Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Maigret és a szombati kliens (Maigret) 50 csillagozás

Maigret, a kitűnő mesterdetektív sok reménytelennek látszó bűnügyet oldott meg az elmúlt évek és a Simenon-kötetek során. S olykor különös figurák keresik fel az Aranyművesek rakpartjának azt az épületét, melyben a párizsi rendőrség bűnügyi osztálya működik. Léonard Planchon, a jelentéktelen, nyúlszájú szobafestő is sok szombat délutánt tölt Maigret hivatali előszobájában, de mindig inába száll a bátorsága, s mielőtt a nagy detektív fogadná, nyomtalanul eltűnik. Végül azonban az esett kis ember mégis elmondja szomorú történetét: felesége nyíltan csalja őt a nyalka segéddel, ágyától-asztalától, műhelyéből, kislánya szívéből kitúrták őt, s nincs más megoldás: meg kell ölnie mindkettejüket. Néhány hét múlva Planchon eltűnik Párizsból. Az eset világos: lemondott gyilkos szándékáról, új életet kezd valahol. Vagy mégsem? Maigret kitűnő szimata bűntettet gyanít.
Eredeti megjelenés éve: 1962
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Albatrosz könyvek Magvető
Enciklopédia 2
Kedvencelte 2
Várólistára tette 14
Kívánságlistára tette 7

Kiemelt értékelések


Úgy tűnik ez volt az első Maigret könyv, amivel útjára indította itthon a magyar könyvkiadás a neves francia detektívet 1968-ban. Hogy miért pont erre a regényre esett a választás, gyanítom, nem a történet kiválóságához, hanem, az akkori viszonyokat ismerve, az alacsony jogdíjhoz lehetett köze. Elég lapos kis történet, habár nem szokványos az indítása. Maigret-t megkeresi egy férfi, hogy meg fogja ölni a feleségét és annak szeretőjét. Egy pipogya, szerencsétlen kis ember ez a Planchon, meglehetősen idegesítő volt olvasni szerencsétlenségének hosszan előadott történetét. Aztán az ügy lefolyása is a lehető legszimplább, olyan unalmas, mint amilyen egy való életben előforduló átlagos bűnügy lehet.
Azonban van mégis egy érdekessége a sztorinak, hisz az elején még bűncselekmény nem történik, csak beszél róla Planchon, és ha ma fordulna ezzel a magyar rendőrséghez, akkor legfeljebb azt mondanák neki karjukat széttárva, hogy bűncselekmény hiányában nem tehetnek semmit, tessék csak hazamenni, gyilkolni, és akkor majd ők jól kinyomozzák az esetet. Jogilag Maigret sem tehetne többet, de Maigret-ben van lelkiismeret, megpróbál segíteni a nyomorulton, némileg átlépve hatáskörét. De mivel ez egy krimi, és gyilkosságnak márpedig lennie kell, ezért kitalálhatjátok, hogy kevés sikerrel. De azért a jó felügyelő mindent megtesz, hogy az igazság kiderüljön.
Fontos adalék még, hogy Maigret-ék ebben az évben vették az első tévéjüket (1962), és pillanatok alatt rászoktak a tévé előtt vacsorázásra.
Még meg kell jegyeznem, hogy a fordítást eléggé összecsapottnak tartom. Utánanéztem, Rayman Katalin mégiscsak egy meglehetősen művelt nő volt, irodalmi szerkesztő, etc, tehát feltételezem, hogy jobban is meg tudta volna csinálni ezt a szöveget. Valószínű inkább, hogy akkoriban ez mégiscsak a tűrt kategóriába tartozó írásmű volt, a kiadó által is kissé lenézett darab, a fordítónak meg csak egy kis gyorsan megszerezhető mellékes, így ennek megfelelően össze lett csapva a kiadás.


Érdekes történet volt. Sajnáltam a szerencsétlen Planchon-t. Fura volt a felesége, nem kedveltem, utálatos egy nőszemély. Mindennek több oldala van, nem fekete és fehér. Tetszett, ahogy Maigret dolgozott az igazság kiderítésén.


Azt hiszem, ez a regény nem tartozik Simenon legjobb Maigret-történetei közé, mégis rendkívül figyelemre- és olvasásra méltó.
Simenon lélekábrázoló tehetsége itt is kivívta elismerésemet. Nagyszerűen rajzolta meg Planchon figuráját. A szombati kliensét, akinek hónapok kellettek, hogy összeszedje a bátorságát és beszéljen a főfelügyelővel – akkor sem az Orfevres rakparton, hanem a Richard Lenoir körúton. A vacsora ugrott, a tévénézésnek annyi, de Maigret megismert egy igazán izgalmas figurát, akinek a sorsa akaratlanul is felkeltette a figyelmét, és aggódni kezdett érte. Nem is csak aggódott, de nyomozást indított, mert féltette az életét.
Bevallom, engem a történet során végig zavart Planchon, szerencsétlen. Mint amikor valaki belép a privát szférámba, és nem tudok távolabb kerülni tőle, mert nem engedi. Részben sajnáltam, de részben nagyon meg tudtam volna rázni, hogy szedje össze magát végre. Azonban megértettem, milyen folyamat vezetett odáig, ahol és ahogyan most áll.


Mostanában Bruno Cremer főszereplésével láttam több Maigret filmet, így olvasáskor is őt képzeltem a történetbe. Szinte a hangját is hallom hozzá, ahogy olvastam. A film és a könyv hozza ugyanazt az atmoszférát, színeket, szinte láttam magam előtt a kis Tholozé utcát, holott még sosem jártam Párizsban, és ma minden bizonnyal egy másik Párizs tárulna a szemem elé. Maigret Párizsát ezek a kis regények adják vissza, egyre otthonosabban. Kezdem megszeretni Simenon történeteit, főleg így egymás után olvasva. Rövidek, de igazán kikapcsolnak.


Első Maigret történetnek nem biztos, hogy a legjobb választás volt. Mivel semmilyen előismeretem nem volt róla, így nem ismertem a karakter sajátosságait, de nem is ragadt meg bennem semmi olyan, ami egyedi lenne. Az eset sem volt különösebben érdekes, a gyenge jellemű, iszákos Planchon ugyanúgy idegesített engem, mint a feleségét, csak én legalább nem akartam volna megölni vele ellentétben.


Talán nem a legjobb Maigret történet, egy kicsit szokatlan volt, bár nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Hozta a szokásos kliséket, azaz most is szinte ott érezhetjük magunkat Párizs utcáin és kiskocsmáiban. A felügyelő most nem a zsenialitására, hanem megérzéseire alapoz, és ahogy azt el is várjuk, természetesen most is sikerrel jár. Eléggé felüdítő volt ebben a rohanó világban egy ilyen nyugodt, lecsendesült és lassan csordogáló történetet olvasni. Nekem tetszett!


Vegyes érzéseim vannak a történettel kapcsolatban. Eddig nem igazán olvastam krimiket, de most úgy alakult, hogy két neves nyomozó történetével elkezdtem ismerkedni. Maigret története lassabban bontakozott ki, kevesebb csavar volt benne, viszont a kor Párizsának bemutatása nagyon tetszett. A karakterek bemutatása minden esetben rövid, néhol csak vázlatos volt mégis jól kirajzolódott belőlük személyiség, Planchon esetében a megtört ember, míg Maigret esetében egy profi, a munkájának élő nyomozó.


igen @vargarockzsolt, ahogy öregszem, nekem is egyre inkább bejön Maigret a maga egyszerű, lassú de jópofa stílusával…
Népszerű idézetek




Maigret a Dauphine-kifőzésben ebédelt, Lucas társaságában, bár ennek semmi közölnivalója nem volt a számára.
[…]
Maigret, akiben még mindig ott lappangott a nátha, anélkül, hogy kitört volna rajta, konyakot kért a kávéjához, és két órakor visszament a hivatalba.
103-105. oldal




– Mit csinálunk?
Maigret-nek fogalma sem volt róla. Éppen csak körül akart nézni, és most, hogy már látta, amit akart, nem volt semmi további terve.
– Ha már itt vagyunk, ne menjünk fel a Tertre térig?
Megittak egy kis üveg sillert, és egy hosszú hajú művész felajánlotta, hogy megfesti a portréjukat.
55. oldal




Körülbelül tízen ittak ott, és minden szem őrá szegeződött; elég sokáig tartotta csönd, mielőtt a beszélgetést újra kezdték volna.
Maigret grogot rendelt.
Nem azt mondta-e a felesége, hogy a hangjának nem volt meg ugyanaz a csengése, mint máskor? Biztosan berekedt.
– Citrommal?
– Igen, kérem…
88. oldal




Aznap este Maigret végignézte a műsort, jó melegben, papucsban, feleségével együtt, aki mellette kötögetett, de szívesebben lett volna Janvier és Lapointe helyén, akik az oly jól ismert Montmartre-on, a megszokott utcákban, az egyik az egyik, a másik a másik oldalon, sorba vették a sárgás vagy fehérebb fényű, elavult vagy modernebb berendezésű, sör- vagy Calvados-szagú kávézókat.
126. oldal




– Nem kapcsolod be a televíziót?
– Az adásnak már majdnem vége.
Azelőtt szombat este, ha nem kellett benn maradnia a hivatalban, moziba mentek, nem annyira az előadás kedvéért, mint inkább azért, hogy valahol, házon kívül, együtt legyenek. Karonfogva haladtak a Bonne Nouvelle kört felé, és jól érezték magukat, anélkül, hogy beszélniük kellett volna. Ma azonban Maigret bejelentette:
– Holnap sétálunk egyet a Montmartre-on…
45. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Böszörményi Gyula: Nász és téboly 97% ·
Összehasonlítás - Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II. 96% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen 94% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Tíz kicsi néger / Gyilkosság az Orient expresszen 97% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Ferde ház 93% ·
Összehasonlítás - Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz 92% ·
Összehasonlítás - Tom Rob Smith: A 44. gyermek 92% ·
Összehasonlítás - Greg Iles: Lángoló kereszt 92% ·
Összehasonlítás - Zajácz D. Zoltán: Véres Balaton 91% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség 91% ·
Összehasonlítás