Maigret ​és a hajléktalan (Maigret) 55 csillagozás

Georges Simenon: Maigret és a hajléktalan

Párizsban ​márciusi szelek fújnak, simogat a tavaszi nap, Maigret felöltő nélkül, gyalog indul ügyészségi szemlére a Szajna-partra. Kissé tanácstalan, hiszen harmincéves pályafutása alatt először fordul elő, hogy egy hídlakó ellen követnek el merényletet.

Előző éjjel megtámadtak egy hajléktalant a pont Marie alatt, bedobták az áradó Szajnába, de a férfi csodával határos módon életben maradt. Nincs áldozat, nincs gyilkos. Maigret mégis annyi időt szentel az ügynek, mintha egy egész Franciaországot lázban tartó drámáról lenne szó. A nyomozás személyes ügyévé válik, olyannyira, hogy még Madame Maigret-t is beavatja a részletekbe, sőt a segítségét is kéri.

Maigret próbálja megérteni, hogyan lehetséges, hogy az egykor kitűnő orvos családját, praxisát elhagyva a hídlakók sorsát választotta. Borgőzös hajléktalanokat és szófukar flamand hajósokat faggat, és azon tűnődik, hogy a nyomorultak és kisemmizettek miért sokkal összetartóbbak és tisztességesebbek, mint a rendezett… (tovább)

Eredeti cím: Maigret et le clochard

Eredeti megjelenés éve: 1962

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Maigret Park

>!
Park, Budapest, 2004
150 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635306961 · Fordította: Vargyas Zoltán

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

csgabi P>!
Georges Simenon: Maigret és a hajléktalan

Ebben a regényben egy olyan ügyben nyomoz a főfelügyelő, amit valójában senki nem vesz komolyan. Egy hajléktalant ért támadást igyekszik kinyomozni. Közben feltárul előtte az áldozat élete, és egy idő után szívügyévé válik ez a foglalkozásából és a társadalomból kiugrott ember, és mindent megtesz, hogy elfogja a támadót. Akár azt is mondhatom, bizonyos mérték barátság alakul ki közöttük.
Maigret talán ebben a történetben a legemberibb (nem, ez így nem igaz, mert ebben és a Maigret kudarcot vall-ban, csak ott más okokból). Simenon láttatta az uszályon dolgozók és a hajléktalanok életét; és megengedett főhősének egy kis „gyengeséget” is, már amennyiben az addig az ügyeiről nem beszélő felügyelő itt megengedte magának, hogy belevonja feleségét is az ügybe.

Habár megértem, ahogyan Keller doktor döntött a regény végén, nem értek vele egyet. De ez már egy másik történet.

Orsi_olvas>!
Georges Simenon: Maigret és a hajléktalan

Azt hiszem azt tetszett leginkább ebben a kötetben, hogy Maigret egy olyan ügyet vitt végig száz százalékos erőbedobással, amivel senki más nem foglalkozott volna. Megtámadtak egy hajléktalant, nagy ügy… De Maigret komolyan veszi, elmélyül az esetben, igyekszik megismerni az áldozatot, az embert látni benne, nem csupán a társadalom peremére szorult szerencsétlent. Mert mindenkinek megvan a történet, hogy miért van ott ahol, ahogy Dokinak is. Ettől valahogy nagyon emberivé, közelivé vált számomra a francia főfelügyelő.
A tettest szerintem elég hamar kitaláltam, de itt nem is a rejtélyen volt a hangsúly, így ez egyáltalán nem zavart. A kihallgatási technika most is lenyűgözött, és bár kicsit csalódott voltam a végkifejlet miatt, azt hiszem ez a történet így volt kerek egész.

clarisssa P>!
Georges Simenon: Maigret és a hajléktalan

Ez volt az első találkozásom Maigret főfelügyelővel, de gyanítom, hogy jön ő még az én utcámba olvasmánylistámra! Tetszett éles látó emberismerete, figyelmessége, elhivatottsága, higgadtsága, kitartása, no meg nem utolsó sorban az is, hogy egy ici-picit Madame Maigret-t is bevonta a nyomozásba! Végre-végre egy asszony, aki nemcsak segít az ügy megoldásában, de akit nem is rejtegetnek előlünk, mint Columbo feleségét…
Jó volt Maigret-vel Párizsban bóklászni és élvezni a tavasz első napjait. Tetszett, hogy milyen apró részletek, rezdülések segítették hozzá az ügy megoldásához. Nem az egy oldalra jutó bűntények és fordulatok száma miatt érdekes ez a regény, hiszen sodrása lassabb a Szajnáénál, de talán még annál is erőteljesebben ragad magával.

>!
Park, Budapest, 2004
150 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635306961 · Fordította: Vargyas Zoltán
Biba>!
Georges Simenon: Maigret és a hajléktalan

Maigret egy hajléktalan ügyében nyomoz, aki valaha orvos volt. Furcsa belegondolni, hogy milyen könnyen juthat az ember ilyen helyzetbe. Ennek ellenére nem volt nyomasztó a hangulata, inkább egy kicsit derűs volt, ami nem jellemző Simenon regényeire. Talán ezért is szerettem annyira ezt a kötetet. Mondjuk azt nem tudom elképzelni, amit a Kövér Lea mondott, hogy ők (az ő hajléktalan társaságuk, akik egy híd alatt alszanak) nem lopnak egymástól, mert nem érdekli őket már semmi.
Az is tetszett, hogy Maigret felesége is „nyomozott” egy kicsit az ügyben, és megbeszélték az ügyet otthon. Végre ő is egy személy volt a könyvben, nem pedig egy tárgyként kezelt feleség, aki elvégzi a házimunkát, és akinek néha haza kell telefonálni, hogy Maigret megint nem megy haza éjszaka.
A vége persze csalódást okozott, de szerintem sokkal valószínűbb, hogy így végződjön egy ügy, szóval valósághű volt. spoiler

Barbiianyuja>!
Georges Simenon: Maigret és a hajléktalan

Ez a könyv tetszett, annak ellenére, hogy Maigret lassú, nyugodt és megfontolt stílusa végig kíséri a regényt. Nagyon drukkoltam a sikeres befejezésnek, ami több szempontból is elmaradt. Ennek ellenére nem zavart ez a helyzet. A regény egész, kerek. Maigret emberi, együttérző és kitartó a történetben. Tetszett, hogy mennyire végig viszi az esetet, annak ellenére, hogy senki sem foglalkozik vele. Neki viszont fontos, mert minden eset mögött ott van az ember, az egyéni sors, függetlenül a kinézettől és a társadalmi helyzettől.

dokijano>!
Georges Simenon: Maigret és a hajléktalan

Ez az, monsieur Simenon! Ezt vártam már az előző, első Simenon-olvasásomkor is (http://moly.hu/konyvek/georges-simenon-a-kisertetek). Ifjabb koromban minden epizódot megnéztem a tévében a Maigret-sorozatból, és ráismertem az ott látott karakterekre. Akkoriban a háttér (Párizs) még nem érdekelt, túlontúl lekötött az izgalom, de a krimit olvasva mindig tudtam, hol jár a főfelügyelő és a segítője. Sőt, kellemes meglepetésként a könyv elején és a végén is szerepelt egy-egy térképvázlat, amin egyszerű volt követni a szereplők mozgását.
Nem a szokványos krimi, legalábbis nem az a fajta, amelyben a főszereplő egyes-egyedül (legfeljebb a technika segítségével) mindent kitalál. Ebben Maigret főfelügyelő felesége is szerepet kap. Na nem a nyomozásba vonják bele, azért ott még nem tartunk, de a barátnői telefonálgatások jó kiinduló ötletet adnak a férjnek. Nincs túlbonyolítva a cselekmény, sejthető is a tettes kiléte, de az indíték kiderítéséhez és a tettes lefüleléséhez (mert majdnem kicsúszott az igazságszolgáltatás kezei közül) mindenképpen szükség volt a főfelügyelőnk csavaros észjárására.
További ötletes tipográfiai (ha ez az) megoldásként azt is kiemelhetem, hogy minden fejezet végén megjelenik Maigret védjegye, egy füstölgő pipa rajza, amely a regény végén lefelé fordul. Nekem tetszett, hogy ilyen apróságra is odafigyelt a kiadó ennél a sorozatnál.

encus625 P>!
Georges Simenon: Maigret és a hajléktalan

Rövid, de mégis különleges darabja ez Maigret felügyelő pályafutásának. A feleségét ritkán vonja be a nyomozásba, azonban itt tud segíteni és szívesen is teszi azt. A felügyelő sosem mesél az éppen aktuális eseteiről otthon, de most kivételt tesz. „Csak” egy hajléktalan sokak szemében, akit a vízbe dobnak, Maigret mégis felgöngyölíti az esetet.

>!
Park, Budapest, 2004
150 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635306961 · Fordította: Vargyas Zoltán
mtanna P>!
Georges Simenon: Maigret és a hajléktalan

Régen nagyon szerettem a Maigret a könyveket. Valószínűleg azóta sokfélét olvastam, vagy a világ pörgött fel nagyon körölöttünk. Gyorsan kivégezhető könnyed „krimi”. Könnyed, hiszen nem hal meg benne senki, és az olvasónak sem kell gondolkoznia, hogy mi történhetett. Maigret felügyelő ismeretlen morzsákból levonja a következtetéseket. Párizs hangulata szépen átjön.

A_Christi>!
Georges Simenon: Maigret és a hajléktalan

Tetszett ez a könyv, Simeon megint egy remek könyvet írt. Izgalmas volt, fordulatos és tetszett, hogy a feleségét is bevonta a nyomozásba. Tetszett, ahogy az író a tavaszi Párizsba kalauzolt minket.

bond>!
Georges Simenon: Maigret és a hajléktalan

Jó hangulatú Maigret történet, a vége felé pedig egyre izgalmasabb. A nem szokványos megoldás miatt sincs hiányérzetem, illik a regényhez. Ezúttal Madame Maigret is besegít a nyomozásba, ráadásul Maigret mesél neki az esetről, nem szófukar.


Népszerű idézetek

dokijano>!

Maigret kezdettől fogva tudta, hogy sokáig fog tartani, nehéz lesz, mert Van Houtte nem okos ember. Mindig is az ostobákkal volt a legtöbb baja, mert azok megmakacsolják magukat, nem hajlandók válaszolni, habozás nélkül letagadják azt, amit egy órával korábban mondtak, és nem zavarodnak össze, ha az ember rámutat az ellentmondásra.
Okos gyanúsítottnál elég, ha az ember rést talál az érvelésben, és rögtön összeomlik az egész építmény.

127. oldal, Hetedik fejezet ( Park, 2004)

1 hozzászólás
dokijano>!

Az ablakpárkányról egy veréb kandikált be, kíváncsi volt, hogyan zajlik az élet az emberfészkekben.

45. oldal, Harmadik fejezet ( Park, 2004)

clarisssa P>!

Békésen, szelíden telt az este, beszélgetés közben nagyokat hallgattak, de ettől csak még közelebb érezték magukat egymáshoz.

Negyedik fejezet

Cicu>!

– Van erről egy elméletük a kriminológusoknak, különösen az amerikai kriminológusoknak, és talán nem is olyan túlzó, mint amilyennek látszik…
– Mi az az elmélet?
– Hogy tíz bűneset közül legalább nyolcban az áldozat is vastagon felelős a gyilkosságért.

72. oldal

clarisssa P>!

– Ha egy férfi meg egy nő egyszerre hal meg ugyanabban a balesetben, és nem lehet megállapítani, melyikük halt meg előbb, akkor a törvény azt mondja, hogy a nő élt tovább néhány pillanattal… Az orvosok szerint mi, nők szívósabbak vagyunk.

Negyedik fejezet

1 hozzászólás
dokijano>!

Az Igazságügyi Palotában sokáig emlegették Maigret elmaradhatatlan válaszát:
– Én sohasem gondolkodom, bíró úr.
Valaki egyszer azt mondta erre:
– Maigret átitatódik.
És bizonyos értelemben ez igaz is volt, a szavakat túlontúl pontosnak érezte, úgyhogy jobb szeretett hallgatni.

85. oldal, Ötödik fejezet (Park, 2004)

1 hozzászólás
csgabi P>!

Maigret fölállt. Alig várta, hogy kijusson, és ne hallja a papagájok rikácsolását.
– Gondolom, az újságok… – mondta tétován az asszony.
– Az újságok a lehető legkevesebbet fognak írni az ügyről, ezt megígérhetem.
– Nem is annyira miattam, mint a vejem miatt… Ugye megérti? Az üzleti életben mindig kellemetlen, ha… Megjegyzem, ő tud a dologról és igazán megértő… Igazán nem kínálhatom meg semmivel?
– Köszönöm, nem – válaszolta Maigret.
Lent az utcán viszont így szólt Torrence-hoz:
– Hol van itt egy csöndes kis kocsma? Rettentően megszomjaztam.
Egy pohár jó hideg sör, finom habbal a tetején.
Megtalálták a kocsmát, csöndes is volt, meg árnyékos is, a sör viszont langyos, és nem is habzott.

64. oldal

csgabi P>!

Lapointe-nak sehogy sem fért a fejébe, hogy miért tulajdonít Maigret olyan nagy jelentőséget a hajléktalanhistóriának. Az újságokban legfeljebb két-három sort írnak majd róla a rövid hírekben.
Lapointe azonban nem tudhatta, mert még túl fiatal volt hozzá, hogy a főfelügyelő egész pályafutása alatt most esett meg először, hogy egy hajléktalan ellen követtek el bűncselekményt.
– Mivel tartozom?
– Nem isznak még egy pohárkával? A szegény Doki egészségére?
Megittak még egy pohárral, az olasz pedig nem engedte, hogy fizessenek.

32-33. oldal

csgabi P>!

A főfelügyelő hazamenet előtt aláírta a postát. Gondterheltnek látszott, de valami könnyűséget is érzett, mint ahogy Párizs fölött is kiderült aznap az ég. Az irodájából kilépve zsebre vágta az egyik üveggolyót – talán csak szórakozottságból.
Kedd volt, vagyis a csőben sült makaróni napja. A csütörtöki húslevest leszámítva a többi napon hétről hétre változott a menü, kedden vacsorára viszont, ki tudja miért, most már évek óta csőben sült sonkás makarónit ettek, néha egy-egy egészen finomra vágott szarvasgombával.

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: étkezés
csgabi P>!

– Azelőtt hol lakott?
– Szintén a Szajna-parton, de följebb, a quai Rapée-n, a pont Bercy alatt…
– Gyakran szokták váltogatni a helyüket?
– Nem. Nekik egy ugyanolyan komoly megrázkódtatás, mint nekünk a költözés… Mindenkinek megvan a maga kis vacka, és ahhoz ragaszkodik is valamennyire…
Végül, mintegy kárpótlásképpen, vagy hogy megmaradjon a jó hangulata, töltött magának egy pohárka szilvapálinkát. Aztán fogta a kalapját, és megcsókolta a feleségét.
– Este jövök.

95. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Halál a felhők között
Paul Auster: New York trilógia
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
R. Kelényi Angelika: A párizsi nő
Agatha Christie: Ferde ház
Agatha Christie: A ferde ház
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon
Erle Stanley Gardner: A házmester macskájának esete
Lawrence Block: A betörő, akit temetni veszélyes
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman