Fekete ​lapok (Wild Cards 1.) 53 csillagozás

George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

A II. világháború után közvetlenül, mikor az emberiség még alig ocsúdott fel a borzalmakból, idegen eredetű vírus támadja meg a Földet… és különleges tulajdonságokkal ruházza fel a túlélők egy részét. Az ászok emberfeletti mentális és fizikai képességekre tesznek szert. Másoknak csupán bizarr lelki és testi torzulások jutnak – belőlük lesznek a jokerek. A túlélők között vannak olyanok, akik az emberiség szolgálatába állítják képességeiket, mások inkább a gonosz csábításának engednek. A Wild Cards az ászok és a jokerek története, a sorozat első része – ennek a torzult világnak a „bibliája” – pedig 1946-tól a 80-as évekig kalauzolja el az olvasót.

George R. R. Martin és írótársainak fantasztikus világából az Universal Cable Production készít tv-sorozatot.

Eredeti mű: George R. R. Martin (szerk.): Wild Cards I

Eredeti megjelenés éve: 1986

A művek szerzői: George R. R. Martin, Howard Waldrop, Roger Zelazny, Walter Jon Williams, Melinda M. Snodgrass, Michael Cassutt, David D. Levine, Lewis Shiner, Victor Milán, Edward Bryant, Leanne C. Harper, Stephen Leigh, Carrie Vaughn, John J. Miller

Tartalomjegyzék

>!
Libri, Budapest, 2017
692 oldal · ISBN: 9789634332534 · Fordította: Novák Gábor, Békési József
>!
Libri, Budapest, 2017
688 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633101629 · Fordította: Novák Gábor, Békési József

Kedvencelte 2

Most olvassa 19

Várólistára tette 106

Kívánságlistára tette 109

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Dominik_Blasir 
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Én szinte választani sem tudok a novellák közül, annyira egyenletes színvonalúnak tűnnek: mindegyik „stabilan jó” (talán nem annyira kiemelkedő, de nem is gyenge), ráadásul élvezet figyelni, hogy bontják ki a szerzők ezt az alternatív Amerikát. Persze osztott világ műveket (főleg antológiában) szerintem főként az egyéni történetek miatt szeretünk olvasni. Még ha esetleg hozzá is tesznek valamit a háttérhez, igazából a szerzők saját karakterein és ötletein van a hangsúly – a Wild Cards esetében pedig az alternatív Amerika miatt túl sok mozgásterük sincs az íróknak. Ezek a történetek tényleg az ászokról és a jokerekről szólnak: arról, hogy egyesek miként találják meg magukban mások segítésének igényét, vagy éppen azt, hogy miként tudják a saját céljukra használni a képességeiket. Közben pedig a szerencsésebbek izgalmas kalandokat élnek át, a többiek meg csupán azt szeretnék, ha a társadalom végre nem förtelemnek, hanem emberi lénynek tartaná őket.
Mindezt tényleg azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert úgy érzem, én is kicsit túl sokat vártam az antológiától. Itt szerintem senki nem talál különösebben eredeti, korszakalkotó vagy újító novellákat – a nem túl bonyolult koncepció adott, amihez a szerzők színvonalas, élvezetes olvasmányokat írnak. A drámai hangnem erőssége és a megközelítés olykor változik, néhányan kicsit ötletesebben oldják meg, mint mások, de valójában egyik novella végén sem tudok panaszkodni. Ennél szerintem sem többet, sem kevesebbet nem nyújt a Fekete lapok címre keresztelt első kötet: így bátran ajánlható mindenkinek, aki szeretne különleges képességekkel rendelkező emberekről nem túl hősies vagy „szép” történeteket olvasni.
Bővebben: http://sfmag.hu/2017/08/07/george-r-r-martin-szerk-wild…

14 hozzászólás
>!
kvzs P
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Be kell vallanom, hogy nekem nagyon tetszett ez az „egy történet, különböző írók” koncepció. Jó volt látni, hogy az írók különböző látásmódja és stílusa milyen változatos novellákat eredményez. Mindenki másra helyezte a hangsúly, és máshogy mutatta be, fordította ki az amerikai történelem egy kis szeletét. Volt aki az egyéni sorsokra helyezte a hangsúlyt, volt aki a politikai boszorkányüldözéseken csavart egyet, így sok nézőpontból megismertük a vírus hatásait.
Számomra pozitív volt a változatosság mellett az is, hogy bizonyos szereplőket és eseményeket több novellában is felhasználtak, így egy egységes íve is volt a történetnek.
A kötet nem tartalmaz ugyan világmegváltó gondolatokat és sok újítást sem, viszont kétségtelenül minőségi szórakozást nyújt.

>!
csengeabalint
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Ez az első antológia amit olvastam. Már többel is szemeztem, de eddig egyikre sem szántam rá magam. Mindig tartok tőle, hogy vajon mennyire illenek össze különböző írók történetei, mennyire passzolnak a hangnemeik. Ebbe a könyvbe beleszerettem! Már a borító és a történet beindította a fantáziámat, és miután befejeztem, olyan űr maradt bennem amit a következő rész megjelenéséig nem valószínű, hogy bármi be fog tudni tölteni.:D A fejezetek tökéletesen illenek egymáshoz, sokszor emlékeztetnem kellett magam, hogy nem csak egy író munkája. Minden résznek saját főhőse van (esetenként több is), de a legváratlanabb pillanatokban tűnhetnek fel egymás életében. Emellett, az időbeli folyamatosság és a közös probléma leküzdése is összekapcsolja a látszólag különálló történetszálakat. Kíváncsi vagyok a folytatásra, nagyon várom a következő részét!:)

>!
marcipáncica P
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Az alapötlet, az egy fő témára felvezetett antológiás szerkezet és a különböző írói stílusok kavalkádja nagyon tetszett, viszont ez okozta a kötet hátrányait is. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha mindenki ugyanazt kapta volna házi feladatnak, mindenki megkapta rá az ötösét (hiszen szerepelhet a kötetben), de míg valaki tényleg remek történet írt, kellő fantáziával, jól fűszerezve, próbálva illeszkedni a többi történethez, addig egyes írók nagyon semmilyen, sablonos történeket írtak, amik semmit nem tettek hozzá a vaskos kötet tartalmához, cserébe unalmas voltak, és hosszúak.
Úgy kell hozzáállni, mint egy képregényhez, vagy más szuperhős történethez. Szórakoztató, többnyire izgalmas is (attól a pár rosszul sikerült novellától eltekintve), tényleg érdekesen áll hozzá a felvázolt alternatív történelemhez, és bemutat pár nagyon eltalált, kellően érdekes karaktert, akikre hosszabb történeteket is fel lehet fűzni. Viszont mély filozófia kérdéseket, új gondolatokat nem igazán pedzeget, pedig szerintem lett volna rá tér és lehetőség, és egyes írók próbáltak is úgy tenni, mintha, de nem sikerült.

>!
Dávidmoly 
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Küzdelmes, kemény menet volt az ászok és jokerek történetének első kötete, és nem véletlenül: nagyon egyenletlen a kötet színvonala. A jobb történetek lendületesek és szórakoztatóak, a rosszabbak viszont vontatottak és idegesítőek. Az eltelt harminc év a legtöbb történetnek nem áll jól (jellemző módon az öt legjobb novellából kettő 2010-es, azaz későbbi hozzátoldás a korpuszhoz). Azt nem tudom, hogy anno az Átalakulások vagy az Odalent mennyire tűntek jónak, de most kevésnek tűnnek (utóbbi egyértelműen az is). És igazából ez csak az eleje egy nagyobb történetnek, ezért inkább hat ígéretes kezdetnek, mint befejezett egésznek.
A kötet erénye, hogy más hasonló próbálkozásokkal ellentétben ténylegesen vannak átívelő szálak és a közösen használt karakterek szerepe sem merül ki üres cameókban. A világ ábrázolása már véleményesebb, és önkéntelenül adja magát az összehasonlítás az X-Mennel (ami, megjegyzem, nem baj). Ahogy ott is megszokhattuk, a történet szempontjából a másságok (genetikai, nemzetiségi vallási, szexuális stb.) csereszabatosak, és mibenlétük tulajdonképpen mellékes. Ami fontos, az a reakciók boncolgatása, legyen az akár a többség tudatlanságból táplálkozó félelme és frusztrációkból kisarjadó agressziója, akár az egyes egyének saját belső vívódása.
A borító és a tipográfia korrekt és tetszetős (de a marketinges a Pokol egy nagyon különleges bugyrába fog kerülni), viszont egy ráadás korrektúrakör ráfért volna a szövegre. Összességében három és fél pikk ász az ötből.

>!
Profundus_Librum
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Már itt sem feltétlenül fekete-fehérek a szereplők, semmiképpen sem úgy, mint ahogy az egy Superman vagy Batman kalandban látható. Ahogy a témák is szociálisan jóval érzékenyebbek, folyton visszatérő motívum például a gettóban élő, elnyomott jokerek problémája. A szerzők ezt állítják párhuzamba a ’80-as évek Amerikájában is nagy problémát jelentő rasszizmussal, kirekesztéssel. Nem meglepő és nem is elvárt módon azért megoldást, választ nem adnak ők sem a problémára, a jokerek helyzete a könyv végére sem javul sokat.

Másik nagy erénye ennek a világnak a kiváló hangulata. Mivel alapja a valódi, jól ismert világunk, és akkor játszódik, amikor az amerikaiak és a szovjetek világháború alatti szövetsége véget ért, valamint abban a korban íródott, amikor a Szovjetunió még nem esett darabjaira, és a sarló kasza már a horogkeresztnél is nagyobb ellenség volt az amerikaiak szemében, ezért az írásokat igen erős hidegháborús érzés szövi át. Sokszor lehet úgy olvasnunk, mint egy izgalmas kémregényt, néha, mint egy politikai dokumentumregényt – vannak olyan átkötő Közjátékok a könyvben, amik fiktív újságcikk részletek –, vagy akár háborús thrillert. Több írás szól Hruscsovról vagy a vietnámi háború elleni tiltakozásról, mint amennyi random csihi-puhi található benne összesen. Az összecsapásoknak itt ugyanis szinte mindig jelentősége van, nem azért kerülnek csak bele, hogy Supermannek ebben a hónapban is legyen kit legyőznie az olvasók legnagyobb örömére. Legalábbis a könyv kétharmadáig így van, aztán az összetett sztori-mód kissé (nagyon) megbicsaklik, és a random történetek ideje következik.

Bővebben a blogon:
https://profunduslibrum.blogspot.hu/2018/01/george-r-r-…

1 hozzászólás
>!
rheinfuss
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

A megosztott világ kötetek hátránya sokszor az, ami az előnye is: a sokszínűség, ami abban az esetben, ha eltérő színvonalú novellákat eredményez, könnyen elvesztheti olvasóját. Velem utóbbi történt ezzel a kötettel, mellyel szemben már a megjelenésekor is bizalmatlan voltam, de a könyv címlapján hatalmas betűkkel terpeszkedő húzónév engem is hatása alá vont, és amikor a könyvtárban szembe jött az egyik polcon, gondoltam, mégiscsak elolvasom. Aztán több alkalommal is úgy döntöttem, hogy befejezetlenül viszem vissza.

Nagyon hullámzónak éreztem a novellák minőségét, már a kezdő novella Rakétakölyök történetével sem nyűgözött le, és az első igazán emlékezetes, sőt talán a kötetből a kedvencem A tanú volt, talán főleg történelmi érdeklődésem miatt értékeltem ezt az alternatív hidegháborús szuperhős-sztorit. Az előtte lévő Az Alvó is tetszett, de a végén kibontakozó testhorror egy kicsit elidegenített, ugyanakkor nagyon tetszett, hogy Croyd alakja többször is megjelent még a kötetben spoiler. Aztán több unalmas vagy érdektelen novella következett, Martin klasszikus eredettörténetes novellája (Burokba zárva) tetszett még nagyon. Aztán valószínűleg hozzászoktam vagy elfogadtam a kötet egyenetlenségeit, mert egészen jól elvoltam a történetekkel, az utolsó két írás (Szellemlány beveszi Manhattant, Vadász jő) és a záró függelékek pedig egész jók voltak, és jól előkészítették a (feltehetően) a következő részekben várható történetszálakat.

Összességében nem bántam meg, hogy végigolvastam, de jobbra számítottam, és ha keresni nem is fogom a következő részt a boltokban, de ha megint találkozom vele a könyvtárban, talán leemelem a polcról.

>!
ftamas
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

A történet szerint van egy esemény, amely az emberek egy részének különleges képességeket ad, míg másoktól inkább elvesz.
Képregényeken nőttem fel és mindig is szerettem volna igazi szuperhősökről olvasni. Hát itt nem ez kaptam. Ez nem egy álomról szól, ahol különleges emberek önfeláldozással megmentenek másokat, ez sokkal realisztikusabb és sokkal inkább megfelelne az igazságnak, ha ez az esemény megtörtént volna és pont emiatt lett unalmasabb és kevésbé érdekfeszítő számomra. Szóval biztos sokaknak tetszik, de én inkább félbehagyom és olvasok egy képregényt! :)

>!
helgus1015
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Hol is kezdjem? Először is leszögezném, hogy annyira imádom Martin bácsit, hogy ha a bevásárlólistáját adnák ki könyvben, azt is megvenném. De komolyan. Az az ember egy zseni. Ezért örömtáncot jártam, amikor elkezdték kiadni magyarul ezt a sorozatot, bár tudom, hogy nem (csak) ő írta, de mégis a nevéhez köthető.. és ez nekem már elég.
Alapból nem vagyok viszont egy nagy novella fan, mert nem szeretem, hogy mire belelendülnék a sztoriba, addigra vége. Ez van, regényből is minél több oldal, annál jobb. Szóval vegyes érzelmekkel kezdtem neki a könyvnek, de összességében pozitívan csalódtam:
– Hatalmas, „átláthatatlan”, összetett világ – pipa
– Izgalmas alapötlet és konfliktus(ok) – pipa
– Rengeteg jobbnál jobb karakter (akik olykor sajnos/nem sajnos hullanak) – pipa
És még sorolhatnám… de nem fogom! Olvassátok el!

>!
Hanon13 P
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Brandon Sanderson Leszámolók sorozata után kellett valami hiánypótló. Hiányoztak a szuperképeségekkel megáldott emberek, akik a mi világunkban élnek. Valami tipikus „szuperhősös”. Ez a sorozat, ha így halad tovább, biztosan be tudja majd tölteni az űrt, legalább valamennyire biztosan.
Kifejezetten élvezhető antológiát sikerült összedobniuk, szinte az összes novella ugyan olyan minőségű. Attól féltem hogy lesz közte pár, amelyiknek a nyelvezete teljesen el fog térni a többiétől, hogy van amelyikben alig lesz cselekmény csak leírás és fordítva. Hála Istennek ez nem így történt.
Persze ettől függetlenül voltak benne történetek, amik egyszerűen nem fogtak meg. Katód kapitány története abszolút nem érdekelt, szinte untatott már. Vártam a végét…ugyan így voltam a Tanúval is. Természetesen ezzel szemben szerencsére jóval több olyan volt, amit egyszerűen imádtam. A Megalázó rítusokban végre olvashattunk egy kicsivel többet Tachionról, de pontosan ezért tetszett a Burokba zárva is. Valamiért Tachion karaktere érdekelt a legjobban, amikor feltűnt mindig megörültem. Ő valamiféle összetartó kapocsként szolgált.
Abszolút kedvencem mégis a Zsinórok lett. Az egyetlen olyan történet volt, ami meglepett, visszataszított, mégis, nem tudtam abbahagyni az olvasását. Nálam ez lett az igazi befutó.

Összesítve egy jól megírt és összerakott antológiát kaptunk, alig várom a folytatását. Viszont szerintem egy idő után annyira összetett lesz, hogy már most elkezdtem jelölgetni történetenként, szereplőkként a könyvet. Szegény tele van ragasztgatva post-it-ekkel, különben biztosan elvesznék, mire a 3. kötetét fogom olvasni.

Az egyedüli félelmem, hogy soha nem fogjuk megkapni mind a 24 lassan 25 kötetet. 6 kötet meg lett vásárolva, de ha valami folytán nem jelenik meg a TV sorozat, akkor ennek lőttek. Hiába van GRRM neve rajta mint valami billogó….


Népszerű idézetek

>!
csengeabalint

Évekkel később, amikor láttam Michael Rennie-t kiszállni a repülő csészealjból A nap, amikor megállt a Földben, odahajoltam a feleségemhez, és azt súgtam neki:
– Látod? Így kell kinéznie egy idegen követnek.

(első mondat)

>!
csengeabalint

– Hogy tanult meg a kölyök repülni?
– Szerintem mindig is tudott – vonta meg a vállát Lincoln. – Az egyik nap még itt segített nekem lemezt hajlítani, a következőn meg már a professzorral repkedett hatszáz kilométeres sebességgel. A vaksötétben, azzal a drága hajtóművel.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Robert Tomlin (Rakétakölyök)
>!
csengeabalint

– Söpörje ki a szart a fejéből, itt Lowboy. Van egy ötletem: ötvenkét oldalas rendkívüli kiadás, egyetlen sztori. Készen áll? Rakétakölyök a dinoszauruszok szigetén! Megvan? Ősembereket látok magam előtt, egy nőt, meg egy hogyishívjákot… királydínót. Mi? Ja, az: az, Tyrannosaurus.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Robert Tomlin (Rakétakölyök)

A sorozat következő kötete

Wild Cards sorozat · Összehasonlítás

Enciklopédia 1


Hasonló könyvek címkék alapján

Jack London: Kóbor csillag
Kleinheincz Csilla (szerk.): 10
Burger István (szerk.): Galaktika 290.
Szélesi Sándor (szerk.): Átjáró 4.
J. L. Armentrout: Origin
Patrick Ness: Válasz és Kérdés
S. J. Kincaid: A kárhozott
Marissa Meyer: Scarlet
Dan Wells: Fragments – Töredékek