Maigret ​csapdát állít (Maigret) 77 csillagozás

Georges Simenon: Maigret csapdát állít Georges Simenon: Maigret csapdát állít Georges Simenon: Maigret csapdát állít Georges Simenon: Maigret csapdát állít

Simenonnál nincs könnyes érzelmesség. A párizsi utcák világának, zugboltjainak és kocsmáinak szinte a ragacsát érzékeljük! Bűnök, végzetosztón. S ami Simenonnak külön érdeme a Maigret-könyvek lapjain: érzékeljük azt a hosszúkás bárhelyiséget, a fáradt szagú pultot, a silány italválasztékot, az álizgalmas díszleteket… vagy amikor a főfelügyelő maga ül be a Dauphinba, olyan habja van a sörnek, olyan illata a kajának, hogy csak na. És ahogy felhozat egy csomó szendvicset – és sört – hosszúnak ígérkező kihallgatásokhoz! És… és… és…Nem lehet ennek a Maigret-világnak a végére érni-járni. Tandori Dezső Maigret egy kifürkészhetetlen indítékú gyilkosságsorozat nőáldozatai közt keresi az összefüggést. Mígnem egy fiatal és kicsit könnyelmű rendőrnő a segítségére siet…

Eredeti cím: Maigret tend un piège

Eredeti megjelenés éve: 1955

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Fekete Könyvek Európa · Maigret Agave Könyvek · Maigret Park

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191759 · Fordította: Hollós Adrienne
>!
Park, Budapest, 2005
164 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635302533 · Fordította: Hollós Adrienne
>!
Európa, Budapest, 1977
324 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630713144 · Fordította: Hollós Adrienne, Timár György

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 4

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Georges Simenon: Maigret csapdát állít

Az augusztusi Párizs, forróság, mindenki izzad és levetik zakójukat a férfiak. A XVIII. kerület, a Montmartre a helyszíne a gyilkosságoknak, amelyekből most egy egész sorozat egyelőre kinyomozatlan hónapok óta. Nem találják a fogást az ismeretlen tettesen. Maigret Pardonnál szokásos havi vacsorájukon találkozik valakivel, s beszélgetésük ötletet ad. Csapdát állít, s ez bejön. Egy kitűnő, tulajdonképp lélektani, korát megelőző krimi Simenontól váratlan csavarokkal, amely hordozza a szokásos párizsi hangulatot, a pléhsöntéspultok világát, sört, pálinkát, szendvicset a szemközti sörözőből. s a fáradtságot és kifacsartságot, amely a felügyelő foglalkozásával jár…

RosszQtya>!
Georges Simenon: Maigret csapdát állít

Nagyon rég nem olvastam már Maigret könyvet, jó volt az öreggel újra találkozni.
Szeretem a sorozatgyilkosos könyveket, de itt igazából nem az a tipikus gyilkosságtól gyilkosságig folyó küzdelem van ábrázolva, hanem a megtörtént esetek feldolgozása, valamint harc az idővel, elkerülvén egy újabb esetet amibe M. akár bele is bukhat.
A mi felügyelőnk nem olyan kifinomult, mint Poirot, az eszköztára igencsak hagyományos.Mindezek ellenére mégiscsak pontot tesz az eset végére.

2 hozzászólás
cicus61 P>!
Georges Simenon: Maigret csapdát állít

Van sokkal jobb Maigret történet is. Ez most nem volt nyerő. Két történet szerepel a könyvben, egyik sem tetszett. A sorozatgyilkos rész tetszett és ahogy próbál Maigret csapdát állítani, jó volt. Érdekes volt végigkövetni a folyamatot, ahogy összehozzák a csapdát. Ahogy megpróbálták a gyilkos fejével látni az eseményeket, nagyontetszett. A vége még tett egy lapáttal a történetre, nagyon izgalmas volt végigmenni a csapattal a megoldásig.

ppeva P>!
Georges Simenon: Maigret csapdát állít

Abban a kiadásban, amit olvastam, két történet is helyet kapott. Az egyik a Maigret első nyomozása, a másik pedig a külön kötetben is megjelent Maigret csapdát állít.
Az első történetből, mint a címe is mutatja, a kezdő rendőr, Maigret első nyomozását ismerhetjük meg, és ezzel együtt az 1913-as évi Párizst. A másik jóval későbbi történet, a már „befutott” felügyelőről. Tulajdonképpen nem is értettem, miért került a két eset egy kötetbe.
Simenon hozta a formáját mind a két történetben, mind a nyomozati munkában, mind a bűnügyi rendőrség mindennapjainak megismertetésében.
Gondolom, azóta már a francia rendőrségnél is történt némi változás, nem hozatnak fel tálcaszámra söröket a kapitányságra munkaidőben, nem borozgatnak ebédidőben, és a nyomozók se egy kökénypálinkával indítják a napot. Régi szép idők! – sóhajtana fel Maigret…

robinson P>!
Georges Simenon: Maigret csapdát állít

A krimikre jellemző felfokozott feszültség itt ennél a történetnél nagyon jól működik. Az emberi viszonyok kapnak igen nagy hangsúlyt a megoldásban

http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/09/maigret-csapdat-al…

regulat>!
Georges Simenon: Maigret csapdát állít

Még szerencse, hogy az ember nem akarja időrendben olvasni (nem megjelenési, hanem történeti időrendben) olvasni a jó, iszákos felügyelő eseteit, mert bizony az ilyen könyvek feladnák a leckét, ahol az egyik történetben még kezdő titkár, a másikban meg már Párizs, ha nem Franciaország legismertebb nyomozója…

Az első, azaz Maigret első nyomozása tulajdonképpen egy kis időutazás, arra az időre, amikor a felügyelő még kezdő volt. Amikor még nem rutinszerűen figyelte az utcákat kiskocsmákból, vendéglőkből… mondjuk az italt már akkor is bírta.
Nem is a nyomozás a különlegessége ennek, a kisregénynek, hanem inkább az, hogy több mint félszáz történet után írta meg Simenon, így a narrátor sokszor emlékezik a jövőre… ez meg igazán furcsa hangulatot ad. Csak az a baj, hogy nem ugranak be azok a történet címek, amikre az író mesélés közben utal…

Aztán Maigret csapdát állít egy sorozatgyilkosnak. Ez meg inkább lélektani, már, ami Maigret lelkét illeti… na jó, nem csak az övét. Nem véletlen, hogy a megoldás kurtán furcsán egyszer csak az ölünkbe pottyan.

Node, mint szoktam volt mondani,Maigret krimit nem a rejtélyért olvas az ember (vagy legalábbis én), hanem a hangulatért… az meg van mind a két kisregényben bőven.

>!
Európa, Budapest, 1977
324 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630713144 · Fordította: Hollós Adrienne, Timár György
Iustitia>!
Georges Simenon: Maigret csapdát állít

Korábban nagyon idegenkedtem valamiért a Maigret-sorozattól, de mivel Simenon túl sokat írt ahhoz, hogy csak úgy meg lehessen kerülni, két másfajta írást már olvastam tőle. Most ez a ki nem mondott tiltakozás mintha egyik pillanatról a másikra nemhogy felszívódott volna, de elfog az érzés, hogy talán soha nem is létezett igazán, odasétáltam a könyvespolchoz és levettem egy Maigret-t, mintha minden nap rutinszerűen csinálnám. Mert ebben is van valami természetesség, hogy az ember polcán ott figyel egy-két Poirot, Holmes vagy éppen Maigret, attól függetlenül, hogy olvassa-e őket vagy sem.
És amennyire számomra is meglepően köznapi élmény volt, épp annyira köznapi maga a könyv is, egyáltalán nem rossz értelemben véve. Nem mindig kell, hogy valami feltétlen csavaros legyen. Elég, ha egyszerűen, de jól felépített. Ehhez a borítót is igazán eltalálták, nem támaszt irreális elvárásokat.
A bűnügy közepébe csöppenünk: öt gyilkosság megtörtént az elmúlt fél év során, kimaradtunk a szokásos még egy áldozat – tehetetlen a rendőrség – még egy áldozat stb. hajszából, csak a puszta tényeket kapjuk. Ennek ellenére nem lépett fel bennem semmilyen hiányérzet, mert Simenon tudja, hogy hogyan kell a réseket feltölteni, az érdeklődést felkelteni és a figyelmet lekötni. Egy nyomozás végső stádiuma, egy praktikus megoldással; semmi variálás, semmi rafinált vagy egyedi nyomozati eszköz vagy teória. Életszerűen dolgoznak, akárcsak napjainkban egy rendőrörs, meg van kötve a kezük bizonyos dolgokban, másban viszont szabadabbak lehettek. Ez teszi fel a kis koronát a regényre. Ez a szabadság olyanfajta hangulatot teremt, amit manapság nem tudunk már elképzelni: ma senki sem sörözik és szendvicsezik a munkahelyén csoportosan, és viszonylag kevés munkáltató tolerálja, ha pálinkával kezdi a beosztott a napot. De működik, mert odavarázsol a forró, nyomasztó párizsi levegőbe, a gőzölgő Szajna-partra vagy épp sokadrangú vendéglátóegységekbe, amelyek 15 méteres körzetében mindig lézeng egy-két munka után leső utcalány…

Paulina_Sándorné P>!
Georges Simenon: Maigret csapdát állít

Két történetet kaptam. Az első történetből Maigret első nyomozása köszönt vissza. Furcsa volt olvasni arról, hogyan is alakult a nyomozás. Zavaró volt, hogy majdnem mindegyik mondat azzal kezdődött, hogy „tudja én ki vagyok”. Sajnáltam, hogy elküldték szabadságra. De tetszett, hogy nem hagyta magát. A második történet is érdekes volt. Érdekes volt figyelni a nyomozást, hogyan jutnak egyről a kettőre. Munkaidőben sörözés, borozás nekem mindig furcsa marad. :-) Nem gondoltam volna arra a megoldásra, ami lett.

Hollóhát>!
Georges Simenon: Maigret csapdát állít

(A kettő az egyben, Európa kiadós változatot olvastam)

Maigret csapdát állít
Eddig két olyan részt fogtam ki, ahol Maigret vidéken folytat szélmalomharcot, saját közegéből kiszakítva, minden segítség nélkül. Ezért már nagyon kíváncsi voltam egy olyan történetre, ahol végre hazai pályán mozog. Mögötte a rendőrség egész gépezete, és igazi hírességként ismeri minden újságíró. Tényleg élvezet volt olvasni, ahogy lassan őrölnek a kerekek, aztán szimatot fog, és nem ereszti a zsákmányt. Annyira emberi, ahogy folyton kétkedik, vívódik, megkérdőjelezi önmagát. Közben fogy a sör, a szendvicsek, a pipák, és Maigret-né megnyugtató alakja asszisztál a háttérből. Talán az apósom fogalmazta meg a legjobban, hogy azért jó Maigret olvasni, mert nincs benne semmi szemfényvesztés. Nincs bűvésztrükk. Az a bizonyos csapda is Maigret módon, alapos egyszerűséggel készül. De hatásos lesz.

Maigret első esete
Nagyon bizarr volt a fiatal, vékonypénzű, vékonydongájú Maigret-ről olvani. Pedig én még csak most kezdtem az ismerkedést a sorozattal, mégis nehéz elvonatkoztatni a súlyos, szélesvállú bulldogtól, akinek képzeltem. Érdekes volt megfigyelni, ahogy kialakulnak a szokásai, ahogy először néz szembe a bukás lehetőségével, a gazdagok kiváltságos helyzetével. Mintha mikroszkóp alatt figyelnénk meg az egyedet, akiből majd Maigret felügyelő válik. A lelkes kis fuvolás karakterét nagyon megszerettem, nem tudom visszaköszön-e még későbbi részekben?

Párduc50 P>!
Georges Simenon: Maigret csapdát állít

Ebben a történetben egy sorozatgyilkost üldöz kedves felügyelőnk. Már-már unalmas, lassú cselekményszövésű krimi. Inkább pszichológiai elemzés, cselekménye alig van. Rövid kis regény, de egész olvasható. Nem ez a legjobb Maigret-történet


Népszerű idézetek

Tiger205>!

Germanie már a tükör előtt fésülködött, fölfedve hónaljának rőt bolyhait, s teste átrózsállott a hálóingen. Erőlködve próbált gondolkozni.

87. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hálóing · hónalj
1 hozzászólás
Riru>!

Örökké ugyanaz a dilemma: vagy a fegyelem, vagy a kezdeményezőszellem.

77. oldal

Tiger205>!

Kivágódott az ajtó. Egy lihegő fiatalember lépett be rajta, s a gázláng fényében vaksin pislogott körül.
– A kapitány úr? – zihálta.
– A titkára vagyok – szólt Maigret, de nem állt fel.
Még nem tudta, hogy élete első nyomozását kezdi meg.

9. oldal

Bla IP>!

Ugyanolyan elviselhetetlen volt a hőség, mint előző nap, az élet lelassult, csak a turisták látogatta városnegyedekben nem. Külföldiekkel teli autóbuszok járták a várost…

219. oldal

1 hozzászólás
ViraMors P>!

…néhány neves elődjéhez hasonlóan ő is azt vallotta, hogy ha a bűnözők okosak lennének, nem kellene ölniük.

Joxer>!

Maigret odaállt az ablakhoz, kifújta magát, zsebkendőjével megtörölte a homlokát; reszketett minden idegszála, mint a színésznek, akinek szerepe szerint őrjöngenie kell.

145. oldal (Agave, 2016)

Joxer>!

Nem akart aludni. Ráér akkor is, ha egyszer s mindenkorra lezárják az ügyet, s akkor talán még arra is rászánja magát, hogy kivegye a szabadságát.

134. oldal (Agave, 2016)

Tiger205>!

A rendőrkapitány bricskája pontban tíz órakor megáll majd a La Rochefoucauld utcában, s míg a ló kapál, a kocsis átveszi urától a gyeplőt. Maxime Le Brest alkalmasint az egyetlen olyan rendőrkapitány volt Párizsban, aki saját fogatot tartott, s a Monceau-síkon,a Courcelles körút egyik új házában lakott. Valahányszor ily módon megérkezett a kapitányság elé, már mögötte volt a vívás az Hoche-körben, az úszás, valamint a gyúró általi dögönyöztetés.

29. oldal

1 hozzászólás
Tiger205>!

Germanie hálóingben jelent meg, derekáig érő kibontott hajjal, melle súlyos volt és duzzadt.

86. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hálóing
2 hozzászólás
chhaya>!

Maigret-né nem kérdezősködött. Sejtette, hogy férje delejes álomból ébred, hogy újra meg kell szoknia a mindennapi életet, hogy szüksége van a bizalomgerjesztő emberekre.

154. oldal (Agave, 2016)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Az ijedt szemű leány
Patrick Süskind: A parfüm
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Honoré de Balzac: Széplányok tündöklése és nyomorúsága
John Fowles: A lepkegyűjtő
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Agatha Christie: Mert többen nincsenek
Mario Puzo: A Keresztapa
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon