maigret nyugdíjas éveiről is szó esik (szívesen olvasnék még ebből az időszakból való könyveket – ha vannak).

>!
Kisanna
Georges Simenon: Maigret pipája

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

Nem volt rossz ez a három rövid bűnügyi történet, bár az angol krimik az én igazi kedvenceim. Maigret felügyelőt kedvelem, még ha egy kissé mogorva is. A legjobb történet az első volt, amikor valaki arra vetemedett, hogy ellopja Maigret kedvenc pipáját!


Népszerű idézetek

>!
Csabi P

(…) a súlyos és lassú Maigret pedig, ahogy áthaladt a kis házon, még akkor is a mozdulatlanság benyomását keltette. Olyan volt, mint egy szivacs, amely lassan átitatódik a környezettel.

21. oldal

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

3 hozzászólás
>!
Bla IP

Megint kitört rajta az agresszivitás? Hol vádolta a fiát, hol pedig áldozatnak tüntette fel, a súlyos és lassú Maigret pedig, ahogy áthaladt a kis házon, még akkor is a mozdulatlanság benyomását keltette. Olyan volt, mint egy szivacs, amely lassan átitatódik a környezettel.
(meg esetenként a szesszel).

21. oldal

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

1 hozzászólás
>!
regulat 

Úgy keresett, mint a férfiak általában, elég ostobán (…)

8. oldal, Maigret pipája (Európa, 1985)

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

>!
Csabi P

Émelyítő volt ez a semmitmondó kicsinyesség.

23. oldal

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

1 hozzászólás
>!
regulat 

El sem hagyta délután a szobáját. Még a Dauphine-sörözőbe se ment le, hogy megigyon egy pohár sört.

9. oldal, Maigret pipája (Európa, 1985)

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

>!
Cicu

Nincs abban semmi különös, hogy az ember nem találja meg azonnal az egyik pipáját. Kétszer-háromszor körüljárta az íróasztalt, kinyitotta a faliszekrényt, amelyben a kézmosásra szolgáló zománcos mosdó volt.
Úgy keresett, mint a férfiak általában, elég ostobán, (…)

8. oldal, Maigret pipája (Európa, 1985)

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

>!
regulat 

A Dauphine sörözőben, természetesen, az Igazságügyi Palota mögött, ahol Maigret már annyi, de annyi sört hajtott fel életében!

252. oldal, Maigret megharagszik (Európa, 1985)

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

Kapcsolódó szócikkek: sör
>!
Jesper_Olsen

Még mindig zuhogott az eső, amikor átvágtak a Dauphine téren a söröző felé, amely már-már a bűnügyi rendőrség fiókintézményének számított.

104. oldal

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

1 hozzászólás
>!
Kisanna

A nyomozás március végén, április elején folyt, amikor Párizs napfényben fürdött, csillogtak a bárányfelhők, és néha futó záporok üdítették fel a reggeleket. Az eljárás másik része a korán beköszöntő mogorva őszben játszódott le, az alacsonyan úszó felhők alatt, mikor a járdák csillogtak a szűnni nem akaró esőtől.

Maigret az esküdtszéken

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

>!
Tiger205

Maigret felesége borsót fejtett az árnyékban, a borsóhüvely zöldje foltokat szórt kötényének kékjére. Maigret-né, akinek a keze soha, még a fullasztó augusztus legmelegebb napján, délután két órakor sem maradt tétlen, és aki úgy vigyázott férjére, mint egy csecsemőre, már megint nyugtalankodott:
– Fogadok, hogy mindjárt fölkelsz…

(első mondat)

Georges Simenon: Maigret pipája Három bűnügyi regény

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Amélie Nothomb: Ördögi kozmetika
François Emmanuel: A mélabús gyilkos
Robin O'Wrightly: Kettős kereszt
Mary Higgins Clark – Kristin Hannah – Stella Rimington – Ben Sherwood: Éjjeli bagoly / Bármit a szerelemért / Végveszélyben / Charlie St Cloud halála és élete
Mo Jing-feng: Túl szép a menyasszony
Mark Twain: Egy gyilkosság, egy rejtély és egy házasság
Estelle Brightmore: 13. napon
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.