Báránybőrben 15 csillagozás

A nyílt agressziótól a manipulációig
George Simon: Báránybőrben

A ​rejtett agresszív személyek mindennél fontosabbnak tartják a győzelmet. Soha nem nyíltan támadnak, hanem félrevezető és megtévesztő manipulatív taktikák egész tárházát alkalmazzák eltökélten, ravasz módon, sőt esetenként irgalmatlanul, csak hogy megkapják, amit akarnak ? ám közben gondosan ügyelnek arra, nehogy mások meglássák igazi arcukat. Mivel befolyásolási kísérletnek látszólag nyoma sincs, áldozataik hagyományos védekező reflexei nem lépnek működésbe, ezért a manipuláció célpontjai általában nem is gyanítják, hogy valaki épp megpróbál föléjük kerekedni, befolyásolni vagy meghátrálásra akarja kényszeríteni őket.
Ez a szakmailag rendkívül alapos, de mindenki számára közérthető könyv segít felismerni a rejtett agresszív viselkedést, esetleírásokkal szemlélteti a manipulátorok által leggyakrabban alkalmazott technikákat, és tanácsokat ad, hogyan kezeljük őket. Hatásos „önvédelmi fegyver”, amelyet használva bárki könnyebben semlegesítheti a báránybőrbe bújt farkast, ha az… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lélek-kontroll Háttér

>!
Háttér, 2009
344 oldal · ISBN: 9639365889

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
George Simon: Báránybőrben

George Simon: Báránybőrben A nyílt agressziótól a manipulációig

A könyv erősen túlméretezett, de a törzsanyaga tartalmilag jó.

A törzsanyag a kellően bőbeszédű előszó után kezdődik (23. oldal) és a – ezúttal szerencsére elég rövid – köszönetnyilvánítással ér véget (241. oldal). Hogy a könyv ne legyen túl vékony, mögécsatoltak egy utószót Kövi György mentálhigiénikustól, ami az eredeti munka néhány pontját ismétli meg – szerintem fölöslegesen, meg egy manipulációs példatárat Síklaki István szociálpszichológus tollából, ami nem is lenne rossz; csupán az a bajom, hogy erről sokkal jobb összefoglalót kapunk Aronson-Pratkarnis A rábeszélőgép című munkájában.

Így nekem az említett egyharmad, a resztli, eleve hendikeppel indult. A törzsanyag se éppen szűkszavú: egy konferencián 10-15 oldalas survey paper keretében simán elő lehetne adni. Én most eme – képzelt – konferenciaanyag zsugorítását írom le, spoiler keretezés nélkül, mert az ismeretterjesztő munkák esetében nem szokásom. Aki az újdonsült olvasmány varázsára vágyik, az most hunyja be a szemét, és lapozzon tovább; aki meg – valamilyen személyes okból – nagyon érdeklődik, az legalább kap az olvasáshoz egy vázlatot.

Először a könyv témáját jelöli ki a mester: a rejtett agresszió fogalmát vezeti be. Szerinte az emberiség két nagy csoportra oszlik: a neurotikusok és a karakterzavarosok csapatára. A neurotikusnak van lelkiismerete, s az igencsak működik: előbb mindig magát hibáztatja, s csak aztán másokat. Figyelembe veszi mások érdekeit (néha – ez már túlzás – a saját rovására), és van bűntudata. Nem törekszik mindenáron nyerésre. A karakterzavarosnak nincs lelkiismerete; mindig csak a többieket hibáztatja, magát soha, sz@rik a mások érdekeire, és mindenáron nyerésre törekszik.

A szerző előbb lajstromozza a fenti karakterzavaros csoport jellemzőit: egocentrizmus, birtokos szemlélet (mindent és mindenkit a saját tulajdonuknak tekintenek), végletes, ’mindent vagy semmit’ gondolkodás, a szégyenérzet és a bűntudat hiánya. Én ezt röviden úgy foglalnám össze: gátlástalanság.

Ezután az agresszív személyiségtípusok felsorolása jön; ez lehet 1) féktelen (nyílt) agresszív: belőle lesz majd bűnöző 2) a szabályozott agresszív: a legális erőszak alkalmazójaként lehet belőle katona, ügyész, rendőr 3) szadista: akinek áldozata szenvedése örömöt okoz 4) ragadozó agresszív (pszichopata) akiből teljesen hiányzik az empátia, és a többi embert tárgynak tekinti; s végül 5) a rejtett agresszív: e kötet tulajdonképpeni tárgya – ahogy nézem, kb. a pszichopata gyengített változata. Jellemzője, hogy kerüli a törvénnyel való nyílt összeütközést, alattomos, célját: a mások feletti uralmat képmutatással, hazudozással éri el. Másik neve: manipulátor.*

A definíció megadása után a kötet első része a manipulátorok legfőbb jellemzőit sorolja fel, mindig egy-egy konkrét esettanulmány kapcsán. Ezek a jellemzők: 1) győzni bármi áron (lehetőleg úgy, hogy az áldozat közben veszítsen – a win-win-szituáció egy manipulátornak már szinte vereség) 2) képmutatás (pl. a manipulátor áldozatnak mutatja be magát), elhallgatás, hazugság alkalmazása 3) besúgás, rágalmazás, egyéb piszkos eszközök használata 4) a lelkiismeret hiánya (egy manipulátorból a leleplezés nem szégyent hanem dühöt vált ki, amiért célja elérésében akadályozza) 5) tartós kizsákmányolás 6) s végül, bár ez nem jellemző, hanem csak egy sajátos csoport a manipulátorok között: a manipulatív gyermek (pl. amelyik hisztis rohamokkal nyeri kis csatáit…)

A törzsanyag második része az önvédelmi technikák gyűjteménye. Ez azzal indul: ismerjük fel, hogy manipulátorral van dolgunk! Pl. úgy, hogy ha szemükre vetünk valamit, hogyan védekeznek. A vérbeli manipulátor látszatra védekezik, valójában támad. Egy hibára sose mondja: ’bocs, hülye voltam, máskor jobban odafigyelek’. Helyette hárít, ellentámad. Ennek módjai: 1) banalizálás (’csak megkocogtattam az öreglány fejét – hát tehetek róla, hogy olyan madárcsontú, oszt rögtön betörött…?’) 2) hazudozás (ennek egyik változata döntő információk elhallgatása) 3) csökönyös tagadás, pl. a szemtanúk elbizonytalanítása céljából (térfigyelő kamerákkal ez valszeg már nem megy…) 4) szelektív figyelem: a kényelmetlen kérések, megjegyzések eleresztése a fül mellett 5) racionalizálás: látszatra ésszerű, és elfogadható, de nem valódi indokot adni egy tettre 6) figyelemelterelés, kitérés, ködösítés: másra felelni, mint amit kérdeztek 7) burkolt megfélelmlítés: a vádló is megütheti a bokáját… 8) bűntudatkeltés: a manipulátor áldozatnak tünteti fel magát (’azért iszom, mert nem törődsz velem…’) 9) megszégyenítés 10) az áldozat hibáztatása 11) szolgaszerep 12) hízelgés 13) bűnbakkeresés, mások hibáztatása 14) színlelt ártatlanság: ’véletlen volt, hogy direkt leütöttem’ 15) színlelt értetlenség 16) heves dühkitörés (ami nem spontán, hanem megtervezett).

S végre: a helyes taktika a manipulátorokkal szemben: 1) a magunk önbizalmának helyreállítása, a görénnyel szembeni esetleges bűntudat jegelése 2) ne fogadjunk el kifogásokat (a seregben hányszor hallottam: ’nem kell megmagyarázni…’) 3) a konkrét (negatív) cselekedetre koncentráljunk, és attól ne tágítsunk 4) jelöljük ki tűrési határainkat, és abból ne engedjünk 5) nyílt, egyenes kéréseket fogalmazzunk meg 6) csak egyenes válaszokat fogadjunk el 7) koncentráljunk a jelen problémára, ne hánytorgassuk a múltat 8) ha az agresszív viselkedést kifogásoljuk, ne hagyjuk, hogy ezt a partner áttolja ránk 9) ne fenyegetőzzünk 10) cselekedjünk gyorsan, ha látjuk, hogy a manipulátor elkezd valamit 11) csak a saját nevünkben beszéljünk, ne takarózzunk mással – ez a gyengeség jele 12) kössünk ésszerű egyességeket (a win-win szituáció a manipulátornak még elfogadható) 13) készüljünk fel, hogy ha felülkerekedtünk, a manipulátor megpróbál revansot venni 14) legyünk tisztában a saját céljainkkal.

Ennyi. Befejezésként még egy kis tiráda a kor romlásáról és a helytelen nevelési módszerekről, melyek miatt egyre több a manipulatív személyiség.

Végül egy szubjektív megjegyzés: a kötet egyik példája remekül ráillett egy naiv lelkes ifjú mérnöki tapasztalatomra, amikor a főnökünk, agyba-főbe dicsérve minket, megadva az erkölcsi elismerést a munkáért, az érte járó pénz javát maga zsebelte be… Másfelől: a felsorolt manipulatív módszerek egyikét-másikát magam is alkalmazom (pl. szelektív figyelem a házimunka elkerülésére). Azért remélem, nem vagyok karakterzavaros – ilyenkor szégyellni szoktam magam…

A bő lére eresztés lefelé, a téma érdekessége felfelé húzza a csillagozást – egyezzünk ki közepesben.

* A robottechnikában az egyszerű, direkt vezérlésű robotkart is manipulátornak hívják; ne keverjük össze e kettőt…

5 hozzászólás
mohapapa I>!
George Simon: Báránybőrben

George Simon: Báránybőrben A nyílt agressziótól a manipulációig

HÁTTÉR

Volt egy idő, amikor viszonylag sok pszichológiai témájú könyvet olvastam. Jobbára önfejlesztés gyanánt. Aztán meg a gyereknevelésből fakadón, hogy okosabb és bölcsebb legyek. Nem hiszem, hogy nagy sikerrel jártam. De ahogy teltek-múltak az évek, egyre kevesebb ilyen könyv került a kezembe, és egyre kevésbé hiszek abban, hogy a pszichológiával sokkal előrébb vagyunk, már ami a megoldásokat illeti. Nem segített ebben az sem, hogy amikor pszichológusokkal lett dolgom, bár nem az én személyem miatt, nagyjából odáig jutottunk, hogy megfogalmazták cihológiaiul, amit úgyis tudtunk, viszont marha sokat kellett érte fizetni. De sem megoldás, sem iránymutatás nem volt, de komolyan semmi. Ötlet is csak egy olyan basszusvalamitkellmondanom. Komolyan meg kellett kérdeznem, hogy komolyan ennyi, ezért csesztünk el a rendelőjében ennyi időt? Ezért.
Szóval egy ideje nem olvasok pszichológiai témájú könyveket.

Amiért erre a könyvre rávetődtem, annak oka roppant egyszerű. Érintve vagyok. Aki ismer, tudja, nem vagyok sem agresszor, sem manipulátor. De mert van a környezetemben valaki, aki mindkettő, így már nálam is alakul a dolog. Az illető része a mindennapjaimnak. Kezdetben segíteni akartam neki. Aztán ahogy telt-múlt az idő, a nagyon sok idő, felfogtam, hogy rá is igaz, hogy segíteni csak annak lehet, aki hagyja. Ő viszont a problémát sem fogja fel… :-( Számára egyetlen dolog létezik, egyetlen cél lebeg csak a szeme előtt: kivétel nélkül minden szituációból játszmát csinálni, és kivétel nélkül minden játszmát megnyerni. Senki más akarata nem érvényesülhet sehol, semmiben. Akkor is feltétlenül neki kell győznie, ha az sem a rövid, sem a hosszú távú érdekeivel nem egyezik meg. Mert nem a cél a fontos, cél, célok nincsenek, hacsak magát a győzelmet nem tekintjük annak. De mondom, a győzelem nagyon-nagyon sok esetben éppen a saját érdekeit rombolja. Elképesztő!

Pár éve a Balaton partján kirobbant belőlem ezzel a személlyel kapcsolatban két-három napló-oldal. Szinte már szűköltem miatta a tehetetlenségtől. S jobb, hogy szűköltem, mert ha nem ezt teszem, az már büntető-törvénykönyvi esemény. A naplómban nyoma van, hogy kitaláltam egy új pszichológiai fogalmat, úgy hívják, pragmatikus erkölcs. A lényege, hogy a célszemélyem nem erkölcstelen. Van neki olyanja. Igaz, az erkölcsös viselkedést kizárólag mástól várja el, de mindenki mástól maradéktalanul, és őszinte, mély felháborodással, ha a mindenki más nem az elvárások szerint teljesít. Tisztában van az erkölcsi kategóriákkal, elvárásokkal, az ok-okozatokkal, de egyirányú utcaként éli meg ezeket a mindennapokban: maga felé evidencia elvárásként, mások felé ellenben magasról tesz az egészre.

A kommunikációja valami hihetetlen. Megszámolni sem tudom, hány olyan eset volt, amikor a reakciói következtében beállt nálam a kék halál, újra kellett boot-olnom a rendszeremet, s csak pár perc néma pszichés gyász után voltam képes megszólalni. Hogy kedvenc, Svájcban élő barátomat idézzem, a kommunikációjának a döntő része hasonlóan zajlik:
– Figyelj, a macskád már megint a küszöbömre szart!
– Jó, de vedd már észre, rajtad meg sárga nyakkendő van!
Ugye, hogy ugye?

A támadás, a védekezés, a mellébeszélés, a tagadás, a hárítás, a felelősség eltolása, mind-mind lételeme. Ha kell, agresszorból másodperceken belül válik áldozattá, akiért minimum zokogni illene. A valósággal meglehetősen sajátos kapcsolata van, ha érted, mire gondolok. Egyfelől ha kinyitja a száját, és levegőt vesz, már azt is nehezen tudom elhinni. Másrészt a történések interpretációja már ezerszer nyomatékosította, hogy annak, amit hallok a felét sem szabad készpénznek venni, mert a dolgok mindig úgy történnek, hogy az neki rossz legyen, de ebben a személyének semmi része nincsen, ő mindössze mások és körülmények kegyetlen összjátékának a martaléka.

De hosszú-hosszú évek óta tehetetlen vagyok vele szemben. El kell ismernem, elismerőn, szégyenkezve, bárhogyan: ő győzött. Nincsen ellenszerem, nincsen módszerem, nincsen érvem, nincsen megfelelő motivációs eszközöm. Tény, már nincsen türelmem sem, sőt, odáig jutottam, hogy már nincsen bennem különösebb segítőszándék sem (vö.: segíteni annak lehet…). Érzelmileg már régen képtelen vagyok mellé állni. Nyilván. Megalázott vagyok, tehetetlen, frusztrált, dühös és türelmetlen. Nem mintha őt ezzel manipulálni akarnám. Meg sem próbálom. Már megtettem. Ezt is, mint annyi minden mást. Nincs benne egy szikrányi cselekvőkész empátia sem. Tudja, mit okoz, tudja, a szavainak, tetteinek mi a következménye. Nagyon pontosan tudja. Csak valami hihetetlenül, rohadtul nem érdekli. Tudja, az érzéseimmel nekem kell valamit kezdenem, az nem az ő dolga. És nincs igaza? (Mindjárt hányok!)

Az érzéseimet már nagyon régen nem szégyellem sem mások, sem önmagam előtt. S ez nálam nagyon nagy dolog. Maximum bizonyos kapcsolatokban rejlő fullasztón fárasztó következmények miatt cizellálom őket a kommunikációmban.

A KÖNYV
Kell-e folytatnom, miért csaptam le erre a könyvre, mint tyúk a takonyra? Aki fuldoklik, annak a szalmaszál is mentőövnek tűnik.

Hogy azzá lett-e, a blogomon elolvashatod:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2018/10/22/george_simon…

4 hozzászólás
tiborszerintabor P>!
George Simon: Báránybőrben

George Simon: Báránybőrben A nyílt agressziótól a manipulációig

A szerző a műben jól bemutatja, hogy bizonyos korlátolt gondolkodású, torz jellemű és gátlástalanul viselkedő (a szerző terminológiájában: „karakterzavaros") emberek hogyan tudnak gyenge önismerettel rendelkező, bizonytalan és "erőtlen” (a szerző terminológiájában: "neurotikus") embereket befolyásolni, illetve uralmuk alá hajtani. Kiderül a könyvből, hogy az agresszív személyek milyen tipikus manipulatív módszereket használnak – ahogy az is kiderül, hogyan lehet velük szemben védekezni. (Lásd: https://moly.hu/idezetek/1048632)

Az egyénnek címzett tanácsosztogatás mellett a szerző ugyanakkor nem tér ki arra, hogy az ilyen agresszív önérdekérvényesítő karakter hogyan áll elő, illetve hogyan, mi módon lehetséges az, hogy a fennálló társadalmi keretek között ezek az emberek mind a magánélet, mind a közélet vonatkozásában „tarolnak”, elnyomva az épelméjű és normális értékrendű embereket.

Komoly problémának tartom, hogy a szerző csak magánszemélyeknek ad tanácsokat, de hiába felkészült és hárító a manipulátorral szemben egy-egy személy, ha sokan mások nem viszont ilyen felkészültek. Mindez nem egy magánügy, hanem nagyon komoly közügy, a helyzet kezelésére sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani.

A témához kapcsolódó értékeléseim:
Major Zsolt: Farkas vagy áldozat https://moly.hu/ertekelesek/3074000
Rösel: Ha fáj szeretni https://moly.hu/ertekelesek/3056941

Noja_moly>!
George Simon: Báránybőrben

George Simon: Báránybőrben A nyílt agressziótól a manipulációig

Szerencsés ember, aki úgy él le egy egész életet, hogy nem tapasztalja meg a vele szemben alkalmazott rejtett agressziót.

Szerencsés az is, aki rendelkezik olyan stabil személyiségbeli alapokkal, jól működő belső iránytűvel, integritással, hogy – bár nevén nevezni nem tudja, de – ösztönösen felismeri az őt érő ártó hatást és azt is, hogy cselekednie kell, neki és nem másnak, mert csak ő mentheti meg magát.

De még szerencsésebb az, aki nemcsak ösztönösen érzi, hogy valami nem kerek, hanem látja is a probléma gyökerét. Ezt pedig csak akkor lehet, ha valaki ismeri a jelenséget.

Mert a tudás nemcsak hatalom, hanem esély és lehetőség is. Esély arra, hogy minél hamarabb beinduljon az önvédelem, hogy ne kelljen feleslegesen tovább járni a poklot. Lehetőség a gyors cselekvésre. És egy ilyen helyzetben minden egyes kétségek között, önmarcangolással töltött perc a lassú kínhalál. A tudás életet ment.

Aemitta>!
George Simon: Báránybőrben

George Simon: Báránybőrben A nyílt agressziótól a manipulációig

Két skatulyát ismertet: szerinte az emberek ilyen-olyan mértékben neurotikusak (jellemzője a szorongás, és bizonytalanság), illetve az általa karakterzavarosnak nevezett típusúak lehetnek. A karakterzavarosak alfajait is ismerteti, de ez a pár mondat nem túl hiteles benyomást keltett bennem: ennyi alapján diagnosztizálni valakit valamilyen karakterzavarosnak? További kérdések merültek fel bennem, mi alapján gondolja ezt, és miből jutott erre? Választ a könyvből nem kaptam.
Az esettanulmányok szerintem light-osak. Végül is mindenbe bele lehet magyarázni mindent. A rejtett agresszió sokkal összetettebb jelenség, behatóbban lehetett volna a témával foglalkozni. Mellesleg a könyv végén lévő magyar mentálhigiénikusok tanulmányai érdekesebbek, érthetőbbek voltak, mint maga a könyv.


Népszerű idézetek

grafomann>!

Az állandó fölény és előnykényszertől hajtott manipulátor az asszertív határozottságot (pl. nemet mondást) személye ellen irányuló támadásnak, az asszertív építő bírálatot – ha egyáltalán képes meghallgatni – okoskodásnak, sértésnek veszi, amely ellen lázad, és amelyekre vissza kell vágnia. Az asszertív kedvességet, gyengédséget, megvetendő gyengeségnek, érzelgősségnek tekinti. Kedvessége felszínes és nyájaskodó, míg haragja tartós, gyűlölködő és bosszúálló. Soha nem kér és nem fogad el bocsánatot. Ahogyan a bírálatot és a felelősséget is elhárítja magától. Hibát nem tűr. Ha netán „megbocsát” is, annak ára a későbbi időről időre történő felhánytorgatás. Az alázat szemében megalázkodás és tekintélyvesztés, amiképpen a bocsánatkérés meghátrálás a megbocsátás pedig engedékenység. Ha bírál, kritikája mindig a személyre irányul, sosem annak viselkedésére vagy a problémára, vagyis eleve konfliktusgerjesztő. A felé irányuló asszertív gesztusokból jogokat formál. A belső lélekhatárok hiányában nem ismeri az „elég” mint határ fogalmát, így szükségletei is eltorzulnak. A szabadság nála rendre szabadossággá és mohósággá fajul. Az asszertív körültekintést gyávaságnak, az asszertív becsületességet, nagylelkűséget és önzetlenséget kihasználandó balekségnek, és ostobaságnak, az asszertív együttérzést érzelgősségnek értelmezi. Az asszertív intimitást és ragaszkodást fojtogató közelségnek, fellengzősségnek éli meg, amikor pedig „ragaszkodó” akkor valójában kizsákmányolja a társát. Ha segítséget nyújt, leereszkedően atyáskodik, anyáskodik. Asszertív magabiztosság helyett fölényes, arrogáns, és egy tovább.

George Simon: Báránybőrben A nyílt agressziótól a manipulációig

1 hozzászólás
tiborszerintabor P>!

Lehetetlen bárkivel is felvenni a küzdelmet, ha eleve vesztes helyzetből indulunk. Így ha el akarjuk kerülni, hogy rejtett – vagy bármilyen – agresszió áldozatává váljunk, a legelső teendő megváltoztatni a harc szabályait. Több dolog is kell ahhoz, hogy az életben oly gyakran szükséges küzdelmeket egyenlő feltételekkel vívhassuk meg. Ahhoz, hogy ön ki tudja védeni a támadásokat,
– meg kell szabadulnia az emberi természetről és viselkedésről kialakított téves és potenciálisan ártalmas elképzelésektől,
– képesnek kell lennie helyesen felmérni a másik ember karakterét,
– alapos önismerettel kell rendelkeznie, kiváltképp saját jellemének azon aspektusait illetően, amelyek fokozottan kiszolgáltatottá tehetik önt a manipulációval szemben,
– fel kell ismernie és helyesen kell azonosítania a manipulatív taktikákat, illetve megfelelően kell reagálnia rájuk,
– kerülnie kell az eleve vesztésre ítélt küzdelmeket.
Ha követi a fenti elveket, megőrizheti hatalmi pozícióját és erejét a személyközi kapcsolatokban, bármilyen taktikákat alkalmaz is egy agresszív vagy rejtett agresszív személy az ön manipulálására.

193. oldal, X. fejezet - Új játékszabályok felállítása (Háttér, 2009)

George Simon: Báránybőrben A nyílt agressziótól a manipulációig

csabosz>!

Egy civilizált társadalomban nem a neurotikusok, hanem a karakterzavaros egyének jelentik a nagyobb gondot. Ha valaki a saját sorsát keseríti, valószínűleg neurotikus, ha pedig másokét, akkor valószínűleg karakterzavaros.

50. oldal

George Simon: Báránybőrben A nyílt agressziótól a manipulációig

2 hozzászólás
Gitta_Bry P>!

Sajnos a szülők nem dicsérik meg a gyerekeket azért az egyetlen dologért, amelyért valóban jár nekik az elismerés: azért, hogy hajlandók az erőfeszítésre. A kemény munka már önmagában véve dicséretes, a méltánylása pedig lényeges az egészséges öntisztelet kialakulása szempontjából. (…) Nem azt kell dicsérni, ami megadatott az embereknek, vagy amit sikerült megszerezniük, hanem azt, hogy mihez kezdenek a tehetségükkel és a képességeikkel, és azt, hogy keményen dolgoznak azért, hogy becsületesen és felelősségteljesen szolgálják a társadalom javát.

153. oldal

George Simon: Báránybőrben A nyílt agressziótól a manipulációig

Noja_moly>!

Időnként mindannyian kifejtünk valamilyen rejtetten agresszív magatartást, ez azonban nem jelenti szükségszerűen azt, hogy személyiségünk rejtett agresszív és manipulatív. Az egyén személyiségét az határozza meg, ahogy az illető a többi embert és a világot észleli, és ahogy hozzájuk viszonyul és velük kommunikál. Vagyis a személyiség az egyén sajátos interaktív „stílusa”, illetve az a viszonylag meggyökeresedett mód, ahogy a különféle helyzeteket előszeretettel kezeli, és ahogy a számára szükséges dolgokat megszerzi az életben. Bizonyos személyiségek végtelenül könyörtelenek személyközi kapcsolataikban, miközben felszínes, de meggyőző kedvességet sugározva leplezik agresszív karakterüket.

31. oldal

George Simon: Báránybőrben A nyílt agressziótól a manipulációig

Gitta_Bry P>!

A fenti módon kialakult szimbióta személyiség elválaszthatatlan és legalapvetőbb ismérve a főképpen rejtett agresszív módszerekkel (manipulációval) történő akarat- és érdekérvényesítés. A rejtett agresszív technikák része, ahogy azt láthattuk, a manőverezés és a hazudozás mint viselkedési mintázatok. A manipulátor hazudozása nem tudatosan választott magatartás, hanem egy olyan tanult minta, amely a személyiség és a karakter, valamint az érzelmi és morális beállítódás torzulását, valamint az annak megfelelő torz gondolkodásbeli és viselkedési mintázatokat eredményezi. A játszma és a részét képező manipuláció veleje minden esetben a mindent átható hazugság, avagy valóságtorzítás, amely formáját és mértékét tekintve igen széles skálán változik.

250. oldal (Kövi György utószavából)

George Simon: Báránybőrben A nyílt agressziótól a manipulációig

Noja_moly>!

Szinte sosem fordul meg a fejünkben, hogy az illető egyszerűen azért harcol, mert meg akar kapni valamit, érvényesíteni akarja az akaratát, vagy csak azért, hogy fölénk kerekedjen. Ha pedig úgy ítéljük meg, hogy mély belső fájdalomtól szenved, igyekszünk megérteni őt, ahelyett, hogy magunkra vigyáznánk.

33. oldal

George Simon: Báránybőrben A nyílt agressziótól a manipulációig

Noja_moly>!

A valódi elhárító mechanizmusok olyan, szinte reflexszerű mentális viselkedési formák, amelyeket akkor alkalmazunk, ha meg akarjuk magunkat védeni valamilyen mentális fájdalomtól. […] … az énvédő mechanizmusok olyan viselkedésformák, amelyeket az emberek azért alkalmaznak, hogy énképüket megvédjék a szorongástól… […] A hagyományos iskolák szerint az emberek szükségképpen bűntudatot, szégyent vagy szorongást éreznek, ha valami rosszat követnek el. Továbbá úgy tartják, hogy az elhárító mechanizmusoknak nevezett automatikus viselkedésformákkal az emberek az énképüket fenyegető veszéllyel szemben védik magukat. Végül megállapításuk szerint az emberek tudattalanul teszik mindezt.
Az emberi viselkedés és személyiség hagyományos modelljei azonban nem segítenek a karakterzavaros egyének megértésében. Amikor ők általában elhárító mechanizmusnak tartott viselkedést tanúsítanak, elsősorban nem azért tesznek így, hogy az érzelmi fájdalom, bűntudat és szégyenérzet ellen védekezzenek. Nem is azért, hogy elkerüljék egy rettegett esemény bekövetkezését. A karakterzavaros egyének elsősorban azért viselkednek így, hogy valamilyen kívánatos esemény ténylegesen bekövetkezzen, hogy másokat manipulálhassanak és irányítsanak… […] Ezeket a viselkedésformákat eszközként használják… Ezenfelül javarészt tudatosan cselekszenek így, még ha gyakori alkalmazásuk szinte automatikussá teszi is ezeket a viselkedésformákat. Tehát sok olyan viselkedésformát, amelyet hagyományosan elhárító mechanizmusként értelmezünk, felelősségkerülő magatartásnak, valamint manipulációs és kontrolltaktikának kell tekintenünk, amikor azokat karakterzavaros egyének alkalmazzák.

157. oldal, IX. fejezet - A manipulatív és kontrolláló taktikák felismerése

George Simon: Báránybőrben A nyílt agressziótól a manipulációig


Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Forward – Donna Frazier: Érzelmi zsarolás
Tim Harford: Az alkalmazkodás logikája
Charles Duhigg: A szokás hatalma
Amy Cuddy: Jelenlét
Dan Ariely: Az (őszinte) igazság a hazugságról
Sylvia Löhken: A személyiség ereje
Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei
Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Popper Péter: Lélekrágcsálók
John Teasdale – Mark Williams – Zindel Segal: Tudatos jelenlét a gyakorlatban