Kardok ​vihara (A tűz és jég dala 3.) 96% 2021 csillagozás

Fáradhatatlanul olvastam. Kíváncsian olvastam. Haragosan olvastam. Nevetve olvastam. Fáradtan olvastam. Mindenféleképpen, mindenhol, mindig olvastam.
Kedvenc kérdésem ebből a – számomra remek – időszakból:
– Még mindig ezt olvasod? Haladsz egyáltalán?
– Nem. Ugyanazt az oldalt olvasom már egy hete. Hülye gyerek!
Száz oldal ebben a kötetben fel sem tűnik! Ez egy igazi Trónok harca féltégla. De micsoda tégla! A Falból, Deresből, Harrenhalból, Kőszirtből, Zúgóból való. Egy ilyen fantasztikus történettel akármennyi időt eltöltenék!
Letettem és máris hiányzott. De most pihennem kell. Borzalmas hidegeket hozott magával. És igazából ott voltam velük. Mert Ez egy Olyan történet. Másféle.

Nincsenek szavaim erre a részre. Egyszerűen csak IMÁDOM!
Imádom, hogy ilyen hosszú, hogy Martin ennyire kegyetlen, hogy nem tudok egy kedvenc karaktert választani, mert mindenki sztorija magával ragadó.
George R. R. Martin egy zseni! Ilyen világfelépítésre áhítozott a fantasyrajongó énem, egy percig sem unatkoztam, hiába volt 10 szemszögünk egyszerre.
Csak olvassátok! :)

Részletes véleményem: https://www.youtube.com/watch…

Ahogy főiskolás tesitanárom mondaná:
Azt a mocskos, rozsdás kurblivas! o.O Holnap normális értékelés várható.

ÓTEJÓÉG!

Na szóval,
Martin, Te. Te. Te ! IGEN, TE.
Átkozom magam ami miatt ilyen hosszú ideig olvastam. Természetesen a sorozatot láttam előbb, ( már kétszer) aztán pedig bátorkodtam könyvben is megismerni. De hogy ennyi mindent… !
Ennyi mindent észben tartani. Ez a legvastagabb kötet mind közül. Egyáltalán nem untat, a végletekig elmegy, a legapróbb részletekre is kitér. Minden karakter más és más, mind hús-vér alak. Nincs két ugyanolyan jellem. Felemelő nézni/olvasni hogy ezek az emberek hogy haladnak előre, hogy formálják önmagukat, hogy tesznek keresztbe a másiknak. Önálló gondolkodást adott nekik.

Ez a könyv maga a több ezer oldal tömörgyönyör. A legjobb világteremtéssel rendelkező író! Ajánlom, hogy azok a teknősök előbb vagy utóbb ( de inkább előbb) tüzet okádjanak és újabb ihlettel köpködjék agyon Martint, mert ez valami hihetetlen, amit megalkotott! Sokkoló csavarok!

Egyáltalán nem unatkozhatunk, mindig kapunk valami újat, minden egyes karakter érdekes, és magához bilincsel.

Hatalmas nagy kedvencek, Jon, Daenerys, Tyrion, Bronn. Sansa… de felsorolhatnám az összeset! Mindegyiknek adott okot utálni vagy épp imádni tudd.
A párbajok eszméletlenül jól sikerültek.
Naaa és az Epilóguus! Az valami hatalmasra sikeredett, kár hogy ezt nem rakták bele a sorozatba…

Ez a könyv újra zseniális volt, hiányzott a Hét Királyság kegyetlen világa! Ismét csak megerősíteni tudom magam abban, hogy Martin valami zseni! Ennyi szereplőt mozgatni, nekem sokszor észben tartani sem volt könnyű őket. Még mindig bánom, hogy a sorozatot előbb láttam, mert a könyv sokkal jobb, és többet ad!
Remek karakterekkel van tele a könyv, és nagyszerű csavarokkal, ne kedvelj meg senkit túlságosan, mert ki tudja mi vár rájuk, ebben az ármánnyal teli világban!
Kedvenc karakterem Tyrion, Véreb és Kisujj, de Cercei és Melisandre ármánykodásait is szívesen olvastam. Persze Hodort sem hagyhatom ki, olyan sok mosolyt csalt arcomra a nagy óriás! Lehet valami hibádzik, hogy a negatív karaktereket jobban szeretem. :)
Ez eddigi kötetek közül ez a legjobb, mindenkinek bátran ajánlom, mert ez a sorozat valami fantasztikus, és ez a könyv az egyik ékköve!

Nemrég ismerkedtem meg a Tűz és jég dala sorozat világával és a kezdeti nehézségek után egyből magával ragadott. Hihetetlen, ahogy George R. R. Martin ír. Minden a végletekig kidolgozott a szereplőktől kezdve, egészen az utolsó fűszálig. Kíváncsi voltam, hogy mit fog tartogatni egy ekkora könyv, mennyi bonyodalomba fogok belekeveredni és mi lesz a végkifejlet.
Erősen két részre tudnám osztani a könyvet, kb. a közepétől éles váltást éreztem. Az első felén majdnem két hónapomba került átrágni magam, annyira eluntam és nem tudtam rá figyelni.A második felétől, mintha a homlokára csapott volna az író és rájött, hogy ideje egy kis izgalmat is belecsempészni a művébe, ezután csak úgy záporoztak az események és a hullák is Ezt a kötetet éreztem a leggyengébbnek az eddigi három közül, bár a második fele ebben egy kicsit megingatott. Talán ebben a részben halt meg a legtöbb fontos szereplő, ez kétségtelenül kiszámíthatatlanná és izgalmassá változtatta az eseményeket, de az elejét nem tudtam elfelejteni, tényleg erőltetnem kellett, hogy haladjak.
Lehet szerencsésebb lett volna rövidebbre fogni, a kevesebb néha tényleg több.
Mégsem tudok kevesebb csillagot adni, mivel mégis a Tűz és jég daláról van szó. A hangulat ugyanúgy beszipantott, mint az eddigiekben is.

Bővebben:
http://wandamaci.blogspot.hu/2017/03/george-r-r-martin-…

A tűz és jég dala ciklus legtöbbre értékelt darabja, nem véletlenül.
A második és harmadik rész között megnéztem a filmsorozatot ( azaz csak nem tudtam abbahagyni) ezért az alap cselekmény ismert volt. Ettől függetlenül annyi apró részlet marad ki vagy változott meg, hogy nagyon sokszor inkább csak egy jegyzetnek éreztem a filmet a könyvhöz képest.
Kedvencem a törpe akinek a sorsán megint tudtam könnyezni, ez eddig más szereplőnek nem sikerül elérnie (kedvelem a hatalmas oroszlánt) és Kisujj aki igaz a végére nem csak pozitív szerepben tetszeleg, de nagyon tudom értékelni a furmányos gondolkozását.
Rengeteg részlet került a helyére, múltról, jövőről, vallásról és politikáról, végre átfogó elemzéseket kaptunk a Hét történelméből. Egy-egy félmondattal olyan drámák csirája lett elvetve, hogy csak nézek:) nem lesz elég három könyv ezek feloldására.
Szépen lassan egymáshoz csiszolódtunk, még nem lángolok annyira mint a Gyűrűk iránti, de kezd hasonlítani a szerelem.
Nagyon élvezetes rész volt :)

A sorozat eddigi csúcspontja.
Ha az előző kötet a büszkeségről és a gőgről szólt, ez a könyv sokkal inkább igazolja azt, amit Cersei Királyok csatájában mond Sansának:
„ A szeretet méreg. Nagyon édes méreg, az igaz, de attól még ugyanúgy végez veled.”
A Kardok viharában ezt a tételt bizonyítja olyan sokszorosan, és olyan keményen Martin, hogy az olvasónak néha kedve támad falhoz csapni a könyvet.
Persze abban, hogy kit mi pusztít el, vannak különbségek: akad akit a szerelem, van olyan, akit a szeretet hiánya, és olyan is, akit a szeret illúziója.
S hogy az jár-e jobban, az aki ténylegesen belehal a dologban, vagy aki csak megnyomorodik ettől a érzéstől? Nem biztos, hogy a túlélők, bár nekik legalább még esélyük van a valódi boldogság megszerzésére…
A könyvben most mindössze egy új nézőpontkarakter lép be, akivel megkapjuk a Jég és Tűz dalának eddigi legellentmondásosabb, és minden szempontból legmodernebb szemléletű és legkiszámíthatatlanabb szereplőjét.
Egy olyan szereplőt, aki a kötet végére minden előzetes várakozásommal szemben az egyik kedvenc figurámmá lépett elő.
Természetesen a régebbi nézőpont karakterek is visszatérnek és tovább szövődik az ő száluk is, ezzel bemutatva azt, hogy kik fognak végül a nagy fináléban felsorakozni az egyre vadabbul támadó Mások ellen.
S persze az is egyre inkább sejthető, hogy kik lesznek még azok a kulcsszereplők, akik addigra megtörnek, s biztos vagyok benne, hogy ha megtörnek, nagyon csúful fognak elbukni.

Ez a befejezés nagyon meglepett. Sokkal másabb mint a sorozatban. :) Aki egyszer belép ebbe a világba soha nem tud szabadulni. :) Alig várom, hogy olvassam a 4. részt. :)

Ez volt eddig a legbrutálisabb, legkegyetlenebb, legdurvább, és egyben legzseniálisabb rész. Imádtam minden sorát! Ahogy Martin szövögeti a szálakat, az valami hihetetlen… a karakterek sokszínűek, mindig tudnak meglepetést okozni, még úgy is, hogy a tv-sorozatból már tudtam, mi fog történni. Kicsit félek a negyedik résztől, hallottam már róla hideget-meleget egyaránt, de mindenképp folytatni fogom.