Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A félelem bére 99 csillagozás

Mit bír az ember? Milyen erőket képes mozgósítani magában, ha úgy érzi, hogy egyedül áll szemben a világgal, és a játszmában az élete a tét? És miféle pokoli indulatok azok, amelyek ebben a játszmában az embert, a legkegyetlenebb önzésre, aljasságra, társak elárulására késztetik? S amelyek tüzében értéktelennek látszik a mások élete, a legközelebbi sorstársak élete is?
Ilyen kérdések foglalkoztatták a hányatott életű Georges Arnaud-t, amikor dél-amerikai emlékei nyomán megírta ezt az izgalmas regényt, amely a belőle készült film – és a benne szereplő Yves Montand – révén világszerte milliók élményévé vált.
Olajkutak, fúrótornyok, olajvezetékek holdbéli kietlen tájain, trópusi éghajlat alatt játszódik a regény. Egy nemzetközi, véletlenül összeverődött csapat – két pár meg egy tartalék – vállalkozik rá, hogy két teherautóval nitroglicerint szállít egy begyulladt olajkút oltásához. Nitroglicerint, amely ha – ütésre, hőre – felrobban, az ezer dollárért bőrüket vásárra vivő… (tovább)
Eredeti cím: Le salaire de la peur
Eredeti megjelenés éve: 1950
Enciklopédia 6
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 9
Most olvassa 1
Várólistára tette 40
Kívánságlistára tette 6

Kiemelt értékelések


Még kislány koromban láttam az erről szóló filmet, úgyhogy halvány emlékeim voltak a tartalomról. Érdekes módon annak a ritka eseménynek lehettem tanúja, hogy a film jobban sikerült, mint a könyv. A lapokon az emberi elszántságnak, kitartásnak, makacsságnak, sorsoknak és sorsfordulatoknak, az út során keletkező aggodalmak és félelmek kavalkádjának, a könyvbéli nitroglicerint szállító teherautón kívül néha „üresjáratoknak” lehetünk a részesei, míg végcélként a „beteljesüléshez” nem érünk.


Szikár, tömören elmesélt történet…,mely azonban mégsem okozott nekem akkora hatást, mint vártam. Azon gondolkoztam – márcsak a helyszín miatt is –, mi lett volna, ha ezt a könyvet B. Traven írta volna? Szerintem legalább olyan ütős lett volna, mint a Halálhajó vagy az Aranyásók. Az ötlet maga nagyszerű, de maga az ábrázolás, bemutatás nem kapott el igazán.
Mindenesetre kíváncsi vagyok a filmekre is…


A félelem anatómiájának és kezelésének kegyetlenül pontos leírása ez a könyv. Bemutatja, hogy milyen amikor valaki legyőzi, és milyen, amikor valakit legyőz; hogy mennyire lecsupaszítja az embert; hogy mit tesz, amikor szinte élőlényként telepszik rá az áldozatára, hogy minden sallangtól megfosztva láttassa a személyiséget.
Érdekes, és fontos kérdéseket vet(hetne) fel ez a könyv, mégis valahogy kevésnek éreztem. Mintha Arnaud nem tudott volna élni a történet adta lehetőségekkel, nem tudta, csak felszínesen megmutatni azt, ami benne élt.


A történet kegyetlen, megrendítő, dühítő. Egyáltalán nem szórakoztató. Végig rosszul éreztem magam közben. És nem azért mert a könyv rossz, hanem elég kemény amiről szól.
3,5 csillag viszont a stílusnak szólt, ami nekem még kevésbé tette befogadhatóvá.
A legszomorúbb az egészben az, hogy ez biztosan így van a valóságban is, az embereknek mi mindent meg kell tenniük a megélhetésért, és a tulajdonosok mennyire semmibe se veszik az embereket, az alkalmazottakat. Végig görcsben volt a gyomrom, míg a táborba vezető útról olvastam. Nekem tényleg rettenetes volt. És, hogy a végén tényleg spoiler eléggé fájt.


„Azok között, akik egyszer kelepcébe jutottak, mint a hősök, mint a legtöbb hős, igen kevésnek voltak helyes fogalmai róla, hogy voltaképpen mire is vállalkoztak. A bátorság éppen abból áll, hogy az ember akkor is folytatja a dolgot, amikor már kezd ráébredni, miről van szó. A különbség ember és ember között éppen ebben rejlik.”
Nagyon-nagyon régen, még gyerekkoromban láttam én az ebből készített filmet, de nem sokkal ezelőttig nem tudtam, hogy eme regény alapján készítették. Igazából a filmre se emlékszem nagyon, csak arra, hogy nitrót visznek a hőségben, rossz utakon és lesz bumm is :-D A levonást a könyv eleje kapja, mivel elég hosszúra nyúlt és sok olyan dolgot (Fekete Kalóz, Linda stb.) tartalmazott, aminek igazából nem láttam sok értelmét.
A Guatemala-ban „ragadt” külföldi kalandorok közül kerülnek ki a nitrót szállító sofőrök, akik „…itt ragadtak ebben a mocskos, egészségtelen lyukban, ahol képtelenek voltak élni, de el csak úgy hagyhatták volna, ha nagyon-nagyon messzire mennek: Mexikóba, Chilébe… Ám ehhez hiányzott a pénzük. Vörös vérsejtjeiket lassanként tönkretette, felemésztette a vészes vérszegénység; a vérhas a beleiket, az unalom és a mögötte kullogó kábítószer meg a kicsapongás pedig az idegzetüket. Munka és pénz nélkül valami valószínűtlen kivezető utat vártak, kerestek. A választás nagyon egyszerű volt számukra: vagy elutazni, vagy megdögleni. Elutazni nem tudtak, felfordulni pedig sehogyan sem akartak. Görcsösen, összeszorított foggal, eszeveszett dühvel keringtek az embercsapdában, amelybe beleestek…”
Nem csoda, hogy rögtön ugranak a jó pénzzel (menekülési lehetőséggel) bíró munka után, s előnyt élveznek, mert a társaság nem akar a veszélyes munkára helyi lakosokat felvenni (a várható haláleset miatt). A jelentkezők egy része már az eligazítás során visszamondja a „lehetőséget”, a többiek közül pedig végül négy sofőrt választanak az ötszáz kilométeres veszélyes útra, kettessével ülve a teherautókra. A történet voltaképpen az egyik párost, Gérardot és Johnnyt követi végig, akik közül Gérard az, aki „legény a talpán”, Johnny az első veszélyes helyzetben kihúzza magát a feladat alól (megvallom, én úgy otthagytam volna a fenébe, hogy csak na…). Nemcsak az úttal, hanem egy korábbi szabotázzsal is megküzdenek, s bár mindketten félnek, igazából Johnny az, akit egyszerűen letaglóz a félelem.
„Vajon milyen színű a félelem? Semmi esetre sem kék, ennyi bizonyos. Talán fehér? Esetleg szürke? Lehet, hogy rózsaszínű, zölddel tarkázva? A félelem színtelen, szagtalan, íztelen, folyékony halmazállapotú test.”
Az egyik legizgalmasabb jelenet nekem a könyvben az volt, mikor elkezdték beérni a másik páros lassabban haladó autóját, illetve amikor Johnnyt baleset éri… Végigizgultam a teherautó útját, s mivel úgy emlékeztem a filmből, hogy nem érnek célba, ezért meg is lepődtem… persze a vége „kárpótolt”, bár nagyon sajnáltam is a lezárást, spoiler


Férfiak egy világvégi porfészekben, ahonnan nincs visszaút. Sőt, innen már semmilyen út sem vezet sehová. Lélegző, beszélő, mozgást végző lények, akik mégis halottak. A világ számára megszűntek létezni. A világnak nincs szüksége rájuk.
Aztán mégis.
Olyan feladatra keresnek embereket, amit csak efféle élőhalottak képesek elvégezni, olyanok, akik számára már a saját életük sem képez értéket.
Ámde, a kőkemény külső mögött mégis élni akarnak, s ezért még a halállal is képesek játszani. Lezseren cimborálnak a kaszással és szó szerint mindenen átgázolnak, hogy céljukat elérjék. S hiába hittük holtnak őket, kiderül, hogy nem csak, hogy élnek, de még idegeik is vannak. S van aki nem is bírja ezt és összeomlik. De kiszállni nem lehet. Mint ahogyan ebben a játszmában győzni sem.


borító: 4
tartalom: 4
stílus: 4
szereplők: 3
élmény: 4
mondanivaló: 4
Lépegetős kihívásomban Guatemalához érkeztem, amihez ez tökéletes könyv volt. Annak ellenére, hogy alig 170 oldalas, több mint egy hétig tartott az elolvasása. Néhol igencsak unalmas volt. Úgy érzem, hogy ez inkább egy férfias könyv, elsősorban nekik szól. A cím nagyon kifejező, a félelem fokozatai, mélysége teljesen átjárják a szereplőket, a történet hangulatát. A tragédiák egy részét ők maguk okozzák, mégis inkább a vállalatok kegyetlensége és lélektelensége az, ami döntő. Csak ők a nyertesek, nem lehet ellenük a kisembereknek semmi esélyük, hiába ügyeskednek vagy hősködnek. Emberi ez a történet, ezért olyan meghökkentő és tragikus. Emlékezetes regény, én nem láttam a filmet, de nem kiemelkedő és semmiképpen sem kedvenc.


Egy petróleumzagyvalékos sármocsárba ragadni csúnya dolog.Pláne, ha több tonnás teherautó monstrum is átgörgeti közben testeden nitroglicerines tömegét. A maláriaszúnyogok konokul zizegnek, a tomboló Napgömb agyolvasztó sugarai mindent és mindenkit röntgeneznek. Gringók és nyamvadt indiánok, csatornatöltelékek díszes serege képviselteti az emberi fajt. Görcsösen markolják a túlélés indáit, de csak négy kiválasztottnak adatik meg, hogy trikósan, bagózva továbblépjenek.Ez a szurtos söfőrromantika sem menti meg vállalkozóinkat. Két embert a detonáció atomjaikra fröccsent szerteszét, a harmadik ,József Attila bedarálós halálát szenvedi el, a negyedik péppé zúzódik egy szakadék mélyén.
Gérard ,az utolsó vakmerő áldozat – Yves Montand filmes játékával felerősítve – , egy korai Indiana Jones protoíipusának előfutára lett, happy end nélkül.
A leguángyik-pecsenyét kukoricapálinkával, már csak a mennyországban öblíthetik le torkukon…


Ha lehetne 6 csillagot adni rá, én annyit adnék.
C kresz tanfolyamon az oktatóm ajánlotta kötelező filmnek kamionos témakörben. Még nem néztem meg, de amikor a könyvre bukkantam, azonnal előre vettem. Uhh. Zseniális.
Azt már tuti sokan mondták előttem, hogy a félelmet hogy ecseteli, hogy mennyire a fatális vég felé terel minden sorsot. Ami viszont a nagyon durva benne, az a félelem mivolta, amiről ír: a hivatásos sofőrt kifacsaró folyamatos nyomás, az örök küzdelem a fáradtság ellen, a millió arcú halál ellen. Több éve mozgok kamionsofőrök között, és ők pont ugyanerről beszélnek, nem ilyen szépen, de ugyanilyen félelemmel. Iszonyat pontos leírással és átérzéssel írja le.
És a kitekintő 1-1 oldalas leírásait (marihuana, lajhár, stb) is imádtam.
Zseniális könyv.


Először éreztem úgy, hogy a molyos értékelések becsaptak. Igazából nem tudom mit vártam ettől a regénytől, de az értékelések alapján sokkal jobbra számítottam.
Utazáshoz választottam ezt a könyvet, és mivel nem volt nálam másik könyv, kénytelen voltam elolvasni.
A könyv legnagyobb hibája az, hogy a közel 170 oldalas regény első harmada igazából csak értelmetlen zagyvalék, így a történet felvezetése hosszúra nyúlik, ami egy ilyen könyvnél szerintem eléggé indokolatlan, főleg akkor ha a cselekményhez valójában semmi érdekeset nem tesz hozzá.
Elképzelhető, hogy mint filmadaptáció nagyon is jó, de mint könyv szerintem elég gyenge.
Népszerű idézetek




Az ember és az autó között valamiképpen érzelmek szövődnek. Mikor a sofőr rosszul veszi a kanyart, felfordul és meghal; ennek az az oka, hogy hiányzott belőle a kellő érzékenység. Egyébként manapság az emberekben nincsen semmi iránt érzékenység. Sírni, azt igen, azt tudnak. De érezni? Ahhoz már hiányzik a szívük.
151. oldal (Kossuth Könyvkiadó, 1979)




A kocsivezető reflexei, feltéve persze, hogy elég hosszú és elég változatos gyakorlat során tett rájuk szert, akkor is működnek, ha kihagy a tudata. Lám, hiába lepte meg Sturmert is a félálom, mégis rendületlenül vezet tovább. A legkisebb sebességgel hajt, érzi a napszúrás következményeit. Talán jobb lenne, ha ledőlne a lábáról. Mert akkor a lába lecsúszna a gázpedálról, és megállna. De nem szabad megállnia: reggelig meg kell érkeznie. Reggelig, vagy soha.




Vajon milyen színű a félelem? Semmi esetre sem kék, ennyi bizonyos. Talán fehér? Esetleg szürke? Lehet, hogy rózsaszínű, zölddel tarkázva?
47. oldal (Kossuth, 1979)




– De hát mi a csudát ártottak nektek az amerikaiak? – kérdezte tőle Johnny.
– Nagyon sokat – mondta az öreg. – Idejönnek, megveszik a petróleumot, és a kormánynak fizetnek érte: a kormány pedig meglóg a kasszával, ránk többé nincs szüksége, és szerencsétlenebbek, szegényebbek vagyunk, mint azelőtt. A gringók ülepen rugdosnak, úgy hajszolnak bennünket utat építeni, aztán az ő teherautóik járnak rajta; ha mi találunk ráhajtani a szamaras kordéinkkal, büntetést fizettetnek velünk. Iskolákat építtetnek, s arra tanítják bennük a gyerekeinket, hogy az ő újságjaikat olvassák, hogy nekik engedelmeskedjenek, rájuk szavazzanak és robotoljanak tovább, változatlanul. Hordják a töméntelen pénzt, amivel megvásárolják az asszonyainkat, azok aztán már nem is tudnak többé szeretni minket;különben is, amit adnak nekik, ruhákra meg műanyagtáskákra költik az utolsó garasig… Gyűlöljük a jenkiket.
111. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ken Follett: A Titánok bukása 91% ·
Összehasonlítás - Robert Merle: Malevil 90% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): A Láthatatlan Légió 89% ·
Összehasonlítás - Mario Puzo: A szicíliai 89% ·
Összehasonlítás - Alain Bombard: Önkéntes hajótörött 81% ·
Összehasonlítás - Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? 92% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Holnap 91% ·
Összehasonlítás - Leslie L. Lawrence: A Gonosz és a Fekete Hercegnő 88% ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman: Sosehol 87% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A Setét Torony – Callai farkasok 87% ·
Összehasonlítás