A ​londoni férfi / Maigret és a borkereskedő (Maigret) 31 csillagozás

Georges Simenon: A londoni férfi / Maigret és a borkereskedő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Éjszaka a dieppe-i kikötőben egy hórihorgas alak egyetlen ökölcsapással leterít és a vízbe dob egy férfit, bőrönddel a kezében Maloin, az éjszakás váltóőr, aki véletlenül szemtanúja lesz az esetnek, kihalássza a bőröndöt, és ezzel elkezdődik pokoljárása. Egyetlen nyugodt perce sincs, érzi, hogy tennie kellene valamit, de képtelen eldönteni, hogy a becsületesség útján maradjon-e, vagy engedjen a bőröndben lapuló bankjegyek csábításának. S amikor végre cselekvésre szánja magát, végzetes dolog történik.

Maigret főfelügyelő segítségét ismét egy gyilkosság ügyében kérik, ezúttal Chabut úr, egy gazdag borkereskedő az áldozat. Maigret mindenekelőtt Chabut-t szeretné megismerni, úgy véli, akkor a gyilkosáról is sokkal többet tudna. Csakhogy Chabut-t sokan gyűlölték, elsősorban üzleti vetélytársak, elcsábított és könyörtelenül félredobott nők kerülhetnek gyanúba. Maigret azért más irányban is nyomozni kezd…

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete Könyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1986
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630738074 · Fordította: Farkas Márta, Németh István

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Georges Simenon: A londoni férfi / Maigret és a borkereskedő

Nekem egy új kiadásban volt meg a Londoni férfi, így egy 100-asért megvettem a Bosnyákon a @csgabi által egy kiírás teljesítéséért meghatározott olvasandó Simenon könyvet.
Az ilyen Maigret krimikért szerettem meg igazán Simenon történeteit. Ott jártam Párizsban, helyenként velem Ti is. Éreztem a Zola által is megörökített forgatagát és szagát a Nagycsarnoknak(Párizs gyomra), s ültem Párizs legrégibb terén. A helyek hangulatai befolyásoltak, s Maigret rumokkal is kezelt megfázása. Adott egy szokványos gyilkossági helyzet, majd az információk begyűjtése után megismerszik az áldozat személyisége és háttere, amely utóbbiban feltűnnek a halálában érdekeltek is, s a nyomok vezetnek valahová. Itt pont sehová, de mégis kiderül, hogy a „szemét alak” áldozat, aki megfélemlítette, megalázta partnereit, kihasználta és megalázta alkalmazottait – mert „inkább féljék és gyűlöljék, mint kihasználják” – bizony megérthető okot, azaz indítékot szolgáltatott a történtekre. S a főfelügyelő meg is érti az elkövetőt, kinek szintén felderíti körülményeit, ember módra viselkedik egy másik esendő szerencsétlennel, aki már nem talált más megoldást… Jó néhány kellemetlen ember, s egy tévútra jutott bűnös – kitűnő könyv!

regulat>!
Georges Simenon: A londoni férfi / Maigret és a borkereskedő

Nem azért olvasok Simenont, mert izgat a rejtély.
Meggyőződésem, hogy ő sem azért írt krimit, hogy rejtvényeket gyártson.

Simenonnak van némi nyomasztó melankóliája, amit szeretek. Persze én csak egy vagyok a sok olvasóból, aki szerint Simenon nem spoilerezhető. Aki szerint nála a „mit”-et felülírja a „hogyan”.

A kötetet kézbe véve először morogtam, hogy nem kizárólag a kedvenc alkoholistámé a főszerep, de lássuk be, hogy az …és a borkereskedő mellé igazán passzolt a Londoni férfi. Két a tettes a „körülmények áldozata” krimi. Két, egyébként becsületes, kisember útja a bűnbe… Két moralizáló történet, ahol a tettes is áldozat, az áldozat is tettes.

Simenon moralizál. Az olvasó meg esetleg elgondolkodik azon, hogy a fekete nem fekete és a fehér nem fehér…. vagy de… vagy mégsem.

>!
Európa, Budapest, 1986
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630738074 · Fordította: Farkas Márta, Németh István
16 hozzászólás
ChEebor>!
Georges Simenon: A londoni férfi / Maigret és a borkereskedő

Nem volt rossz, de olvastam már jobb Simenon történeteket is. A londoni férfi történetével elég kettős érzelmeim vannak, mert egyrészt Simenon kiválóan ábrázolja főhősének jellemét és lélektani folyamatait, de mégis a „több kevesebb” csapdájába esett, mert a mű még rövidsége ellenére is nagyon vontatottá válik egy-egy cselekményrészének végére. A Maigret és a borkereskedő már jobb egy kicsit, mert vérbeli Maigret-történet, de ez sem folyt olyan jól, mint ahogy vártam volna. Sok a karakter, de egyik sincs túl jól kidolgozva, helyenként banálissá válik a sztori stb, és a vége sem az igazi. Mindennek ellenére azért jó könyv, de nem ezen szereti meg az ember a szerzőt.

Annie_Rider>!
Georges Simenon: A londoni férfi / Maigret és a borkereskedő

Simenon feltalálta az unalmas krimit. A londoni férfin nagyon szenvedtem, az elején még érdekelt is valamilyen szinten, hogy mi történik, de aztán totál érdektelen lett, sehogy se tudtam kötődni a karakterekhez. Maigret már sokkal szimpatikusabb volt, nála már azon is túl tudtam lendülni, hogy a nyomozásnak meg az eseményeknek semmi közük egymáshoz, csak úgy folynak a maguk irányában. Ritkán érzek ilyet, de most egyáltalán nem tudott lekötni a könyv, pedig az atmoszférája érdekes.


Népszerű idézetek

Bla I>!

A szája kiszáradt, s azon gondolkodott, mit igyon. Mivel előző nap rumot ivott, most is azt rendelt. Aztán még egyet, mert pici volt a pohár.

197. oldal

Bla I>!

Odakinn halvány rózsaszínű lett a köd, sejteni lehetett, hogy mögötte kisütött a Nap. A Szajna gőzölgött.

168. oldal

regulat>!

Maigret hosszadalmasan kifújta az orrát, pár pillanatig elácsorgott az ablak előtt, s végül felhajtott pár korty finom pezsgőt; mindig tartott a faliszekrényben egy üveget aranytartaléknak.

207. oldal, Maigret és a borkereskedő (Európa, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: pezsgő
1 hozzászólás
Tiger205>!

Abban a pillanatban nem is sejtjük, hogy az előtte átélt órák mennyire különböztek életünk többi, megszokott órájától, csak a „bűntett” után döbbenünk rá, hogy ezeknek az óráknak különös jelentősége volt, és csak ekkor próbáljuk makacs erőlködéssel újra megtalálni az események elveszített fonalát, és ismét sorba rakni az összezilált perceket.

(első mondat)

1 hozzászólás
Riru>!

Párizsban ezrével akadnak ilyen meghatározhatatlan hovatartozású egyének. Vannak, akik kérlelhetetlenül csúsznak lefelé, s előbb-utóbb a Szajna-parton találkozik velük az ember, ha ugyan már előbb bele nem ugranak a folyóba.
Másoknak sikerül megkapaszkodniuk, s összeszorított foggal a felszínre vergődniük, főleg ha valaki segítő kezet nyújt feléjük.

219. oldal, Európa Könyvkiadó, 1986.

etelkapivon>!

-Furcsa, hogy bizonyos társadalmi körökben èrvènyüket vesztették az èlet szabályai…

230. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Amélie Nothomb: Ördögi kozmetika
François Emmanuel: A mélabús gyilkos
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
Agatha Christie: A láthatatlan kéz
Kondor Vilmos: Budapest novemberben
Janet Evanovich: A szingli fejvadász 1.
Pauline Peters: A rubinvörös kamra
Lawrence Block: A betörő, aki parókát viselt