Nagy csalódás volt nekem ez a könyv. A megszokott Martin-i színvonalat vártam, egy aranyos kis történetet, ami kiegészíti a Tűz és jég dala ciklust, de sajnos nagyon nem ezt kaptam… Készültem a fényezős értékelésre, de sajnos az 5. oldal után éreztem, hogy nem lesz belőle semmi.
Egyrészt nem tudtam eldönteni, hogy most akkor gyerekeknek íródott a könyv vagy nem. Ha gyerekeknek, akkor nagyon-nagyon brutális és durva, arról nem is beszélve, hogy szomorú mese, és picit komolyabb érzelmek is megjelennek, mint amit egy kisgyerek fel tudna fogni. Mivel olyan korúaknak gondolnám az alapján, hogy vannak benne képek, akik még nem tudnak olvasni, ezért meg amúgy is nagyon zavarónak találtam, hogy a képek néhány oldalas csúszásban vannak a szöveghez képest. Hogy lehet így a gyereknek esti meseként felolvasni?! Ha meg felnőtteknek szól, akkor a nyelvezet nem igazán stimmel. Nem azt vártam, hogy akkor majd a már megszokott összetett, szépen szerkesztett mondatokat kapjam, de azért az olyanok, mint ágyikó, szálldos, durva helyzet (???) nem tetszettek egyáltalán. Egy felnőtt mesének gagyi lenne.
Mivel nem tudtam mire vélni, hogy néhány ellentmondást találtam Westeros világa és A jégsárkány története között, így utánanéztem: a Trónok harca 1996-ban, míg ez a könyvecske 1980-ban íródott. Így mindjárt értelmet nyert, hogy hogyan éghetnek meg a sárkányok és miért van évente tél. Ezek után ezt nem is az írónak szánom, de szerintem nem kellett volna úgy reklámozni, hogy a Trónok harca világában játszódó történetet kaphatunk. Félrevezetés volt a javából bár kétségtelen, hogy ha tudom, hogy nem köthető a trónokhoz, akkor nem valószínű, hogy elolvasom.
És most jön az óriási pirospont: gyönyörűek a rajzok. Nincsenek is rá szavak! Imádtam őket! Bár azt hiszem, a rajzok sem éppen gyerekeknek valók…