1913, Párizs. A főváros egy külföldi uralkodó látogatását fogadja. Az egyik őrszobán a huszonhat éves Maigret, a majdani félelmetes mesterdetektív az éjszakai ügyeletes. Lövés dördül az éjszakában, és Maigret elindul élete első nyomozására.
Maigret első nyomozása (Maigret) 23 csillagozás
A Maigret csapdát állít című kötetben is megjelent (Európa, 1977).
Eredeti cím: La première enquête de Maigret, 1913
Eredeti megjelenés éve: 1949
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Maigret Park
Kedvencelte 1
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
Maigret első nyomozása, amelyre kapitánya azért kéri fel, hogy Párizs egyik leggazdagabb családjában előfordult ügy gyorsan feledésbe merülhessen. De maga is meglepődik, mert az ifjú titkár – várakozása ellenére – oly szorgalmasnak és éleseszűnek bizonyul, hogy kideríti azt. Eközben része lesz a csalódás és a megalázottság, de Maigret majd élete árán is a klasszikus igazságra tör. Jutalma nyomozói előléptetés. Nagyon jó kis történet, élvezettel olvastam a XX. századelő körülményeiről szeretett Párizsomban, ahol a sör és a calvados helyenként – nem is ritkán – megfűszerezi a nyomozói életet. Élveztem a tavaszt a városban, miközben az ifjú Maigret – a fennsőbbség ellenére – megoldotta az ügyet, amelyet már csak kozmetikázni lehetett.
Jules Maigret (tegye fel a kezét, aki tudta, hogy mi Maigret keresztneve! spoiler még csak 26 éves, friss házas, túl van pár közrendőri éven – nem volt tanulságok nélküli időszak, egyszer pl. elkapott egy zsebest, de az hívott rendőrt őrá, a tolvaj meg eliszkolt… szóval van tanulnivalója elég. Most éjjeli ügyeletben magol a nyomozói vizsgára, s hopp, egyszer csak az ölébe hull a szerencse: az első ügy, ami az övé lehet, ha okosan kezd hozzá… És amelyben aztán olyan mélyre ássa magát, hogy a kedve is elmegy élete hivatásától…
Ez az eset pedig nem csak homályos – először azt kell kiderítenie, van-e „ügy” egyáltalán – és olyan szaftos, hogy Balzac is megnyalta volna mind a tíz töltőtollát, arisztokraták és cselédek, főnyomozók és svindlerek lépnek színre, a kék vér és a pénz szaga elegyedik valami mérgező parfümben, és minden szereplő azon dolgozik (mellékesen), hogy kiábrándítsák kopónkat a zsaruhivatásból… És majdnem sikerül is, ám végül, megannyi fura italon és némi erőszakon túl, Maigret-nk beléphet álmai irodájába, felügyelői rangban.
(Itallap: spoiler)
Maigret még nem sokat haladt felfelé a ranglétrán, feleannyi idős, mint általában. Tapasztalatlan, már-már esetlen, egy vendéglős is kioktatja a mesterségéről, a felügyelők pedig ügyet sem vetnek rá, amikor belép a sörözőbe. Akad egy ügy, amely által talán közelebb kerülhetne álma megvalósításához, hogy a Bűnügyi Rendőrségnek dolgozhasson. A szóban forgó eset azonban kényes, egy a párizsi társadalmi életben ismert és elismert családot érint. Maigret még nem találja fel magát magasabb körökben, csetlik-botlik, mire (magán)nyomozása eredményre vezet. Közben sok fejfájást okoz neki a huszadik századeleji francia szokásjog, miszerint a gazdag ember még ha bűnös is, nem biztos, hogy fény kell rá derüljön. Elvégre kinek hiányzik a botrány, ha el is lehet tussolni bizonyos ügyeket?
Bár ebben a könyvben olvashatunk az első nyomozásról, időrendben nem ez az első megírt Maigret történet. Zavaró volt a sok jövőre való előreutalás.
Jules Amédée François Maigret (merthogy ez a teljes neve, ezt leírva is olvashatjuk) nagyon zöldfülű még. Talán túlságosan is…
A történet 1913 áprilisában játszódik, amikor 26 éves Jules, 5 hónapja házas és már 4 éve rendőr. Az alkoholt már fiatalon is meglepően jól bírja. Az eset megoldására persze nem lehet rájönni ezúttal sem, de ezt már megszokhattuk. (És Maigret-nél nem zavar ez, míg sok más kriminél igen.)
Érdekes volt a fiatal Maigret-ről olvasni, engem egy kicsit bosszantott is. Jobban szeretem, amikor már megvannak a maga módszerei meg csapata, itt olyan elveszett volt még. Madame Maigret hozta a formáját, rajta semmilyen változást nem láttam a későbbiekhez képest. Rajongóknak mindenképpen csemege ez a kötet, de én örülök, hogy a legtöbb kötetben már egy tapasztalt nyomozóról olvashatok.
Ahogy ennél a kötetnél is írtam… https://moly.hu/konyvek/georges-simenon-maigret-csapdat-allit
A Maigret nyaralni megy elolvasása után felbuzdulva, beszereztem az első esetet leíró kötetet. Itt ért az első csalódás, mert a történet 1913-ban játszódik az író folyamatosan utal benne későbbi regényeire, hol milyen szokásokat vesz fel Maigret. Ez elég idegesítő volt.
A fiatal, kezdő nyomozó maga kezd nyomozni, mikor az esetbe botlik. Néhol a sok leíró rész egy kicsit unalmasnak találtam. Bár csak pár Simenon regényt olvastam, jó volt egy kicsit a főszereplő múltjával megismerkedni.
Népszerű idézetek
Huszonhat éves volt és öthónapos házas. Amióta négy esztendeje belépett a rendőrség kötelékébe, végigcsinálta a legszerényebb szolgálatfajtákat: volt utcai őrszem, felügyelt pályaudvarokon, áruházakban, s alig egy éve, hogy titkári minőségben a Saint-Georges negyed kapitányságára került.
13. oldal
Maigret félt, hogy ha soká marad a félemeleten, fölkelti a vendéglős gyanúját. Épp jókor érkezett vissza harmadik calvadosához, amelyet ellentmondást nem tűrő modorban nyújtottak át neki, akárcsak az előzőeket. A tulaj a kupicával együtt egy májas hurkával megrakott kistányért is elébe tolt, az alábbi felkiáltás kíséretében: – Én Pontfarcyba valósi vagyok! Olyan jelentőségteljesen közölte ezt, hogy valami titokzatos jelentést lehetett gyanítani a szavak mögött. Vajon a májas hurka magyarázata rejlik benne? Avagy hogy a pontfarcybéliek szokása minden félórában bedobni egy pohárka calvadost? A jóember még hozzáfűzte: – Az ott van Vire mellett!
3. fejezet
– Eszik valamit? Egy nagyon kövér, igencsak vörös képű, egészen pici szemű férfi bámulta jámboran Maigret-t, aki összerezzent. – Mit szólna egy kis májas hurkához meg egy pohár almaborhoz? Éhgyomorra az a legjobb.
Így kezdődött hát ez a nap, amilyenhez hasonlóban Maigret-nek még sokszor lesz majd része pályája során, de amely akkor úgy hatott rá, mint egy álom.
3. fejezet
– Mademoiselle Gendreau nincs Ansevalban, mint ahogy a bátyja állította. – Hát hol van? – Tekintve, hogy a Germaine nevű szobalány nem volt a házban, minden bizonnyal a hálóinges Lise Gendreau-t láttam a cselédszobában. Ez zavarral töltötte el. Olyan kastély szomszédságában nőtt fel, amelynek édesapja volt az intézője. A nagyok, a gazdagok iránti tisztelet önkéntelenül beléivódott. S ami még furcsább volt: a fuvolás is osztozni látszott az ő zavarában. Nem is szólt jó ideig, csak bámulta az eperszörpöt. – Úgy véli? – kérdezte aztán kínjában. – Mindenesetre tény, hogy a cselédszobában láttam egy hálóinges nőt. Egy nagydarab, mosdatlan szagú lányt. És ez is kényelmetlen érzést okozott neki, mintha csak a nagyburzsoázia hölgyeinek, akiknek neve ember nagyságú betűkkel olvasható a metrófolyosók falán, nem lehetne éppoly mosdatlan szaguk, mint a parasztlányoknak. Így aztán a mimóza, a fehérbor meg az eperszörp illatában pohara fölé hajló két férfi, tarkóján a napsugárral, valamiféle ködös álmodozásba ringatta magát, s Maigret összerezzent, amikor társának hangja visszarántotta a valóságba, a világ legtermészetesebb hangsúlyával: – Mit teszünk?
2. fejezet
Őszintén szólva, olyan hivatás, amilyenre egész életében vágyott, nem is volt a világon. Falujában, még egészen gyermekfővel, úgy látta: egy csomó ember teng-leng körülötte úgy, hogy nincs a helyén, és nem a maga útját járja – pusztán, mert fogalma sincs róla, melyik is volna az ő útja.
5. fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Agatha Christie: Az ijedt szemű leány 95% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Egy párizsi apartman 88% ·
Összehasonlítás - Gaston Leroux: A véres bábu / A gyilkológép 83% ·
Összehasonlítás - Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub 77% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: A szajnai ismeretlen 75% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: A párizsi nő 94% ·
Összehasonlítás - Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda 93% ·
Összehasonlítás - Zajácz D. Zoltán: Haragos Balaton 92% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: A brooklyni lány 91% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Gyilkosság a paplakban 90% ·
Összehasonlítás