A ​gyilkos 40 csillagozás

Georges Simenon: A gyilkos

Hans Kuperus kisvárosi orvos Frízföldön. Békés, rendezett életét egy névtelen levél dúlja föl: Alice, a felesége megcsalja, ráadásul éppen azzal a léha arisztokratával, Schutter ügyvéddel, akit nemrég választottak meg Kuperus helyett a helyi Biliárdakadémia elnökének.

Amikor Alice és Schutter eltűnik, mindenki részvéttel fordul a doktor felé. Ám hamarosan két holttest kerül elő egy csatorna mélyéről. A kettős gyilkosság megrázza a városkát: se nyom, se gyanúsított, se bizonyíték…

Kuperus megpróbál tovább élni, mintha mi sem történt volna. Látogatja a betegeit, eljár biliárdozni barátaival az Onder de Linden kávézóba, esténként felbont egy üveg burgundit, ám amikor szeretőjévé teszi a szobalányát, szájára veszi a város.

Az egyre fullasztóbb légkörben saját magát szorítja sarokba a gyilkos, akit már az sem érdekel, hogy elárulja önmagát…

Eredeti cím: L’assassin

Eredeti megjelenés éve: 1935

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155468582 · Fordította: Ertl István

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Georges Simenon: A gyilkos

Simenon egyik olyan bűnügyi regénye, amely nélkülözi Maigret-et, s inkább irodalmi babérokra pályázva a gyilkos pszichéje és környezete, egy kisváros változásaival foglalkozik a tett után. Érdekesség, hogy Frislandban játszódik, s magam is jártam ott, nem is egyszer a konkrétan meg is nevezett városban, Emden-ben. Szemtanú, bizonyíték nincs, csak az először még sajnált özvegy férj megítése változik, miután megtalálják szinte együtt felesége és annak szeretője holttestét. Ezután kiderül, hogy Kusperus, az orvos összefeküdt a szolgálóval, s megváltozik minden. A páciensei elfogynak, korábbi barátai, ismerősei elhagyják, még a gyerekek is újjal mutogatnak rá a háta megett… Társtalansága, magánya, kiközösítése őrületbe viszi, s ha tettéért nem is kap konkrét bűntetést, azt kapja, ami jár… Kitűnő, olvasmányos regény, Simenon igen jártas az emberi pszichében, s írónak is kitűnő! Nem véletlenül sorolják a francia nyelvű irodalom nagyjai közé.

gyuszi64>!
Georges Simenon: A gyilkos

2020/154. könyvtár

Simenon nem nagyon kategorizálható. André Gide az egyik legnagyobb kortárs írónak tartotta, néha beemelik a szépírók legjobbjai közé, máskor meg a könnyűsúlyú krimispecialistákhoz sorolják.

Ez a pszichológiai regénye is nehezen tipizálható. Az ötlet derék – a gyilkos életének boncolgatása a tett után (magatartás, lelkiismeret, mikrokörnyezeti szociológia) –, a megvalósítás sem rossz, ha pedig cselekményhiányos könyvnek tekintjük, akkor azt kell mondjam, egészen olvasmányos (bár a befejezés kérdéses). És itt jön a de: ha például a Bűn és Bűnhődés címkéket aggatnám rá, akkor az egész könyv számomra nem tűnik elég hatásosnak – és mégis, el tudom fogadni, ha a könyvet valaki a nagy kedvencei közé sorolja.

ViraMors P>!
Georges Simenon: A gyilkos

Voltak pillanatok, amikor kicsit egy helyben toporgósnak éreztem, de végeredményben mégis jól sikerült könyv. Különösen tetszik az a mód, ahogy Simenon tudott meglepetést okozni a végén, pedig első ránézésre minden tiszta egyszerű, és érthető, és látszólag csak az a kérdés, hogy a gyilkos, akit az olvasó egész végig követ, hogy éli meg a történteket, spoiler Pedig nem, van itt még egy-két igen fontos apróság, amire csak a végén derül fény. Egészen érdekes, hogy néha milyen apróságok vezethetnek tragédiához.

Dominik_Blasir >!
Georges Simenon: A gyilkos

Firstworldproblem az 1930-as évek Hollandiájában.
Bár jellemzően nem szoktam a rövidke Simenon-kisregényekről írni (hiszen bár kivétel nélkül mind remek olvasmány, de talán kevés kiemelendő aspektusuk van), de A gyilkosról legalább magamnak fontosnak tűnik megjegyezni, hogy milyen szépen fejti fel a kispolgári élet unalmát. A legizgalmasabb ebben a kötetben az, ahogy megismerjük a főszereplő érzelmeit, motivációit, gondolkodásmódját – hogy miként érlelődnek benne dolgok, hogy milyen viszony fűzi a „hétköznapihoz”, az „átlagoshoz”, és hogy miként akar ezeken változtatni. Személyiségének változását, kudarcát, felismeréseit végigkövetni még 160 oldalon is megterhelő: Simenon a végére sem ad könnyed kibúvót, pont a legnehezebb úton tereli főszereplőjét. Szóval szokás szerint remek olvasmány.

tmezo P>!
Georges Simenon: A gyilkos

Olyan volt ez is, mint a másik kisregénye. Szinte ide is ugyanazt írhatom, talán annyi különbséggel, hogy egy kicsit könnyebben értem a végére.
Ebben a regényben is az volt a lényeg, hogy egy váratlan esemény cselekvésre készteti a szereplőt. Ez a cselekvésspoiler aztán változtatásra sarkallja őt. Bár továbbra is tartja magát a napi szokásaihoz, a viselkedése az, ami gyökeresen megváltozik. Dacol mindenkivel, és mindennel. Sejtik vagy tudják róla, mit tett, de ő harciasan kiáll minden megjegyzést, visszataszítást, megalázást. A végére már szinte őrültbe hajlott a dolog.

Iustitia>!
Georges Simenon: A gyilkos

„Csakis attól félt világéletében, nehogy valamivel kitűnjék a többiek közül, nehogy valami eredetit műveljen.”

Hans Kuperus doktort névtelen levélben tájékoztatja egy jóakarója: a felesége megcsalja egy ismerős ügyvéddel, Schutterrel, a hölgyek kedvencével, aki egyébként is tüske Kuperus szemében, mert rendre kinevezik a Biliárdakadémia elnökének, hiába jelölteti magát ő is. Egy évig tart elszánnia magát, végül egy téli napon felrúgja a szokásait (mert a megszokásnak, a dolgok menetrendszerű történésének itt is legalább akkora szerepe van a polgári életben, mint Simenon összes hasonló jellegű könyvében), revolvert vásárol és végez a feleségével és a szeretővel.

És mit tesz ezután Kuperus? Ismét azt, amit általában a Simenon-hősök egy része: elmegy biliárdozni, folytatja a napját, mintha mi sem történt volna. A lelke mélyén azonban már ekkor tudja, hogy alapjaiban változott meg az élete, jelzi ezt az is, hogy három év után először nemcsak vágyik az otthoni cselédre, de be is hívja magához, hiszen már nem kell attól tartania, hogy Kuperusné botrányt csap.
A kihágás utáni, bizonyos tekintetben változatlan rutinban éri a felismerés, hogy alárendelt helyzetbe került: hiába tüntette el a nyomait, egyetlen egy ember rá fog jönni, ismerni fogja a titkát, a levél írója, ő pedig nem tudja, hogy kivel áll szemben. Megpróbálja továbbélni az életét anélkül, hogy gyanút keltene a viszonylag kicsi város lakóiban, a baráti társaságában, a pácienseiben, a havonta összeülő Biológiai Társaság orvostagjai között…

A szépirodalmi babérokra törő Simenonnál a gyilkosság soha nem az ügyet előremozdító, már-már jelentéktelen eszköz, mint a kellemes kikapcsolódást nyújtó krimiszerző Maigret-sorozatában. Az ölés lelki vonulatait vizsgálja, ahhoz illő borús, feszélyező hangvételben, az ölést, ami már valami okozata, és ő megszállottan keresi ezekben a regényekben az okot, és párhuzamosan próbálja magyarázni, elénk tárni a nyomában sarjadó következményeket is.

52 könyvét olvastam eddig Simenonnak (46-ot 2022/2023-ban), ezek közt 11 lélektani regényt, és bár nem ez a legjobb, de épp az ilyen művei miatt nőtte ki magát a kedvenc írómmá az évek alatt.

2 hozzászólás
Bolondkandúr>!
Georges Simenon: A gyilkos

A Maigret nélküli regények közül eddig az Aki a vonatokat nézte címűt olvastam, ahhoz tudtam A gyilkost hasonlítani. Ez is egy furcsa és nyomasztó történet, hiányzik a párizsi főfelügyelő embersége, amellyel azonosulni lehet. Áldozat vagy elkövető, itt mindenki borzasztóan ellenszenves, a kisváros sunyi, képmutató légköre pedig komor háttér mindehhez.
A borító ismét nagyon szép, és bár a Vonatok kicsit jobban tetszett, mindenképpen kiemelkedő olvasmány A gyilkos is.

Mortii>!
Georges Simenon: A gyilkos

Imádom Simenon romans durs könyveit! Ez sem okozott csalódást! Az elején kicsit hajazott az Aki a vonatokat nézte -re de a végkifejlet teljesen más, teljes beteg, teljesen Simenon!


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

Az ő világának saját földrajza volt, és rajta kívül senki nem ismerte ki magát benne.

ViraMors P>!

Csakis attól félt világéletében, nehogy valamivel kitűnjék a többiek közül, nehogy valami eredetit műveljen.

ViraMors P>!

– Tudja, hogy hol lakik de Schutter gróf?
– Gróf? – dadogott Jef. – Cornelius de Schutterre tetszik gondolni?
– Igen, úgy hívják.
Mindenki hegyezte a fülét. Csak a kályha duruzsolása hallatszott.
– Innen száz méterre lakik a főtéren, a városháza mellett.
– Föl lehet hívni?
– Mire kapcsolnák, gyalog is átér.
– Nem ezt kérdeztem. Arra vagyok kíváncsi, van-e telefonja.

Bla IP>!

– Ki ez az ember?
– Karl? Német, Emdenbe való.
– Mit csinál?- Semmit…Nem talált munkát…

46. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Dennis Lehane: Viharsziget
Dennis Lehane: Titokzatos folyó
Dennis Lehane: A Mystic River rejtélye
Chris Whitaker: Ahol az égbolt véget ér
Agatha Christie: Ne jöjj vissza…
Agatha Christie: A láthatatlan kéz
Stephen King: Kedvencek temetője
Agatha Christie: Éjféltájt
Linwood Barclay: Búcsú nélkül