Maigret ​és a makrancos tanúk (Maigret) 18 csillagozás

Georges Simenon: Maigret és a makrancos tanúk

Aki ennyi évet nyomott le a rendőrségnél, aligha hisz már a Mikulásban, de a tanulságos könyvekben meg a vásári képekben sem, ahol egyik oldalon a gazdagok, a másikon a szegények, emitt a becsületesek, amott meg a gonosztevők állnak, és ahol mosolygós öreg pátriárka köré gyűlnek össze a példás családok, akárcsak a fényképésznél.

Eredeti megjelenés éve: 1959

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Maigret Park

>!
Park, Budapest, 2006
176 oldal · ISBN: 9635307284 · Fordította: Lukács Laura

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

gybarbii >!
Georges Simenon: Maigret és a makrancos tanúk

Első Simenon-regényem. Már annyiszor felbukkant itt a neve a Molyon, hogy nem halaszthattam tovább, meg kellett ismerkednem vele! :)
Tetszett a könyv könnyed, emészthető stílusa, gyorsan lehetett vele haladni. Tetszett, hogy viszonylag egy rövid történet (kevesebb, mint 200 oldal, 2 nap történései) is egy egész család sorsát be tudta mutatni, hiszen az elejtett fél mondatokból és beszélgetésekből nagyon sok minden kiderült a szereplők életéről. Maigret főfelügyelő is nagyon szerethető karakter, kicsit sajnáltam is, hogy ilyen rendkívüli körülmények között kell nyomoznia, de végül mindig az igazság győz! :)

Iustitia>!
Georges Simenon: Maigret és a makrancos tanúk

Említettem már a 28. olvasott kötet táján, hogy nekem a vérbeli Maigret Párizs kocsmáit, bárjait, mulatóit, éttermeit utcáit járja, és az állítás most, a 37. történetnél is áll még, de néha azért elcsábulok, ahogy egyre inkább a szívemhez nő. Ez a vidéki kiruccanás legalább annyira meggyőzően sikerült, mint némelyik fővárosi nyomozás. Borongós november eleji nap, a főfelügyelő kedve is ennek megfelelő, minden is baj, de pláne az, hogy két év múlva nyugdíjas, a felesége által kötött sálat viseli, egy gyermekkorából ismerősen csengő, mára már megfakult márkanév szivárog be a tudatába, és egyszeriben olyan öregnek, elhasználtnak érzi magát. A szóban forgó ostyagyár vezetőjét otthonában lelövik. A házat nagyfokú avíttság uralja, ráadásul Maigret szívbéli ellensége felett is eljárt az idő, Coméliau vizsgálóbíró nyugdíjba ment. Egy új, szinte pelyhedző bajszú férfi, az új iskola tagja lesz Maigret közel sem olyan meghitt ellenlábasa a nyomozás során. A főfelügyelőt érthetően búskomor motiválatlanságából ezúttal egy makacs család billenti ki: a Lachaume házban hatan tartózkodtak a gyilkosság elkövetésének idején, de nem beszélnek, nem sírnak, nincsenek megrendülve különösebben, és egybehangzóan állítják, hogy nem hallották a végzetes lövést. Maigret-t minél jobban taszítják, ő attól inkább vonzódik ehhez az ügyhöz, és szépen, nagykönyvi módon, módszer nélkül, maigret-sen deríti fel a félmondatokból kibontakozó kompakt családi drámát.

Lynn>!
Georges Simenon: Maigret és a makrancos tanúk

A második Simenon regény, amit olvastam. Egyre jobban tetszik a stílusa, könnyed, emészthető, kikapcsol.
Külön érdekes volt, hogy jól időzítettem az olvasást: november elején játszódik a történet, esős, hideg időben.

Révai_László>!
Georges Simenon: Maigret és a makrancos tanúk

Talán ezt a típusú krimit jobban csípem, mint a kristálytiszta logikán alapuló Christie (általam ismert) műveit. Morózus, öregedő felügyelő, esik az eső, dől a pipafüst, némi megkeseredés, de mégis végtelen motiváció, amikor kezd beindulni a nyomozás. Aprólékos, munkás módszerek mellett az emberismeret is fontos a rejtély megoldásához. Jó emlékeim maradtak a könyvről.

mamono P>!
Georges Simenon: Maigret és a makrancos tanúk

Nagyon melankólikusan, méladúsan indult a sztori, de aztán Maigret hozta a formáját.
Olvasás közben érdekesnél érdekesebb kérdések merültek fel bennem – és szerencsére a többségük Maigret fejében is megfordult, így hivatalos választ is kaptam a kérdéseimre.
A tanúk többsége nagyon furcsa volt. (Ilyen tanúk mellett kinek van szüksége gyanúsítottakra? Mintha mind azok akartak volna lenni.)
A vizsgálóbírót nem igazán értettem. Mit akart? Mi volt a célja? spoiler


Népszerű idézetek

gybarbii >!

Ezek a papírdarabkák egytől egyig sokórányi esőverte talpalás eredményét mutatták, és a rájuk firkantott néhány sor csak úgy jöhetett létre, hogy a nyomozók elképesztően sok embernek tettek föl hóbortosnak tetsző kérdéseket.

94. oldal

gybarbii >!

– Bocsássa meg, hogy nem sírtam. Talán kellett volna, de nem sikerült. Azért minél hamarabb szeretném megtudni, ki ölte meg Léonard-t.

110. oldal

Iustitia>!

Nem haragszom magára, amiért elősegítette az összeomlást. Nem a maga hibája. Maga mást keresett… De előfordul, hogy miközben a nagyvadat kergeti az ember, egy nyulat is kiugraszt a bokorból.

Hatodik fejezet

gybarbii >!

Pályája során Maigret számtalanszor került olyan helyzetbe, amikor egy friss bűneset felderítése közben akarva-akaratlanul is kénytelen volt betolakodni egy család életébe. De még egyszer sem tapasztalt a mostanihoz hasonlót, vagyis azt, hogy teljesen valószerűtlen, ami körülötte van.

36. oldal

gybarbii >!

– Hányszor szokott kelni Monsieur Léonard?
– Amikor jólesik neki.
– Ismerte a barátait, kapcsolatait?
– Sosem foglalkoztam a gazdáim magánéletével, és jobban tenné, ha maga sem tenné. Maga azért van itt, hogy megtalálja a gonosztevőt, aki megölte Monsieur Léonard-t, nem pedig azért, hogy családi históriákban vájkáljon.

48. oldal

Iustitia>!

Később néha éppen azokat a napokat
őrizzük meg jó emlékűnek, amikor folyton zsörtölődtünk, mogorvák vagy
ingerlékenyek voltunk.

Első fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Halál a felhők között
Guillaume Musso: Angélique
Amy Harmon: Az ismeretlen kedves
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
Guillaume Musso: Central Park
Arthur Conan Doyle: Az Agra kincse
Émile Gaboriau: Az orcivali bűntett
Lucy Foley: Lakás Párizsban
Guillaume Musso: A szajnai ismeretlen
R. Kelényi Angelika: A párizsi nő