Maigret ​fél (Maigret) 11 csillagozás

Georges Simenon: Maigret fél

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

"… Ne nyúljanak semmihez, amíg oda nem érek.
Anyja a szívéhez szorított a kezét.
– Megint? – dadogta.
A bíró bólintott.
– Gobillard.
Maigret-nek pedig magyarázni kezdte:
– Egy vén szeszkazán, akit mindenki ismer Fontenay-ban, mert a napjai nagy részét azzal tölti, hogy horgászik a hídnál. Holtan találták a járdán.
– Meggyilkolták?
– Betörték a koponyáját, akárcsak a két másiknak, feltehetőleg ugyanazzal az eszközzel."

Fontenay-t a poros kisvárost rejtélyes gyilkosságsorozat tartja rémületben. Máigret véletlenül érkezik éppen ekkor ide, öreg vizsgálóbíró barátjához vendégségbe. S természetesen kívülállóként is egyedül ő tudja megtalálni, megállítani az őrült gyilkost.

Eredeti cím: Maigret a peur

Eredeti megjelenés éve: 1953

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Maigret

>!
Hunga-Print, Budapest, 1994
214 oldal · ISBN: 9638413816 · Fordította: Rácz Judit

Enciklopédia 1


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Georges Simenon: Maigret fél

Maigret ezúttal egy kongresszusról tér haza, de útba ejti régi vizsgáló bíró barátját egy kisvárosban, kit régen is látott. Véletlenül épp egy gyilkosság nyomán érkezik, s további kettőt követnek el ott tartózkodása néhány napja alatt. Miután már az újságok fényképei alapján szinte mindenki felismeri, a kisváros polgárai úgy könyvelik el, hogy segítségül hívták, s a kisember oldalán áll – miközben Maigret nem kíván beavatkozni egy számára illetéktelen területen. Mégis őhozzá fordulnak névtelen levelekkel, s adnak információkat, amelyek előbbre juttatják a nyomozást. Nehéz ügy, mert a közvélemény a város gazdagabbjai ellen fordul, osztályellentét élesedik, mert köztük sejtik a tettest.
Végül Maigret, kinek jelenlétét már hiányolják Párizsban, az esti vonattal való elutazása előtt megfejti, ki a tettes… Jó kis krimi, sajátos simenoni hangulatban, ill. atmoszférában, a szokásos boros, sörös, konyakos, likőrös körök sem hiányoznak…

5 hozzászólás
>!
csgabi MP
Georges Simenon: Maigret fél

Hangulatában és az időjárás tekintetében nagyon hasonló volt ez a könyv a Maigret és a kiugrott felügyelő című regényhez. Itt is esett az eső, szürke volt minden; a kisemberek bizalmatlanok voltak, mondhatni ellenségesek; és – ha kicsit ugyan másképpen, de – itt is belepottyant a felügyelő egy nyomozásba. Ebben a regényben is egy vonatúttal indult a valódi történet… Szóval érdekesen hasonló a két regény.
Élveztem a történetet, izgalmas volt és fordulatos. Maigret itt is megmutatta, mennyire jó nyomozó, pedig nem volt könnyű helyzetben, hiszen itt is volt egy olyan társadalmi réteg, amivel nem szimpatizált, mégis pártatlanul kellett végigvinnie a nyomozást, és kideríteni a valódi tettes kilétét.

>!
Hermux
Georges Simenon: Maigret fél

Ez a Maigret történet is tetszett. Kíváncsi voltam, vajon ki volt a gyilkos, bár kezdtem sejteni a végső megoldást. Hiába tűnnek lassúnak a nyomozások, engem végig lekötött ez a történet is.

>!
Színek
Georges Simenon: Maigret fél

A sors sokszor hozza az embert fura helyzetbe, tart bele avatkozni valamibe, de valahogy még is a sínen kell tartani a helyzetet. Várnak tőled valamit, de azt mások tekintélyének megtartása érdekében nem teheted meg. Kellemetlen helyzetek sokaságát éli meg Maigret felügyelő, amikor akaratlanul is bele csöppent egy Mikszáth Kálmán féle dzsentri réteg körüli nyomozásba. Jó kis könyv volt!


Népszerű idézetek

>!
Bla IP

Chabot pedig puszta megszokásból, egy szivarosdobozt tett az asztalra, s mindjárt a konyakos üveget is. Az ebédlő ugyanúgy nem változott semmit, mint az iroda. s szinte félelmetes volt a dolgokat ennyire változatlanul viszontlátni, még magát Chabot-t is, aki bizonyos szemszögből nézve nem is változott olyan sokat.
Hogy örömet szerezzen barátjának, Maigret kivett egy szivart, rágyújtott, s kényelmesen kinyújtóztatta lábait a kandalló felé

88. oldal

>!
csgabi MP

– Van üres szobája?
– Egyágyas?
– Igen. És ha lehet, ennék egy falatot.
A szállodában már alig pislákolt az élet, mint a templomban vecsernye után. Utána kellett nézni, van-e még konyha, s meggyújtani néhány lámpát az ebédlőben.
Hogy ne kelljen fölmennie a szobájába, egy porcelán falikútnál mosott kezet.
– Fehér bort?
Émelygett a sok fehér bortól, amit Bordeaux-ban meg kellett innia.
– Sörük nincs?
– Csak palackozott.
– Akkor hozzon asztali vöröset.
Levest melegítettek neki, és levágtak néhány szelet sonkát.

13-14. oldal

>!
csgabi MP

– Valld be, hogy ezek az emberek rokonszenvesek neked!
– Úgy van, kétségtelen!
– Elkísérsz?
– Nem, inkább beleszagolok egy kicsit a város levegőjébe, és megiszom itt-ott egy sört.

91. oldal

>!
csgabi MP

Szomorú volt Maigret? Homályosabb érzés volt ez. Mintha nem lett volna igazán a helyén. Meg aztán az elmúlt három napban túl sokat ivott, mert kellett, de semmi öröme nem telt benne.
A nemzetközi rendőrkongresszuson vett részt, amelyet az idén Bordeaux-ban tartottak.

7. oldal

>!
csgabi MP

Az irodában ugyanúgy állt a levegő, mint az imént. A konyakos üveg is ott volt az előbbi helyén. Maigret töltött magának, és kezében a pohárral kényelmesen elhelyezkedett, háttal a tűznek.

40. oldal

>!
csgabi MP

A konyakosüveg felé bandzsított.
– Egy utolsó pohárkával, felügyelő? Tudja, amit az angolok úgy hívnak, hogy night cap.
Maigret-nek semmi kedve nem volt hozzá, de igent mondott, hogy Vernoux is ihasson; amikor az öregember a szájához emelte a poharat, Maigret elkapta a feleség szúrós tekintetét, majd látta, ahogyan a kéz habozik, s végül bánatosan leteszi a poharat.

124. oldal

>!
csgabi MP

Már majdnem a bíróság irányába indult, ahol valószínűleg tartott még az ülés, de azután elhatározta, hogy úgy tesz, ahogyan mondta, és csomagolni indult. Az utcán megszomjazott egy sörre, és kiült a Café de Poste teraszára.

204. oldal

>!
csgabi MP

Fél kilencig még mindig nem történt semmi.
– Nem kell sietned. Rendeltem egy taxit, ami előbb elmegy a csomagjaidért a szállodába.
– Úgyis oda kell mennem, hogy kifizessem a számlámat.
– Telefonáltam, hogy tegyék az én számlámra. Így majd megtanulod, hogy ne szállodába menj, ha húsz évenként kegyeskedsz lejönni Fontenay-be!
Felszolgálták a kávét és a konyakot.

208. oldal

>!
csgabi MP

– (…) Vannak emberek, akik inkább mindenre képesek, csak le ne csússzanak a lejtőn.

211. oldal

6 hozzászólás
>!
csgabi MP

Maigret úgy számolta, hogy Madame Chabot legalább hetvennyolc éves lehet. Tulajdonképpen már sajnálta, hogy eljött. De azért felakasztotta esőtől súlyos kabátját a régi fogasra, követte Julient a dolgozószobájába, miközben Rose, aki szintén elmúlt már hatvan, várta az utasításokat.
– Mit iszol? Konyakot?
Rose megértette a bíró néma jelbeszédét, és távozott.

19. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Amélie Nothomb: Ördögi kozmetika
François Emmanuel: A mélabús gyilkos
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa
Stephen King: A halálsoron
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Carrie Cooper: Ügynök tűsarkúban
Terry Hayes: Nevem Pilgrim
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Chris Carter: Halállista