A ​félelem bére 85% 99 csillagozás

Még kislány koromban láttam az erről szóló filmet, úgyhogy halvány emlékeim voltak a tartalomról. Érdekes módon annak a ritka eseménynek lehettem tanúja, hogy a film jobban sikerült, mint a könyv. A lapokon az emberi elszántságnak, kitartásnak, makacsságnak, sorsoknak és sorsfordulatoknak, az út során keletkező aggodalmak és félelmek kavalkádjának, a könyvbéli nitroglicerint szállító teherautón kívül néha „üresjáratoknak” lehetünk a részesei, míg végcélként a „beteljesüléshez” nem érünk.

Szikár, tömören elmesélt történet…,mely azonban mégsem okozott nekem akkora hatást, mint vártam. Azon gondolkoztam – márcsak a helyszín miatt is –, mi lett volna, ha ezt a könyvet B. Traven írta volna? Szerintem legalább olyan ütős lett volna, mint a Halálhajó vagy az Aranyásók. Az ötlet maga nagyszerű, de maga az ábrázolás, bemutatás nem kapott el igazán.
Mindenesetre kíváncsi vagyok a filmekre is…

A félelem anatómiájának és kezelésének kegyetlenül pontos leírása ez a könyv. Bemutatja, hogy milyen amikor valaki legyőzi, és milyen, amikor valakit legyőz; hogy mennyire lecsupaszítja az embert; hogy mit tesz, amikor szinte élőlényként telepszik rá az áldozatára, hogy minden sallangtól megfosztva láttassa a személyiséget.
Érdekes, és fontos kérdéseket vet(hetne) fel ez a könyv, mégis valahogy kevésnek éreztem. Mintha Arnaud nem tudott volna élni a történet adta lehetőségekkel, nem tudta, csak felszínesen megmutatni azt, ami benne élt.

A történet kegyetlen, megrendítő, dühítő. Egyáltalán nem szórakoztató. Végig rosszul éreztem magam közben. És nem azért mert a könyv rossz, hanem elég kemény amiről szól.
3,5 csillag viszont a stílusnak szólt, ami nekem még kevésbé tette befogadhatóvá.
A legszomorúbb az egészben az, hogy ez biztosan így van a valóságban is, az embereknek mi mindent meg kell tenniük a megélhetésért, és a tulajdonosok mennyire semmibe se veszik az embereket, az alkalmazottakat. Végig görcsben volt a gyomrom, míg a táborba vezető útról olvastam. Nekem tényleg rettenetes volt. És, hogy a végén tényleg spoiler eléggé fájt.

„Azok között, akik egyszer kelepcébe jutottak, mint a hősök, mint a legtöbb hős, igen kevésnek voltak helyes fogalmai róla, hogy voltaképpen mire is vállalkoztak. A bátorság éppen abból áll, hogy az ember akkor is folytatja a dolgot, amikor már kezd ráébredni, miről van szó. A különbség ember és ember között éppen ebben rejlik.”

Nagyon-nagyon régen, még gyerekkoromban láttam én az ebből készített filmet, de nem sokkal ezelőttig nem tudtam, hogy eme regény alapján készítették. Igazából a filmre se emlékszem nagyon, csak arra, hogy nitrót visznek a hőségben, rossz utakon és lesz bumm is :-D A levonást a könyv eleje kapja, mivel elég hosszúra nyúlt és sok olyan dolgot (Fekete Kalóz, Linda stb.) tartalmazott, aminek igazából nem láttam sok értelmét.

A Guatemala-ban „ragadt” külföldi kalandorok közül kerülnek ki a nitrót szállító sofőrök, akik „…itt ragadtak ebben a mocskos, egészségtelen lyukban, ahol képtelenek voltak élni, de el csak úgy hagyhatták volna, ha nagyon-nagyon messzire mennek: Mexikóba, Chilébe… Ám ehhez hiányzott a pénzük. Vörös vérsejtjeiket lassanként tönkretette, felemésztette a vészes vérszegénység; a vérhas a beleiket, az unalom és a mögötte kullogó kábítószer meg a kicsapongás pedig az idegzetüket. Munka és pénz nélkül valami valószínűtlen kivezető utat vártak, kerestek. A választás nagyon egyszerű volt számukra: vagy elutazni, vagy megdögleni. Elutazni nem tudtak, felfordulni pedig sehogyan sem akartak. Görcsösen, összeszorított foggal, eszeveszett dühvel keringtek az embercsapdában, amelybe beleestek…”

Nem csoda, hogy rögtön ugranak a jó pénzzel (menekülési lehetőséggel) bíró munka után, s előnyt élveznek, mert a társaság nem akar a veszélyes munkára helyi lakosokat felvenni (a várható haláleset miatt). A jelentkezők egy része már az eligazítás során visszamondja a „lehetőséget”, a többiek közül pedig végül négy sofőrt választanak az ötszáz kilométeres veszélyes útra, kettessével ülve a teherautókra. A történet voltaképpen az egyik párost, Gérardot és Johnnyt követi végig, akik közül Gérard az, aki „legény a talpán”, Johnny az első veszélyes helyzetben kihúzza magát a feladat alól (megvallom, én úgy otthagytam volna a fenébe, hogy csak na…). Nemcsak az úttal, hanem egy korábbi szabotázzsal is megküzdenek, s bár mindketten félnek, igazából Johnny az, akit egyszerűen letaglóz a félelem.

„Vajon milyen színű a félelem? Semmi esetre sem kék, ennyi bizonyos. Talán fehér? Esetleg szürke? Lehet, hogy rózsaszínű, zölddel tarkázva? A félelem színtelen, szagtalan, íztelen, folyékony halmazállapotú test.”

Az egyik legizgalmasabb jelenet nekem a könyvben az volt, mikor elkezdték beérni a másik páros lassabban haladó autóját, illetve amikor Johnnyt baleset éri… Végigizgultam a teherautó útját, s mivel úgy emlékeztem a filmből, hogy nem érnek célba, ezért meg is lepődtem… persze a vége „kárpótolt”, bár nagyon sajnáltam is a lezárást, spoiler

Férfiak egy világvégi porfészekben, ahonnan nincs visszaút. Sőt, innen már semmilyen út sem vezet sehová. Lélegző, beszélő, mozgást végző lények, akik mégis halottak. A világ számára megszűntek létezni. A világnak nincs szüksége rájuk.
Aztán mégis.
Olyan feladatra keresnek embereket, amit csak efféle élőhalottak képesek elvégezni, olyanok, akik számára már a saját életük sem képez értéket.
Ámde, a kőkemény külső mögött mégis élni akarnak, s ezért még a halállal is képesek játszani. Lezseren cimborálnak a kaszással és szó szerint mindenen átgázolnak, hogy céljukat elérjék. S hiába hittük holtnak őket, kiderül, hogy nem csak, hogy élnek, de még idegeik is vannak. S van aki nem is bírja ezt és összeomlik. De kiszállni nem lehet. Mint ahogyan ebben a játszmában győzni sem.

borító: 4
tartalom: 4
stílus: 4
szereplők: 3
élmény: 4
mondanivaló: 4

Lépegetős kihívásomban Guatemalához érkeztem, amihez ez tökéletes könyv volt. Annak ellenére, hogy alig 170 oldalas, több mint egy hétig tartott az elolvasása. Néhol igencsak unalmas volt. Úgy érzem, hogy ez inkább egy férfias könyv, elsősorban nekik szól. A cím nagyon kifejező, a félelem fokozatai, mélysége teljesen átjárják a szereplőket, a történet hangulatát. A tragédiák egy részét ők maguk okozzák, mégis inkább a vállalatok kegyetlensége és lélektelensége az, ami döntő. Csak ők a nyertesek, nem lehet ellenük a kisembereknek semmi esélyük, hiába ügyeskednek vagy hősködnek. Emberi ez a történet, ezért olyan meghökkentő és tragikus. Emlékezetes regény, én nem láttam a filmet, de nem kiemelkedő és semmiképpen sem kedvenc.

Egy petróleumzagyvalékos sármocsárba ragadni csúnya dolog.Pláne, ha több tonnás teherautó monstrum is átgörgeti közben testeden nitroglicerines tömegét. A maláriaszúnyogok konokul zizegnek, a tomboló Napgömb agyolvasztó sugarai mindent és mindenkit röntgeneznek. Gringók és nyamvadt indiánok, csatornatöltelékek díszes serege képviselteti az emberi fajt. Görcsösen markolják a túlélés indáit, de csak négy kiválasztottnak adatik meg, hogy trikósan, bagózva továbblépjenek.Ez a szurtos söfőrromantika sem menti meg vállalkozóinkat. Két embert a detonáció atomjaikra fröccsent szerteszét, a harmadik ,József Attila bedarálós halálát szenvedi el, a negyedik péppé zúzódik egy szakadék mélyén.
Gérard ,az utolsó vakmerő áldozat – Yves Montand filmes játékával felerősítve – , egy korai Indiana Jones protoíipusának előfutára lett, happy end nélkül.
A leguángyik-pecsenyét kukoricapálinkával, már csak a mennyországban öblíthetik le torkukon…

Ha lehetne 6 csillagot adni rá, én annyit adnék.
C kresz tanfolyamon az oktatóm ajánlotta kötelező filmnek kamionos témakörben. Még nem néztem meg, de amikor a könyvre bukkantam, azonnal előre vettem. Uhh. Zseniális.
Azt már tuti sokan mondták előttem, hogy a félelmet hogy ecseteli, hogy mennyire a fatális vég felé terel minden sorsot. Ami viszont a nagyon durva benne, az a félelem mivolta, amiről ír: a hivatásos sofőrt kifacsaró folyamatos nyomás, az örök küzdelem a fáradtság ellen, a millió arcú halál ellen. Több éve mozgok kamionsofőrök között, és ők pont ugyanerről beszélnek, nem ilyen szépen, de ugyanilyen félelemmel. Iszonyat pontos leírással és átérzéssel írja le.
És a kitekintő 1-1 oldalas leírásait (marihuana, lajhár, stb) is imádtam.
Zseniális könyv.

Először éreztem úgy, hogy a molyos értékelések becsaptak. Igazából nem tudom mit vártam ettől a regénytől, de az értékelések alapján sokkal jobbra számítottam.
Utazáshoz választottam ezt a könyvet, és mivel nem volt nálam másik könyv, kénytelen voltam elolvasni.
A könyv legnagyobb hibája az, hogy a közel 170 oldalas regény első harmada igazából csak értelmetlen zagyvalék, így a történet felvezetése hosszúra nyúlik, ami egy ilyen könyvnél szerintem eléggé indokolatlan, főleg akkor ha a cselekményhez valójában semmi érdekeset nem tesz hozzá.
Elképzelhető, hogy mint filmadaptáció nagyon is jó, de mint könyv szerintem elég gyenge.