Jeanne ​d'Arc perei 9 csillagozás

Georges Duby – Andrée Duby: Jeanne d'Arc perei

„A roueni bíróság ülnökei nem voltak becstelenek. Többségüket nem az érdek vezette, hanem őszinte aggodalommal és végtelen zavarral figyelték a pert”

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mérleg Európa

>!
Európa, Budapest, 1989
330 oldal · ISBN: 9630749173 · Fordította: Kamocsay Ildikó

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Jeanne d’Arc / Szent Johanna


Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Kovács_Laci>!
Georges Duby – Andrée Duby: Jeanne d'Arc perei

Sokan, a nem törisek is ismerik Franciaország egyik védőszentjét, a harcos Szűzet, Jeanne d’Arc-ot. VII. Károlyt, a francia trón jogos örökösét segítette a százéves háború lezárásában, és igazi sztárrá avanzsált késő-középkori mérce szerint. Nem véletlenül vált tüskévé a Plantaganet birodalmat kiépíteni szándékozók oldalában. Származása, egyéb társadalmi kötődései nyomán ideális céltáblája volt az angol haragnak.

Sajnos Jeanne d’Arc perének eredeti, 1431-es lefolytatása során a reimsi érsek is inkább az armagnac („francia”) és a burgundi (kvázi „angol”) felek összebékítésére törekedett. Ezt használta ki a pert lefolytató, angol származású püspöke Beauvais-nek, így vált Jeanne az ideális céltáblává. Dubyék idejére csak Jeanne perújrafelvételi anyaga maradt meg, 1456-ból. Ebből az iratanyagból kellett rekonstruálniuk az eredeti eseményeket.

Jeanne-t az inkvizítorok nagyon meggyötörték, nem véletlenül keveredett sokszor önellentmondásba. Így például a farizeus jellemű vallatókat haragra gerjesztette, hogy Jeanne ragaszkodott a férfiruha viseletéhez, amelyet ő mindig másképpen indokolt meg. Ez a vallatók szerint a Szent Pál apostol kifejezett utasítása ellen való, főbenjáró véteknek számított. Jeanne sokszor az Úr parancsára hivatkozott, azután azt mondta, hogy „valaki” parancsolta a férfiviseletet neki, de a nevet nem közli.

Érdekes, hogy következetesen nem beszélt a király, és az ő kettejük ügyéről. Itt felmerül a kérdés, hogy VII. Károly udvara mennyiben befolyásolta Jeanne nyilvános szerepléseit.

A Szűz vallatói közül nem volt mindegyik rossz ember. Isembard de la Pierre testvér figyelmeztette Jeanne-t, hogy fellebbezhetne a pápához, de ezt a kérését az angolok zsebében lévő igazi vérbírók figyelmen kívül hagyták. Jean Lohier, normandiai teológus teljesen érvénytelennek látta az elindított pert, ezért már az elején kivonta magát belőle. Lohier emlékezete szerint Jean de Lafontaine, egy másik vallató is figyelmeztette Beuvais püspökének kegyetlen tervéről a lányt, de ezért Lafontaine-nek az ügyvitel közben el kellett menekülnie. Mindebből számomra az világlik ki, hogy az inkvizíciós eljárást lefolytató sok teológus, és jogász között akadt egy-két tiszta szívű ember, ezt Duby is osztja zárókommentárjában, s mint a papok foglalkozási jellemzőjét vette alapul az irgalmasság gyakorlását.

Sok, igaztalan vádat írtak át a latin nyelvű, hivatalos peranyagba, amit a népnyelvi jegyzőkönyvek nem tartalmaztak. Így a sok pogány rítus közül a mandragóra használatát is, amit a lány következetesen tagadott.

Jeanne-t végül, már a kései középkor normái szerint is egy formai hibáktól hemzsegő per végén ítélték el. Az egyházi ítéletet kötelezően végrehajtó világi hatóság, Rouen városának angol bírája az azután kötelező világi per, és ítélethozatal mellőzésével máglyán megégettette. Jeanne az utolsó percig vallotta, hogy hallotta Szent Katalin és Szent Margit segítő hangjait. Jeanne elítélésében és a teljes mértékben szabálytalan ítéletvégrehajtásban az első bűnösnek Beauvais angol származású püspöke tűnt számomra. Kötelessége lett volna ismertetni a vádiratot Jeanne-al, ehelyett energiáit a párizsi kánonjogászok közti, Jeanne d’Arc elleni uszításra fordította, mindezt a már említett Lohier visszaemlékezéseiből is tudjuk.

Az 1456-ban lefolytatott párizsi, és roueni újravizsgálás is elfogult iratanyag, így szerencsés lépés volt az egész egy kötetben történő megjelenítése, mert a kettő kritikus ütköztetéséből a reális eseményekre is kicsit ráláthatunk. Annyiban bizonyosan korrekt a perújrafelvételi anyag, hogy rávilágít arra, hogy a kor jogi normáit sem tartották be Jeanne-al szemben. Tehát a püspök nem volt illetékes az inkvizíciós eljárás lefolytatásában, nem az erkölcsi értelemben biztonságos egyházi börtönben őrizték a vádlottat, és az amúgy teljesen jogszerű fellebbezési igényét a római pápához figyelmen kívül hagyták. Ez utóbbi csak a három legsúlyosabb formai hiba, bőven találtak még néhányat. Itt már egyre jobban feltűnik annak a szélsőségekben gondolkodó, erősen dramatizált világképnek a fényoldala, amelyre már Huizinga is rávilágított magnum opusában: Jeanne-t már életében szentként tisztelték, és a korszakra valószínűleg jellemző módon, az ájtatos, egyszerű parasztlány sztereotípiáját felemlegetve szűzies testi tulajdonságait, és jóstehetségét méltatták.

Ismertetőm végén szeretném kifejteni személyes meglátásaimat Jeanne esetéről. Jeanne d’Arc veszélyes korban lett látomásos. Három pápa is könyökölt egy időben Szent Péter trónjáért, a százéves háború éppen az ő idejében érte el a tetőpontját. A női misztikusok amúgy is egyre jobban irritálták a klasszikus teológiát jól betanult, farizeuslelkű főpapokat. Duby szerint is veszélyes dolog volt a politika és a vallás elegyítése. S mindennek legnagyobb kárvallottja egy 20 éves, a saját válaszai alapján egyértelműen tiszta lelkű parasztlány lett. Ha ilyen gusztustalan játszmába akarnak minket bevonni, legyen annyi lélekjelenlétünk, mint Lohier-nek, és inkább távolodjunk el az ügytől jó messzire.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kovács_Laci>!

A XVI. vádponthoz annyit mondott, hogy Arrasban és Beaurevoirban sokszor kérték, hogy öltözzék női ruhába; amit ő elutasított, s most is elutasít. És ami az asszonyok hivatását illeti, van elég más asszony, aki azt betöltse.

140. oldal, 3. fejezet-A vádemelés (Európa, 1989)

Kovács_Laci>!

Az eretnek szektalapítók közül épp azért Wiclif és Husz János a legveszélyesebb, mert ők megkérdőjelezték a papság szerepének fontosságát és létjogosultságát. De számos anarchista szekta létezett -és fertőzött- továbbra is: a beginek, a Szabad Szellem testvérei, a beginák. Az egyház természetesen nem volt hajlandó eltűrni a „modern” vallási gyakorlatot. Arra törekedett, hogy bekebelezze szigorú rendjébe s ott megfékezze a függetlenségi törekvéseket. Ellenségének tekintette a látnokokat, s mindenkit, aki nem hajtott fejet hatalma előtt. Az eretnekség életveszélyes fenyegetés egy épp hogy csak lábadozó egyház számára. Jeanne tökéletesen kimerítette a lázadó fogalmát. Az 1456-os bírák azért vizsgálják olyan behatóan az előéletével foglalkozó beszámolókat, azért faggatják olyan körmönfontan a tanúkat, hogy bebizonyíthassák: A Szűz gyermekkorában elfogadta a papok útmutatását, és kész volt betartani a küzdő egyház rendelkezéseit. Csak így menthették fel -meggyőződésük ellenére- a „szakadárság” vádja alól.

318. oldal, 7 Az ítélet (Európa Könyvkiadó, 1989) *(Duby kurzivált magyarázata)

Molnár_Gyula>!

Amikor megkérdezték, hogy Szent Mihály meztelen volt-e, [Jeanne] így felelt: „Gondolják, hogy Istennek nincs mibe felöltöztetnie?”

70. oldal, I.2. A kihallgatás (Európa, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: Jeanne d’Arc / Szent Johanna
Molnár_Gyula>!

Warwick gróf közölte vélük, hogy hírt kapott róla, miszerint Jeanne beteg, és nékik az lesz a dolguk, hogy meggyógyítsák, mert a király a világért sem akarja, hogy természetes halállal haljon meg; ez a leány ugyanis sokba került a királynak, drágán vásárolta meg, és sehogy másképp sem szabad máshogy meghalnia, csakis máglyán; és hogy ápolják nagy gonddal, s tegyenek meg mindent azért, hogy felgyógyuljon.

284. oldal, II.6. 1456: Vizsgálat Párizsban és Rouenban (Európa, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: VI. Henrik

Hasonló könyvek címkék alapján

Régine Pernoud: Jeanne d'Arc
Anatole France: Jeanne d'Arc élete
Einhard: Nagy Károly élete
André Castelot: Joséphine
Jean-François-Paul de Gondi: Retz bíboros emlékiratai
André Castelot: Mária Lujza
S. Fischer-Fabian: Nagy Károly – Az első európai
Henry Gidel: Coco Chanel
Philippe Sands: Patkányút
Marjane Satrapi: Persepolis