Tűz ​& Vér (Westeros Targaryen királyainak históriája 1.) 84% 464 csillagozás

Komoly bajban vagyok, ha értékelnem kell ezt a kötetet. Egyrészt örülök annak, hogy újra megmártózhatom Westeros világában, újabb szereplőket, vidékeket, szokásokat ismerhetek meg, vagy legalábbis kapnak bővebb kifejtést azok az elődök, akikre a Tűz és Jég dala szereplői hivatkoznak.
De nagyjából itt véget is érnek a pozitívumok.
Egyrészt a történetek jelentős része már megjelent korábban írásban. (Angolul biztosan). Például a Sárkányok táncának az eseménytörténetét már korábban ismerni lehetett, most csak bele lett illetve egy nagyobb történeti leírás szövegfolyamába. Egészen pontosan annak első kötetébe.
Egyébként záporoznak ránk a nevek és az események, egyik generáció jön a másik után, ami elég nehézzé teszi az olvasást. Ami az eredeti könyvsorozat erénye, az itt kifejezetten hátrnyára válik, mert a történtek segítségével nem nagyon ismerjük meg a szereplőket. Egyedül talán Jaeherys és Alysanne királyné az, aki számos kihívást és próbatételt vészel át, ami miatt a személyiségük is kap némi mélységet, de a többiek esetében alig ereszkedünk a felszín alá.
És persze jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy miért nem készül el az eredeti könyvsorozat folytatása? Mert ennek a megírása is elvett egy csomó időt, ihletet, kreatív energiát, hacsak azt nem gyanítjuk, hogy most a könyvsorozathoz készült jegyzeteket adogatja ki Martin, csak egy kicsit bővítgetve. Az se lenne túl jó hír.
Egy olvasásnak elment, akit érdekel Westeros világának háttérttörténete, ne hagyja ki, de nem tudok maradéktalanul örülni annak, hogy ezt kellett olvasnom a folytatások helyett.

Érdekes olvasmány volt, bár néhol kicsit száraznak éreztem, de az illusztrációk valami gyönyörűek voltak. Sokáig el lehetett időzni egy-kettőn. Igazi történelem könyv :) bár voltak benne izgalmas részek. Na jó, felkavaróak és szomorúak is. De így az elolvasása után is, maradt néhány megválaszolatlan kérdésem, amire igazán kíváncsi lettem volna. Néhol elveszítettem a fonalat, itt is rengeteg név és időpont röpködött, és kitekintésből is volt jó néhány. De mindenképp érdemes elolvasni, nem bántam meg.

Mivel a Targaryenek a nagy kedvenceim és már régóta vágytam egy kötetre (amiből hálistennek kettő is lesz *-*), amely hosszan és részletesen bemutatja a Targaryen uralkodókat, nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy megjelenik ez a könyv. Először csalódott voltam, hogy magyarul ezzel a borítóval jelent meg, de végül sikerült megszeretnem. Bár ebben az is közrejátszott, hogy már az UK verzió is ott csücsül mellette a polcon, nagyon szépek együtt. *-*
Igaz a Tűz és jég világában már megismertük az uralkodók történetét röviden, de a rengeteg plusz információ miatt ez a könyv akkor is egy kincs (főleg a Targaryen fanoknak).
Eleinte kicsit nehéz volt olvasni, a rengeteg adat és név miatt (mint egy történelemkönyv), de kb. 100 oldal után sikerült hozzászoknom. Azonban hiába ennyire részletgazdag a történet, néhány kérdésre mégsem kapunk egyértelmű választ és bevallom ez egy kicsit dühít. Most már soha nem tudom meg pl., spoiler. Néhány érdekes utalást is kaptunk pl. spoiler de számomra a legérdekesebb a spoiler Vajon van valami összefüggés közte és a sorozat címe között?
Nagyon sok Targaryennel (és sárkánnyal) találkozhatunk a könyvben, bevallom jegyzeteltem olvasás közben, hogy mindenkit meg tudjak jegyezni és hogy meg tudjam különböztetni egymástól a sok herceget és hercegnőt. A legnagyobb gondom a sárkányokkal volt, eleinte még könnyű volt hozzákapcsolni őket a lovasaikhoz, de a végére, amikor már mindegyiknek volt legalább 3 Targ. lovasa, már kicsit bajban voltam. :D Egyébként örülök, hogy Martin részletesebben bemutatta az ház tagjait, ezáltal jobban megismerhettük a személyiségüket. Így könyebb volt őket megjegyezni, mint a Tűz és jég világában. Nagyon sok Targaryen a szívemhez nőtt, de az abszolút kedvencem Daemon Targaryen. „To some he was a hero, to others the blackest of villains.” And to me he is a f*cking GOD.
Nagyon tetszenek a könyvben lévő illusztrációk is, főleg a borító belső része, de színes képeknek jobban örültem volna. Már nagyon várom a folytatást spoiler. Van annak rossz oldala is, hogy két részes a sztori. :D Egyrészt nagyon örülök, mert így még többet olvashatok a drága kis Targjaimról, de rossz is, mert amikor a végére értem, azonnal olvasni akartam tovább. :D És Martint ismerve ki tudja, mikor kapom meg a folytatást. Nem lennek rá mérges, ha hamarabb kiadná mint a Winds of Wintert. :D

Akarod tudni, hogyan kerülték el a Targaryenek Valyria Végzetét? Akarod tudni, hogyan fojtotta sárkánytűzbe Hódító Aegon és két királynője, Visenya és Rhaenys Westeros legnagyobb házait, és hogyan épült meg a Vastrón? Akarod tudni, hogy milyen véres és kegyetlen volt a Sárkányok tánca? Akarod tudni, mire volt képes Balerion, az Iszonyat fénykorában és hogyan épült meg a Sárkányverem? És azt, hogyan pusztultak el a sárkányok, valamint azt, hogyan hogyan halt ki majdnem a Targaryen dinasztia, miután a sárkánylovasok egymásnak estek a Vastrónért? George R. R. Martin ezt mind elmeséli neked, és te kellőképpen borzongani fogsz, annyi vérrel és mocsokkal fogsz találkozni benne, a Trónok harca – feelinget tökéletesen hozta a mester, azonban egy kevés hiányérzet mégis marad az olvasóban, miután letette a könyvet. Miután sok éve várjuk már a sorozat folytatását, olyan régen, hogy a tévé már le is hagyta a könyveket, nem a várva-várt történetet kaptuk meg az írótól, hanem egy előzményt, vagyis annak pontosabban ez első részét. Vagyis, miközben jövőre megtudjuk végre, hogy kié lesz a Vastrón, most elolvashatjuk, hogyan egyesítették néhány évszáddal a történet előtt Westeros hét királyságát a Targaryenek, milyenek voltak dicsőségük teljében és hogyan buktak el. Pontosabban most még csak a történet felét ismerhetjük meg, mivel a könyv véget ér Hu. (Hódítás után) 131-ben, amikor a Sárkányok táncát túlélő III. Aegon eléri a nagykorúságot és a Targaryenekre jellemző módon nem tűri tovább a régensek uralmát, és a saját kezébe veszi királyságát, és majd egyszer megtudjuk azt is, melyek voltak a közvetlen előzményei a Trónok harca eseményeinek. A szerző szokása szerint nem laca-facázott, van itt minden, a testvérgyilkosságokon át a nemes és nemtelen utódok viselt dolgain keresztül véres háborúkig minden, és persze a sárkányok sem tétlenkednek, egyetlen szereplő sincs biztonságban, csavaros fordulatok sora várja az olvasót, aki boldogan merül el kedvenc univerzumában, mégis úgy érzi a végén, hogy egy picikét ismétli már magát a mester, a katarzis elmarad, még mindig remek az összhatás, de már nem zseniális. A legnagyobb tanulság az, hogy alapvetően semmi sem változott Westeroson, mindenki ármánykodik, áhítozik a Vastrón és a hatalom után, a már jól ismert királyságok elődei pontosan ugyanolyanok, mint utódaik, a drámai feszültség a régi, de fájóan hiányoznak a zsigerig hatoló párbeszédek. Mert jó egy régi krónikát olvasni, abban is megelevenednek azok a legendás idők, amelyekről annyit hallottunk már, és annyira vágytunk „látni”. de a történet dinamikájából sajnos sokat elvesz ez a forma. Mindezzel együtt imádtam a könyvet, jó volt újra visszatérni Westerosra, én eddig is Dany-nek szurkoltam, és a családja históriája felének ismeretében azt mondom, a Vastrón őt illeti és senki mást. Kíváncsian várom a folytatást!
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2018/11/26/konyvkritika_…

Mielőtt nekikezdtem volna A Hét Királyság lovagjának, tartottam tőle, hogy egy kiegészítő kötet mennyire fog tetszeni a sorozat könyvei után. Biztos voltam benne, hogy nem fogja tudni hozni azt a szintet, aztán nagyon kellemesen csalódtam, imádtam a kötetet. Ezen felbuzdulva a már jó régóta a polcomon álló Tűz & Vérnek is nagy lendülettel kezdtem neki, gondolva, hogy ez is picit visszarepít Martin világába.

Bár vegyes érzéseim voltak a könyv 2/3 részéig, nagyon akartam szeretni, de a végén az lett a konklúzióm, hogy jó-jó, de sajnos ez most nem az igazi. Nem azt mondom, hogy úgy rossz, ahogy van, maga a világ és a történet egy csoda, de ez a forma valahogy elvette az élvezet nagyobbik részét. A Tűz és jég világának jobban állt a történetmesélés, abban átjött, hogy egy úgymond történelemkönyvet olvasok, nagyon kevés párbeszéd, felületes érzelmek. Ez a kötet viszont a kettő közé ragadt, se nem volt igazán regény, sem történelemkönyv.

Martinnak viszont olyan fantáziája van, hogy lehasalok tőle. Olyan szépen szövi a történetet, nem ismétli önmagát, egyedi, szellemes… A végtelenségig tudnám folytatni a dicsőít jelzőket. A sztori jó, de nem ebben a formában kellett volna megírni, és egy újabb Trónok harca kerekedhetett volna belőle. Azzal is kiegyeztem volna, ha a felölelt időnek csak egy töredékét írta volna meg, de azt akkor rendesen. Sokat akart markolni, de keveset fogott. Arról nem is beszélve, hogy néha azt éreztem, hogy A Tűz és jég világában már minden benne volt, amit itt megint el akart mesélni. Azok a részek tetszettek viszont, amik jobban ki lettek bontva.

A karakterek sajnos nem tudtak kibontakozni, mert általában csak néhány mondat erejéig szerepeltek, az eseményeket csak ledarálták, hely nem volt a kifejtésükre, nem volt igazán élő ez a könyv. Amit viszont nagyon sajnálok, mert – ahogy már mondtam – az ötletek, a fantázia zseni, csak inkább pazarlta volna Martin a 2 utolsó rész megírására, mint erre. Nem mondom, hogy kár volt tovább tágítani ezt az univerzumot, de kicsit ez az érzésem. Nyilván kellett egy jó vázlat az HBO-sorozathoz, ez pedig pontosan olyannak tűnik, nem többnek: legyen leírva a sztori, hogy konzisztensek tudjunk maradni (és ne történjen meg az, ami a Trónok harca sorozat utolsó évadával).

A kiadással is akadtak gondjaim. Olyan jó lenne, ha az összes Trónok harca sorozathoz kapcsolódó könyvet mondjuk ugyanaz fordítaná és nem random emberek csinálnák. Így például elveszett az a kis csavar, amit szerintem jól kitaláltak: A Tűz és Jég világában úgymond ebből a könyvből idéztek (ahogy ezt jelezték is ott), csak ez sajnos nem jött le, mert a fordítás nem ugyanaz. Amúgy is kicsit kiborított, hogy ugyanazt beletette Martin ide is, oda is, de aztán mire megbékéltem volna vele, felidegesített, hogy a fordítók nem ugyanazt a magyar szöveget használták. Amúgy sem voltam elégedett a fordítással és a kiadással, elütések, furcsa szavak, máshogy fordított nevek, helységek hemzsegtek benne A Tűz és Jég világával összehasonlítva.

Azt le kell szögeznem, hogy nem szeretem a képeskönyveket. Szükségtelennek tartom, hogy legyenek képek vagy illusztrációk egy regényben, így ebben a könyvben is. (Bár véleményes, hogy ez regénynek minősül-e.) Mindenesetre nem szeretem őket, és ezek a fekete-fehér képek meg kifejezetten nem tetszettek, nem adtak hozzá semmit a történethez és A Tűz és jég világával összehasonlítva nagyon gagyik is voltak. Talán színesben egy fokkal többet mutatott volna, de akkor sem lettek volna a szívem csücskei, ez a tipikus fantasy megjelenítés nem illik ide szerintem.

Összességében a történet egyszerűen csodálatos, de a kivitelezés nem hozta a megszokott Martin-minőséget. Tudom, sokan elmondták már előttem, de én is azt gondolom, hogy ha azt az időt, amit ebbe a kötetbe belefektetett a folytatásokra fordította volna, akkor a rajongók imába foglalták volna a nevét. De hát kellett egy alap az HBO-sorozatnak…

Teljesen màsra szàmìtottam,nem gondoltam volna,hogy ennyire visszamegyünk a kezdet kezdetère. Olyan sok szereplő volt, szinte betűre pontosan megegyező nevekkel,hogy nèha vakartam a fejem,hogy ki kivel van. A csata jeleneteket szìvem szerint àtugrottam volna,volt mikor az egèsz könyvet fèlbehagytam volna legszìvesebben. Az illusztràciòk tetszettek,lehettek volna sűrűbben is.

Benyomásaim az első oldalon:
Na ez valami túlírt rókabőr lehúzás lesz. Meg sem akartam venni, ajándékba kaptam. Na mindegy, a sorozat előtt elolvasom.
Benyomásaim az utolsó oldalon:
Hol van már a következő kötet? Hogy volt Dorne elfoglalása? Hogy uralkodott Egg? Mi történt Nyárodúban? Hogy történt a Baratheon lázadás? Még akarom olvasni.

Hát nem is tudom mit mondjak, vagy inkább írjak erről a kötetről. Az „imádtam”, „letehetetlen” volt eléggé elcsépeltnek hangzik…de az biztos, hogy George R.R. Martin egy zseni. Olyan világot teremtett meg ebben a könyvében is, amelybe szívesen visszautaznék. Ehhez nagyrészt hozzájárultak a gyönyörű illusztrációk, amelyek élővé tették a történetet.
Már a Tűz és Jég világa regénysorozatban is rengeteg információt kaptunk az egyik nagy családról, a Targaryenekől. Bevallom őszintén nekem akkor nem voltak a kedvenceim, szerettem őket…kiváltképpen Daeneryst és Rhaegar Targaryent…de nekem mindig is a Starkok voltak a favoritok. Azonban ezzel a kötettel a sárkánylovasok vérrel és tűzzel írták be magukat a kedvenceim közé.

Mindig is érdekelt, hogyan jutottak hatalomra a Targaryenek…kik voltak ők, hogyan kerültek Westerosra. Számos információt megkaptunk már az írótól a Trónok harcából, de messzemenő részleteket ebben a kötetben tár elénk.
Kicsit meglepődtem, amikor elkezdtem olvasni….kezdetben olyan volt, mintha egy történelemkönyvet olvasnék. Bár nekem ez egyáltalán nem esik nehezemre mert imádom a történelmet…de azért másra számítottam. Kevés a dialógus, több a leíró részlet. Martin nem hazudtolta meg magát: rengeteg név, összefonódás, kapocs a személyek között…így külön jegyzetelnem kellett, hogy minden világos és érthető legyen…de megérte. Brutális mennyiségű történet, de a maga nemében egy csoda. Végigkövethetjük a Targaryen dinasztiát Hódító Aegontól egészen III. Aegonig…amikor úgymond kicsit hanyatlóban van a Sárkánykirályok érája.

Nem tudom elégszer elmondani mennyire kíváncsi voltam már Hódító Aegonra, és lánytestvéreire..Visenya és Rhaenys Targaryenre. Utóbbi nagy kedvencem lett, a sárkányaikról nem is bezsélve. Az író kellő alapossággal mutatja be őket, kiemelve előnyeiket és hátrányaikat, különbözőségeiket. Hódító Aegon egy igazi hódító, aki ugyanakkor kegyelmes is volt. Nem gyilkolt, és ölt feleslegesen. Tudta mi a könyörület, és azt is, hogy hamun és füstön kár uralkodnia. Ugyanakkor taktikusan használta erejét, és Baleriont. A fekete iszonyatot. Félelmetes volt már a leírása is, de egyszerűen annyira viszi előre a cselekmény, a történet…hogy én csak lapoztam, és lapoztam. I. Aegon egy igazi ízig-vérig király, és mondhatom megérdemelten szerezte meg Westerost és egyesítette a hat királyságot. A Vastrón eredetére is fény derült, mivel Aegon minden csata után összeszedette az elesettek kardjait és Királyvárba, vagyis akkor még Aegonvárba szállíttatta…majd Balerion tüze mellett kovácsolták meg belőlük a trónust.
Dorne kicsit más tészta, ők nem adták könnyen magukat. Számos háború árnyékolja még be a Hódító uralkodását, és az utána következő évek sem a békéről fognak szólni.

Aegon feleségül vette húgait: jobban szerette Rhaenyst, mint Visenyát…és ennek tanúi is lehetünk. És az örök probléma ebben a családban a testvérek, nagynénik és nagybácsik házassága…persze volt amikor ez nem ütközött ki, e számos pontont kiderült miért is tiltott dolog ez. Bár a Targaryenek elérték, hogy az ő esetükben Valyria miatt ezt elfogadják…de a probléma sokszor megmutatkozott.

Végre fény derült számomra ki is az a Kegyetlen Maegor, és mikor is épült Maegor erődje… a vár a váron belül. Visenya és Aegon fia nem vélelenül kapta ezt a jelzőt. Zűrzavaros, és kegyetlen dőszak következik…amelyet George R.R. Martin páratlan módon, és számomra egyátalán nem unalmasan jelenített meg. Végig fenntartotta a kíváncsiságomat és a figyelememet. Ugyanakkor ebben a részben emelkednek fel a Baratheonok, Tyrellek és Tullyk is. Orys Baratheon Aegon fattyú fivére volt, aki azonban házasság révén Viharföldek urává válik és az egyik legerősebb családdá Westeroson. A Tyrellek és a Tullyk is itt emelkednek főúri rangra. A Lannisterek itt sem hazudtolják meg magukat, ahogyan a Greyjoyok sem. A Velaryonokról sem szabad megfeledkezni, mert ebben a korszakban a legnagyobb flottával rendelkező család volt, aki szintén valír gyökerekkel rendelkezett.
Számos család elbukik, számos felemelkedik. De kiderül honnan kapták az aranyköpenyesek a nevüket, vagy honnak származik a Tarlyk valír pengéje. Számomra ezek mind nagyon érdekesek voltak, és ezért is okozott szinte fizikai fájdalmat letenni a könyvet és visszatérni a mindennapokba.

A Targaryen királyok közül Aegon mellett a legkiemelkedőbb Jaehaerys Targaryen és az ő Alysanne királynéja, akik alatt a Birodalom az aranykorát érte. Utánuk indult meg a hanyatlás korszaka. A kötet nagy része is az ő uralkodásukat mutatja be. Igaz számos kudarc és fájdalom érte őket, de a nép jólétben élt. Martin jócskán merít a világtörténelemből is, hiszen beleírt nem egy két dolgot, ami a valóságban is létezett. A vallás-és a világi hatalom ellentéte, Hódító Aegont, pedig szerintem Hódító Vilmosról mintázta…de ide kell sorolnom még a „ius primae noctist” is, azaz az első éjszaka jogát. E jogintézménnyel volt szerencsém megismerkedni jogi tanulmányaim során, és mindig is visszataszítónak tartottam. Alysanne Targaryen kardoskodott és harcolt is nem éppen keveset az eltörlése ellen.
Ugyanakkor a Targaryen korszakban megfigyelhetjük az erős, és uralkodni vágyó nőket…akik nemcsak hitvesek kívánnak lenni hanem saját jogon királynők is. Nem egy Targaryen lány kíván a Vastrónra ülni, és az öröklés e kérdése miatt is robban ki a Sárkányok tánca, amely végül e csodás teremtmények pusztulását és a dinasztia megtizedelését okozza.
És a sárkányok…öröm és boldogság volt ennyi sárkányról, fiókáról, a szokásokról olvasni. Sárkánykőről, ahol kikelnek és felcseperednek, a sárkányveremről…ahol pedig számos tragédia történt…bevallom akkor potyogtak a könnyeim…borzalmas volt e gyönyörű teremtmények haláláról olvasni.

És sajnos a dinasztia majdhogynem pusztulását egy nő okozza: Rhaenyra Targaryen. Joga volt a trónhoz, ez minden kétséget kizáróan igazolt, de az elfogadott törvény vagy inkább szokásjog alapján a fiú örökös az első…és emiatt robbant ki a „Targaryen belső háború”. Ebben az időszakban bukkan fel az egyik legerősebb Stark is, Cregan Stark személyében…aki egészen Királyvárig masírozott és szerette volna az igazságot érvényesíteni.

A kötet nem tartalmazza az összes Targaryen királyt, kábé a felénél tart most a „történelemkönyv”, de remélem hamarosan érkezik a folytatás…mert én nagyon kíváncsi vagyok a dinasztia további uralkodóira, Westeros történetére és a nagy és kis házak életére. Csodálatos utazás volt Westerosra, fájdalmas volt visszatérni, annyira élveztem az ott tartózkodást. És nagyon örülök, hogy az HBO ebből a könyvből csinálja az előzménysorozatot a Trónok harcához….kíváncsian várom, hogyan jelenítik meg a Targaryenek uralmát.

Targaryenek…sárkányurak, sárkánylovagok az ősi Valyria földjéről…akiknek fekete alapon háromfejű vörös sárkány a jelképük Hódító Aegon, Visenya és Rhaeny, valamint Balerion, Vhagar és Meraxes után.

https://www.youtube.com/watch…

Körülbelül 2018-tól tologatom ennek a könyvnek az olvasását, mert az eredeti sorozatban is van lemaradásom, így nem voltam benne biztos, hogy ezzel kellene folytatnom, ha egyszer visszatérek Martinhoz. Mivel ez a könyv monumentális tudtam, hogy nagyon lassan fogok haladni vele, ezért is döntöttem úgy, hogy hamarabb kezdem, és ha kell, akkor választok majd mellé további olvasmányokat is.
Az illusztrációk gyönyörűek, és részletesek. Öröm volt, amikor hosszú-hosszú odalak után felbukkant egy-egy kép, melynek részletességében öröm volt elveszni. Azóta többször is átlapoztam már ezt a vaskos kötetet, hogy kikeresve a képeket gyönyörködjem bennük.
Stílusa száraz, tényszerű, mintha az ember egy történelemkönyv lapjai között lapozgatna. A cselekmény, az események viszont érdekesek, adnak egy kis pluszt és ismeretet a világhoz, és annak múltjához. Az azonban megállapítható, hogy kis dózisokban fogyasztandó, mert a túl sok információ, és néváradat egy idő után nagyon fárasztóvá válik. Időnként elvesztem a sok hasonló név között, és nehéz volt követni, hogy ki kivel van. Kivéve persze Gombát. Abszolút ő lett a kedvencem az egész kötetben.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a televízió sorozat nem tett hozzá az élményhez, végül is amiatt kezdtem el olvasni, és meg is állapítottam, hogy a sorozat atyjai bátran gyúrták össze a kötetben található történeteket, innen-onnan csipegetve össze a történéseket. Nem tudom, hogy én vagyok-e az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy az Öreg király és a Jó királyné története sokkal érdesebb alap lehetett volna a televíziós verzióhoz.
A könyv segített abban, hogy kicsit jobban megismerjem a Targaryeneket, és a múltjukban gyökeredző szokásokat. A kötet itt-ott ugyan kicsit száraz, viszont a cselekmények és a történések miatt mégis olvastatta magát. (Leszámítva azt a két hónapot, amikor majdnem végig olvasási szütymürütyben szenvedtem.)

Régóta várólistás könyv végre sorra került nálam a jelenleg futó sorozat hatásra. A történet jóval előbbi időkből indul, mint a filmsorozat, azaz Hódító Aegon uralkodásának kezdetével, a Targaryen-ek Westeroson való megjelenésével. Számomra ez a kezdet teljesen betalált és egyáltalán nem nehezményeztem hogy filmbeli karaktereink csak a könyv közepe táján jelennek meg. A családfa nagy segítség volt olvasás közben, szépen átláthatók a rokoni kapcsolatok és sok mindenre fény derült, persze sok mindenre nem, pl. Falról olvastam volna.
A tetőpont a Sárkányok tánca, harca, ez a könyv egyik legizgalmasabb időszaka, viszont a legvége átlendül valami elképesztő unalomba és besokall az olvasó(én legalábbis) a rengeteg ármánykodásba, árulásba és névbe. Nem vártam boldog véget, ahogy Martintól már megszokhattuk, de sajnos ez a kötet messze elmarad, ahogy a film is, a Tűz és Jég dalától.