Consuelo (Consuelo 1.) 84% 49 csillagozás

Ifjúkorom – a romantikus-szentimentális korszakom – egyik nagy imádottja volt ez a könyv, a folytatásával (Rudolstadt grófné) együtt. Gimnazistaként rohamtempóban olvastam végig, majd később többször is újra elővettem. Évtizedekkel később is tudom élvezni, bár ma már megmosolyogtat az érzelgős írásmódja. Ez viszont semmit nem von le a mű értékeiből.

Fantasztikus történelmi és zenei korrajz Európa birodalmaiból, politika, intrika, színházi és uralkodói hatalmi harcok, szerelem és árulás, barátság és veszteség. Millió történelemből és irodalmi művekből, zenetörténetből is ismert alak keveredik képzelt szereplőkkel.

Különösen nagy kedvencem volt a csehországi néhány fejezet, melyben egy közeli ország és nép kevéssé ismert hagyományai és történelme bontakozik ki érzelmileg megragadó, pátosszal teli ideálként lefestve az elnyomó hatalommal szembeni csöndes ellenállásukat.

Fordulatos, romantikus, pörgős pikareszkregény igen erős feminista hangsúlyokkal. Pont ez az érdekessége: nem igazán lélektani regény, mégis nagyon nőies.

Nagy kedvenc, ma is szívesen olvasom Consuelo történetét.

A Consuelo kalandokban, fordulatokban, érzelmekben, fiktív és valós személyek találkozásában és számos nagyszerű gondolatban gazdag regény, amely hol megnevetett, hol pedig elszomorít, de biztosan nem hagyja unatkozni az olvasót.
És Albert gróf jellemét is megfejtettem, úgyhogy kíváncsian várom a folytatást.
https://konyvoromok.blogspot.com/2024/03/george-sand-co…

A nagyon sok szép és igaz gondolat ellenére csak egy sablonos, elcsépelt, kommersz regényt tudott összehozni belőle az írónő.

Kíváncsi voltam erre a könyvre, de nekem ez a romantikus „túlírtság” sok. Az eleje nagyon jól indul és érdekes, az első kötet a második része annyira túlrészletezett, hogy néhol kellett egy kicsit ugranom, hogy elviselhető legyen. A második kötetben is túlzottan burjánzó a cselekmény és nagyon sok az intrika, a főhős meg „szinte egy szent”, szóval nem fogom keresni a folytatást egyelőre.
Egy énekes tehetségének a kibontakozása és a művészvilágban való helykeresése remekül látható ebből a kötetből.

Réges-régen (30-35 éve) olvastam, emlékszem végig sírtam, annyira szép volt (meg lehet pont szerelmes voltam). Most izgatottan kezdtem olvasni, hogy most milyen élmény lesz. Most nem bőgtem, de most is csodálatosnak tartottam. Consuelo gyönyörű hangja, tehetsége ellágyít. A fülszövegben olvastam, hogy a történet egy operához hasonlít, és valóban azt éreztem, hogy árad, mint a zene, dráma-romantika váltakozásával ébren tartja a figyelmet, de mégis elandalít. Nem nyomoztam sose, hogy van e valóságtartalma a történetnek, de annyira életszerű, hogy sokszor úgy éreztem, hogy életrajzot olvasok, de nagyon szép mesével átszőve.

Élveztem, de a második kötet felétől majdnem falhoz vágtam dühömben. Mindegy. Elment a kedvem a folytatástól egyelőre.

Vannak könyvek, amiket olvasol, és a barátaiddá válnak. Számomra ez köztük vezet. (És valószínűleg képtelen leszek bármikor is kellőképpen összeszedni a gondolataim róla.) Lágy, simogat, egyúttal viszont a kemény művészvalóságot taglalja szívfacsarva. Nem mondom azt, hogy kötelezően olvassa el mindenki (mert ez a kijelentés elcsépelt és túlzás), de akinek egy kicsit is megtetszett, ne féljen belevágni, nem fogja megbánni (még akkor sem, ha nem jártas ebben a témában).