A ​Fekete Lap napja (Wild Cards 3.) 91% 18 csillagozás

A Wilds Cards sorozat harmadik kötete lezárja az első nagy sztoriívet, néhány szereplőtől elbúcsúzik, többen maradnak, de ezt legfeljebb angolul lehet megtudni a nagy ugrás miatt. Ezúttal egyértelműen szakítanak az antológia formátummal, és a 24-hez hasonlóan egy-egy órányi történést mesél el egy fejezet, a fejezeteken belül váltogatva a szálak között. A regény formátumot erősíti az is, hogy nincs kiírva a fejezeteknél, hogy ki írhatta azt, ezúttal szorosabb lehetett az együttműködés. Feltételezem, hogy az egyes karakterek sorsát azért a kitalálójuk írhatta meg, de végül összecsiszolódott minden. Az egyik főbb szereplő sajnos ismét Fortunato, aki ezúttal sem tesz semmi olyat, ami kicsit is szimpatikusabbá vagy elfogadhatóbbá tenné. Nem feltétlenül szeretni akarom, ahogy a Mesterségem a halál főszereplőjét sem szeretem, vagy tartom elfogadhatónak, de van olyan jól megírva, hogy érteni lehessen. Remélem, hogy érthető, mire gondolok.

Furcsa képességekből továbbra sincs hiány, a Tachiont behálózni spoiler próbáló Roulette például spoiler, ugyanakkor emellé párosul egy olyan bemutatás és karakterhasználat, amit fentebb Fortunatóból hiányoltam. Roulette és a Fekete Lap Napja miatt ezúttal Tachionból is többet láttatnak, őt is egy jól megírt szereplőnek tartom spoiler. A new yorki metróban és csatornarendszerben lakó Jack és társainak szála nem kapcsolódik Asztronómus bosszújához, ellenben remek szál a városi maffiák, a tradícionális olasz család és a joker bandák közti háború, a családtól és a bűnözéstől elszakadni vágyó, majd később fordított Batmanként egyszerre kerületi ügyészként és a család fejeként szolgáló Rosemaryvel.

Összességében tetszik a sorozat, és utólag sajnálom is, hogy eddig tologattam az olvasását, de ha már belekezdtem, megtartva a lendületet, végig is olvastam az összes magyarul megjelent részt. Kár, hogy nem lett sikeresebb, és jelent meg a többi is.

Nem tudom ki, hogy van vele én még mindig kedvelem ezt a sorozatot.
Jó az alap sztori, tetszik a világ ahol játszódik a szereplők szerencsére nem a tipikus szuperhősök ha egyáltalán azok. Tele vannak hibával néha önzőek még az elvileg jó fiúk is.
A kötet rossz fiúja tényleg rossz nincs túl írva nincs semmi felesleges hátér sztori nincs meg magyarázva, hogy a gyerek kor meg az stb..
Szóval aki olvasta a sorozat korábbi részeit az ezt se hagyja ki .

Először, a borító. Ez a sorozat kapott már jobb borítót is. De legalább nem öncélúan van rajta bikinis nő – a cselekményben is fontos egy, így legalább elmondható, hogy kapcsolódik a regényhez.
A cselekmény 1 napnak a története, a Fekete Lap Napjáé, amikor megünneplik, hogy a vírus elszabadult, és létrejöttek a Jokerek, Ászok és a többiek. Asztronómus ezt a napot választja, hogy bosszút álljon, és mészárlásba kezd. Többen meg akarják állítani, vagy csapdába sétálnak. Míg egy tolvaj ellop egy füzetet, mely az alvilág történetét átírhatja, és mindenki a lány nyomába ered…
Nem érezni, hogy mennyire sokan hozták össze a történetet. Sok szereplő van, mindenki a maga részének elbeszélője – és majdnem minden karaktert más szerző jegyez. Az egyik George R. R. Martin, aki egyben a szerkesztő is, és a legnagyobb név – nem véletlenül ő van nagy betűkkel a borítón is. Tetszett, hogy ennek ellenére mennyire egy történetről beszélünk, és kis hangnembeli különbségeket leszámítva nem lehet észrevenni, hogy ez egy sokkezes regény. Egységes, kerek és egy történet, amibe még a maffia szál is be tud illeszkedni, ha az annyira nem is kötődik a bosszútervhez.
A karakterek is sokfélék, és nagyon változatosak. Nem lehet simán azt mondani, hogy jó vagy rossz. Múltja van mindenkinek, megkérdőjelezhető döntései, és itt bizony a végére akár a főgonoszt is meg lehet sajnálni.
Mozgalmas, változatos a cselekmény is, ami nem hagy unatkozni.
Még mindig tetszik, hogy mennyire saját nyelvezetet kapott a sztori. Vannak kifejezések, mint az Ász vagy a Joker, ami ehhez a világhoz kötött. Előismeret igazából csak ezért kell: a szerzők úgy használják a Wild Cards terminusokat, hogy feltételezik, nem kell magyarázni, mit jelent, hogy felfordul a lap. A sztori, az izgalmak tehát érthetők korábbi kötetek ismerete nélkül is, a világhoz viszont jól jönnek az ilyen ismeretek.
Amiért még kicsit fáj a szívem: megölnek egy karaktert, akit bírtam. Őt eléggé sajnálom. Plusz, még mindig nem vagyok kibékülve Fortunato erejének milyenségével, aki egy más urban fantasy közegben tuti szukkubusz féleség lenne… Nekem egy ilyen sztoriba nem kellene az általa behozott szex.
Nem ez a kedvenc részem, de korrekt rész. Szinte filler.

Martinék ezt is jól összedobták. Ennyi író és mégis amikor olvastam egységes egészként érzékeltem a sorozat első három részét. Kíváncsian várom a többit is.

Szívesen veszem kezembe a sorozat többi részét is és mindig izgatotság fog el, hogy vajon most mi lesz ?Az első par oldal mindig homályos és
Mindig a kedvenceim köze tartozot ez a stílus.
Most mégis más, nagyon tetszik,hogy több író sikeresen dolgozik össze és egy érdekes, könnyen olvasható fantasyt hoztak össze.
A történetek szórakoztatók és olyan jól fornak össze, most nincs semmilyen mellék ág ami érthetetlen.