A ​félelem bére 82 csillagozás

Georges Arnaud: A félelem bére Georges Arnaud: A félelem bére Georges Arnaud: A félelem bére Georges Arnaud: A félelem bére Georges Arnaud: A félelem bére

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mit ​bír az ember? Milyen erőket képes mozgósítani magában, ha úgy érzi, hogy egyedül áll szemben a világgal, és a játszmában az élete a tét? És miféle pokoli indulatok azok, amelyek ebben a játszmában az embert, a legkegyetlenebb önzésre, aljasságra, társak elárulására késztetik? S amelyek tüzében értéktelennek látszik a mások élete, a legközelebbi sorstársak élete is?
Ilyen kérdések foglalkoztatták a hányatott életű Georges Arnaud-t, amikor dél-amerikai emlékei nyomán megírta ezt az izgalmas regényt, amely a belőle készült film – és a benne szereplő Yves Montand – révén világszerte milliók élményévé vált.
Olajkutak, fúrótornyok, olajvezetékek holdbéli kietlen tájain, trópusi éghajlat alatt játszódik a regény. Egy nemzetközi, véletlenül összeverődött csapat – két pár meg egy tartalék – vállalkozik rá, hogy két teherautóval nitroglicerint szállít egy begyulladt olajkút oltásához. Nitroglicerint, amely ha – ütésre, hőre – felrobban, az ezer dollárért bőrüket vásárra vivő… (tovább)

Eredeti cím: Le salaire de la peur

Eredeti megjelenés éve: 1950

>!
Pán, Budapest, 1999
152 oldal · ISBN: 9637965335 · Fordította: Pődör László
>!
Pán, Budapest, 1991
150 oldal · ISBN: 9637965114 · Fordította: Pődör László
>!
Kossuth, Budapest, 1979
166 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630913526 · Fordította: Pődör László

3 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

hivatásos sofőr


Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Georges Arnaud: A félelem bére

Bizony vannak sztorik, amik az irodalmárok sznob önelégültsége ellenére jobban működnek mozgóképes feldolgozás formájában, mint könyvként. Vagy ha nem is működnek jobban, semmit sem vesznek el az alapanyagból, viszont sok mindent tesznek hozzá pluszban. Nagyjából A félelem bérével is hasonló a helyzet: miközben a könyv nyilvánvalóan jó, máig fogyasztható alkotás, az egész történet a filmes feldolgozások útján mutatja meg magát igazán, úgy kúszik be a legkönnyebben az ember bőre alá.

A regényből készült eredeti francia film, majd az 1977-es William Friedkin-féle értelmezés, a Sorcerer szerintem egyaránt instant klasszikus a maga formájában – a harmadik adaptáció szóra sem érdemes. Előbbi film-noir thrillerbe, utóbbi konkrétan horrorfilmbe* hajló nagyeposz a minden pillanatot átható halálfélelemről, és az ennek dacára maximális figyelmet, kegyetlen erőfeszítéseket megkívánó feladatról. Nem véletlenül emlegetem ennyire a filmeket: Arnaud egy félig-meddig kaland-, szegről-végről lélektani regényt írt, ami nem tudja szétfeszíteni az irodalom hagyományos kereteit. Nem tudja megmutatni, csak körülírni azt az állapotot, amikor heves félelem költözik az ember lelkébe, amikor néhány óra alatt a józanész alkotta összes szabály képes megszűnni. Ennek az állapotnak a bemutatása színészi feladat, ami például remekül sikerült Yves Montandnak és Charles Vanelnek. Arról nem is beszélve, hogy a tereppel küszködő, az ember életért való küzdelmét szimbolizáló gépek működését ugyancsak a mozgókép tudja igazán megörökíteni.

És hogy egy vargabetűvel visszakanyarodjunk valódi témánkhoz, a könyvhöz, én azért vonom tőle le azt a fél csillagot, mert A félelem bére jó könyv, de lehetne sokkal jobb is. Bár a filmek minden erényével fel van vértezve, sok minden hiányzik is belőle. Ami viszont csak itt van meg, az elég átlátszó és néha céltalan: az amerikai olajtársaság emberéleteket semmibe vevő, kapitalista magatartása például nagyon erőltetett, ahogy a karakterekben sincs annyi dimenzió, mint várnánk – a filmekkel szemben itt végig egyetlen teherautó legénysége áll a középpontban, Gerald és Johnny jelleme pedig nincs kiemelkedőbben kidolgozva, mint akármelyik mozi akármelyik szereplője**. Smerloff apró felvillanását is ignorálták a filmekben, mivel tulajdonképpen felesleges és indokolatlan volt a jelenléte.

Ennek ellenére is: aki látta és szerette a filmeket, tegye polcra és olvassa a könyvet is, akinek meg teljesen új a dolog, mindenképpen próbálja megnézni a mozikat. Azok nemre és korra való tekintet nélkül életre szóló élmények lesznek.

*nem tudom, láttam-e valaha izgalmasabb, feszültebb filmjelenetet a Sorcerer hídon átkelős epizódjánál!
**Arnaud regényében a karakterek eredete félvállról vett, jelentéktelen dolog, amivel a Clouzot-féle francia film sem foglalkozott különösebben – a Sorcerer ebben a tekintetben is etalon, hiszen minden szereplő előéletét megismerjük, és a merényletet végrehajtó arab srác képében egy máig is egyedülálló, nagyon érdekes aktualizálását láthatjuk a régi alapötletnek.

Ibanez P>!
Georges Arnaud: A félelem bére

„Azok között, akik egyszer kelepcébe jutottak, mint a hősök, mint a legtöbb hős, igen kevésnek voltak helyes fogalmai róla, hogy voltaképpen mire is vállalkoztak. A bátorság éppen abból áll, hogy az ember akkor is folytatja a dolgot, amikor már kezd ráébredni, miről van szó. A különbség ember és ember között éppen ebben rejlik.”

Nagyon-nagyon régen, még gyerekkoromban láttam én az ebből készített filmet, de nem sokkal ezelőttig nem tudtam, hogy eme regény alapján készítették. Igazából a filmre se emlékszem nagyon, csak arra, hogy nitrót visznek a hőségben, rossz utakon és lesz bumm is :-D A levonást a könyv eleje kapja, mivel elég hosszúra nyúlt és sok olyan dolgot (Fekete Kalóz, Linda stb.) tartalmazott, aminek igazából nem láttam sok értelmét.

A Guatemala-ban „ragadt” külföldi kalandorok közül kerülnek ki a nitrót szállító sofőrök, akik „…itt ragadtak ebben a mocskos, egészségtelen lyukban, ahol képtelenek voltak élni, de el csak úgy hagyhatták volna, ha nagyon-nagyon messzire mennek: Mexikóba, Chilébe… Ám ehhez hiányzott a pénzük. Vörös vérsejtjeiket lassanként tönkretette, felemésztette a vészes vérszegénység; a vérhas a beleiket, az unalom és a mögötte kullogó kábítószer meg a kicsapongás pedig az idegzetüket. Munka és pénz nélkül valami valószínűtlen kivezető utat vártak, kerestek. A választás nagyon egyszerű volt számukra: vagy elutazni, vagy megdögleni. Elutazni nem tudtak, felfordulni pedig sehogyan sem akartak. Görcsösen, összeszorított foggal, eszeveszett dühvel keringtek az embercsapdában, amelybe beleestek…”

Nem csoda, hogy rögtön ugranak a jó pénzzel (menekülési lehetőséggel) bíró munka után, s előnyt élveznek, mert a társaság nem akar a veszélyes munkára helyi lakosokat felvenni (a várható haláleset miatt). A jelentkezők egy része már az eligazítás során visszamondja a „lehetőséget”, a többiek közül pedig végül négy sofőrt választanak az ötszáz kilométeres veszélyes útra, kettessével ülve a teherautókra. A történet voltaképpen az egyik párost, Gérardot és Johnnyt követi végig, akik közül Gérard az, aki „legény a talpán”, Johnny az első veszélyes helyzetben kihúzza magát a feladat alól (megvallom, én úgy otthagytam volna a fenébe, hogy csak na…). Nemcsak az úttal, hanem egy korábbi szabotázzsal is megküzdenek, s bár mindketten félnek, igazából Johnny az, akit egyszerűen letaglóz a félelem.

„Vajon milyen színű a félelem? Semmi esetre sem kék, ennyi bizonyos. Talán fehér? Esetleg szürke? Lehet, hogy rózsaszínű, zölddel tarkázva? A félelem színtelen, szagtalan, íztelen, folyékony halmazállapotú test.”

Az egyik legizgalmasabb jelenet nekem a könyvben az volt, mikor elkezdték beérni a másik páros lassabban haladó autóját, illetve amikor Johnnyt baleset éri… Végigizgultam a teherautó útját, s mivel úgy emlékeztem a filmből, hogy nem érnek célba, ezért meg is lepődtem… persze a vége „kárpótolt”, bár nagyon sajnáltam is a lezárást, spoiler

kvzs P>!
Georges Arnaud: A félelem bére

A félelem anatómiájának és kezelésének kegyetlenül pontos leírása ez a könyv. Bemutatja, hogy milyen amikor valaki legyőzi, és milyen, amikor valakit legyőz; hogy mennyire lecsupaszítja az embert; hogy mit tesz, amikor szinte élőlényként telepszik rá az áldozatára, hogy minden sallangtól megfosztva láttassa a személyiséget.
Érdekes, és fontos kérdéseket vet(hetne) fel ez a könyv, mégis valahogy kevésnek éreztem. Mintha Arnaud nem tudott volna élni a történet adta lehetőségekkel, nem tudta, csak felszínesen megmutatni azt, ami benne élt.

8 hozzászólás
SteelCurtain>!
Georges Arnaud: A félelem bére

Férfiak egy világvégi porfészekben, ahonnan nincs visszaút. Sőt, innen már semmilyen út sem vezet sehová. Lélegző, beszélő, mozgást végző lények, akik mégis halottak. A világ számára megszűntek létezni. A világnak nincs szüksége rájuk.
Aztán mégis.
Olyan feladatra keresnek embereket, amit csak efféle élőhalottak képesek elvégezni, olyanok, akik számára már a saját életük sem képez értéket.
Ámde, a kőkemény külső mögött mégis élni akarnak, s ezért még a halállal is képesek játszani. Lezseren cimborálnak a kaszással és szó szerint mindenen átgázolnak, hogy céljukat elérjék. S hiába hittük holtnak őket, kiderül, hogy nem csak, hogy élnek, de még idegeik is vannak. S van aki nem is bírja ezt és összeomlik. De kiszállni nem lehet. Mint ahogyan ebben a játszmában győzni sem.

Cs_N_Kinga>!
Georges Arnaud: A félelem bére

Hát ez…. Nem az én könyvem volt. Az az igazság, hogy akik szeretik az igaz történetes, vagy hasonló könyveket azoknak tudnám ajánlani, mert elég életszagú. Én a filmet nem láttam, de nem is szeretném megnézni. Ez brutális volt. Jó nem egy háborús vagy hasonló könyv, nem ettek embert, nem voltak nácik, gyerekkatonák ilyesmi. Mégis a félelem átérződött az oldalakon. Nagyon sajnáltam ezeket az embereket, hogy más kiút nincs csak ez. A papról nem is ejtenék szót azon kívül, hogy nem csodálkozom rajta. Én tuti nem mertem volna egy gödrös úton, rossz autóval elindulni a hátam mögött nitroglicerinnel. Hát nálam egyszer olvasós volt. De szerintem van akinek ez bejön, mert nagyon jól van írva, csak helyenként unalmas kicsit, de érthető okokból az is, így bemutatva, hogy ott nincs mit csinálni. De most is az érzéseimre hallgatva csillagoztam.

BakosJuci>!
Georges Arnaud: A félelem bére

Ha lehetne 6 csillagot adni rá, én annyit adnék.
C kresz tanfolyamon az oktatóm ajánlotta kötelező filmnek kamionos témakörben. Még nem néztem meg, de amikor a könyvre bukkantam, azonnal előre vettem. Uhh. Zseniális.
Azt már tuti sokan mondták előttem, hogy a félelmet hogy ecseteli, hogy mennyire a fatális vég felé terel minden sorsot. Ami viszont a nagyon durva benne, az a félelem mivolta, amiről ír: a hivatásos sofőrt kifacsaró folyamatos nyomás, az örök küzdelem a fáradtság ellen, a millió arcú halál ellen. Több éve mozgok kamionsofőrök között, és ők pont ugyanerről beszélnek, nem ilyen szépen, de ugyanilyen félelemmel. Iszonyat pontos leírással és átérzéssel írja le.
És a kitekintő 1-1 oldalas leírásait (marihuana, lajhár, stb) is imádtam.
Zseniális könyv.

Francesco>!
Georges Arnaud: A félelem bére

Egy petróleumzagyvalékos sármocsárba ragadni csúnya dolog.Pláne, ha több tonnás teherautó monstrum is átgörgeti közben testeden nitroglicerines tömegét. A maláriaszúnyogok konokul zizegnek, a tomboló Napgömb agyolvasztó sugarai mindent és mindenkit röntgeneznek. Gringók és nyamvadt indiánok, csatornatöltelékek díszes serege képviselteti az emberi fajt. Görcsösen markolják a túlélés indáit, de csak négy kiválasztottnak adatik meg, hogy trikósan, bagózva továbblépjenek.Ez a szurtos söfőrromantika sem menti meg vállalkozóinkat. Két embert a detonáció atomjaikra fröccsent szerteszét, a harmadik ,József Attila bedarálós halálát szenvedi el, a negyedik péppé zúzódik egy szakadék mélyén.
Gérard ,az utolsó vakmerő áldozat – Yves Montand filmes játékával felerősítve – , egy korai Indiana Jones protoíipusának előfutára lett, happy end nélkül.
A leguángyik-pecsenyét kukoricapálinkával, már csak a mennyországban öblíthetik le torkukon…

1 hozzászólás
sskkaa I>!
Georges Arnaud: A félelem bére

Először éreztem úgy, hogy a molyos értékelések becsaptak. Igazából nem tudom mit vártam ettől a regénytől, de az értékelések alapján sokkal jobbra számítottam.
Utazáshoz választottam ezt a könyvet, és mivel nem volt nálam másik könyv, kénytelen voltam elolvasni.
A könyv legnagyobb hibája az, hogy a közel 170 oldalas regény első harmada igazából csak értelmetlen zagyvalék, így a történet felvezetése hosszúra nyúlik, ami egy ilyen könyvnél szerintem eléggé indokolatlan, főleg akkor ha a cselekményhez valójában semmi érdekeset nem tesz hozzá.
Elképzelhető, hogy mint filmadaptáció nagyon is jó, de mint könyv szerintem elég gyenge.

XX73 P>!
Georges Arnaud: A félelem bére

Ez a történet abba a ritka halmazba tartozik, ahol a film sokkal jobb a könyvnél.

Először a filmet láttam, jó régen, majd rövid időn belül elolvastam a könyvet is. Bár mániákus újrázó vagyok, ezt a történetet valamiért kerülöm. (Jó, a filmet újranéztem úgy jó másfél évtizede.)

A könyvet most egy kihívás kapcsán vettem elő, Guatemalában játszódó történetre volt szükségem.

Ha nem szorosan a cselekményre fókuszálunk, hanem inkább a kor és a környezet bemutatására, sokkal inkább érdekessé válik az írott történet. Bár semmi dátumot nem kapunk fogódzóként, ha az ember próbál fejtegetni, akkor a legkésőbbi esemény a spanyol polgárháború, amiről mint már megtörténtről értesülünk a könyvből. Ha hozzávesszük ehhez az első megjelenését (1953), akkor nagyjából behatároltuk a cselekmény idejét.

Elképesztő korrajz. Mondanám,

(ha nem zakatolna bennem egyfolytában ez a nitroglicerin-ügy. Ha jól emlékszem, Alfred Nobel 1867-ben mutatta be a dinamitot, amit pont a nitroglicerin szélsőséges reakcióképessége miatt kísérletezett ki. Mint kiderült, a könyv cselekménye jó 80-90 évvel a dinamit felfedezése után játszódik. Sőt, a sztori utal is arra, hogy a város egyik elhagyott lakónegyedét dinamittal tarolták le korábban tereprendezés során. Akkor hát, kérem szépen, miért nitroglicerin?!!)

Na, ettől aztán a korrajz egyéb elemei is hitelüket vesztik sajnos.


Népszerű idézetek

Tiger205>!

Az apacsok valamikor a homlokukra tetováltatták a „fatalitas” szót. Pedig a latin „fatum” szónak semmi köze sincs ahhoz a z undorító és vak balsorshoz, amellyel oly szívesen magyarázzák kudarcaikat. A sors tudja, mit művel. nagyon is aprólékos pontossággal cselekszik.

(első mondat)

Almost_Zed>!

Az ember és az autó között valamiképpen érzelmek szövődnek. Mikor a sofőr rosszul veszi a kanyart, felfordul és meghal; ennek az az oka, hogy hiányzott belőle a kellő érzékenység. Egyébként manapság az emberekben nincsen semmi iránt érzékenység. Sírni, azt igen, azt tudnak. De érezni? Ahhoz már hiányzik a szívük.

151. oldal (Kossuth Könyvkiadó, 1979)

BakosJuci>!

A kocsivezető reflexei, feltéve persze, hogy elég hosszú és elég változatos gyakorlat során tett rájuk szert, akkor is működnek, ha kihagy a tudata. Lám, hiába lepte meg Sturmert is a félálom, mégis rendületlenül vezet tovább. A legkisebb sebességgel hajt, érzi a napszúrás következményeit. Talán jobb lenne, ha ledőlne a lábáról. Mert akkor a lába lecsúszna a gázpedálról, és megállna. De nem szabad megállnia: reggelig meg kell érkeznie. Reggelig, vagy soha.

Kapcsolódó szócikkek: hivatásos sofőr
s_l_m>!

Vajon milyen színű a félelem? Semmi esetre sem kék, ennyi bizonyos. Talán fehér? Esetleg szürke? Lehet, hogy rózsaszínű, zölddel tarkázva?

47. oldal (Kossuth, 1979)

Kapcsolódó szócikkek: színek
7 hozzászólás
FORTUNATA P>!

Ám létezik egy olyan emberfajta, egy olyan embertípus, amelyiknél az ösztön akkor is férfias nyelven beszél, mikor megszűnik a józan ész.

133. oldal

Francesco>!

Az elülső jobb kerék gumija most éri el a román lábát, most roppantja össze és préseli bele a sárba, amely egészen folyékonnyá válik az irtózatos nyomás alatt. Johnny vergődik, torkaszakadtából üvölt, érzi, hogy most zúzódik szét a lába, halálos rémülettel ordít.

s_l_m>!

A belső udvarban kifüggesztett hatalmas táblán – ugyancsak bronz betűkkel – a bevándorló jogai és kötelességei voltak olvashatók; különösen a zárósorok ragadták meg a figyelmet:
„Mindazoknak, akik bátran, munkakedvvel telve, jó egészségben, kitartással és lelkesedéssel lépnek Guatemala földjére, joguk van a mindennapi betevő falathoz.”
Arról azonban, hogy mekkora legyen ez a falat, s napjában hányszor illeti meg a bevándoroltat, egy árva szót sem szólt a szöveg.

35-36. oldal (Kossuth, 1979)

Kapcsolódó szócikkek: bevándorló
Zizzer>!

Negyedóra múlva, ha isten addig meghagyja az életüket, elérkeznek az úgynevezett hullámlemezhez. A trópusi országokban így hívják a kemény alépítményű utakat; az esős időszakban a víz ezer és ezer apró, kemény csatornát váj a talajba, alig néhány centiméter mélyen, szorosan egymás mellett. Az ilyenfajta útra viszonylag magas sebességgel kell ráhajtani, legalább nyolcvan kilométerrel: ebben az esetben ugyanis az autó úgy repül a csatornácskák fölött, hogy nem akad meg bennük, s az ember szinte úgy érzi magát, mint valami európai autóúton.

82. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: A szicíliai
Ken Follett: A Titánok bukása
Alexandre Dumas: A három testőr
Voltaire: Candide vagy az optimizmus
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Jules Verne: A dunai hajós
Robert Merle: Malevil
Jules Verne: Az Antillák világa