Fekete ​lapok (Wild Cards 1.) 107 csillagozás

George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

A II. világháború után közvetlenül, mikor az emberiség még alig ocsúdott fel a borzalmakból, idegen eredetű vírus támadja meg a Földet… és különleges tulajdonságokkal ruházza fel a túlélők egy részét. Az ászok emberfeletti mentális és fizikai képességekre tesznek szert. Másoknak csupán bizarr lelki és testi torzulások jutnak – belőlük lesznek a jokerek. A túlélők között vannak olyanok, akik az emberiség szolgálatába állítják képességeiket, mások inkább a gonosz csábításának engednek. A Wild Cards az ászok és a jokerek története, a sorozat első része – ennek a torzult világnak a „bibliája” – pedig 1946-tól a 80-as évekig kalauzolja el az olvasót.

George R. R. Martin és írótársainak fantasztikus világából az Universal Cable Production készít tv-sorozatot.

Eredeti megjelenés éve: 1986

A művek szerzői: George R. R. Martin, Howard Waldrop, Roger Zelazny, Walter Jon Williams, Melinda M. Snodgrass, Michael Cassutt, David D. Levine, Lewis Shiner, Victor Milán, Edward Bryant, Leanne C. Harper, Stephen Leigh, Carrie Vaughn, John J. Miller

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Libri Insomnia Libri

>!
Libri, Budapest, 2017
688 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633101629 · Fordította: Novák Gábor, Békési József
>!
Libri, Budapest, 2017
688 oldal · ISBN: 9789634332534 · Fordította: Novák Gábor, Békési József

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Robert Tomlin (Rakétakölyök) · Earl Sanderson


Kedvencelte 1

Most olvassa 16

Várólistára tette 105

Kívánságlistára tette 103

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Amikor kiderült, hogy a SoI&F nyomdokvizein Martin egy még annál is régebbi szerelemprojektjét, a Wild Cards sorozatot is ki fogják hozni magyarul, örültem persze, de sejtettem, hogy messze nem lesz akkora siker, mint a Jég és Tűz dala volt.
A Wild Cards eleve sokszoros hátránnyal indul, mivel egy sajátos hangulatú, osztott világon játszódó, többnyire novellákon keresztül bemutatott, jelenleg épp 27 köteténél tartó szuperhős sztorifolyamról van szó.
Egy olyan szuperhős sorozat, ami eléggé ragaszkodik a saját sci-fi gyökereihez – itt a szuperképességet egy földönkívüli vírus által kiváltott mutáció okozza – és erősen társadalomkritikus is, ami az USA II. világháború utáni létező belső feszültségeit helyezi át egy alternatív történelmi idősíkra.
Szóval, bár van egy-két látványos képességgel rendelkező figura, de egyáltalán nem valamiféle kalandos, könnyed kikapcsolódásra szolgáló novellákról beszélünk. Sőt!
Ráadásul az osztott világ és az antológia jelleg miatt természetesen az egyes kötetek sem teljesen egységesek, sőt az írások színvonala is hullámzik valamelyest.
Nekem pozitívum volt, hogy bár a szuperhős történetek ritkán működnek jól a vizualitás nélkül – ezért is szeretem jobban képregényben olvasni az ilyeneket – de ezek a novellák szövegként elég erősek voltak ahhoz, hogy rajzok nélkül is jól működjenek.

Ez egy világbemutató kötet, amiben viszonylag lineáris idővonalon bontakozik ki a menő ászok off és a balszerencsés dzsókerek off kálváriája a hidegháború évei alatt.
Az első néhány történet a legparanoidabb hidegháborús hangulatot idézi meg.
Miközben ezeket a novellákat olvastam, megint elgondolkoztam, hogy az USA vezető politikusainak egy része, McCarthy szenátorral az élen, egy győztes világháború után, miért kezdett bele egy ilyen értelmetlen, megalázó és embertelen boszorkányüldözésbe?
Persze tudom, hogy miért… Mert az ellenségkreálással lehet legkényelmesebben elleplezni, hogy valójában csak a saját hatalmukat szerették volna bombabiztossá tenni és fel akartak számolni minden potenciális riválist, vagy bárkit, aki kritikusan állt hozzá a konzervatív amerikai értékekhez.
De akkor is érthetetlen, hogy az emberek, akik pontosan tudhatták, hogy a fasizmus vagy a kommunizmus hová is vezethet, miért hagyták – legalábbis jó ideig – hogy a sztálini koncepciós pereket idéző autokrata, despotikus eszközökkel tegyenek tönkre bárkit, aki kicsit is haladó gondolkozású volt.
És rettenetesen riasztó, hogy milyen gyorsan kialakul a megalkuvás, a félelem és az önigazolás légköre, ami ellen még egy rakás szuperhős is tehetetlennek bizonyult, ahogy a kötet talán legnyomasztóbb és legpolitikusabb írásaiban, A tanúban és a Megalázó rítusokban történik.
Persze nem csak ennyire nyíltan politikus darabok szerepelnek a kötetben, de a legtöbb novella reflektál a korszak politikai közhangulatára. De még ezek a novellák is az egyedi sorsokra fókuszálnak, és egy-egy emberfelettivé vált ember morális válságát mutatják be. Ilyen például Zelazny hőse is, Az Alvó, aki ammorális tinédzserként nem „a nagy erővel nagy felelősség jár” morális lózungja szerint él, hanem csak lehetőséget lát az erőben, amivel pénzhez juthat. A felelősségérzete pedig kimerül annyiban, hogy a maga módján segíteni próbálja a családját. Vagy Martin szerencsétlen lúzere, a Burokba zárva c. novellából, aki a telekinetikus erejét csak akkor képes használni, ha teljes biztonságban érzi magát, így aztán kénytelen megalkotni egy tökéletesen áthatolhatatlan páncélt, és abban járőrözni.
De ahogy haladunk előre az idővonalon, ismét egy elég sötét korszakhoz érünk: Nixon érához és a vietnámi háborúhoz, ami ellen nem csak a sex&drugs&rock&roll lázában élő hippi mozgalom kell fel, de a dzsókerek iránt érzett fajgyűlölettel vegyes megvetés miatt a szuperképességűek egy része is. Az írók itt hasonló morális és erkölcsi kérdéseket feszegetnek, mint amelyek az Irha és bőr átalakult állatai kapcsán is felmerültek.
A hab a tortán, hogy mivel a vírus nem válogat, ezért a sötét oldalon is van egy-két erőszakos és manipulatív ász, akik durván megkavarják a erőviszonyokat.

Összességében, bár többnyire inkább nyomasztó és keserű hangulatú írások uralták a kötetet és akadt egy-két nem túl jó novella is – nekem személy szerint csak a Katód kapitány és a rejtett ász volt csalódást keltően semmitmondó – szerintem mindenképpen érdemes elolvasni a válogatást. Elsősorban nem is feltétlenül a szuperhős sztorik kedvelőinek ajánlanám, inkább az alternatív történelmi regények és az amerikai közelmúlt iránt érdeklődőknek, akik nem riadnak el amiatt, hogy egy-egy novella erősen moralizál és fájdalmasan boncolgatja az egyén és a társadalom viszonyát.

7 hozzászólás
gesztenye63>!
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Nagyszabású vállalkozás, amely egy – talán soha véget nem érő – alternatív történelmet alakító világ indítása. Adott a változást kiváltó idegen szupervírus. Adott a xenovírus Földre érkezésének időpontja és helye. És adott a vírus hatása, amely sarkosan ászokká és jokerekké változtat bizonyos embereket, akik rosszkor voltak rossz helyen.

A novellák ezeknek a szereplőknek a kalandjait, egyéni sorsukat, tragédiáikat, egymás közti kapcsolataikat, valamint a mindenkori hatalom hozzájuk fűződő viszonyait boncolgatja.
Az írások változó minőségűek és rendkívül hektikus hangulati különbözőségük is szembetűnő. Tudom én, hogy egy ilyen projektben soha nem lehet teljesen egységes, fegyelmezett irányt kialakítani és azt mindvégig tartani, de ez akkor is…
…kezdetleges volt, töredezett volt, széteső volt.
Azért még bepróbálkozom legalább egy kötettel, de inkább ha már ülepednek az első – nem túl kedvező – benyomások.

Olvasónapló: https://moly.hu/olvasasok/6674361

2 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Én szinte választani sem tudok a novellák közül, annyira egyenletes színvonalúnak tűnnek: mindegyik „stabilan jó” (talán nem annyira kiemelkedő, de nem is gyenge), ráadásul élvezet figyelni, hogy bontják ki a szerzők ezt az alternatív Amerikát. Persze osztott világ műveket (főleg antológiában) szerintem főként az egyéni történetek miatt szeretünk olvasni. Még ha esetleg hozzá is tesznek valamit a háttérhez, igazából a szerzők saját karakterein és ötletein van a hangsúly – a Wild Cards esetében pedig az alternatív Amerika miatt túl sok mozgásterük sincs az íróknak. Ezek a történetek tényleg az ászokról és a jokerekről szólnak: arról, hogy egyesek miként találják meg magukban mások segítésének igényét, vagy éppen azt, hogy miként tudják a saját céljukra használni a képességeiket. Közben pedig a szerencsésebbek izgalmas kalandokat élnek át, a többiek meg csupán azt szeretnék, ha a társadalom végre nem förtelemnek, hanem emberi lénynek tartaná őket.
Mindezt tényleg azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert úgy érzem, én is kicsit túl sokat vártam az antológiától. Itt szerintem senki nem talál különösebben eredeti, korszakalkotó vagy újító novellákat – a nem túl bonyolult koncepció adott, amihez a szerzők színvonalas, élvezetes olvasmányokat írnak. A drámai hangnem erőssége és a megközelítés olykor változik, néhányan kicsit ötletesebben oldják meg, mint mások, de valójában egyik novella végén sem tudok panaszkodni. Ennél szerintem sem többet, sem kevesebbet nem nyújt a Fekete lapok címre keresztelt első kötet: így bátran ajánlható mindenkinek, aki szeretne különleges képességekkel rendelkező emberekről nem túl hősies vagy „szép” történeteket olvasni.
Bővebben: http://sfmag.hu/2017/08/07/george-r-r-martin-szerk-wild…

14 hozzászólás
ViraMors P>!
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Az ismeretlen patogén minden tíz fertőzöttjéből kilenc rettenetes halált hal. Semmilyen gyógymód nem segít. A túlélők sem sokkal szerencsésebbek. Közülük is minden tízből kilenc átalakul, mégpedig egy olyan folyamat révén, amelynek megértése egyelőre meghaladja képességeimet. Valami mássá transzformálódnak, ami nem is feltétlenül hasonlít emberre.(..)
A legkülönösebb az a tíz százalék a túlélők közül, vagyis minden századik fertőzött. A változásnak többnyire semmilyen külső jelét sem mutatják. Mégis ott van bennük – én képességeknek hívom. Olyan dolgokra képesek, amire mások nem…

Nagyon sokáig nem tudtam, hogy el akarok-e olvasni a Wild Cards univerzumból bármit is. Egyrészt nagyon érdekelt, mert szeretem a szuperhősös mókákat. Másrészt ódzkodtam tőle, mert a szuperhősös mókák nálam sokkal inkább csúsznak képregény, film vagy sorozat formájában, mint könyvként.
Aztán nemrég szembe jött velem a könyvtárban, és úgy döntöttem: Gyere haza velem!
Van, ami nem változik, a szuperhősöket továbbra sem első sorban könyvben fogom fogyasztani. Ettől függetlenül örülök, hogy elolvastam, és előbb vagy utóbb a többi részt is haza fogom könyvtárazni. A világ érdekes, – természetesen – rengeteg benne a lehetőség, kíváncsi leszek, ki merre halad vele tovább. Kicsit zavart, hogy ez a kötet amolyan kezdetek könyvének tűnik. Több félbehagyott történet is volt, és csak remélni tudom, hogy kapnak még folytatást. És persze magán viseli az osztott világ előnyeit (pl.: több történeten keresztül felbukkanó szereplők) és hátrányait (túl sokszor elismételt információ, hullámzó minőség stb), de összességében inkább tetszett, mint nem. Akit érdekel az ilyesmi, annak érdemes egyszer elolvasnia.

Olvasónapló:
https://moly.hu/olvasasok/6246351

kvzs P>!
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Be kell vallanom, hogy nekem nagyon tetszett ez az „egy történet, különböző írók” koncepció. Jó volt látni, hogy az írók különböző látásmódja és stílusa milyen változatos novellákat eredményez. Mindenki másra helyezte a hangsúly, és máshogy mutatta be, fordította ki az amerikai történelem egy kis szeletét. Volt aki az egyéni sorsokra helyezte a hangsúlyt, volt aki a politikai boszorkányüldözéseken csavart egyet, így sok nézőpontból megismertük a vírus hatásait.
Számomra pozitív volt a változatosság mellett az is, hogy bizonyos szereplőket és eseményeket több novellában is felhasználtak, így egy egységes íve is volt a történetnek.
A kötet nem tartalmaz ugyan világmegváltó gondolatokat és sok újítást sem, viszont kétségtelenül minőségi szórakozást nyújt.

Nuwiel P>!
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

A tűz és jég dala könyveken túl, de még a sorozat befejezésén innen vágott bele a Libri a Wild Cards-sorozat kiadásába, hogy kétszer három, nem kis történeti hiányosságot hagyó rész után le is álljanak. Végül is érthető, a mai napig alig bírnak megszabadulni a maradék kötetektől pár száz forintos áron a raktárvásárokon (az első részt leszámítva én is ott szereztem be mindet), azt a néhány érthetetlen dolgot, ami a harmadik és tizennyolcadik kötet között történt, ki lehet keresni, erre való az internet. De túlságosan előre szaladtam, most a Fekete lapokról kellene írnom.

A sorozat első részeként természetesen a világ alapjainak felvázolása a feladata, és a hangulat megalapozása. A nyitó novella felvillantja, milyen lehetett a hangulat a második világháború után közvetlenül az USA-ban: megnyerték a háborút, le lehet tenni a fegyvert, de mi jöhet ezután? Egyetlen szereplő, Rakétakölyök szemén keresztül csapódik le több százezer ember érzése: mit kezdjek most magammal? Csak a harchoz értek, akiket ismertem, elköltöztek, megváltoztak, meghaltak, megházasodtak, élték az életüket. A fekete lap vírus érkezése ebbe a miliőbe robban be, az éppen csak magára találó Amerikába. A világ többi része itt még viszonylag kevéssé számít, minden szereplő amerikai, az események is az USA területére korlátozódnak, legfeljebb utalások történnek a világban zajló eseményekre (például a vietnami háborúra), és az alternatív valóság történelme sem nagyon tér el a mi világunk történelmétől. A társadalmi mondanivalót jobban kihangsúlyozó történetek épp ezekre az eseményekre koncentrálnak, kezdve McCarthy szenátor gyalázatos ténykedésével a faji ellentéteken át a vietnami háborúig és a hippimozgalomig. Vannak persze kisebb horderejű történetek is, amik egy-egy szereplő sorsán keresztül mutatják meg, milyen sokfélék az emberek, és milyen sokféleképpen tudnak reagálni a vírusra.

A könyvvel kapcsolatban nem igazán lehet cselekményről beszélni, mint fentebb is írtam, itt még inkább lazán összefüggő novellák alkotják az egészt. A későbbi kötetek egyre összefüggőbb és szorosabb egységet alkotnak, némelyikben a fejezeteknél fel sincs tüntetve alkotó. Az értékelés írásakor a magyarul megjelent utolsó részt olvasom, így már talán kijelenthetem, hogy három-három könyves sztoriívekre osztható a sorozat. Az első kötet felvezeti az adott eseményt, a végefelé már rátérve a fő sztoriszálra, hogy aztán a második és harmadik kötetben kibontakozzon, és lezáruljon a történet. A sztoriívek között talán lazább az összefüggés, de érdemes jegyzetelni vagy erősen figyelni, mert sok kötettel később is előkerülhetnek olyan nevek és szereplők, akik korábban jelentősebb szerepet játszottak, és most esetleg csak egy cameora ugrottak be, de az is lehet, hogy még fontosabbak lesznek.

Lassan hat kötettel a hátam mögött részben a sorozatot is értékelem most, de kicsit megpróbálok az első részre koncentrálni összefoglalóként. A Fekete lapok remek világbemutató kötet, érthetően felvázolja a sorozat koncepcióját, és még az elcsépelt szuperhősös témáktól is kellően el tud rugaszkodni annyira, hogy bárki érdekesnek találhassa, még ha megvetően is legyint a legújabb Marvel/DC alkotás bejelentésére. Több, mint negyven éves kora ellenére jól tartja magát, nem érződik sehol porosnak (végül is csak három évvel előzi meg a Hyperiont, a valaha létezett legjobb sci-fik egyikét), és talán kellően sok magyarul is ismert nevet sorakoztat fel ahhoz, hogy ne csak GRRM neve adja el. Sajnálom, hogy nem lett nagyobb sikere magyarul.

Roszka >!
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Nagyon fura volt az alternatív történelem, nehezen szoktam meg. Maga a történet, legalább is elég sok fejezete nagyon jól sikerült. Az alapsztori nagyon bejött, néha túl sok volt a politikai szál. Egy földönkívüli vírus támadja meg az embereket, ettől van aki szuperhős lesz, mások torz emberek lesznek. Torz képességekkel. Sokan meg is halnak. Természetesen a kormány megpróbálja a saját céljaira felhasználni a szuper embereket. Végül is egész jó történet, még akkor is, ha sokan írták!

marcipáncica P>!
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Az alapötlet, az egy fő témára felvezetett antológiás szerkezet és a különböző írói stílusok kavalkádja nagyon tetszett, viszont ez okozta a kötet hátrányait is. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha mindenki ugyanazt kapta volna házi feladatnak, mindenki megkapta rá az ötösét (hiszen szerepelhet a kötetben), de míg valaki tényleg remek történet írt, kellő fantáziával, jól fűszerezve, próbálva illeszkedni a többi történethez, addig egyes írók nagyon semmilyen, sablonos történeket írtak, amik semmit nem tettek hozzá a vaskos kötet tartalmához, cserébe unalmas voltak, és hosszúak.
Úgy kell hozzáállni, mint egy képregényhez, vagy más szuperhős történethez. Szórakoztató, többnyire izgalmas is (attól a pár rosszul sikerült novellától eltekintve), tényleg érdekesen áll hozzá a felvázolt alternatív történelemhez, és bemutat pár nagyon eltalált, kellően érdekes karaktert, akikre hosszabb történeteket is fel lehet fűzni. Viszont mély filozófia kérdéseket, új gondolatokat nem igazán pedzeget, pedig szerintem lett volna rá tér és lehetőség, és egyes írók próbáltak is úgy tenni, mintha, de nem sikerült.

Dávidmoly>!
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Küzdelmes, kemény menet volt az ászok és jokerek történetének első kötete, és nem véletlenül: nagyon egyenletlen a kötet színvonala. A jobb történetek lendületesek és szórakoztatóak, a rosszabbak viszont vontatottak és idegesítőek. Az eltelt harminc év a legtöbb történetnek nem áll jól (jellemző módon az öt legjobb novellából kettő 2010-es, azaz későbbi hozzátoldás a korpuszhoz). Azt nem tudom, hogy anno az Átalakulások vagy az Odalent mennyire tűntek jónak, de most kevésnek tűnnek (utóbbi egyértelműen az is). És igazából ez csak az eleje egy nagyobb történetnek, ezért inkább hat ígéretes kezdetnek, mint befejezett egésznek.
A kötet erénye, hogy más hasonló próbálkozásokkal ellentétben ténylegesen vannak átívelő szálak és a közösen használt karakterek szerepe sem merül ki üres cameókban. A világ ábrázolása már véleményesebb, és önkéntelenül adja magát az összehasonlítás az X-Mennel (ami, megjegyzem, nem baj). Ahogy ott is megszokhattuk, a történet szempontjából a másságok (genetikai, nemzetiségi vallási, szexuális stb.) csereszabatosak, és mibenlétük tulajdonképpen mellékes. Ami fontos, az a reakciók boncolgatása, legyen az akár a többség tudatlanságból táplálkozó félelme és frusztrációkból kisarjadó agressziója, akár az egyes egyének saját belső vívódása.
A borító és a tipográfia korrekt és tetszetős (de a marketinges a Pokol egy nagyon különleges bugyrába fog kerülni), viszont egy ráadás korrektúrakör ráfért volna a szövegre. Összességében három és fél pikk ász az ötből.

Vse>!
George R. R. Martin (szerk.): Fekete lapok

Ez az első antológia amit olvastam. Már többel is szemeztem, de eddig egyikre sem szántam rá magam. Mindig tartok tőle, hogy vajon mennyire illenek össze különböző írók történetei, mennyire passzolnak a hangnemeik. Ebbe a könyvbe beleszerettem! Már a borító és a történet beindította a fantáziámat, és miután befejeztem, olyan űr maradt bennem amit a következő rész megjelenéséig nem valószínű, hogy bármi be fog tudni tölteni.:D A fejezetek tökéletesen illenek egymáshoz, sokszor emlékeztetnem kellett magam, hogy nem csak egy író munkája. Minden résznek saját főhőse van (esetenként több is), de a legváratlanabb pillanatokban tűnhetnek fel egymás életében. Emellett, az időbeli folyamatosság és a közös probléma leküzdése is összekapcsolja a látszólag különálló történetszálakat. Kíváncsi vagyok a folytatásra, nagyon várom a következő részét!:)


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

Az országos hisztéria különösen termékeny és gyorsan növő gyom.

Melinda M. Snodgrass: Megalázó rítusok

ViraMors P>!

Ez a fekete ász még mindig skarlát betű, csak hogy keverjek néhány metaforát.

269. oldal, Michael Cassutt: Katód kapitány és a rejtett ász

Vse>!

Évekkel később, amikor láttam Michael Rennie-t kiszállni a repülő csészealjból A nap, amikor megállt a Földben, odahajoltam a feleségemhez, és azt súgtam neki:
– Látod? Így kell kinéznie egy idegen követnek.

(első mondat)

Zyta19>!

– Szentimentális bolondnak tartom, de sok szerencsét kívánok.

327. oldal

ViraMors P>!

Valahol egy óriás sírt.

344. oldal George R. R. Martin: Burokba zárva

Zyta19>!

– Úgy néz ki, mint egy összetekeredett neontatu – mondta Fred, aki már járt nyugaton.

39. oldal

Vse>!

– Hogy tanult meg a kölyök repülni?
– Szerintem mindig is tudott – vonta meg a vállát Lincoln. – Az egyik nap még itt segített nekem lemezt hajlítani, a következőn meg már a professzorral repkedett hatszáz kilométeres sebességgel. A vaksötétben, azzal a drága hajtóművel.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Robert Tomlin (Rakétakölyök)
Zyta19>!

Talán ilyen érzés lesz az atomkorban élni – mindig felfelé nézni és azt kérdezni: eljött az idő?

62. oldal

Zyta19>!

– Le kell döntened a falakat, ahogy a dal is mondja. Meg kell nyitnod az elméd.

458. oldal

Zyta19>!

Nem halhatok meg, még nem láttam a Jolson történetét

386. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Robert Tomlin (Rakétakölyök)

A sorozat következő kötete

Wild Cards sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sziládi János (szerk.): Galaktika 76.
Kleinheincz Csilla (szerk.): 10
William Gibson (szerk.): Izzó króm
Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 377 XL
Koch György (szerk.): Elképzelni az elképzelhetetlent 2
Ken Liu (szerk.): Láthatatlan bolygók
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról
Stephen King: Rémálmok bazára
Michaleczky Péter (szerk.): A hipertér vándorai