Maigret ​és a varázslatos sziget (Maigret) 36 csillagozás

Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

-Halló!… Hogy ismerek-e egy bizonyos Marcellint? Miféle Marcellint? Hogyan?… Egy halász? Próbáljon meg világosabban beszélni, Lechat… Semmit sem értek ebből, amit itt előad nekem… Egy alak, aki egy hajón él… Jó, na és?… Azt állítja, hogy a barátom?… Micsoda?… Állította?… Meghalt?… Az éjszaka megölték?… De hát nekem semmi közöm ehhez, kedves Lechat… Nem az én körzetem… Egész este rólam beszélt?… És maga szerint emiatt halt meg?…

Eredeti cím: Mon ami Maigret

Eredeti megjelenés éve: 1949

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Maigret Park

>!
Park, Budapest, 2009
178 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635308354 · Fordította: Mihancsik Zsófia

Kedvencelte 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget

Maigret morcos, mert nyakába akasztottak koloncnak egy megfigyelőt. Ráadásul egy angolt a Scotland Yardtól, hogy tanulmányozza a módszerét.
– De hisz neki nincs is módszere! Miért nem hagyják őt békén dolgozni – morog, morgolódik, de azért udvarias a vendéghez, és állandóan azt figyeli, hogy megfelel-e az elvárásoknak. Ezért aztán többször is hibázik – persze csak lényegtelen dolgokban, mint mikor egy beosztott felügyelőtől annak felesége iránt érdeklődik, udvariasságból, aztán meg eszébe jut, hogy az illetőt a felesége állandóan csalta, és pár éve ott is hagyta – igazán kellemetlen.
Párizsban esik az eső, szerencsére le lehet menni délre, a Földközi-tengerhez egy nyomozásra, egy békés és barátságos szigetre, ahol aztán majd minden rendbe jön. A sziget tényleg varázslatos, a táj gyönyörű és az emberek pont olyanok, amilyennek Maigret elképzeli őket.
Itt egy pillanatra érdemes megállni – mit is gondol Maigret (Simenon) az emberekről? Először semmit, óvatos, mert a pillanatnyi viselkedésük lehet megtévesztő, amin teljesen fölösleges gondolkodni – az ilyen felesleges agyalást, okoskodást Maigret utálja. De ha megismeri a körülményeiket, a környezetüket és a múltjukat – no, akkor már igen, akkor már mindenki bekerül a fejében egy kalitkába-kategóriába.
A költőket például utálja, a versírást egyértelműen a puhányság és a jellemtelenség velejárójának tekinti – az egyik ilyennek az arcába is vág egyszer, amikor már nem bírja tovább a feszültséget. Maigret zsarutempója Moldova György: Bűn az élet című szociográfiájának rendőreit idézi – a rendőrök, ha szükséges, megverik a gyanúsítottat, és azok ezt természetesnek veszik, meg sem sértődnek érte. Ettől talán már azért sikerült eltávolodni – legalábbis én ezt remélem.
De vissza a történethez – spoiler nélkül elmondható, hogy Maigret simán, könnyedén megoldja az ügyet, mehet vissza Párizsba, amit sajnálhat az olvasó, hisz olyan jó volt vele nyaralni a szigeten.
Simenon prózája tökéletes, akárki fordítja – ezt most éppen Mihancsik Zsófia tette, egy nap alatt elolvastam a könyvet, jöhet a következő.

4 hozzászólás
Bla IP>!
Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget

Végre, végre, végre! Találtam egy általam még nem olvasott Maigret könyvet a könyvtárban. Ezután a beteg kockavetés után egy hagyományos krimi üdítő. Egy különleges helyszínen megvalósított nyomozás egy délvidéki szigeten. Ez azért is kedves nekem, mert felidézhetem emlékeimet Antibes-ből, Marseille-ből, ahol volt szerencsém járni. Maigret is legszívesebben ellazulna – akár a délvidékiek –, de nyakán lóg egy nála tanulmányúton lévő angol kolléga a Scotland Yard-ról. Ez az őszi balatoni napsütés épp passzol a déli verőfényhez, csak a francia fehérbor hibádzik, de van helyette jó kis csopaki.Menta és halleves illata, petanque és fügefák – utóbbiból van bőven Almádiban is. Szóval kiváló volt a hangulatom olvasás közben, még egy szalmakalapot is feltettem. Simenon hozta a kötelezőt.

gyuszi64 >!
Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget

2020/197. otthoni polc, 7. értékelés

Ahogy telnek az évek, egyre jobban tetszik Simenon.
Néhány évtizede egy kollégám ajánlotta, miután „kivégeztem” Agatha Christie-t, furcsálltam is, mert akkor az új szerző olyan más volt, szegényesebb stílusúnak és tartalmilag talán soványabbnak tűnt. És a regényei is, tulajdonképpen gyenge krimik: nyoma sincs a nyomozói részletgazdagságnak (J.D. Robb), ellentétben a kortárs krimikkel alig csordogál a vér, és Simenon meg tud állni egyetlen gyilkosságnál (míg magára valamit is adó modern szerző csak három bűntett után kezd el gondolkodni a cselekményszervezésen). És ezek a Maigret-regények ugyan szociológiai krimik, de nem háborog úgy a gyomrunk tőlük, mint a skandináv szerzőket olvasva.

Tehát?
Nos, azt hiszem, Simenon regényeiben nem erőlködik a szavakkal, és ezek a szavak mégis, nagy százalékban a helyükön vannak.
Nagyon a helyükön vannak.

szadrienn P>!
Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget

„… apró kikötő, balra móló, jobbra egy tengeri fenyőkkel borított sziklás fok. Beljebb vörös tetők, fehér és rózsaszín házak a pálmafák, mimózák és tamariszkuszok közt.”
Ez a látvány fogadja Maigret főfelügyelőt, amikor megérkezik a bűntény helyszínére, a kis dél-franciaországi szigetre. Ráadásul még helyi fűszeres fehérborral, törköllyel és hallevessel is megkínálják.
Lehet-e csodálni, hogy csalódott lesz, amikor hamar kibogozza a rejtélyt és távoznia kell innen? Én is maradtam volna még, a szerző olyan érzékletesen írja le a mediterrán vidék színeit, illatait, ízeit, hogy legszívesebben a fél könyvet kiidéztem volna. Hangulatos nyomozás, fanyar humor és meglepően kevés oldalszám. Talán egyedül a befejezés hagyott bennem hiányérzetet.
Georges Simenonnak biztos helye lesz ezentúl a soknemzetes kihívásaimon a belga irodalom képviseletében.

kolika>!
Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget

Nem könnyű Maigret élete, hiszen ismert és elismert felügyelőként rajta a világ szeme. S ha a nyomozás egy szigeten zajlik, akkor még inkább elmondható, hogy ez sokszorosan így van. A nyomozás megfigyelője egy angol kolléga, s így Maigret nem engedheti el magát. Varázslatos az időjárás a szigeten, de Maigret egy pillanatra sem tudja élvezni,. Nyomában az angol kollégával bizonyítani kell, jobban, mint máskor. Ezzel a bizonyítással nem is lesz baj, természetesen nem lehet túljárni a felügyelő eszén.
Az események lassan csordogálnak, inkább beszélgetésekként és nem kihallgatásként jellemezném a felügyelő és a szigetlakók közt elhangzottakat. A falu kocsmája a közösségi élet fontos állomása, a nyomozás során is fontos szerepet kap.
A gyilkosság és indítéka nem túl bonyolult, elég hamar lehet sejteni, hogy miről is van szó, mért kellett Maigret „barátját ” elhallgattatni.
A sziget leírása, a lakók életmódja elvarázsolja az olvasót.

csengeri_zsofia>!
Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget

Amennyire szerettem régebben Maigret történeteit, valahogy egyre kevésbbé találom meg az összhangot a felügyelővel.
Kicsit olyan volt a könyv, mintha a történet is átvette volna a sziget nyugodt ritmusát. Nem volt túl nagy feszültség, a történet is ugyanolyan komótosan haladt, mint ahogy Maigret szívja a pipáját… és ezzel meg is adta azt a hangulatot a regénynek, ami számomra egyértelműen felfelé kerekítette a végeredményt. Tetszett ez a megfontolt tempó, az éppen ébredező sziget képe, és maga a nyomozás is.
Magiret ebben a történetben kicsit feszélyezettebb, mint általában, mivel kapott egy angol nyomozót árnyéknak… és hát minden tekintetben jó fényben akar feltűnni az angol kollega előtt. Ez a felállás is ad egy kimért megfontoltságot a könyvnek.
Összességében nem volt ez rossz, bár nem rohanok a következő Maigret kötetért a polchoz.

encus625 P>!
Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget

Maigret felügyelő ebben a részben egy Scotland Yardos angol nyomozót kap társul, aki igazából csak megfigyelőként vesz részt a francia rendőrség módszereit tanulmányozva. Kezdetben Párizsban dolgoznak együtt, majd egy kis szigetre hívják át őket, mert az áldozat Maigret-t emlegette halála előtti napokban. Kevés szereplős, rövidke krimi. A táj és a környezet fantasztikus (a megszokott leírásokhoz képest sokkal több van a könyvben, az írót is elvarázsolhatta egyszer ez a környék).
Kevesebbet iszik a felügyelő most, mert úgy ítéli meg, hogy az angol jelenlétében tartania kell magát. Janvieréknek gyereke születik, Maigret a feleségét küldi látogatóba.

>!
Park, Budapest, 2009
178 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635308354 · Fordította: Mihancsik Zsófia
Iustitia >!
Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget

Maigret főfelügyelő ebben a kötetben már távol áll a zöldfülűségtől, emblematikus figura, akinek külföldre is elér a hírneve. Mr. Pyke, egy ellenszenves nyomozó érkezik a Scotland Yardtól és három napja Maigret nyomában jár, hogy kifigyelje a módszerét. Gyakorlott Maigret-olvasók tudják, hogy Maigret-nek nincs módszere, ebből következik, hogy Pyke társasága meglehetősen terhes neki. Ő, aki a Bűnügyi Rendőrséget és lényegében Franciaországot kénytelen képviselni, görcsösen ügyel arra, hogy a legjobb benyomást tegye az angolra, de minthogy a hírneve belföldön is megelőzi, úton-útfélen munkaidőben is itallal kínálgatják, és épp csak a vállát nem veregetik meg a kedves „főnöknek”. Hogy Maigret kedve abszolút a nullához tendáljon, Párizsban szakad az eső, így amikor Porquerolles szigetéről hívják, habozás nélkül indul útnak koloncával. Egy szép bűnlajstromú hajóst megöltek, és bár ez jócskán kívül esik Maigret körzetén, a múltból feldereng egy laza kapocs, ami miatt mégis nélkülözhetetlenné válik a jelenléte.
Megérkezünk a Francia Riviérára, innentől fogva gyakorlatilag minden mindegy is, ami a bűnügyet illeti, mert ízek, illatok, színek és hangulatok kavalkádja a regény, Simenontól szokatlan módon érzékletes ábrázolásokkal. A napokig hevesen süvítő misztrál elül, a nap melegen süt, áttetsző tengervíz nyújt tökéletes kilátást a víztükör alatti tengerfenékre. Rózsaszín házfalak, eukaliptuszfák és mimózák, az étlapon tengerisün és vörösbegy. Az emberek pétanque-oznak, strandolnak, egymás hajóin vendégeskednek vagy betérnek a Noé Bárkája névre hallgató kocsmába, Maigret pedig térül-fordul és – mint általában – lerántja a leplet a titokról, ami tulajdonképpen nem is olyan nagy titok, mert ezen az idilli szigeten is csak olyanok a népek, mint Párizsban.

Joxer>!
Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget

Az eddig általam ismert Maigret történetekhez képest ezt nagyon egyszerűnek és sablonosnak éreztem. Nem volt benne semmi feszültség és izgalom a bűnös kézrekerítése és a vallatása körül. A Maigret munkamódszereit tanulmányozó angol kolléga jelenlétét is elég súlytalannak éreztem. Egyedül a Cote D'azur-i környezet, a sziget hangulata dobott egyet a történeten, és persze a francia kisvárosok nemzeti sportja a Pétanque.

Trillian>!
Georges Simenon: Maigret és a varázslatos sziget

Ez a könyv jobban tetszett, mint az előző olvasmányom a nyomozóval (Maigret albérletben). A történet egész izgalmas volt, bár a spoiler elég egyértelmű volt, amint felbukkant egy ezzel kapcsolatos nyom és ez azért magával hordozta a gyilkos kilétét is. A helyszín nagyon tetszett, igazi nyári regényt varázsolt belőle a szerző, bár ehhez a szinte naponta a tengerben fürdő angol nyomozó is sokat hozzá tett. Amúgy tetszett, hogy tanulmányútra szegődött Maigret mellé, bár ezzel kissé megzavarta a nyomozó „módszereit”, sosem tudta mit hogyan csinálnak Angliában, ezért elég korlátolt és bizonytalan lett. A nyomozás a szigeten megszokott életforma szerint zajlott nagyrészt, a Bárkában, ahol este mindenki iszogat. Könnyed, rövid és szórakoztató könyv volt.


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Ahogy haladtak előre a selymes vízen, úgy rajzolódtak ki egyre élesebben a sziget körvonalai, hegycsúcsai és öblei, zöld növényzet övezte régi erődítményei, és a sziget kellős közepén a világos kis házak csoportja, meg a templom fehér harangtornya, amely olyan volt, mintha egy építőjátékból került volna oda.

szadrienn P>!

Annyira vasárnap volt, hogy az már émelyítő. Maigret sokszor elmondta, félig tréfásan, félig komolyan, hogy már az ágyából megérzi a vasárnap szagát, és még csak a szemét sem kell kinyitnia hozzá.

szadrienn P>!

Maigret-nek nem ezen járt az esze. Kissé megszédült, ahogy a korláton áthajolva meglátta a hajó alatt tovasikló tengerfeneket. Jó tíz méter mélyen lehetett, de a tenger olyan kristálytiszta volt, hogy a víz alatti táj legkisebb részletét is ki lehetett venni. Tényleg igazi táj volt odalent: zölddel borított sík területek, sziklás dombok, medrek és szakadékok, és köztük úgy közlekedtek a halrajok, mint megannyi nyáj.
Zavartan, mintha valami gyerekes játékon kapták volna, Maigret Pyke-ra nézett, de csak újabb pontot szerzett: a Scotland Yard nyomozója éppolyan meghatott volt, mint ő maga.

szadrienn P>!

A tenger olyan hihetetlenül kék volt, mint a képeslapokon, és a távoli horizonton, a szivárványszínű víz közepén egy sziget nyújtózott lustán, élénkzöld dombjaival és vörös-sárga szikláival.

Cicu>!

– Ismerte Marcellint?
– Legalább százszor koccintottam vele, ha ezt ismeretségnek nevezi.

Iustitia >!

– Azt hiszem, egy szanatóriumban az ember mindig szerelmes egy kicsit az orvosába.

Negyedik fejezet

szadrienn P>!

A második üveg helyi bornak, amelyet Jojo kérés nélkül vitt ki nekik, már több mint a fele elfogyott.
– Egy kis törkölyt? – javasolta a tulajdonos. – Fokhagymás szósz után kötelező!
A helyiségben épp csak hogy meleg volt, már-már hűvös, de odakint súlyos, légyzümmögéssel teli napsütés nehezedett a térre.

3 hozzászólás
Cicu>!

– Ízlik a borunk?
– Nagyon ízlik.
– Az újságok szerint maga csak sört iszik. Marcellin viszont azt mondta, hogy ez nem igaz, maga nem ijed meg egy flaska calvadostól sem.

Cicu>!

Nálunk sok az ékszer tolvaj. Ez amolyan nemzeti sajátosság. Jobbára művelt emberek, a legjobb iskolákból kerülnek ki, elegáns klubokba járnak.
[…]
… nehéz tetten érni őket. Négy éven át ragadtam mint a kullancs arra a bizonyos tolvajra. Tisztában volt vele. Gyakran megesett, hogy együtt whiskyztünk egy bárban. Még néhány sakkpartit is váltottunk.
– És elkapta?
– Nem. Végül aztán kötöttünk egy gentlemen’s agreementet

Cicu>!

Mindig azt mondta, a pezsgő legfeljebb kisasszonyoknak való.


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Az ijedt szemű leány
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló
Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Zajácz D. Zoltán: Haragos Balaton
Arthur Hailey: Detektívek
Agatha Christie: Gyilkosság a paplakban
Dennis Lehane: Viharsziget
Dennis Lehane: Titokzatos folyó
Michel Bussi: Fekete vízililiomok