Maigret ​és a szombati kliens (Maigret) 43 csillagozás

Georges Simenon: Maigret és a szombati kliens

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Maigret, a kitűnő mesterdetektív sok reménytelennek látszó bűnügyet oldott meg az elmúlt évek és a Simenon-kötetek során. S olykor különös figurák keresik fel az Aranyművesek rakpartjának azt az épületét, melyben a párizsi rendőrség bűnügyi osztálya működik. Léonard Planchon, a jelentéktelen, nyúlszájú szobafestő is sok szombat délutánt tölt Maigret hivatali előszobájában, de mindig inába száll a bátorsága, s mielőtt a nagy detektív fogadná, nyomtalanul eltűnik. Végül azonban az esett kis ember mégis elmondja szomorú történetét: felesége nyíltan csalja őt a nyalka segéddel, ágyától-asztalától, műhelyéből, kislánya szívéből kitúrták őt, s nincs más megoldás: meg kell ölnie mindkettejüket. Néhány hét múlva Planchon eltűnik Párizsból. Az eset világos: lemondott gyilkos szándékáról, új életet kezd valahol. Vagy mégsem? Maigret kitűnő szimata bűntettet gyanít.

Eredeti megjelenés éve: 1962

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Albatrosz könyvek Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1968
156 oldal · puhatáblás · Fordította: Raýman Katalin

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

csgabi P>!
Georges Simenon: Maigret és a szombati kliens

Azt hiszem, ez a regény nem tartozik Simenon legjobb Maigret-történetei közé, mégis rendkívül figyelemre- és olvasásra méltó.
Simenon lélekábrázoló tehetsége itt is kivívta elismerésemet. Nagyszerűen rajzolta meg Planchon figuráját. A szombati kliensét, akinek hónapok kellettek, hogy összeszedje a bátorságát és beszéljen a főfelügyelővel – akkor sem az Orfevres rakparton, hanem a Richard Lenoir körúton. A vacsora ugrott, a tévénézésnek annyi, de Maigret megismert egy igazán izgalmas figurát, akinek a sorsa akaratlanul is felkeltette a figyelmét, és aggódni kezdett érte. Nem is csak aggódott, de nyomozást indított, mert féltette az életét.

Bevallom, engem a történet során végig zavart Planchon, szerencsétlen. Mint amikor valaki belép a privát szférámba, és nem tudok távolabb kerülni tőle, mert nem engedi. Részben sajnáltam, de részben nagyon meg tudtam volna rázni, hogy szedje össze magát végre. Azonban megértettem, milyen folyamat vezetett odáig, ahol és ahogyan most áll.

Paulina_Sándorné P>!
Georges Simenon: Maigret és a szombati kliens

Érdekes történet volt. Sajnáltam a szerencsétlen Planchon-t. Fura volt a felesége, nem kedveltem, utálatos egy nőszemély. Mindennek több oldala van, nem fekete és fehér. Tetszett, ahogy Maigret dolgozott az igazság kiderítésén.

Diosz P>!
Georges Simenon: Maigret és a szombati kliens

Mostanában Bruno Cremer főszereplésével láttam több Maigret filmet, így olvasáskor is őt képzeltem a történetbe. Szinte a hangját is hallom hozzá, ahogy olvastam. A film és a könyv hozza ugyanazt az atmoszférát, színeket, szinte láttam magam előtt a kis Tholozé utcát, holott még sosem jártam Párizsban, és ma minden bizonnyal egy másik Párizs tárulnak a szemem elé. Maigret Párizsát ezek a kis regények adják vissza, egyre otthonosabban. Kezdem megszeretni Simenon történeteit, főleg így egymás után olvasva. Rövidek, de igazán kikapcsolnak.

Nuwiel P>!
Georges Simenon: Maigret és a szombati kliens

Első Maigret történetnek nem biztos, hogy a legjobb választás volt. Mivel semmilyen előismeretem nem volt róla, így nem ismertem a karakter sajátosságait, de nem is ragadt meg bennem semmi olyan, ami egyedi lenne. Az eset sem volt különösebben érdekes, a gyenge jellemű, iszákos Planchon ugyanúgy idegesített engem, mint a feleségét, csak én legalább nem akartam volna megölni vele ellentétben.

nyirog>!
Georges Simenon: Maigret és a szombati kliens

Talán nem a legjobb Maigret történet, egy kicsit szokatlan volt, bár nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Hozta a szokásos kliséket, azaz most is szinte ott érezhetjük magunkat Párizs utcáin és kiskocsmáiban. A felügyelő most nem a zsenialitására, hanem megérzéseire alapoz, és ahogy azt el is várjuk, természetesen most is sikerrel jár. Eléggé felüdítő volt ebben a rohanó világban egy ilyen nyugodt, lecsendesült és lassan csordogáló történetet olvasni. Nekem tetszett!

Tiger205>!
Georges Simenon: Maigret és a szombati kliens

igen @vargarockzsolt, ahogy öregszem, nekem is egyre inkább bejön Maigret a maga egyszerű, lassú de jópofa stílusával…

9 hozzászólás
nemleh>!
Georges Simenon: Maigret és a szombati kliens

Könnyű, megbízható és élvezetes olvasmány volt számomra, mint minden eddigi Maigret-könyv. A fél csillagnyi levonást néhány apró fordítói (?) baki miatt érzem jogosnak. (Ezekről majd később, karcban fogok írni…)

Gádorka>!
Georges Simenon: Maigret és a szombati kliens

Az elején kissé unalmasnak találtam, de végül is Maigret figurája figyelmessé tett. Tetszett az az az elszántság, amely nem hagyta figyelmen kívül a problémát. Szerette volna a főszereplőt megmenteni, vagy legalább igazságot szolgáltatni neki Igazi lélektani krimi.

Nienna001 P>!
Georges Simenon: Maigret és a szombati kliens

Volt benne néhány zavaró fordítási baki. Na de ezt leszámítva érdekes volt. A nyúlszájú fickó kellően lelki sérült volt, az ügy pedig nem igazán bonyolult, de igazából Maigret miatt szeretem ezeket a könyveket. Ha én annyit innék, mint ő, már rég alkoholista lennék, mindezt szolgálatban. Közben meg elpipázgat, s szép komótosan morcosan megoldja az ügyeket.


Népszerű idézetek

Tiger205>!

Vannak jelentőség nélküli emlékképek, amelyek ok nélkül, anélkül, hogy bármi szerepük volna benne, ránk akaszkodnak,s makacsul megmaradnak emlékezetünkben, miközben mi magunk alig vagyunk tudatában annak, hogy megjegyeztük őket

(első mondat)

Tiger205>!

Olyan vasárnap reggel volt, mint a többi, tunya és üres, egy kissé bágyadt.

47. oldal

csgabi P>!

Maigret a Dauphine-kifőzésben ebédelt, Lucas társaságában, bár ennek semmi közölnivalója nem volt a számára.
[…]
Maigret, akiben még mindig ott lappangott a nátha, anélkül, hogy kitört volna rajta, konyakot kért a kávéjához, és két órakor visszament a hivatalba.

103-105. oldal

1 hozzászólás
csgabi P>!

– Mit csinálunk?
Maigret-nek fogalma sem volt róla. Éppen csak körül akart nézni, és most, hogy már látta, amit akart, nem volt semmi további terve.
– Ha már itt vagyunk, ne menjünk fel a Tertre térig?
Megittak egy kis üveg sillert, és egy hosszú hajú művész felajánlotta, hogy megfesti a portréjukat.

55. oldal

csgabi P>!

Körülbelül tízen ittak ott, és minden szem őrá szegeződött; elég sokáig tartotta csönd, mielőtt a beszélgetést újra kezdték volna.
Maigret grogot rendelt.
Nem azt mondta-e a felesége, hogy a hangjának nem volt meg ugyanaz a csengése, mint máskor? Biztosan berekedt.
– Citrommal?
– Igen, kérem…

88. oldal

csgabi P>!

Aznap este Maigret végignézte a műsort, jó melegben, papucsban, feleségével együtt, aki mellette kötögetett, de szívesebben lett volna Janvier és Lapointe helyén, akik az oly jól ismert Montmartre-on, a megszokott utcákban, az egyik az egyik, a másik a másik oldalon, sorba vették a sárgás vagy fehérebb fényű, elavult vagy modernebb berendezésű, sör- vagy Calvados-szagú kávézókat.

126. oldal

csgabi P>!

Elment az üvegkalitka előtt, óvatosságból félrefordított fejjel. Az udvaron még mindig ott gomolygott az a kissé sárga köd, amely a délután folyamán ereszkedett le Párizsra.

8. oldal

csgabi P>!

– Nem kapcsolod be a televíziót?
– Az adásnak már majdnem vége.
Azelőtt szombat este, ha nem kellett benn maradnia a hivatalban, moziba mentek, nem annyira az előadás kedvéért, mint inkább azért, hogy valahol, házon kívül, együtt legyenek. Karonfogva haladtak a Bonne Nouvelle kört felé, és jól érezték magukat, anélkül, hogy beszélniük kellett volna. Ma azonban Maigret bejelentette:
– Holnap sétálunk egyet a Montmartre-on…

45. oldal

csgabi P>!

Egy kéz gyengéden megrázta a vállát, és a meghitt hang a szokott szavakat mondta:
– Kilenc óra van…
Felesége odanyújtotta neki az első csésze kávét, amit mindig még felkelés előtt ivott meg.

48. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Amélie Nothomb: Ördögi kozmetika
François Emmanuel: A mélabús gyilkos
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Stephen King: A halálsoron
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen
Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II.
Astrid Lindgren: Az ifjú mesterdetektív
Don Winslow: Drogháború
Janet Evanovich: A négy fejvadász