„Csakis attól félt világéletében, nehogy valamivel kitűnjék a többiek közül, nehogy valami eredetit műveljen.”
Hans Kuperus doktort névtelen levélben tájékoztatja egy jóakarója: a felesége megcsalja egy ismerős ügyvéddel, Schutterrel, a hölgyek kedvencével, aki egyébként is tüske Kuperus szemében, mert rendre kinevezik a Biliárdakadémia elnökének, hiába jelölteti magát ő is. Egy évig tart elszánnia magát, végül egy téli napon felrúgja a szokásait (mert a megszokásnak, a dolgok menetrendszerű történésének itt is legalább akkora szerepe van a polgári életben, mint Simenon összes hasonló jellegű könyvében), revolvert vásárol és végez a feleségével és a szeretővel.
És mit tesz ezután Kuperus? Ismét azt, amit általában a Simenon-hősök egy része: elmegy biliárdozni, folytatja a napját, mintha mi sem történt volna. A lelke mélyén azonban már ekkor tudja, hogy alapjaiban változott meg az élete, jelzi ezt az is, hogy három év után először nemcsak vágyik az otthoni cselédre, de be is hívja magához, hiszen már nem kell attól tartania, hogy Kuperusné botrányt csap.
A kihágás utáni, bizonyos tekintetben változatlan rutinban éri a felismerés, hogy alárendelt helyzetbe került: hiába tüntette el a nyomait, egyetlen egy ember rá fog jönni, ismerni fogja a titkát, a levél írója, ő pedig nem tudja, hogy kivel áll szemben. Megpróbálja továbbélni az életét anélkül, hogy gyanút keltene a viszonylag kicsi város lakóiban, a baráti társaságában, a pácienseiben, a havonta összeülő Biológiai Társaság orvostagjai között…
A szépirodalmi babérokra törő Simenonnál a gyilkosság soha nem az ügyet előremozdító, már-már jelentéktelen eszköz, mint a kellemes kikapcsolódást nyújtó krimiszerző Maigret-sorozatában. Az ölés lelki vonulatait vizsgálja, ahhoz illő borús, feszélyező hangvételben, az ölést, ami már valami okozata, és ő megszállottan keresi ezekben a regényekben az okot, és párhuzamosan próbálja magyarázni, elénk tárni a nyomában sarjadó következményeket is.
52 könyvét olvastam eddig Simenonnak (46-ot 2022/2023-ban), ezek közt 11 lélektani regényt, és bár nem ez a legjobb, de épp az ilyen művei miatt nőtte ki magát a kedvenc írómmá az évek alatt.