George Tabori azt mondja: a humorban mindig ott a tragikum, a személyesség és az önirónia. És ha valaki a személyes tragédiáján humorizálni tud, akkor vagy nagy aljasságot követ el, vagy valami hihetetlen bölcsességet képes sugározni. Az utóbbit kerestük; persze fenáll a veszélye, hogy tévedtünk. Nagy tétje van ugyanis annak, hogy mivel lehet, és mivel szabad humorizálni. Ki fog derülni, hogy jól értettük-e Taborit, vagy a felszínen keresgélünk? Egy biztos, kezdenünk kell valamit azzal az írói szándékával, hogy felmutassuk: egyrészt egyesek nem tudják elviselni a szeretetet; másrészt a túlságos elfogadás is figyelmetlenség. Vagyis: ne legyél „annyira” jó, mert akkor is pórul jársz – pont, mint az életben.
Rába Roland