Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Maigret albérletben (Maigret) 53 csillagozás
„- Maga az, főnök? Janvier-ról van szó… – Már megint mit akar Janvier? – Az imént vitték be a Cochin-kórházba. A mellébe kapott egy golyót. – Mit mondasz? – Most már biztosan a műtőasztalon van. – Rohanok.” Maigret új nyomozásának története minden szempontból rendhagyó. Az áldozat nem más, mit az egyik legjobb munkatársa, Janvier nyomozó. A felügyelő tehát egyedül veszi kezébe az ügyet. A bűntény színhelyére költözik, egy kis penzióba, ahol hosszú, idegfeszítő kutatás után egy váratlanul bonyolult rejtélyt old meg.
Eredeti cím: Maigret en meublé
Eredeti megjelenés éve: 1951
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Albatrosz könyvek Magvető
Enciklopédia 23
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 3
Most olvassa 1
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
A tegnap éjjel nemalvásból kifolyólag, a manzárdban, a polcról hirtelen leemelt kötetben Maigret albérletben él néhány napot, több tényező közrejátszása eredményeként. Janvier-t ugyanis egy megfigyelési helyszínén mellbe lövik, kórházba kerül, s a főfelügyelő, akinek felesége épp vidéken segíti nővérét, a főfelügyelő pedig tulajdonképp unatkozva egyedül, nem találja helyét, maga vállalkozik a megfigyelés folytatására, s már feltehetően a gyilkossági kísérlet felderítésére is.
Ezt a könyvet folytattam ma délelőtt, miközben adminisztráltam a MOLY-on, hogy elkezdtem.
S ebben a fentebb leírt szituációban mutatkozik meg Simenon nagysága. A központtól kissé félreeső párizsi utcák hangulatának egyedülálló visszaadása, a lakosok mindennapjainak részletekbe menő, érdekes leírása, a Rue Mouffetardon érződő zöldség-illatok, személyek, viselkedéstípusok következtetések, gondolatok, olyan egyedülállónak látszó párizsi Maigret- miliő, amely mellől csak a zene hiányzik, hogy igazán odaképzeljem magam – de fel is tettem Edit Piaf-ot a háttérben…-, s miközben szólt az egyveleg, s egy pohár bor sem hiányzott – igaz, nem volt auvergnei –, a történetben Janvier gyógyult és Lucas tartotta a frontot, a főfelügyelő pedig lépésről lépésre választ talált a kérdésekre… Határozottan tetszett!
Érdekes történet volt. Valószínűleg figyelmetlen voltam, mert nem jöttem rá, hogy Maigret-nél mi volt az a pont, az a mozzanat, ahol elkezdett gyanakodni. spoiler Bírom a felügyelő stílusát, tetszik, ahogy nyomoz. Még mindig furcsa, ahogy az alkoholhoz állnak.
Simenon erőssége a hangulat. Most éppen a párizsi alsó középosztályt mutatja meg az olvasónak. …és Maigret egy nyomozás során, három ügyet is megold… és valami rendkívülit is tesz. https://hajokoffer.blog.hu/2019/09/02/amikor_maigret_vi…
Egy kéklő, kora tavasz illatú este, amelyben rózsaszínű az ég, és rózsaszínnek tűnnek az utcák is… újfent hangulatos miliőbe pottyanunk Maigret felügyelővel, aki némi unatkozás után érdekes nyomozásba kezd egy különös házban. Itt minden albérlő bűbájos, legalábbis a folyton torokhangon kuncogó panziósné szerint, aki „azokra a kedvesnővérekre hasonlított, akik a kolostori élet egyhangúságát azzal enyhítik, hogy a legártatlanabb vicceken nevetgélnek.” Szóval megint kapunk egy rakás becsületes embert, mint abban a korábbi ügyben, ahol az izgalmas felvezetést sikerült egy rendkívül unalmas megoldással zárni.
A helyzet itt is hasonló. Nagyjából a könyv feléig kitartott a furcsa figurák keltette feszültség, de onnantól Maigret felügyelővel együtt fásulunk bele a nyomozásba, és olybá tűnik, fáradtan dülöngélünk át egyik napból a másikba. Később aztán kissé hasraütésszerűen kiválasztunk egy gyanús figurát, spoiler, és várunk, és várunk, és iszunk. A megoldás elfogadható, de nem különösebben érdekes… sokkal színesebb infó volt az, hogy már megint mennyien kacsingattak főhősünkre, vagy mutatkoztak előtte lenge öltözékben. Maigret-né természetesen éppen elutazott, így Maigret „végiggondolt minden éttermet, amely csábító lehetett, akár egy jó lumpolás valami kis nőcskével”. (Vagy egy fűszervajas csigával, brr.)
A pialistát összeírni kissé nehézkes volt, nem mintha berúgtam volna a felügyelővel, mert hiszen ivott ő kettőnk helyett is. Az biztos, hogy elfogyott sok-sok chartreuse likőr. 2 pohár szilvapálinka, 2 aperitif, 17 pohár fehér bor (a falusi vendégfogadók hangulatát felidéző utóízzel), 3 calvados, és 6 sör. Még ezt a számot is felülmúlta azonban a pipatömések száma, úgyhogy igazán elszántak a felügyelő (képletes és valós) füstölgései alapján ivójátékozzanak.
Ami tetszett a történetben, az Maigret ábrázolása, aki néha egészen meglepett egy-egy csintalan, vagy vidor megnyilvánulással. Meg az olyan apróságok, mint a lyukas zoknikat előkotró kisasszony, vagy mikor „egy széles fénynyaláb szelte át a szobát, a finom porszemcsék úgy reszkettek benne, hogy az ember hirtelen a levegő legbensőbb magánéletét vélte felfedezni.”
Filmen megnézném. Feltéve, ha abban is sakkoznak a rézedénnyel.
„A levegő lágy volt, szinte tapinthatóan bársonyos. Semmi mozgás, semmi zaj nem zavarta a rue Mouffetard fényei felé észrevétlenül lejtő rue Lhomond csendjét. Valahonnan a házak mögül odahallatszott némi utcazaj, a boulevard Saint-Michelen haladó autók hangja, fékcsikorgás, dudálás, de mindez csak tompán szűrődött oda, mint egy másik világból, s a háztetők és kémények közötti réseken gyönyörködtek az emberek a csillagokkal tűzdelt végtelenben.”
Alapvetően nagyon kedvelem Maigret-t. De valahogy ez most nem tudott lekötni. Míg a pár hete olvasott Majestic pincéi abszolút jó élmény volt, itt volt időm közben gondolkodni mindenféle érdektelen dolgokon, és persze olvasmányszédelegni is. S bár nem szokott zavarni, ha egy történet lassan bontakozik ki, itt most mégis így volt. Nem tudott lekötni, és olvastam, hogy essünk túl rajta… ezt pedig nem szeretem.
Átlagos Maigret-történet, kicsit ugyan lassabban peregtek az események, mint máskor, de azért élvezhető volt. Talán pont azért is tetszett a könyv, mert ha el-elgondolkodtam közben, volt idő visszatérni, nem vesztettem el a fonalat.
Igaz, nyomozás közben vélhetően összeszedett a felügyelőnk egy kis tüdőbetegséget, keverve enyhe alkoholizmussal, de talán ez a kor és a helyszín megszokott, hétköznapi eseménye volt.
A csillag-levonás a cím miatt történt, ugyanis szerintem ahová befészkelte magát Maigret a nyomozás érdekében, az nem albérlet volt, hanem vagy egy garniszálló, vagy egy magánszálló, vagy nem is tudom mi, de semmi esetre sem albérlet.
Kicsit többet vártam ettől a történettől. Elég jól indul, megsebesül Maigret egyik nyomozója, aki egy ház előtt volt megfigyelő. Maigret úgy dönt, hogy beköltözik a panzióba, mert úgy érzi, itt a megoldás kulcsa. Amúgy is el van „anyátlanodva”, felesége vidékre utazott, jól is jön, hogy a panziósné, Clément kisasszony pátyolgatja egy kicsit. Ez a szokatlan mikrokörnyezet jót tesz a sorozatnak. Ahogy várható, a felügyelő feltérképezi a lakókat, de én úgy éreztem, hogy elég felületesen, Simenon nem fektetett elég munkát ezekbe a figurákba, végig csak bábok maradtak a történetben, emiatt a regény közepe számomra unalomba fulladt. Aztán persze Maigret kiszúr magának valakit, kicsit rámászik, és hopp, már ki is derül, hogy ki volt a ludas spoiler. Kriminek ez túl szimpla, és bűnregényként sem működik az írás azzal a soványka slusszpoénnal a végén, hogy a meggondolatlan jófiúkból is könnyen válhat bűnös.
Közepesen jó Maigret-történet volt számomra. Nagyon érdekes benne a panzió és üzemeltetőnője, ahogy a lakókon anyáskodik és mindenki bűbájos neki. Az alap sztori is jó: Janviert meglövik, azt kell kinyomozni, hogy ki és miért. Nekem hiányoztak a regényből a hangulatos kis otthoni jelenetek, ahogy Maigret kávéillatra ébred, stb., mivel felesége vidéken, ő pedig beköltözik az albérletbe, hogy közelebb legyen a tett színhelyéhez. A közepe felé ellaposodott egy kicsit, és a végére egészen más történet jött ki belőle, mint amire számítottam (ami nem baj). Talán hiányosnak is érzem, a végén sok minden maradt nyitva.
Egy megfigyelés alatt Janvier-t lelövi valaki éjjel. Hát persze, hogy Maigret ugrik be helyettesíteni és költözik be a bérelt szobába pár napra folytatni az ügyet. Felesége úgyis vidéken ápolja a nővérét.
A megoldás egy aprócska véletlenen múlik (talán a valóságban is így lehet ez sokszor), de megvan. Közben rengeteg fehérbor, sör fogy, egyszer talán calvados is.
A házinéni Chartreuse-t iszik, utánaolvastam mi ez. Gyógynövényekből szerzetesek által készített alkoholos ital, az ára igencsak borsos.
Népszerű idézetek
[…] kinyitotta a vízcsapot.
Ettől a zajtól Maigret még inkább megszomjazott, s ő is odament a vízcsaphoz, vizet engedett a fogmosópoharába. A folyadék teljesen ízetlen volt.
60. oldal (Magvető, 1978)
– Hogy hívják?
– Egy belga fiú, Jef Van Damme. Na, most már mindegy! Kávéházi pincér.
– Hány éves?
– Huszonöt éves. Nős. Alighogy megérkezett Párizsba, három évvel ezelőtt, rögtön megnősült, akkor szerelt le. Egy sörözőben kezdett el dolgozni, a boulevard de Strasbourg-on, s egy statisztalányt vett feleségül. Van egy gyerekük, egy kisfiú.
85. oldal
Különös egy ház volt ez, valójában egyetlen olyan házhoz sem hasonlított, ahol szobákat lehet bérelni. Elég öreg volt, de meglepően tiszta, s főként csak úgy áradt belőle a vidámság. A tapéta mindenütt, a lépcsőházat is beleértve, világos színű, többnyire halványsárga alapon virágos volt, nem volt benne semmi régimódi vagy konvencionális íz. A faburkolat, amelyen az idő rajta hagyta nyomát, reszketve verte vissza a fényeket: a lépcsőknek, szőnyeg nélkül, kellemes viaszillatuk volt.
Második fejezet
A kisasszony sem fogta fel egészen a dolgokat. Csak állt ott, olyan volt, mint egy lencsibaba, inkább, mint valaha, csak mosolygott félénken, de mintha nem túlságosan aggódott volna.
Negyedik fejezet
Szélesre tárta az ablakokat, felhajtott egy pohárka szilvapálinkát, s mialatt a kapcsolásra várt, fehérneműt, piperedolgokat gyömöszölt kopott bőrtáskájába.
Második fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Marc Elsberg: Blackout 85% ·
Összehasonlítás - M. C. Beaton: Agatha Raisin és a sziszifuszi szerelem 86% ·
Összehasonlítás - Maurice Leblanc: Arsène Lupin kalandjai 83% ·
Összehasonlítás - Gaston Leroux: A véres bábu / A gyilkológép 83% ·
Összehasonlítás - Arthur Bernède: Belphegor 83% ·
Összehasonlítás - Félicien Marceau: Ellenségem holtan hever 81% ·
Összehasonlítás - Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II. 96% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: A párizsi nő 95% ·
Összehasonlítás - Robert Galbraith: Zavaros vér 94% ·
Összehasonlítás - Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok 93% ·
Összehasonlítás