A ​félelem bére 94 csillagozás

Georges Arnaud: A félelem bére Georges Arnaud: A félelem bére Georges Arnaud: A félelem bére Georges Arnaud: A félelem bére Georges Arnaud: A félelem bére

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mit ​bír az ember? Milyen erőket képes mozgósítani magában, ha úgy érzi, hogy egyedül áll szemben a világgal, és a játszmában az élete a tét? És miféle pokoli indulatok azok, amelyek ebben a játszmában az embert, a legkegyetlenebb önzésre, aljasságra, társak elárulására késztetik? S amelyek tüzében értéktelennek látszik a mások élete, a legközelebbi sorstársak élete is?
Ilyen kérdések foglalkoztatták a hányatott életű Georges Arnaud-t, amikor dél-amerikai emlékei nyomán megírta ezt az izgalmas regényt, amely a belőle készült film – és a benne szereplő Yves Montand – révén világszerte milliók élményévé vált.
Olajkutak, fúrótornyok, olajvezetékek holdbéli kietlen tájain, trópusi éghajlat alatt játszódik a regény. Egy nemzetközi, véletlenül összeverődött csapat – két pár meg egy tartalék – vállalkozik rá, hogy két teherautóval nitroglicerint szállít egy begyulladt olajkút oltásához. Nitroglicerint, amely ha – ütésre, hőre – felrobban, az ezer dollárért bőrüket vásárra vivő… (tovább)

Eredeti cím: Le salaire de la peur

Eredeti megjelenés éve: 1950

>!
Pán, Budapest, 1999
152 oldal · ISBN: 9637965335 · Fordította: Pődör László
>!
Pán, Budapest, 1991
150 oldal · ISBN: 9637965114 · Fordította: Pődör László
>!
Kossuth, Budapest, 1979
166 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630913526 · Fordította: Pődör László

3 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

hivatásos sofőr


Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

SDániel P>!
Georges Arnaud: A félelem bére

Szikár, tömören elmesélt történet…,mely azonban mégsem okozott nekem akkora hatást, mint vártam. Azon gondolkoztam – márcsak a helyszín miatt is –, mi lett volna, ha ezt a könyvet B. Traven írta volna? Szerintem legalább olyan ütős lett volna, mint a Halálhajó vagy az Aranyásók. Az ötlet maga nagyszerű, de maga az ábrázolás, bemutatás nem kapott el igazán.
Mindenesetre kíváncsi vagyok a filmekre is…

>!
Pán, Budapest, 1991
150 oldal · ISBN: 9637965114 · Fordította: Pődör László
2 hozzászólás
kvzs P>!
Georges Arnaud: A félelem bére

A félelem anatómiájának és kezelésének kegyetlenül pontos leírása ez a könyv. Bemutatja, hogy milyen amikor valaki legyőzi, és milyen, amikor valakit legyőz; hogy mennyire lecsupaszítja az embert; hogy mit tesz, amikor szinte élőlényként telepszik rá az áldozatára, hogy minden sallangtól megfosztva láttassa a személyiséget.
Érdekes, és fontos kérdéseket vet(hetne) fel ez a könyv, mégis valahogy kevésnek éreztem. Mintha Arnaud nem tudott volna élni a történet adta lehetőségekkel, nem tudta, csak felszínesen megmutatni azt, ami benne élt.

8 hozzászólás
anesz P>!
Georges Arnaud: A félelem bére

borító: 4
tartalom: 4
stílus: 4
szereplők: 3
élmény: 4
mondanivaló: 4

Lépegetős kihívásomban Guatemalához érkeztem, amihez ez tökéletes könyv volt. Annak ellenére, hogy alig 170 oldalas, több mint egy hétig tartott az elolvasása. Néhol igencsak unalmas volt. Úgy érzem, hogy ez inkább egy férfias könyv, elsősorban nekik szól. A cím nagyon kifejező, a félelem fokozatai, mélysége teljesen átjárják a szereplőket, a történet hangulatát. A tragédiák egy részét ők maguk okozzák, mégis inkább a vállalatok kegyetlensége és lélektelensége az, ami döntő. Csak ők a nyertesek, nem lehet ellenük a kisembereknek semmi esélyük, hiába ügyeskednek vagy hősködnek. Emberi ez a történet, ezért olyan meghökkentő és tragikus. Emlékezetes regény, én nem láttam a filmet, de nem kiemelkedő és semmiképpen sem kedvenc.

Ibanez P>!
Georges Arnaud: A félelem bére

„Azok között, akik egyszer kelepcébe jutottak, mint a hősök, mint a legtöbb hős, igen kevésnek voltak helyes fogalmai róla, hogy voltaképpen mire is vállalkoztak. A bátorság éppen abból áll, hogy az ember akkor is folytatja a dolgot, amikor már kezd ráébredni, miről van szó. A különbség ember és ember között éppen ebben rejlik.”

Nagyon-nagyon régen, még gyerekkoromban láttam én az ebből készített filmet, de nem sokkal ezelőttig nem tudtam, hogy eme regény alapján készítették. Igazából a filmre se emlékszem nagyon, csak arra, hogy nitrót visznek a hőségben, rossz utakon és lesz bumm is :-D A levonást a könyv eleje kapja, mivel elég hosszúra nyúlt és sok olyan dolgot (Fekete Kalóz, Linda stb.) tartalmazott, aminek igazából nem láttam sok értelmét.

A Guatemala-ban „ragadt” külföldi kalandorok közül kerülnek ki a nitrót szállító sofőrök, akik „…itt ragadtak ebben a mocskos, egészségtelen lyukban, ahol képtelenek voltak élni, de el csak úgy hagyhatták volna, ha nagyon-nagyon messzire mennek: Mexikóba, Chilébe… Ám ehhez hiányzott a pénzük. Vörös vérsejtjeiket lassanként tönkretette, felemésztette a vészes vérszegénység; a vérhas a beleiket, az unalom és a mögötte kullogó kábítószer meg a kicsapongás pedig az idegzetüket. Munka és pénz nélkül valami valószínűtlen kivezető utat vártak, kerestek. A választás nagyon egyszerű volt számukra: vagy elutazni, vagy megdögleni. Elutazni nem tudtak, felfordulni pedig sehogyan sem akartak. Görcsösen, összeszorított foggal, eszeveszett dühvel keringtek az embercsapdában, amelybe beleestek…”

Nem csoda, hogy rögtön ugranak a jó pénzzel (menekülési lehetőséggel) bíró munka után, s előnyt élveznek, mert a társaság nem akar a veszélyes munkára helyi lakosokat felvenni (a várható haláleset miatt). A jelentkezők egy része már az eligazítás során visszamondja a „lehetőséget”, a többiek közül pedig végül négy sofőrt választanak az ötszáz kilométeres veszélyes útra, kettessével ülve a teherautókra. A történet voltaképpen az egyik párost, Gérardot és Johnnyt követi végig, akik közül Gérard az, aki „legény a talpán”, Johnny az első veszélyes helyzetben kihúzza magát a feladat alól (megvallom, én úgy otthagytam volna a fenébe, hogy csak na…). Nemcsak az úttal, hanem egy korábbi szabotázzsal is megküzdenek, s bár mindketten félnek, igazából Johnny az, akit egyszerűen letaglóz a félelem.

„Vajon milyen színű a félelem? Semmi esetre sem kék, ennyi bizonyos. Talán fehér? Esetleg szürke? Lehet, hogy rózsaszínű, zölddel tarkázva? A félelem színtelen, szagtalan, íztelen, folyékony halmazállapotú test.”

Az egyik legizgalmasabb jelenet nekem a könyvben az volt, mikor elkezdték beérni a másik páros lassabban haladó autóját, illetve amikor Johnnyt baleset éri… Végigizgultam a teherautó útját, s mivel úgy emlékeztem a filmből, hogy nem érnek célba, ezért meg is lepődtem… persze a vége „kárpótolt”, bár nagyon sajnáltam is a lezárást, spoiler

SteelCurtain>!
Georges Arnaud: A félelem bére

Férfiak egy világvégi porfészekben, ahonnan nincs visszaút. Sőt, innen már semmilyen út sem vezet sehová. Lélegző, beszélő, mozgást végző lények, akik mégis halottak. A világ számára megszűntek létezni. A világnak nincs szüksége rájuk.
Aztán mégis.
Olyan feladatra keresnek embereket, amit csak efféle élőhalottak képesek elvégezni, olyanok, akik számára már a saját életük sem képez értéket.
Ámde, a kőkemény külső mögött mégis élni akarnak, s ezért még a halállal is képesek játszani. Lezseren cimborálnak a kaszással és szó szerint mindenen átgázolnak, hogy céljukat elérjék. S hiába hittük holtnak őket, kiderül, hogy nem csak, hogy élnek, de még idegeik is vannak. S van aki nem is bírja ezt és összeomlik. De kiszállni nem lehet. Mint ahogyan ebben a játszmában győzni sem.

BakosJuci>!
Georges Arnaud: A félelem bére

Ha lehetne 6 csillagot adni rá, én annyit adnék.
C kresz tanfolyamon az oktatóm ajánlotta kötelező filmnek kamionos témakörben. Még nem néztem meg, de amikor a könyvre bukkantam, azonnal előre vettem. Uhh. Zseniális.
Azt már tuti sokan mondták előttem, hogy a félelmet hogy ecseteli, hogy mennyire a fatális vég felé terel minden sorsot. Ami viszont a nagyon durva benne, az a félelem mivolta, amiről ír: a hivatásos sofőrt kifacsaró folyamatos nyomás, az örök küzdelem a fáradtság ellen, a millió arcú halál ellen. Több éve mozgok kamionsofőrök között, és ők pont ugyanerről beszélnek, nem ilyen szépen, de ugyanilyen félelemmel. Iszonyat pontos leírással és átérzéssel írja le.
És a kitekintő 1-1 oldalas leírásait (marihuana, lajhár, stb) is imádtam.
Zseniális könyv.

Francesco>!
Georges Arnaud: A félelem bére

Egy petróleumzagyvalékos sármocsárba ragadni csúnya dolog.Pláne, ha több tonnás teherautó monstrum is átgörgeti közben testeden nitroglicerines tömegét. A maláriaszúnyogok konokul zizegnek, a tomboló Napgömb agyolvasztó sugarai mindent és mindenkit röntgeneznek. Gringók és nyamvadt indiánok, csatornatöltelékek díszes serege képviselteti az emberi fajt. Görcsösen markolják a túlélés indáit, de csak négy kiválasztottnak adatik meg, hogy trikósan, bagózva továbblépjenek.Ez a szurtos söfőrromantika sem menti meg vállalkozóinkat. Két embert a detonáció atomjaikra fröccsent szerteszét, a harmadik ,József Attila bedarálós halálát szenvedi el, a negyedik péppé zúzódik egy szakadék mélyén.
Gérard ,az utolsó vakmerő áldozat – Yves Montand filmes játékával felerősítve – , egy korai Indiana Jones protoíipusának előfutára lett, happy end nélkül.
A leguángyik-pecsenyét kukoricapálinkával, már csak a mennyországban öblíthetik le torkukon…

1 hozzászólás
sskkaa I>!
Georges Arnaud: A félelem bére

Először éreztem úgy, hogy a molyos értékelések becsaptak. Igazából nem tudom mit vártam ettől a regénytől, de az értékelések alapján sokkal jobbra számítottam.
Utazáshoz választottam ezt a könyvet, és mivel nem volt nálam másik könyv, kénytelen voltam elolvasni.
A könyv legnagyobb hibája az, hogy a közel 170 oldalas regény első harmada igazából csak értelmetlen zagyvalék, így a történet felvezetése hosszúra nyúlik, ami egy ilyen könyvnél szerintem eléggé indokolatlan, főleg akkor ha a cselekményhez valójában semmi érdekeset nem tesz hozzá.
Elképzelhető, hogy mint filmadaptáció nagyon is jó, de mint könyv szerintem elég gyenge.

XX73 >!
Georges Arnaud: A félelem bére

Ez a történet abba a ritka halmazba tartozik, ahol a film sokkal jobb a könyvnél.

Először a filmet láttam, jó régen, majd rövid időn belül elolvastam a könyvet is. Bár mániákus újrázó vagyok, ezt a történetet valamiért kerülöm. (Jó, a filmet újranéztem úgy jó másfél évtizede.)

A könyvet most egy kihívás kapcsán vettem elő, Guatemalában játszódó történetre volt szükségem.

Ha nem szorosan a cselekményre fókuszálunk, hanem inkább a kor és a környezet bemutatására, sokkal inkább érdekessé válik az írott történet. Bár semmi dátumot nem kapunk fogódzóként, ha az ember próbál fejtegetni, akkor a legkésőbbi esemény a spanyol polgárháború, amiről mint már megtörténtről értesülünk a könyvből. Ha hozzávesszük ehhez az első megjelenését (1953), akkor nagyjából behatároltuk a cselekmény idejét.

Elképesztő korrajz. Mondanám,

(ha nem zakatolna bennem egyfolytában ez a nitroglicerin-ügy. Ha jól emlékszem, Alfred Nobel 1867-ben mutatta be a dinamitot, amit pont a nitroglicerin szélsőséges reakcióképessége miatt kísérletezett ki. Mint kiderült, a könyv cselekménye jó 80-90 évvel a dinamit felfedezése után játszódik. Sőt, a sztori utal is arra, hogy a város egyik elhagyott lakónegyedét dinamittal tarolták le korábban tereprendezés során. Akkor hát, kérem szépen, miért nitroglicerin?!!)

Na, ettől aztán a korrajz egyéb elemei is hitelüket vesztik sajnos.

Póli_Róbert>!
Georges Arnaud: A félelem bére

Valamikor réges-régen filmen láttam ezt a sztorit, most eljött az ideje az olvasásának is.
Alapvetően tetszett.
Az alaphangulat nyomokban hasonlított Rejtőre (mind a helyszín, mind a karakterek felvonultatása és bemutatása), aztán szépen építgette a szerző a sztorit is, a karaktereket is.
Jól leírt jelenetek, természeti képek, emberi természetek sorjáznak a könyvben, fontos kérdéseket feszegetve.
Érdemes volt elolvasni.


Népszerű idézetek

Tiger205>!

Az apacsok valamikor a homlokukra tetováltatták a „fatalitas” szót. Pedig a latin „fatum” szónak semmi köze sincs ahhoz a z undorító és vak balsorshoz, amellyel oly szívesen magyarázzák kudarcaikat. A sors tudja, mit művel. nagyon is aprólékos pontossággal cselekszik.

(első mondat)

SDániel P>!

A bátorság éppen abból áll, hogy az ember akkor is folytatja a dolgot, amikor már kezd ráébredni, miről van szó. A különbség ember és ember között éppen ebben rejlik.

68. oldal

Almost_Zed>!

Az ember és az autó között valamiképpen érzelmek szövődnek. Mikor a sofőr rosszul veszi a kanyart, felfordul és meghal; ennek az az oka, hogy hiányzott belőle a kellő érzékenység. Egyébként manapság az emberekben nincsen semmi iránt érzékenység. Sírni, azt igen, azt tudnak. De érezni? Ahhoz már hiányzik a szívük.

151. oldal (Kossuth Könyvkiadó, 1979)

SDániel P>!

Persze nem mindig a halál győz. De ha megjelenik, azonnal teljes értékűvé válik ez a szó: „odalenn”. Az „odalenti” emberekre, tárgyakra feledés borul, elenyésznek. Bezárultak mögöttük az ajtók.

5. oldal

SDániel P>!

Nevettek. Az ilyen kollektív vidámság gyakran a szolgalelkűség jele. Bizonyos körülmények között meg, mint például a mostani helyzetben is, ilyen kemény, edzett emberek között, éppen csak jókedvet jelent, azt mutatja, hogy boldogok, mert nekik való kemény dióra akadtak.

45. oldal

BakosJuci>!

A kocsivezető reflexei, feltéve persze, hogy elég hosszú és elég változatos gyakorlat során tett rájuk szert, akkor is működnek, ha kihagy a tudata. Lám, hiába lepte meg Sturmert is a félálom, mégis rendületlenül vezet tovább. A legkisebb sebességgel hajt, érzi a napszúrás következményeit. Talán jobb lenne, ha ledőlne a lábáról. Mert akkor a lába lecsúszna a gázpedálról, és megállna. De nem szabad megállnia: reggelig meg kell érkeznie. Reggelig, vagy soha.

Kapcsolódó szócikkek: hivatásos sofőr
s_l_m>!

Vajon milyen színű a félelem? Semmi esetre sem kék, ennyi bizonyos. Talán fehér? Esetleg szürke? Lehet, hogy rózsaszínű, zölddel tarkázva?

47. oldal (Kossuth, 1979)

Kapcsolódó szócikkek: színek
7 hozzászólás
Francesco>!

Az elülső jobb kerék gumija most éri el a román lábát, most roppantja össze és préseli bele a sárba, amely egészen folyékonnyá válik az irtózatos nyomás alatt. Johnny vergődik, torkaszakadtából üvölt, érzi, hogy most zúzódik szét a lába, halálos rémülettel ordít.


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: A szicíliai
Ken Follett: A Titánok bukása
Alexandre Dumas: A három testőr
Voltaire: Candide vagy az optimizmus
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Jules Verne: A dunai hajós
Robert Merle: Malevil
Jules Verne: Az Antillák világa