Kóbor ​lovag (Dunk és Egg történetei 1.) 87% 194 csillagozás

Na jó… tartózkodtam eddig a Trónok harca művektől a sorozat körüli hype és a sok-sok éve befejezetlen mivolta miatt. Ezt tehát tök ismeretlenül, kíváncsiságból (és egy kihívás miatt) vettem kezembe – mert végülis képregény, gondoltam, az könnyed, gyors olvasmány. Persze nem volt az, jelentős és összetett a szöveg, komoly, regényes elbeszélésű, noha a történet egyszerű, klasszikus lovagregényt idézően indul (meghal egy öreg lovag, és az apródja úgy dönt, lovagnak áll, de hogy elismerjék, részt kell vegyen egy tornán, ahol pénz nélkül kell boldogulnia, de nemes jelleme kisegíti, nem várt barátokra lel, találkozik egy szép és rejtélyes lánnyal…; eszembe juttatta a Heath Ledger filmet is). Kellemesen uncsi cselekménnyel haladt, viszonylag szép képi világgal. De aztán egy ponton megjelent a meglepő kegyetlenség, az igazságtalanság, és rá kellett döbbennem, hogy az uncsi oldalak során a karakterek finoman megkedveltették magukat, mert kezdett érdekelni a sorsuk. Vajon mennyit ér a nemeslelkű, de nincstelen ott, ahol beteg állat elfajzott alakok uralkodnak? Kíváncsi lettem a folytatásra, a főhős (és különleges apródja) további kalandjaira, sőt, Westeros többi történetére is. Szóval ez a képregény megváltoztatta a hozzáállásomat. Még ilyet!

Tökéletes kis kirándulás volt Martin, és a képregények világába, gyönyörű ez a könyv! Jó kiegészítése Westeros történetének, kb. 100 évvel a Trónok harca cselekménye előtt játszódik, még a Targaryenek uralkodása alatt. Kicsit meseszerű, de gyorsan olvasható, miközben alaposan megismerjük a Kóbor lovagot, és egy lovagi tornát. Bízom benne, hogy hamarosan a folytatást is olvashatom, mert ez igencsak különleges csemege volt :)

Jó ideje fekszik a könyvespolcom képregényes felén, de valahogy sose vettem elő, most ennek is eljött az ideje.
Nem bántam meg, hogy annak idején megvettem, mert ez egy jó történet, ahol bepillantást nyerhetünk egy lovag életébe. Persze nem csak erről szól, van a történetben mögöttes tartalom is, de igazán akkor derül ki (remélem) ha a folytatás is a kezembe lesz.
Összességében érdemes elolvasni, jó történet és szép rajzok jellemzik a képregényt.

„Üdvözöllek, dicső lovag, szép a ruhád, szép a
lovad! Mi szél hozott, mondssza, erre, és mi vajon
szíved terve?”

Bevallom kicsit tanácstalan vagyok, és végig a Süsü járt az eszembe, hogy őt mennyivel is jobban szeretem. ( a mese nem volt nagyobb szellemi színvonalon)
Trónok harca nálam elég régen húzódik, nem vagyok szerelmes a sorozatba ( nem úgy mint a férjem), ettől még inkább kiábrándító az egész, a történet kicsit bugyuta, a képek semmit mondóak, káosz az egész.
Szép színes, sok lovag, ló, fegyver szerepel és még a sárkány is megjelenik, minden a helyén, hogy egy rajongó olvadjon, de semmi plusz amitől felkapnám a fejem, cirkuszi produkció a pénztárca megfejelésére.
Na jó az idei képregényezés letudva, ez legalább megvan. Nem tudom megszeretni ezt a műfajt

„Egy herceget már szájba rúgtam, nem akarom megvárakoztatni a másikat.”

Egy könnyed történetet szerettem volna, ami feleleveníti Martin csodálatos világát, úszkálni egy kicsit a megszokott mederben és megszokott címerek között.
A csillagozásokat látva és elnézve, csak ennyit szerettem volna.
Viszont sokkal többet kaptam, mint elvártam! Így megmondom őszintén nem értem miért nem tükrözi jobban a történetet a százalékok értéke?
Szokásomhoz híven nem olvastam el a fülszöveget, amely esetleg elárult volna a kelleténél több információt. Ezért több dolog is meglepetésként ért, tetszettek benne a csavarok és fordulatok, ami tényleg Martin történetvezetését idézi. A vége engem szinte felkavart és hihetetlennek érzem, hogy egy ilyen képregény ilyen érzelmi hullámvasúton vigyen át.
Azt javaslom mindenkinek, hogy ne várjon a történettől ezer oldalt, hisz ez egy képregény, nem egy eposzi regény, így nem is érdemes a kettő összehasonlítása.
Benne van a Martinra jellemző sodrás és az oldalak csak úgy peregni fognak!
Ez a történet egy képregényhez mérten nagyon jó történet!

Ha valaki kóstolót szeretne, mielőtt a nagy vörös tortába beleenne, ez hűen türközi a fő irányvonalakat.
Csábításképpen: viszont nélkülözi a világ kinyitásának színes, szélesvásznú leírásait, jelzőit, közbevetéseit, amit úgy szeretek a Tűz és Jég dalában.
(Az értékelés nem a képregényről, hanem a szöveges verzióról szól.)

Azta! Gratulálok a szerzőnek, ez igazán igényes kis történet! A Trónok harcának az előzménye ez a kötet. Bepillantást nyerhetünk a Targaryen-dinasztia életébe, uralkodásukba. Milyen lehetett az élet akkoron? Léteztek-e még sárkányok? Kegyetlen vagy jóságos király uralkodott akkoriban? És ami talán jelen esetben a legfontosabb : egy szinte névtelen, rangtalan férfi vajon érhet el sikereket vagy csak köpködik? Kivívhatja-e egyáltalán a dicsőséget?
Volt 1-2 nagyobb fordulat is, ráadásul olyan sejtelmes a vége, hogy folytatást remélek. :)
Jó volt nagyon, ajánlom mindenkinek! :)

Egy igaz lovag története Westerosnak abból az időszakából, amikor még a Targaryen-ház sárkánykirályai ültek a Vastrónon. Megismerhetjük egy kóbor lovag életét, láthatunk egy lovagi tornát, és az is kiderül, hogy mi tesz egy harcost igaz lovaggá, miközben A tűz és jég dala ciklusból már ismert kisebb-nagyobb házak néhány tagját is megismerjük, akik itt sem egyszerűen jók és gonoszok, ahogy azt már George Martin karaktereinél megszoktuk. Kalandozni a Hét Királyságban mindig különleges élményt jelent, így van ez a A kóbor lovag-gal is.
A történet szépen illeszkedik Westeros történelmébe. Összevetve a képregényben található információkat pl. a Trónok harca Függelékében a Targaryen uralkodóházról található adatokkal, kiderül, hogy II. Daeron király idejében vagyunk, és a képregény oldalain feltűnik két másik, jövendő király is: I. Maekar (II. Daeron negyedik fia) és V. Aegon (a Hihetetlen, Maekar negyedik fia); ennek fényében a képregény története túlmutat egy kóbor lovag életének egy fordulópontjának a bemutatásán, és kíváncsi lennék a folytatásra: Ser Duncan, a Magas és az apród további kalandjara (hogyan lesz vkiből a Hihetetlen király).
Egyéb érdekességek: részletek szerepelnek A Medve és a Szűz énekből, valamint a Flórián, a Bolond történetéből (illetve itt a Segítőt a Király Kezének nevezik).
Mindez nagyon szép, színes rajzokban elevenítődik meg, a végén az „okítás címertanból” már extra ráadásnak számít: A tűz és jég dala regénysorozatból megismert nagyon sok címerpajzsot szemrevételezhetünk itt.

A hullócsillag szerencsét hoz annak, aki látja.
Azt a cudar mindenségit. Nem hittem volna, hogy George engem is eltud varázsolni. Annyira beszippantott a lovagok, sárkányok, uralkodók, párbajok világa, hogy csak olvastam volna még és még.
Most először kóstoltam bele az író által megteremtett világba, és mint mondjak le vagyok nyűgözve. Megimádtam a stílusát, a fordulatokat, a történetet. Kell, kell még sok ilyen könyv. Szereplőkről annyit szólva, hogy rengetegen vannak, rengeteg különböző (számomra) kacifántos névvel. Nehezebb volt megjegyezni a mellékszereplőket, mert akadt belőlük bőven. Viszont kóborló lovagunkat, Dunkot, egyszerűen megszerettem. Igazi lovag.

Jönnek a Martin A Hét Királyság lovagjában megismert és megszeretett szereplők és belesünk újra Westeros világába! Érkezik Dunk és Egg „képes” formában, ahol a rajzolás valami fenomenális. Kapunk lovagi tornát, egy Targaryen herceget, és a „hetes” kihívást. A történet lassan pörög fel, de a végére nagyon élveztem, bár bevallom a sok lovag azonosítása néhol csak lapozgatással jött össze :D

Martin és /vagy Trónok farca fanoknak kötelező darab, de jó szívvel ajánlom minden fantasy rajongónak!