Mauprat 42 csillagozás

George Sand: Mauprat George Sand: Mauprat George Sand: Mauprat George Sand: Mauprat George Sand: Mauprat George Sand: Mauprat George Sand: Mauprat

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A ​Mauprat – írja Gyergyai Albert – nem csupán George Sand írói pályájának s a romantikus regénynek talán legmagasabb csúcsát jelzi, hanem egy szenvedélyes élet lassú lecsillapodását, a végleg meglelt szülőföld, a megfékezett ösztönélet, a természet s a távoli forradalom annál szebben zengő együttesében, mivel mindez spontánul, zene módjára tör fel benne, fokozatosan, dallamosan, fájdalmasan és kibékítőn, mint a legszebb liszti muzsika… A romantikus regény varázsát, hangulatát, muzsikáját legszebben, legtöretlenebbül a Mauprat-ban találjuk meg – a Mauprat-ban, amely már George Sand életében egyik legnépszerűbb regénye volt, s amely felépítése, célzata, egész légköre révén, mondhatnánk: klasszikus példája műfajának… Bernard de Mauprat, a regény hőse maga mondja el, túl nyolcvanadik évén, élete és szerelme tanulságos törénetét… Edmée és Bernard szerelmét egyre több motívum színezi, hátráltatja vagy segíti, és a regény fordulópontján, amikor Bernard ártatlanul börtönbe és törvényszék… (tovább)

A megszelídült farkas címmel is megjelent

Eredeti megjelenés éve: 1837

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Romantikus klasszikusok Palatinus · A világirodalom klasszikusai · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · A kedvenc könyveim Pannon Lapok Társasága

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
364 oldal · ISBN: 9789633763667 · Fordította: Szávai Nándor
>!
Pannon Lapok Társasága, Zalaegerszeg, 2010
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789638899842 · Fordította: Szávai Nándor
>!
Palatinus, Budapest, 2006
406 oldal · ISBN: 9789639651265 · Fordította: Szávai Nándor

4 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye11>!
George Sand: Mauprat

Igen, közel 400 oldal tiszta romantika! És igen, ez az egyik legromantikusabb, tragikus regény, és az egyik legtragikusabb romantikus regény! És nem, nem lopta magát a szívembe még mindig a XIX. század romantikus irodalma! Ez a regény romantikus, mert alapvetően a szerelemről szól. És tragikus, mert a főszereplők annyi kínszenvedés, nyűglődés után jutnak el a végkifejlethez spoiler, hogy azt azért nem könnyű végigolvasni. Sand mindent megtesz, hogy a XVIII. század végi Franciaország egyik vidéki birtokán lezajló eseményeket a maguk teljességében láttassa az olvasóval: van itt családi viszály, vademberség, kis betekintés az amerikai függetlenségi háborúba (a francia segítőkön keresztül), gyilkosság, szerelem, bírósági tárgyalás – és egy nagy csomó kommunikációs zavar! (Ilyet már írtam szerintem pár értékelésemben, de a könyvben szinte senki nem tud normálisan kommunikálni, ilyen vagy olyan okból. Se Bernard (rossz neveltetés), se Edmée (női „kacérság”, gőg, büszkeség?), se a lelkész (gyónási titok), se Patience (igazságérzet?), se a Mauprat testvérek (hazudnak) – talán a nagybácsi az egyetlen, aki azt mondja, amit szeretne, amíg tud beszélni!) És ez okozza a legtöbb problémát – és ettől ilyen hosszú a könyv. Mindez egyes szám, első személyben, visszaemlékezésként elbeszélve. Plusz időnként a szerző belekever némi filozofikus elmélkedést is, sőt, „szocialista” tanokat is. (És a filozófia – tanulmányaimból rémlik valami – sohasem egyszerű!)
Szóval, ahogy Arkagyij Rajkin mondaná: „Válámi ván, dé ném áz igázi”.
Ezért nem tudok 5-öst adni. Jóindulattal 4,5. (És lesz még pár romantikus könyv a XIX. századi kihívásban – nem tudom, azok közül találok-e én olyat, amire ötöst adok! Más persze biztosan ad, ezt is dícsérték néhányan nagyon, de hát ízlések és pofonok…)
PS: a teljességhez hozzátartozik, hogy a könyv tartalmaz egy George Sand életrajzot Gyergyai Albert tollából, és egy névmutatót is a történelmi személyekről.

sztinus>!
George Sand: Mauprat

jó, mert francia. jó, mert régi hiányt pótoltam ezzel, valahogy g. s egy nagy elérhetetlen varázsbuborékot jelentett, nyilván mert nem volt róla sok infóm, élményem.
most kipukkadt.
nehéz olvasni, igy nem tud kedvenc lenni.

Bartha_Helga>!
George Sand: Mauprat

Olvastam már jobb Sand könyvet!… Vagy lehet, hogy én nőttem ki a romantikusokból?

Gáborr_Nagy>!
George Sand: Mauprat

Úgy tűnik. nem nekem szánta a mester ezt a regényét. Untam és sokat bosszankodtam rajta. Ennyi kínlódás meg tökölődés, állandó hosszú beszélgetések meg levelek nekem nem hiányoztak. Ráadásul annyira erőltetett volt az egész eltávolítás, hogy mesélek valakiről, akinek valaki elmesél egy levelet, amiben van egy tájleírás is, és ez az egész az öt közvetítőn keresztül szépen eljut hozzám, ez már sok volt. És az 1700-as évek közepén valaki elmegy Franciaországból Amerikába, ott harcol, majd hazajön, ez az egész kb. 10 oldal, semmi kaland elmesélése, és ezután egy közönséges vacsora leírása meg kétszer ilyen hosszú. És az egymással állandóan érzelmi játszmákat játszó két főszereplő sem volt szimpatikus.

Gabriella_Balkó>!
George Sand: Mauprat

Első George Sand-könyvem, teljesen másra számítottam, így kellemesen csalódtam! Valamiért azt hittem, hogy ő a realizmust képviseli, de az csak utána jött, ő még a romantizmus írónője. Meg is látszott ezen a regényen, amelyben sok műfaj keveredik egyébként – romantikus, lovagkori, történelmi, gótikus regény egyszerre. Néhol kicsit tényleg az Üvöltő szelekre emlékeztet.
Engem eléggé magával ragadott a történet, gyorsan olvasható könyv volt.

>!
Európa, Budapest, 1974
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630701774 · Fordította: Szávai Nándor
Lily_Sz>!
George Sand: Mauprat

Romantikus romantikus regény, sok filozófiai fejtegetéssel – röviden így jellemezném; se több, se kevesebb.
Elméletileg a szerelem civilizációs erejéről szóló mese, szerintem inkább a nevelés szerepét fejtegető, áradó érzelmes történet, mely a kor szokásaihoz híven némi gótikus elemtől sem mentes.
Első George Sand-művem…
Ha pszichológiai síkon szeretném elemezni, akkor talán Edmée az írónő saját ártatlan, gyermeki énjét testesítheti meg, vagy inkább mindannyiunk ártatlan, romlatlan gyermeki énjét. Nehéz is volt kihozni ebből a szerepből a karaktert… Felnőtt nőként inkább csak egy vágyálom, vagy egy piedesztálra állított szent… – hogy aztán mégsem az, az csupán a mű legvégén néhány utalásból derül ki, de a történet azon részét elhallgatja a mesélő.
Véleményem szerint egyébként talán hiba volt Bernard bőrébe bújni, és az ő nézőpontjából elmesélni a történetet, talán nem ez volt a legszerencsésebb perspektíva… Jobb lett volna Edmée szemszögéből előadni.
Egyébként talán a legérdekesebb szereplő az amúgy mellékszereplő Patience.
Hát a szerelem civilizáló hatásában nem hiszek, a nevelésében annál inkább, ez bizony döntő lehet.
Jó felvetés a szerelem és vágy/szenvedély megkülönböztetése. És itt talán ezt látom a legnagyobb jellemfejlődésnek – Bernard esetében: a kezdeti szenvedélye szerelemmé nemesedik…

>!
Európa, Budapest, 1977
306 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630709094 · Fordította: Szávai Nándor
Marietta_Márkus>!
George Sand: Mauprat

Örök kedvenc! Az egyik legszebb, legromantikusabb, legszenvedélyesebb. ♥

bagett>!
George Sand: Mauprat

nem vagyok erényes sem nemeslelkű: szerelmes vagyok, ennyi az egész – de szerelmem erős, kizárólagos és kitartó
:)


Népszerű idézetek

Carmilla >!

Nem sokat törődöm a világgal, nem is igen szeretem; a közvéleményt nem rettegem, de azért nem is vetem meg, sosem lesz vele dolgom.

182. oldal, I. kötet (Szépirodalmi, 1959)

Carmilla >!

A lélek melege, a szeretet heve és egyenletessége: ez kell a családi életben és ezek a jó tulajdonságok hibáinkat is kedvessé teszik azoknál, akik különben csak szenvednének miattuk.

27. oldal, II. kötet (Szépirodalmi, 1959)

nage>!

Nem téphetünk ki egyetlen
oldalt sem az életünkből,
de tűzbe dobhatjuk
az egész könyvet.

Carmilla >!

Vannak, akik drágán megfizetik mások karjának az erejét, hogy a szegények családjuk eltartásáért, erejükön felül dolgozhassanak; vannak kocsmák és még veszélyesebb helyek, s azt mondják, hogy a kormánynak ezek jó nagy hasznot hajtanak; vannak papok, akik csak azért mennek fel a szószékre, hogy elprédikálják nekünk, mivel tartozunk a földesúrnak, de azt ugye sose mondják, mivel tartozik a földesúr nekünk. Olyan iskolák nincsenek, ahol a mi jogainkra tanítanának bennünket, ahol megtudnánk, mint tegyünk különbséget egyrészt rendes és becsületes, másrészt káros és szégyenletes szükségleteink között, ahol megmondanák egyszer, mire lehet s mire kell gondolnunk, ha egész nap izzadtunk másoknak a hasznáért s ha ott ülünk este a vityillónk küszöbén s nézzük a vörös csillagok növekvő fényét a horizonton.

145. oldal, I. kötet (Szépirodalmi, 1959)

Carmilla >!

…jobb szeretek egyedül lenni és oly sok éve kerülöm az embereket, hogy alig tudok a nyelvükön beszélni.

55. oldal, II. kötet (Szépirodalmi, 1959)

Carmilla >!

Félni kell a gyáva embertől, mert hátulról csap ránk, mikor szemben várjuk.

112. oldal, II. kötet (Szépirodalmi, 1959)

Kapcsolódó szócikkek: gyávaság
Carmilla >!

Boruljatok térdre mind, ti, a nép jó fiai, testvéreim, gyermekeim, imádkozzatok, könyörögjetek, hogy legyen már igazság és szűnjön meg a gyűlölet. Ez a ti kötelességetek, jogotok, és érdeketek; titeket sértenek és fenyegetnek, ahányszor megtiporják a törvényeket.

181. oldal, II. kötet (Szépirodalmi, 1959)

Kapcsolódó szócikkek: gyűlölet
Carmilla >!

Az egyház arra tanít minket, hogy tetemes áldozatok és bőkezű felajánlások révén legsötétebb bűneinket is kiengesztelhetjük.

105. oldal, II. kötet (Szépirodalmi, 1959)

Kapcsolódó szócikkek: egyház
Carmilla >!

…attól félek, hogy holtában sem szeretném kevésbé szenvedélyesen s kitartón, mint életében. Attól félek, hogy emlékképe éppúgy lenyűgöz, irányít és ugyanúgy bilincsbe ver, mint élő személye; s aztán meg tulajdonképpen nincs is pusztító eszköz a szerelmes ember kezében: akit szeret és akitől retteg, tovább él benne akkor is, ha már nem is él e földön. A szeretett lánynak koporsóul szerelmesének lelke szolgál, amely örökké megőrzi a lángoló ereklyéket, örök, elfogyhatatlan táplálékul…

124. oldal, II. kötet (Szépirodalmi, 1959)

Carmilla >!

A pokol félelme a hitvány lelkek egyetlen vallástétele.

221. oldal, II. kötet (Szépirodalmi, 1959)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Dickens: Kis Dorrit
Alexandre Dumas: Gróf Monte Cristo
Alexandre Dumas: Gróf Monte Krisztó I-IV.
Charlotte Brontë: A lowoodi árva
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Jókai Mór: Egy az Isten
Charles Dickens: Közös barátunk
Anne Brontë: Wildfell asszonya
Gustave Flaubert: Madame Bovary
Hugo Viktor: A Notre Damei toronyőr