A ​lovag, a nő és a pap 8 csillagozás

A házasság a középkori Franciaországban
Georges Duby: A lovag, a nő és a pap Georges Duby: A lovag, a nő és a pap

Az ​ezredik év és a 13. század kezdete közé esik az európai házasság történetének egy igen fontos szakasza: az egyház vezetőinek kemény küzdelme azért, hogy saját koncepciójukat érvényesítsék a házasság intézményében. Miközben, nem minden nehézség nélkül, rászorították a papokat a nőtlenségre, a világi népességet a keresztény házasságnak megszentelt és a papság által ellenőrzött keretébe kívánták zárni. Az a rend, amelynek a bevezetésére törekedtek, egy másik házassági modell helyébe lépett, szembehelyezkedett a régi szokásokkal és egy korábbi rend erkölcsi kötelezettségeivel. A lovagok nem egykönnyen fogadták el, hogy többé nem bocsáthatják el kényük-kedvük szerint feleségüket, ha az nem ajándékozza meg őket fiúgyermekkel, vagy ha egyszerűen jobb házasság kínálkozik. Abba is nehezen törődtek bele, hogy többé nem vehetik el unokatestvérüket.
A konfliktus hosszan tartó és látványos volt: I. Fülöp francia királyt háromszor közösítették ki olyan magatartásáért, amelyet az… (tovább)

Eredeti cím: Le chevalier, la femme et le prêtre : le mariage dans la France féodale

Eredeti megjelenés éve: 1981

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nagyvilág könyvek

>!
Nagyvilág, Budapest, 2006
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638671815 · Fordította: Fázsy Anikó
>!
Gondolat, Budapest, 1987
362 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632817710 · Fordította: Fázsy Anikó

Kedvencelte 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

_Andrea_>!
Georges Duby: A lovag, a nő és a pap

Georges Duby: A lovag, a nő és a pap A házasság a középkori Franciaországban

Régóta szerettem volna már elolvasni ezt a könyvet, már évekkel korábban felfigyeltem rá. Most adódott erre alkalom, de kicsit más volt, mint amilyennek korábban képzeltem. Korrekt, történelmi hűségű könyv, adatokkal, konkrét esettanulmányokkal. Nem az a könnyen olvasható, népszerű történetírásos szöveg, ami általánosításokkal és cáfolhatatlannak tűnő következtetésekkel dolgozik.
Az esettanulmányokból egyet sem tudnék felidézni – ki látott már ilyet, ennyi nevet meg helyet és időt, évszámot felsorolni!
Komolyra fordítva a szót, nem volt azért ez a könyv olyan rossz. A cím alapján vártam volna valami általános bevezetőt, vagy a három említett csoport elhatárolását, helyzetének és egymással való kapcsolatának leírását, de erről szó sem volt. Ezért kérem meg kell küzdeni, végigrágni magunkat a szövegen és levonni a magunk következtetéseit. A cím tulajdonképpen félrevezet, hiszen a házasság középkori története volt a valódi téma – amit az alcím közöl is a belső címoldalon – ahová nagyon sokáig el sem jutottam…
Érdekes volt képet kapni a középkori gondolkodásról. Ez a kor sokkal szabadosabb és mocskosabb volt annál, ahogy a romantikus értelmezések ábrázolják – erre újra és újra rádöbbenek. Mivel javarészt egyházi források maradtak fent, főként a korai középkorból – torz képet kapunk általuk. Kicsit tömjénszagúbb minden a feltételezett realitáshoz képest, ha papok írnak róla.
Itt főleg a felsőbb körökről esett szó, ahol a házasság csupán a vagyon örökítése miatt volt fontos – a parasztokról nem írt senki túl sokat. Egyébként mindenki annyi ágyast tartott, amennyit csak elbírt. Az udvari szerelem és a lovagi szerelem sem volt mindig annyira plátói. A kolostorok nagy népszerűsége, terjedése is gazdasági-politikai okok következménye. Oda küldték a másod- és harmadszülött fiúkat, akik nem vágytak lovagi pályára, és a rengeteg nőt, akit valamilyen okból el kellett tüntetni, biztonságba kellett helyezni: a hitszerinti apácák közt serdülő lányok nevelkedtek, befért ide a pártában maradt lány is, nemkívánatos feleségeket, özvegyeket is leraktak náluk, akik ott már nem nagyon tudtak kapcsolatokat kötni, vagy megbotránkoztató hódításokba bocsátkozni.
A szerző állandó kritikával él az egyháziak szövegeivel szemben – igyekszik fülön csípni a túlkapásaikat, olykor analitikus szemmel elemzi őket. A periratok jelentik a másik fontos forrást – ezekből pedig a vagyonért és birtokokért gátlástalanul acsarkodó lovagok képe tűnik elénk.
Mindenképp furcsa elképzelni egy olyan kormentalitást, ahol a keresztény ideológia szinte kézzel fogható realitással létezik, átszövi a mindennapokat, az emberek gondolkodását. Az ezredfordulóig várni kell Krisztus második eljövetelét. Mikor mégsem jött el, akkor pedig görcsösen tovább kapaszkodni abba, amit addig felépítettek. És mindent de mindent ez az ideológia hát alá, a szent szövegekből vont párhuzamok szabályozzák a lelki életet, a magánéletet, a tudomány. A papi réteg igyekszik befolyást gyakorolni a párok életére – a szövegekből legalábbis ezt a következtetést vontam le – rengeteg az előírt és javasolt böjti nap, azt is meghatározzák, hogy férj és feleség mikor, mely napokon lehetnek vagy nem lehetnek egymáséi!
A pap értelmezésében a nők alsóbbrendűek, buják, nem tudnak parancsolni az érzékeiknek és bűnre csábítják a férfit, ahogy Éva tette. Igaz, hogy a férfiak azok, akik nőt rabolnak, erőszakot tesznek, ágyasokat tartanak. De tényleg csak azért, mert a nők rávették őket! Ez a kifordított gondolkozást a legnehezebb megérteni. Amelynek egy másik lépcsője, hogy a gyönyör rossz. Ha lehet, még gyermeket is úgy nemzzünk, hogy közben nem érzünk gyönyört. De hogy miért rossz ez? Mert rossz tettekre sarkall? De akkor miért a gyönyör a rossz és nem a gyenge jellem?
A házasságoknál már csak a válások beszédesebbek. Hetedfokú rokonságon felül illik házasodni – azonban egy előnyös házasság kötésénél harmad, negyed, ötödfokú házasság sem gátolja meg a feleket az egyesülésben. Ha azonban újabb és jobb lehetőség ígérkezik, ez alapján nagyon könnyű kimondatni a válást. Ha ez nincs, vádakat is koholnak.
Egy rövid kitérő erejéig az eretnekek is szóba kerülnek – akik nem tartják be az egyház házasságra vonatkozó előírásait. Előfordulnak olyan eretnekhordák, ahol bárki szabadon egyesül a csoport bármely tagjával. Ezzel kapcsolatban merül fel a papi nőtlenség tagadása is, mely egyes irányzatok túlélésével létjogosultságot nyer majd a későbbi századokban. A papi nőtlenség persze az egyház berkeiben is nagy kihívás: a feleséget tartó vidéki plébánosok, és az ágyas(oka)t tartó püspökök szintjén egyaránt.
Házassági propagandaként előfordul, hogy erényes életet élő házasembereket, királyokat szentté avatnak, és 2-300 év alatt úgy átdolgozzák az életrajzukat, hogy az illető magára sem ismerne. Így lesznek az ideális házasság szentjei a császári pár: Henrik és Kunigunda, vagy a sorsukat megadóan tűrő Szent Godeliva és Szent Ida.
A késői századok világi irodalma a szentes írásoktól eltérő képet mutat majd: úgy mint az allegorikus Róka regény, – és a geneológiai táblákkal feléledő családtörténetírás elbeszélései: pl. Amboise urai.

Zoltán_Nádor>!
Georges Duby: A lovag, a nő és a pap

Georges Duby: A lovag, a nő és a pap A házasság a középkori Franciaországban

Sok mindent megértettem a lovagi szerelem és a trubadúrlíra születéséből. Bár ezt hiszem, Dubí nem nagyon hisz ezekben a dolgokban, csak leplezik a nők elnyomását etc.

De nagy történész, az egészen biztos.

Katherine_Grey>!
Georges Duby: A lovag, a nő és a pap

Georges Duby: A lovag, a nő és a pap A házasság a középkori Franciaországban

Szellemesen, izgalmasan, kiváló stílusban megírt történelmi esszé, tanulmány, amely bemutatja a kora középkori és középkori társadalom változásait, az egyház szerepét a korszakban, s a keresztény egyház megáldotta házasság elfogadtatásának nehézségeit. Duby rengeteg történelmi, kultúrhistóriai és mikrotörténelmi példával, s az összefüggések izgalmas, logikus bemutatásával tárja elénk ezt a sokszor sablonosan és statikusan látott, pedig valójában sokszínű és állandóan mozgásban, változásban lévő időszakot, igaz, alapvetően Franciaország nézőpontja felől közelítve.


Népszerű idézetek

_Andrea_>!

Ha a püspöknek joga, sőt néha kötelessége is elszakítani a házastársi köteléket, sokkal kevesebb lehetősége van arra, hogy a szétválasztott feleknek házastársuk életében újabb házasságot engedélyezzen. Ilyenkor nélkülözhetetlen a tapintat. A püspök nem feledkezhet meg róla, hogy a férfi poligámiára hajlamos, megvan a hatalma, a fizikai ereje, a pénze, és még hatékonyabb eszközökkel is rendelkezik, hogy kivívja a törvényes elválasztást, és vágyait kielégítse. Burchard kevesebb akadályt állít a nők elé, hogy újra férjhez menjenek, mert nem okos férfi nélkül hagyni őket: férjes asszonyként nem olyan veszélyesek, mint azok a kielégületlen nők, akik erőszakra, házasságtörésre csábítanak, szétzüllesztik a jó házasságokat. Kinek van joga megakadályozni, hogy ezeket a törvényesen elvált feleségeket, egy férj áldozatait felhasználják, s révükön előnyös szövetségek köttessenek? Csak az özvegyasszonyok gyanúsak. Talán kimesterkedték férjük halálát.

84-85. oldal

Georges Duby: A lovag, a nő és a pap A házasság a középkori Franciaországban

_Andrea_>!

A kivételes feltételek közé helyezett nagy bűnösökön kívül a házastársakat is szüntelenül önmegtartóztatásra buzdítják, azzal fenyegetve őket, hogy elmulasztása esetén szörnyetegeket fognak nemzeni, jó esetben csenevész gyermekeket. Nappal természetesen távol kell tartaniuk magukat egymástól, de azokon az éjszakákon is, amelyek megelőzik a vasárnapot és az ünnepnapokat, az ünnep miatt, szerda és péntek előtt vezeklésből, ezenkívül a három böjti időben háromszor negyven napig, húsvét, a Szent Kereszt ünnepe és karácsony előtt. A férj nem közeledhet feleségéhez a menstruáció alatt, a szülés előtti három hónapig s a szülés után negyven napig. Hogy megtanuljanak uralkodni magukon, a fiatal házasoknak megparancsolják, maradjanak tiszták a menyegzőt követő három éjszakán át. Természetesen az ideális házaspár közös elhatározással a teljes tisztaságnak szenteli magát. Az első évszázadokban a keresztény egyház vezetői majd valamennyien mint valami undorító dologtól, elfordultak a házasságtól. A szakrálistól oly messzire taszították, amennyire csak lehetett.

33-34. oldal

Georges Duby: A lovag, a nő és a pap A házasság a középkori Franciaországban

_Andrea_>!

A vérfertőzés fenyegetésével hét nemzedékre kiterjeszteni a vérrokonságot mértéktelen túlzás volt, s oly sok embert rekesztett ki a házasságból, hogy már-már lehetetlennek bizonyult megtartani a tilalmat.

41. oldal

Georges Duby: A lovag, a nő és a pap A házasság a középkori Franciaországban

_Andrea_>!

A IX. századból fennmaradt kisszámú szövegben lépten-nyomon találkozunk nőrablással. Özvegyasszonyok, apácák, hajadonok, akár eljegyzett mátkák, akár nem, hitvesek – a fiatal férfiak falkáinak szabad prédái. Feltételezhetjük, hogy sok rabul ejtést színleltek, mert ezúton megkerülhettek törvényt és szokást. A nőrablás jó alkalom volt a férjeknek, hogy megszabaduljanak feleségüktől, úgy intézve a dolgot, hogy elragadják tőlük;a fiútestvéreknek, hogy nővérüket megfosszák az örökösségtől, az apáknak, hogy ne fizessék ki az esküvői szertartás súlyos költségeit.

45. oldal

Georges Duby: A lovag, a nő és a pap A házasság a középkori Franciaországban

_Andrea_>!

A házassági szokások könnyen kereszténnyé lettek a társadalom alsó rétegeiben, azoknak az embereknek a körében, akik nem rendelkeztek nagy gazdagsággal, főként az elnyomottak között, akiknek semmijük se volt, még testük szabadságát sem mondhatták a magukénak. A nép körében, amelyről nagyon keveset tudunk, az egyház szerinti házasság akadálytalanul lépett az együttélés világibb formái, az ágyasság helyébe. A IX. században készült leltárok a nagybirtokok parasztjait a házasság szilárd sejtjeibe ágyazva mutatják be. A házastársi kötelék megszorítása az uraságok érdeke volt: a házasság révén helyhez lehetett kötni az alárendelteket, le lehetett őket telepíteni a hűbéri birtokon, újratermelődtek, vagyis az uradalmi tőkét növelték. A házasság kereszténnyé válása ezen a társadalmi szinten erősítette a termelési viszonyokat. Akkor okozott zavart, amikor a nemesi házak stratégiáját akadályozva, azok meggyengítésével fenyegetett. A két erkölcs között a IX: században érzékelhető konfliktusokat ezért találjuk a társadalom piramisának a csúcsán, ahol a királyokat és a legnagyobb birtokosokat állította szembe a főpapokkal.

56. oldal

Georges Duby: A lovag, a nő és a pap A házasság a középkori Franciaországban

_Andrea_>!

Ez a kérdésgyűjtemény erkölcsi célzattal készült, a lelkiismeretet akarja megvilágítani, és a rosszat megmutatva, fenntartani benne a bűn üdvös érzetét. Szándékában egyúttal rendőri: a vétkezők felderítésére is szolgál, hogy a püspök megbüntethesse őket. A püspök a Dekrétum terjedelmesebb részét alkotó törvényszabályozó szövegeket tanulmányozva választja ki a büntetéseket. A gyűjtemény monumentális: olyan katedrálisra hasonlít, amelynek tervrajza az üdvösség felé haladás gondolatán nyugszik.

72. oldal

Georges Duby: A lovag, a nő és a pap A házasság a középkori Franciaországban

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.
Robin LaFevers: Sötét diadal
Christie Golden: Assassin's Creed – Heresy – Eretnekség
Václav Cibula: Roland lovag utolsó csatája
Jeanne Kalogridis: Medici Katalin, a démoni királyné
Viviane Moore: Kék vér
Sigrid Undset: Kristin Lavransdatter
Kristin Hannah: Fülemüle
Budai Lotti: A kegyencnő hálószobája
Annemarie Selinko: Désirée