George R. R. Martin (szerk.) · Gardner Dozois (szerk.)

Old ​Mars 1 csillagozás

George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Old Mars

Fifteen ​all-new stories by science fiction’s top talents, collected by bestselling author George R. R. Martin and multiple-award winning editor Gardner Dozois

Burroughs’s A Princess of Mars. Bradbury’s The Martian Chronicles. Heinlein’s Red Planet. These and so many more inspired generations of readers with a sense that science fiction’s greatest wonders did not necessarily lie far in the future or light-years across the galaxy but were to be found right now on a nearby world tantalizingly similar to our own—a red planet that burned like an ember in our night sky . . . and in our imaginations.

This new anthology of fifteen all-original science fiction stories, edited by George R. R. Martin and Gardner Dozois, celebrates the Golden Age of Science Fiction, an era filled with tales of interplanetary colonization and derring-do. Before the advent of powerful telescopes and space probes, our solar system could be imagined as teeming with strange life-forms and… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Bantam, 2013
486 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780345537270

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Noro >!
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Old Mars

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kalandokkal teli vörös bolygó. Hősökkel és hercegnőkkel, szörnyekkel és bölcs idegen lényekkel benépesítve, ősi civilizációk titkait rejtő sivatagokkal borítva. Egy öreg és haldokló világ, amelyen azonban még bőven volt élet. Aztán jöttek az 1960-as évek űrszondái, amelyek gyűjthettek akármilyen izgalmas adatokat, a sci-fi rajongók számára mégis csalódást okoztak. A háború istenének bolygóját felváltotta egy élettelen sivatag. De a sci-fi irodalom sajátossága, hogy szeret önmagára reflektálni, saját klasszikusait megidézni. Ennek az antológiának pontosan ez a nyíltan felvállalt célja: kortárs írók képzelték magukat a múlt század elejére/közepére, és olyan történeteket írtak, amelyek akkor születhettek volna. Mindezt persze a mai olvasók elvárásainak megfelelően – legalábbis többnyire.

Allen M. Steele: Martian Blood – az író elvégezte a házi feladatát, valóban írt egy “régi Marson” játszódó, modern történetet, de nem igazán érti a dörgést. Marslakói akár a Föld egy eldugottabb pontján élő bennszülöttek is lehetnének, a történet tudományos háttere nonszensz spoiler, a története pedig kiszámítható. (3 csillag)

Matthew Hughes: The Ugly Duckling – a marslakók kihaltak, a földi vállalatok pedig nyersanyagokért lerombolják megmaradt városaikat. Egy régész titkos kutatásokba kezd, de nem azt találja, amire számít. Érdemes lett volna részletesebben kidolgozni a földiek hátterét, hogy honnan ez a nagy ellenségesség a kutatásokkal szemben. Viszont a régész találkozása a marslakó mentalitással nagyon jól sikerült, afféle Bradbury-s marsbéli szomorúság hatja át. (4,5 csillag)

David D. Levine: The Wreck of the Mars Adventure – kissé spoileres cím, de nagyon jópofa sztori. Egy olyan világba vezet, ahol a felvilágosodás korában rájöttek, hogy léghajókkal lehet utazni a világűrben. Ez mégsem fantasy, hanem egy más fizikai törvények szerint működő univerzumban játszódó sci-fi történet. Persze bele lehetne kötni egyes technikai részletekbe, de a logikája konzekvens és nagyon ötletes. Igazi oldschool tengerész-kaland az űrben. (4 csillag)

S.M. Stirling: Swords of Zar-Tu-Kan – ez viszont valódi hard SF, egy olyan világban, ahol a Marsot egy embernél öregebb faj terraformálta és benépesítette. Remekül felépített háttér, bizarr idegen kultúra, vagány biotech cuccok, és egy egyszerű, de annál izgalmasabb történet egyvelege. Hatásában az egész valahol a kiberpunk és a hard fantasy határán mozog, és ahol az elemek látszólag nem illenek össze, ott fanyar humorral tölti ki a réseket. Egy kicsit tömény, emiatt nehezen befogadható írás, de nekem nagyon bejött. És ha igaz, a szerző regényeket is írt ebbe az univerzumba. (5 csillag)

Mary Rosenblum: Shoals – a történet első ránézésre egy, a valódihoz hasonló Marson játszódik, ahol a telepesek egyik gyermeke egy baleset után elkezd marslakókat látni. De ez vajon valóság vagy képzelet? Nagyon jól megírt, árnyalt történet, amely megint inkább Bradbury világát idézi, semmint a korai ponyvákat. (5 csillag)

Mike Resnick: In the Tombs of the Martian Kings – ezen a jó értelemben ponyvás stílusú sztorin érződik, hogy szerzője ismeri és érti a pulp-korszak űroperáját. Tudja, mit kell megőrizni és mit lehet modernizálni rajta. Egy bolygóközi kalandort és telepatikus oroszlánkutyáját kísérjük el egy kis oldschool sírrabló kalandra. A humor sem hiányzik a történetből, csak a vége valahogy… nem feltétlenül rossz, de olyan hatást kelt, mintha az író egyszerre ráunt volna, hogy tovább írja a novellát. (4 csillag)

Liz Williams: Out of Scarlight – remek hangulatú kard és boszorkányság történet, amelynek kimagasló irodalmi stílusa inkább a new wave korszakát idézi, mint a ponyvákét. Egyébként ez valóban fantasy, amelynek sokoldalú főhősnője fekete mágusokkal és sámánokkal is összefut a vörös bolygó sivatagjaiban. Stirling világa után ez a második, amelyről még szívesen olvasnék nagyobb terjedelemben is. Plusz elnyerte tőlem a legjobb női szereplők díját is. (5 csillag)

Howard Waldrop: The Dead Sea-Bottom Scrolls – ez a furcsa kis szösszenet olyan, mintha csak töredéke lenne egy nagyobb lélegzetű írásnak, valamiért mégis működik. Egy marsi Heyerdahl professzor szélszekéren járja be a kihalt marslakók útjait, egy ősi tekercs szerzőjének nyomában. Naplójában néha túl sok, máskor túl kevés információt közöl, mégis képes valami fontosat átadni a marslakók gondolkodásából. (4 csillag)

James S. A. Corey: A Man Without Honor – újabb alternatív tengerész-történet, amelyben a Karib-tenger kalózai találkoznak Weinbaum űrkalózaival. Remek ötletek, és az archaizáló stílust is szépen elkapta a szerzőpáros. Kicsit zavaró, hogy egy egész regényre való történet bontakozik ki a novellából, ami így gyakran hihetetlen mértékű zanzásításon megy át. Igaz, hogy a narráció levél-formája ezt valamelyest igazolja, mégis kár érte. (4 csillag)

Melinda M. Snodgrass: Written in Dust – egy családi dráma a Marson, amelybe a (megint csak kihalt) marslakók álmai is belefolynak. Jól megírt karakter-központú történet, bár néha egy kicsit átcsúszik melodrámába. (4 csillag)

Michael Moorcock: The Lost Canal – a Mester történetében disztopikus hard SF keveredik klasszikus Barsoom-utalásokkal. Az alapozás zseniális, ámde úgy érzem, idővel túlságosan is elkapta a ponyva-sci-fi lendülete. Csak ezzel tudom magyarázni az események abszurd mértékben növekvő tétjeit, amelyek során egy menekülő bűnöző utazásából világmegmentő nagy kaland lesz. spoiler (4 csillag)

Phyllis Eisenstein: The Sunstone – egy fiatalember hazatér a Marsra, ahol egy szokatlan örökség révén vitába keveredik az őslakókkal. Szentimentális történet, amelyben nem találtam semmi eredetit. A szerzőtől ez már nem az első novella, ami engem egyszerűen nem tud megszólítani. (3 csillag)

Joe R. Lansdale: King of the Cheap Romance – románc, a régimódi kalandregény értelmében. Egyszerű, de frappáns történet, amelyben egy fiatal nő egyedül veszi fel a harcot az elemekkel és a Mars vad szörnyetegeivel. Egy kis “genre savy” humor színesíti az írást (4,5 csillag)

Chris Roberson: Mariner – újabb zsáner-érzékeny történet, amelynek földlakó hőse egy marsi hajón lesz kalózkapitány. Ha Corey írása a Karib-tenger kalózait idézi, akkor ez a marsi Fekete vitorlák. A kötet három tengerész-novellája közül talán ez kapja el a legjobban a swashbuckling hangulatot. Sci-fi ötletei is érdekesek: a marslakók itt vízi lények, akik az egyre terjedő sivatagokban “hajóznak”. (4,5 csillag)

Ian McDonald: The Queen of Night’s Aria – a szerkesztők igazán tudják, hogyan kell egy válogatást megkoronázni: McDonald ezen írása méltó párja az Old Venusba írt Botanica Venerisnek, amelyet a magyar olvasók is ismerhetnek. (spoiler) Egy excentrikus énekest és kísérőjét követhetjük benne a marslakókkal vívott háborúba. A sztori azzal is kitűnik a többi közül, hogy a planetáris románcokat megkerülve egyenesen H. G. Wellshez nyúl vissza: a szerző ugyanis a Világok harca szerintem legjobb “folytatását” írta meg. (5 csillag)

A matematikai átlag 4,23 – épp csak két századdal az Old Venus mögött. Sokszerzős válogatástól ez is nagyon jó eredmény. Talán az Old Mars egy kicsivel kevésbé volt változatos, de ezt annak tudom be, hogy a Marsról stabilabb kép alakult ki az írók szemében is: Burroughs, Brackett, Heinlein és Bradbury hatásától nehéz szabadulni.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Noro >!

On Earth, when anthropologists can’t find instant meaning in any cultural artifact, they say, “This obviously had deep religious significance.”

The Dead Sea-Bottom Scrolls

Noro >!

“Bit him, emphatic mode! Bit, bit, bit him!” Satemcan said viciously, snarling … literally. “I bit the intruder on the territory of my social reference group!”
“Yes, you did,” Sally said patiently, patting the canid on the head.
“I will — future-conditional intentional case — bite him again, emphatic mode!”
You couldn’t just say you absolutely would do something in the future in Demotic; the assumptions built into the structure of its grammar forbade certainty about uncontrollable events. Satemcan was coming as close to that as possible.

Swords of Zar-Tu-Kan

Noro >!

“Will Merlin be able to find him?”
Scorpio nodded as he continued firing. “His eyesight’s none too good, and his sense of smell is no better than mine, but somehow he can home in on thoughts. Any politician would want to shoot him on sight.”

In the Tombs of the Martian Kings

Noro >!

„No civilization was ever built on the basis of aerial defecation.”

The Queen of the Night's Aria


Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Old Venus
China Miéville: Embassytown
David Brin: Existence (angol)
John Scalzi: Redshirts
Kameron Hurley: The Light Brigade
Andy Weir: The Martian
Mike Ashley (szerk.): Lost Mars
Peter F. Hamilton: The Reality Dysfunction
Vernor Vinge: A Deepness in the Sky
Neal Asher: Prador Moon