Álomdalok 57 csillagozás

A Homokkirályok és más elbeszélések
George R. R. Martin: Álomdalok

George R. R. Martin már A tűz és jég dala világrengető sikere előtt is komoly hírnévre tett szert, a fantasytől a science fictionön át a horrorig számos műfajban alkotott maradandót, pályafutását kezdettől fogva rangos díjak és zajos sikerek kísérik.

Az Álomdalok első kötete e csodálatosan sokszínű életmű első húsz évéből válogat. Különleges csemege ez Martin rajongóinak: bepillantást enged abba az írói életútba, amelynek során a képregényrajongó kölyökből többszörösen díjnyertes író lett.

Itt olvashatjuk legjobb fiatalkori műveit, Hugo-, Nebula- és Bram Stoker-díjas novelláit, valamint a később illusztrált gyerekkönyvként is megjelent A jégsárkány eredeti, csonkítatlan változatát. A legkülönbözőbb műfajú és stílusú írások szemkápráztató kavalkádját a szerző visszatekintései egészítik ki.

Az Álomdalok remekbe szabott írásaiban megtalálható minden, ami miatt olvasók tízmilliói rajonganak George R. R. Martin történeteiért.

Eredeti mű: George R. R. Martin: Dreamsongs I-II.

Eredeti megjelenés éve: 2003

Tartalomjegyzék

>!
Alexandra, Pécs, 2017
704 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633579725 · Fordította: Bujdosó István, Juhász Viktor, Kornya Zsolt, Körmendi Ágnes, Nemes István, Novák Gábor

Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 36

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 160

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Noro MP
George R. R. Martin: Álomdalok

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

Igazi telitalálat volt a könyvben szereplő történeteket többé-kevésbé időrendbe szerkeszteni. Nem sok befutott szerző enged betekintést a saját fejlődésébe, pláne nem jellemző, hogy ironikus önéletrajzi részletekkel köríti régi, nem feltétlenül hibátlan írásait. Igaz, hogy Martin akármit is beválogathatott volna a saját kötetébe (ahogy mondani szokás, akár a bevásárlócéduláit is), őt ma már egy kiadó sem dobná vissza. De ebben az esetben sikerült kimondottan érdekesen bemutatni egy felfelé ívelő pálya görbéjét.

Azért az nem hátrány, hogy a korai zsengék kevés helyet foglalnak, az egész fejezet csak a kötet 10%-át tölti ki. Itt tulajdonképpen az életrajz az érdekesebb, a három novella inkább csak amolyan illusztráció. A Csak a kölykök félnek a sötétségtől például tipikus fanfiction, amolyan melodrámai kard-és-varázslat-és szuperhős katyvasz, amelyben több a lelkesedés, mint a kreativitás. Az erőd történelmi fikciója még a leginkább ígéretes a három közül, erről már talán ki is jelenthetnénk, hogy a szerzőjéből egyszer még lehet valaki :)

A második fejezetbe válogatott korai publikációk már sokkal ötletesebbek és meggyőzőbbek. A hős talán nem okoz nagy meglepetést, lezárása szinte már borítékolható, de a saját katonáiktól rettegő tisztek megjelenése érdekes színfoltja a háborús/háborúellenes történetnek. De engem ebből a részből A magány másik fajtája fogott meg elsősorban, amelynek narrátora azért vállal magányos munkát egy, a Naprendszer szélén keringő űrállomáson, mert a Földön sem érezte magát kevésbé egyedül. A történet jól adja át a főhős belső küzdelmét, amelynek során egyszerre vágyja is a további egyedüllétet, de retteg is tőle, hogy ez a vágya teljesülhet. Ez a novella tulajdonképpen meg is adja a kötet alaphangját, a további írások közül ugyanis rendkívül sok szól a magányról.

A könyv további részeiben a szelektálás már elsősorban zsáner alapúvá válik, de ezen belül még mindig izgalmas felfedezni a szerző fejlődésének szakaszait. Martin űroperáját én már bizonyos előképzettséggel vettem elő, mivel csak néhány éve olvastam egyetlen sci-fi nagyregényét, a Dying of the Lightot. Ez a mű pedig jó eséllyel pályázhatna nálam a szerző legjobb regényének címére. A világ, amelyben az itt szereplő novellák is játszódnak, hasonló űrhajókkal, lakott bolygókkal és idegen lényekkel népesül be, mint az 1970-es évek majd mindegyik űropera-univerzuma, mégis van egy nagyon sajátságos hangulata. Egyfajta melankólia lengi körül minden történetét, amelyek elveszett emberekről, céltalanná váló életekről szólnak, és újra meg újra szembesítenek azzal, hogy a galaxis felfoghatatlanul nagy, még a távoli jövő technológiája mellett is.

Bár mind a hat SF-novella a karakterekre helyezi a hangsúlyt, én mégis azokat emelném ki, amelyek egy kis elvontabb filozófiával is megspékelték történetüket. Martin a jelek szerint szeret eljátszani a hit és a vallás körüli jelenségekkel, ezt pedig egészséges kétkedéssel, de cinizmus nélkül teszi (ebben az időszakában legalábbis). A Dal Lyáért egy olyan vallást mutat be, amely megfogható és átélhető, valóságos élményként kínálja a teljes összeolvadást valami nálunk nagyobbal. Hősei egy kicsivel többet érzékelnek egymás lelkéből, mint az átlag (lévén telepaták), de éppen ez teszi őket sebezhetőbbekké. Az És embert ne ölj, de soha! egy alkalmazkodó, híveihez idomuló istent jelenít meg. Ami metaforának sem utolsó, és megkérdőjelezi a hit és a hívő közötti reláció jellegét. Karakterek szempontjából talán ez volt a legkevésbé eredeti, de nagyon tetszett a háttérben megbúvó ötlet. Személyes kedvencem, A kereszt és a sárkány útja pedig magának a vallásnak a pszichológiai hátterét vizsgálja egy olyan inkvizítor szemén át, aki megtanul kételkedni. A Hazugok filozófiájában pedig nem kevesebbet kísérel meg, mint Lovecraft hideg világnézetének és a humanizmusnak a valószínűtlen egyesítését.

A fantasy szekció három történetéből nehéz kedvencet kiemelni. Érdekes, hogy egyik sem jellegzetes hőstípusokat jelenít meg. Az én olvasatomban ezek a novellák ismét csak mind a kívülállókról és a magányosságról szólnak, de mindhárman különböző szemszögből. A Laren Dorr magányos dalaiban egy olyan embert látunk, akinek egy egész világ a börtöne. A jégsárkány gyermeki hősnője másnak született, mint társai, kvázi más világban él, a tél birodalmában, hiába veszi körül nap mint nap egy egész falu tele emberekkel. De talán mégis a Kárhozott vidéken tetszett a legjobban, amelyben érzem a kard és varázslat stílus hatását. A szürke (de valljuk be, félhomályban lesz ő fekete is) varázslónőt a tudása teszi kívülállóvá, és Martin nem rest megmutatni, hogy ez mivel jár.

Az utolsó és leghosszabb fejezet a horror történeteké, amelyekben én – mint nem kifejezett rémtörténet-rajongó – azt találtam a legérdekesebbnek, hogy a többségük sci-fi környezetben játszódik. Az eddig bemutatott “Ezer Világ” novellák jellemzően szomorkásak, tragikusak, mégis szép és elvágyódást keltő történetek voltak. Most Martin megmutatja ezek fonákját is. A Húsraktár beteges jövőjében számítógépekkel összekötött hullák végzik a fizikai munkát, irányítóik előtt pedig két lehetőség áll: vagy önmaguktól is megundorodnak, vagy elmerülnek a mocsokban. A történet eszköztára szerintem valahol a kiberpunkra rezonál, de annál még egy fokkal sötétebb. A Homokkirályok valamivel szatirikusabb történet, egy olyan emberről, aki komplett civilizációkat tart házi kedvencként. A végkifejlet szerintem valahol sejthető, de ennek ellenére is hátborzongató csavarokat találni benne, a hangulata pedig remek. (Vajon a szerzőnek voltak valaha termesz-problémái? :D) Az Éjvándorok amolyan Nyolcadik utas a halál jellegű történet egy balszerencsés űrutazásról. Bár nem egészen eredeti elemekből áll össze, izgalmas és szórakoztató kisregényről van szó. Végül a hagyományosabb horror-sztorik közül a Majomterápiát emelném ki, amely annak ellenére is letudott nyűgözni és elborzasztani, hogy témája (a kövérség) éppenséggel nem foglalkoztatott soha.

Ezek után csak egy kérdésem maradt: miért is nyergelt át George Martin a rövid prózáról a (nagyon) hosszúra?

1 hozzászólás
>!
ViraMors P
George R. R. Martin: Álomdalok

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

– A halott lényekből elvész az erő. Éjjel és nappal, fekete és fehér, ez mind gyenge. Az erő a köztes birodalmakból fakad, a szürkületből, az árnyékból, az élet és halál közti rettenetes helyről.

Elég felemás a viszonyom George R. R. Martin írásaival. A Trónok harcára ráuntam, a Wild Cards-os írásaiból amiket olvastam, azokkal alapvetően jóban vagyok, a többi meg nem hinném, hogy érdekel. Ezzel a kötettel jó ideje kerülgettük egymást. Azon túl, hogy remek a címe és nagyon tetszik a borítója, a sci-fi tartalom ígérete is sokat számított. A végeredmény… szóval… félsiker…
A novellák közel fele egyáltalán nem tudott sem megfogni, sem lekötni, pedig nagyon akartam szeretni az összeset. Sőt, bármennyire ciki, ezek között van olyan, amit a napokban olvastam, de már most nem igazán emlékszem rájuk…
Volt néhány, ami részben tetszett, a Hamutorony világát például szívesen megismertem volna, kár, hogy a szerelmi háromszög magáénak akarta rivaldafényt. A A San-Breta-i kijárat hangulatos volt, ellenben eléggé megjósolható. A maga módján szórakoztató volt a Homokkirályok is, szívesen megmutatnám mindenkinek, aki nem szokott ÁSZF-et meg használati útmutatót olvasni, de igazából ez is elég kiszámolható volt már az első pillanatoktól.
És végül – szerencsére – volt néhány novella, amit őszintén és nagyon tudok kedvelni. A Ködöt visz a reggel Lidércvilágát minden szépségével és rejtélyével, a kérdésekkel, amiket nem feltétlenül éri meg bolygatni. Laren Dorr magányos dalait, az elkerülhetetlen fájdalommal átszőtt dalokat, amiket tulajdonképpen szívesen meghallgatnék.. A Kárhozott vidéken járó Szürke Alyst, és rejtélyes portékájázt…
Viszonylag lassan gyűrtem le a kötetet, de összességében nem bántam meg az olvasást. Lehet, hogy kisebbségben vannak azok az írások, amik tetszettek, de azokról legalább elmondhatom, hogy nagyon tetszettek.

>!
pinter_bence I
George R. R. Martin: Álomdalok

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

"Az Álomdalok teljesen meglepett. Nem nagyon ismertem Martin munkásságát a már említett és mindenki által jól ismert fantasy-regénycikluson kívül, csak annyit tudtam, hogy írt pár díjnyertes sci-fi kisprózát. De azt azért nem gondoltam volna, hogy ilyen jót. A kötet alapvetően Martin teljes életművéből válogat, nagyjából kronológiai sorrendben, némi tematikus rendezéssel. Szóval egyrészt egy best of, másrészt viszont bemutatja a kezdeti próbálkozásokat is – így aztán tényelegesen nyomon követhetjük, honnan hová jutott a szerző. Illetve minden tématikus egységet külön szövegben vezet fel Martin, ami elég király, és ad némi perspektívát az SFF-kiadás elmúlt ötven évéről. (Engem például mindig meglep, hogy a modern értelemben vett fantasy mennyire fiatal műfaj a sci-fihez képest.)

Nem fogom végigvenni egyenként a novellákat, mert lusta vagyok, szóval csak kiemelném a kedvenceimet.

Összességében nagyon megszerettem például a Martin sci-fi novelláit összekötő Thousand Worlds nevű világot. Ebben az emberiség kirajzott a galaxis egy részében, de közel sem ismerte meg az egészét, háborúzott pár fajjal és gyarmatosított jó pár világot. A novellák összekötése leginkább gyakran emlegetett bolygónevekben jelenik meg, egyébként mindegyik egy-egy érdekes világot, civiliziációt és problémát tár elénk. A novellák eléggé karakterközpontúak és ezerféle dologról szólnak, amiről el lehet merengeni egy darabig, nem véletlenül olvastam két hétig ezt a kötetet."

Részletek:

https://spekulativzona.blogspot.hu/2017/10/a-tronokon-t…

>!
ftamas
George R. R. Martin: Álomdalok

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

Mint ahogy a fülszövegben van, ez a kötet Martin gyerekként írt első novellájától tart egészen addig, amíg már befutott. Ami biztos, hogy már a gyerekként írt első novellájában is van tehetség ( bár jó eséllyel felnőttként átszerkesztette. :) ). Ha a novellánként nézzük a kötetet ( és ugye ez egy novelláskötet ), akkor zseniális. A novelláknak meg van az íve és meg van a csattanója. Beszélni nehéz róluk spoiler nélkül, de tény, hogy nem véletlen, hogy díjakat söpört be értük.

Nekem a jégsárkány volt ami legjobban tetszett. A horror novellák elolvasása viszont már nem vonzott.

Amennyiben nem a novellákat külön külön, hanem egyben nézem, akkor már egy kicsit más képet mutat. Martin ugyanis szinte képtelen örömöt és pozitív dolgokat belecsempészni a történeteibe. Az ő történetei sokkal inkább valami elvesztéséről, mintsem megtalálásáról szólnak. A párkapcsolatok ábrázolása is nehezen megy neki, mintha nem is hinne benne, hogy működhet. Ezért a sok novellát egymás után olvasni eléggé fárasztóvá válik.
Az az igazság, ha Martint egy kicsit lecsuknák, mondjuk 2 hónapra mert megsértene egy Lanistert, akkor kötelező jelleggel a Tenkes kapitányát, vagy hasonló könyveket olvastatnák vele, hogy hátha felvenne egy kevés pozitív gondolkodást.

Úgy érzerm, ez egy nagyon erős novellákat tartalmazó kötet, amely sokaknak fog tetszeni.

>!
LRn
George R. R. Martin: Álomdalok

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

Az Álomdalok című elbeszélésgyűjtemény első kötete Martin életművének kezdeteitől indul, s a teljesség igénye nélkül, mégis alapos, átfogó válogatásban tárja elénk a szerző fejlődésének fázisait az ismertség és elismertség megszerzéséig.

Nagyon szerettem benne az átkötő, önéletrajzi szövegeket, melyek kontextust adnak az elbeszéléseknek, személyesebbé és szerethetőbbé teszik őket, valamint bepillantást nyerünk általuk a korszak SFF irodalmának helyzetébe, intézményrendszerébe, így (pop)kulturális ismeretterjesztő írások is egyben. Az első novella válogatásba kerülését például épp a bevezetés teszi jogossá: önmagában (szerintem) nem lenne keresnivalója egy hasonló gyűjteményben, hiszen csak egy lelkes fanfiction: mesterkélt, modoros párbeszédek és a hangulatteremtés jegyében erősen túlírt leírások jellemzik, mégis van már benne valami, ami megelőlegezi a későbbi martini szövegeket, mostanra pedig nosztalgikus, naiv bájt von köré – és ezt a valamit részben a bevezetőnek köszönheti; szinte látjuk magunk előtt az ifjú, lelkes George-ot, amint a körmét rágva várja, hogy visszajelzést kapjon a fanzintól, melyhez beküldte a novellát.

A rajongástól aztán eljutunk az útkeresésig – a szövegek nagyjából kronologikusan követik egymást, az időrendet néha felrúgja a tematikus csoportosítás, ami szintén segít, hogy lássuk pályája ívét. A Ködöt visz a reggelben már remekül működik a hangulatteremtés, emlékezetes, már-már lírai atmoszférát kapunk. A Dal Lyáért pedig az első olyan szöveg volt, amely közel férkőzött hozzám érzelmileg is. A sóvárgó vágyat a tökéletes elfogadásra és bizalomra s az örökös hiányérzet tragikus, melankolikus helyzeteit több írásában is ábrázolja Martin, a magány és a szomorúság izgatja leginkább, amikor kezdi megtalálni a saját hangját. Fantasy történeteiben (melyekből éppcsak kóstolót kaptunk) is ez a téma köszön vissza, innen a saját bevallása szerint is legjobban sikerült A jégsárkány édes-bús meséjét emelném ki: aprólékos, szépen felépített motívumrendszere és keserédes hangulata miatt többszöri olvasásra is élmény volt.

A legjobban viszont a kötet végén található, Hibridek és rémségek című fejezetet élveztem. A Homokkirályokat is többször olvastam már, de még mindig szórakoztató, profi munkának tartom. Jogos a többszörös díjnyertesség, itt már nincs modorosság, és hiába kiszámítható a történet (hiszen Martin klasszikus sémákat szokott követni), stílusosan van tálalva. A személyes kedvenceim azonban a kis groteszkek, az utolsó két szöveg: a Majomterápia és A körteforma ember, melyek kicsit kilógnak a többi közül, s ezzel színt visznek a gyűjteménybe. Mindemellett ezek a sztorik is martinosak, kegyetlenek és szomorúak, de tele vannak iróniával és kritikus szemlélettel.

Összességében egy jó válogatás, bár a szövegek színvonala vegyes. Ez azonban megbocsátható, hiszen egy életpályát mutat be, egészen a kezdetektől. Akik már olvasták a Jég és Tűz dalát, különösen élvezni fogják, ahogy a novellákban megjelennek a regényfolyam apró nyomai – témák, motívumok, ötletek, nevek –, számos apróság kerül elő, ami megelőlegezi a nagyobb mű kibontakozását. Érdemes hát bejárni ezt az utat, egy lelkes és elszánt fiatal szerző pályáját, hogy felépítsük magunkban, vagy megfűszerezzük az eddig kialakult képünket róla.

2 hozzászólás
>!
Dávidmoly 
George R. R. Martin: Álomdalok

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

George R. R. Martin egy istenekverte istenekáldotta zseni.
Ha valaki esetleg kételkedne ebben (mondjuk a Jég és Tűz dala* sorozat tragikus de valószínűleg elkerülhetetlen széthullása és ettől nem független kómába zuhanás és/vagy elhalálozása miatt), annak elég ezt a kötetet elolvasnia tőle. De nem is kell az egészet, elég mondjuk a Ködöt visz a reggelt, A jégsárkányt és a Homokkirályokat. Elégikus szépségű allegória, szívbemarkolóan megható dráma és hideglelős iszonyat, mindhárom mesteri szinten, egyetlen zseni írógépéből.
Persze vannak a kötetben zsengék és kevésbé jól sikerült művek, de ezek inkább olyanok, mint a gyémántok körül a foglalat: kiemelik a lényeget. Apropó, foglalat: érdemes elolvasni a novellákhoz írt kísérőszövegeket is! Egyrészt mert valóban hasznos és érdekes dolgokat mesél el bennük Martin; másrészt pokoli szórakoztatóak.
A kötet kialakítása is tetszetős, különösen a borítókép, és nem találtam bosszantó hibát vagy elütést. Soha ennél rosszabb szerzői válogatáskötetet. Öt homokkirály az ötből.


Olvasónapló

Egy képregényrajongó kölyök:
– Csak a kölykök félnek a sötétségtől
– Az erőd
– És a halál az ő öröksége
Az a jó ezekben a zsengékben, hogy nem reménytelenül rosszak, mégis inspiráló olvasni őket (mert azért ezt a szintet én is tudom hozni).

Az alávaló hivatásos:
– A hős
A nagyon egyértelmű végkifejlet (egyáltalán, kifuthat egy ilyen történet másképpen?) ellenére tetszett, különösen a fordított inváziós sci-fi része. 4/5
(off: ezt a dilemmát spoiler sci-fiben azt hiszem, a Valós halálban olvastam először, de ott spoiler)
– A San-Breta-i kijárat
Ez a novella (sajnos) „egytrükkös kutya” spoiler, és a hosszadalmas magyarázat még csökkenti is az erejét. 3/5
– A magány másik fajtája
Hát ez furcsa volt. Gondoltam valami ilyesmire, de arra nem, hogy spoiler. Kicsit nehéz volt megszoknom az alaphelyzet képtelen voltát, de szebben öregedett, mint A San-Breta-i kijárat. 3,5/5
– Ködöt visz a reggel
Ez már az a Martin, akit annak idején megszerettem. Elégikus, szép és szomorú. Az ész és az ostobaság nem egymást kizáró fogalmak. 5/5

A távoli csillagok fényei
– Dal Lyáért
Ilyen gusztustalanul felkavaróan hátborzongató spoiler, aminek spoiler, szerintem az Árnyék Innsmouth fölött óta nem olvastam. Szabályosan rosszul voltam olvasás közben, a skheenek spoiler „vallása” spoiler. 4,5/5
– Hamutorony
Talán még túlságosan az előző novella hatása alatt álltam, de a Hamutorony nem tudott megérinteni (igazából érdekelni se nagyon). 3/5
– És embert ne ölj, de soha!
Nem tudom, jól értelmezem-e a novella lezárását spoiler, de olybá tűnik, hogy Martin nem igazán szívleli a vallásokat vallási fanatikusokat spoiler. Néhány fehér folt azért maradt számomra a történetbe, különösen a kereskedővel (és a lezárással) kapcsolatban. 3,5/5
– Kőváros
Érdekes, de nem annyira a cselekménye, hanem a világépítésben betöltött szerepe, meg a (bevallottan) lovecrafti áthallású Kőváros leírása és a Kafkát megidéző spoiler rókaemberek miatt. Mondjuk annak örültem volna, ha kiderül, hogy spoiler, de ezt betudom spoiler. 4/5
– Fagyvirágok
Bár alapvetően tetszett, de azért voltak vele problémáim spoiler. 4,5/5
– A kereszt és a sárkány útja
Ezt a novellát már olvastam valamikor még a mezozoikumban egy régi Rúna magazinban, és már akkor is tetszett. Érdekes (bár kissé űroperás ízű) a kereszténység sci-fi környezetbe való átültetése, és a spoiler koncepciója. 5/5

A teknőcvár örökösei
– Laren Dorr magányos dalai
Novellaterjedelemben szeretem ezt az elégikus, a veszteség fájdalmán túl jutott, de a súlyát átérző, lírai képekkel ábrázolt hangulatot. A vége kevésbé meggyőző. 4/5
– A jégsárkány
Ezt is olvastam már korábban (ebben a kiadásban), és amit akkor írtam, az most is igaz: szép és szomorú, ugyanakkor mély és összetett. 5/5
– Kárhozott vidéken
Horrorba hajló fantasy, spoiler hatásos egy hátborzongató boszorkány spoiler és az spoiler motívumának feldolgozása spoiler. 4,5/5

Hibridek és rémségek
– Húsraktár
Értem és érzem a dühöt és a fájdalmat, de azt is értem érteni vélem, hogy Harlan miért dobta vissza másodszor is. Túl személyes és túl beteg az ízlésemnek. 3/5
– Hogy emlékezz rám
Jó értelemben bizarr és felkavaró spoiler, elegánsan gonosz csavarral a végén. 4/5
– Homokkirályok
Ó. Ti. Jó. Istenek. Kivételesen egyáltalán nem tartom meglepőnek a díjesőt és a lelkes hozsannákat. Ha csak egy valamit olvasol el Martintól életedben, akkor ez legyen az. Ez az a novella olyan szuggesztív erejű, hogy olvasás közben eszembe se jutott azon agyalni, hogy mi fog történni, mert túlságosan lekötött az olvasás. Azt hiszem, ezzel mindent el mondtam, amit kellett. 5/5 (de csak mert többet nem lehet adni)
– Éjvándorok
Lehet, hogy ha nem fizikatanulás közben olvasom, akkor jobban meg tudott volna fogni, de (amellett, hogy tetszett) ez nem nyűgözött le annyira, mint a blokkban szereplő többi novella. 4/5
– Majomterápia
Egyszerűsége ellenére rettenetesen felkavaró és groteszk. Még a spoiler is belesimul a műbe spoiler. 5/5
– A körteforma ember
Hasonló témát dolgoz fel spoiler, mint a Majomterápia, de (számomra) még undorítóbb formában. Inkább gusztustalan és nyomasztó, mint ijesztő, de berágja magát az ember bőre alá. 4/5

*: teljesen mellékes, spoiler

10 hozzászólás
>!
Habók P
George R. R. Martin: Álomdalok

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

Nem is tudom mi tetszett jobban, a novellák, vagy Martin saját magáról és műveiről írt (talán) esszéi. A novellák szépek és elégikusak vagy szépek és drámaiak, olykor nem szépek ám elgondolkodtatóak, sőt néha szörnyűek (olyan is volt, amit nem is bírtam befejezni, de sebaj, még nem járt le a kölcsönzési határidő), viszont amit magáról ír, abban bőségesen adagolja mind az elnéző, mind a csaknem gyilkos humort. Két novelláját – Laren Dorr magányos dalai és A jégsárkány – már valahonnan ismertem (talán Galaktika?), de valószínűleg nem véletlenül most is ez a kettő tetszett a legjobban. A horrorral pedig valószínűleg ő sem fog megbarátkoztatni.

4 hozzászólás
>!
marcipáncica
George R. R. Martin: Álomdalok

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

Újabb novellagyűjtemény, amiről baromi nehéz átfogó értékelést írni, bár igen pozitív meglepetés volt számomra, szinte mindegyik írás, ami a kötetben található, kifejezetten erős, élvezetes, és nem csak töltelékként jelenik meg a pár húzómű mellett.
A könyv kronologikus menetben követi végig Martin munkásságát, a kezdeti képregényrajongó kölyöktől azokig az időkig, amikor már díjnyertes íróként ismerte a világ, és ez a fejlődés tökéletesen megfigyelhető a művekben, ahogy egyre jobban megtalálta a saját hangját, és az „átlagos” sci-fi történetekből már hamisíthatatlan Martin novellák váltak.
A kötet 5 nagyobb egységre tagolódik, ezek Martin egy-egy életszakaszához társítják a műveket, és mindegyikhez jár egy pár oldalas bevezető magától az írótól, amik sokat hozzáadtak az olvasottakhoz, volt egy kis eredettörténet ehhez a hatalmas univerzumhoz, amiben alkot. Martin elég őszintén beszél ezekről az írásairól, nem mentegetőzik, elismeri a hibáit, ami kifejezetten pozitív, és adott egy kis betekintést is a munkafolyamatba, illetve a gondolatvilágába.
A kötetben fantasy, sci-fi és horror novellák sorakoznak, és bár Martin mindegyik műfajban megállja a helyét, messze a legjobbak azok a művek, melyek a három zsáner mezsgyéjén mozognak, és valamiféle különös hibridként léteznek, de még nem telepszik rájuk egyik kötelező műfaji elem sem. A kifejezetten sci-fi írásai engem annyira nem fogtak meg, hiányzott az, hogy egy koherens történetet kapjak, hiába játszódott a legtöbb történet egy univerzumban, nem volt lehetőség a háttérvilág megismerésére, sokszor csak kapkodtam a fejem, hogy mi is történik. Túl sok volt a zsargon, túl sok volt az ismeretlen szereplő, bolygó, faj, tudomány, és nem is volt olyan erős történetvezetésük, mint a többieknek.
Kedvencek a kötetből: Homokkirályok, Laren Dorr magányos dalai, A kereszt és a sárkány útja, A jégsárkány, Húsraktár, A San Bretai-i kijárat, És a halál az ő öröksége és még egy picit a Majomterápia is.
Érezhetően jobbak a későbbi művei, bár a kezdetiekből is találtam kifejezetten tetszetősöket, az újabb, Martinosabb novellákon már érezhető a tudatosság, és megérthető az is, hogy mitől ilyen körülrajongott az író, hiszen ott van a zsenialitás, és nagyon keresni sem kell a sorok között.

>!
Roszka 
George R. R. Martin: Álomdalok

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

E novellás kötetet elolvasva, tuti senki nem skatulyázza be az írót, mint olyan alkotót, aki csak a fantasy-hoz ért!
Nekem az nagyon tetszett, hogy szinte a kezdetektől ír a saját életéről is benne, (mondhatni hagy időt, hogy megemésszük a novellákat) Hogyan is lett író, mi/kik ösztönözték erre. Persze elég sokat megtudhatunk a privát életéről is.
És a novellák…
Van közöttük korai zsenge, van elgondolkodtató és nagyon ütős is!
Én három kedvencet találtam benne:
A Homokkirályok (Ez lett a leg-leg)
A majomterápia (Erről King :Sorvadj el története ugrott be! )
A körteforma ember ( ez számomra elég megrázó)
De tulajdonképpen minden novella jó és szórakoztató, majd mindegyikben más arcát ismerhetjük meg.
Azt hiszem bármelyik műfajban sikeres lett volna, vagy lenne,(de hogy világhírnévre is szert tett volna ennyire, azt ki-ki döntse el maga) de mi szegényebbek lennénk a fő műve nélkül!

>!
Fermin
George R. R. Martin: Álomdalok

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

George R. R. Martin nevével többször szembe találkoztam ilyen-olyan módon, gondoltam itt az ideje olvasni tőle valamit, és ez a pár hete magyarul megjelent novelláskötet a fülszövege alapján érdekesnek ígérkezett.
Nem csalódtam, nagyon jól összeállított válogatás lett. Ráadásul a fejezetek elején helyet kapó rövid bevezetőknek köszönhetően, egy csomó értékes információt kapunk a novellák keletkezésének körülményeiről, és a szerző életéről, írói munkásságáról, ami közel sem indult olyan zökkenőmentesen, mint ahogy azt a könyv hátulján lévő szöveg sugallja. Martin kezdetben nagyon nehezen tudta eladni az írásait, és a Nebula, Hugo jelöléseket sem sikerült sokáig díjra váltania. Keményen meg kellett dolgoznia az elismerésért.
A kötetben, a szerző a 60-70-es években (elvétve volt talán egy-két 80-as évekbeli is) írt novelláiból válogat. Ezek az írások még a kísérletezés korszakában keletkeztek, ezért műfajukat tekintve elég vegyesek, sokszor több stílus keveredik bennük. Mondjuk ez nem lepett meg, miután olvastam, hogy Martinnak, Heinlein, Tolkien és Lovecraft voltak a kedvenc szerzői.
A novellák minősége elég kiegyensúlyozott volt. Mindössze két történet nem nyerte el a tetszésemet (Kőváros, Éjvándorok), és alig négy-öt olyan írás volt a válogatásban, amit untam. Műfaj szerint, a szerző fantasy és horror novellái tetszettek leginkább, a kedvenceim is ebből a kőrből kerültek ki (Jégsárkány, Hogy emlékezz rám, Homokkirályok, A San Breta-i kijárat).
A sci-fi novellák sem voltak rosszak. Többségükön erősen érződött a képregények hatása, és a tudománnyal szemben inkább a fantasztikum dominált bennük. Egyedül az zavart, hogy némelyik történetben, minden magyarázat nélkül megemlít a szerző egy-egy idegen bolygót, vagy teremtményt, én pedig csak néztem, hogy ez most hogyan kapcsolódik a cselekményhez. Martin sci-fi novelláinak nagy része egyazon univerzumban játszódik (Hranga Birodalom, Avalon, Jamison Világa, Corlos). Örültem volna, ha kicsit átfogóbb képet kapunk ezekről a helyekről, és nem apró morzsákból kell az embernek összeszedni az információkat.
Összességében azt mondanám, hogy aki szereti a műfaji változatosságot, és nem zavarja a történetek nagy részének a komor hangulata, annak érdemes elolvasnia ezt a válogatást. A novellák átlaga alapján négy csillagot kellene adnom, de a sok érdekesség miatt, amit a szerzőről megtudtam, megfejeltem még egy fél csillaggal.


Népszerű idézetek

>!
malnakivi

A legjobb fantasy az álmok nyelvén íródik. Él, ahogy az álmok is élnek, valóságosabb a valóságnál is, legalábbis egy pillanatra… arra az ébredés előtti hosszú, mágikus pillanatra. (…) Van valami ősi és igaz a fantasyben, ami szól bennünk valakihez, talán a gyermekhez, aki arról álmodozik, hogy egy nap majd az éjszakai erdőben vadászik, a magányos hegyek tövében lakmározik, és megtalálja az örökké tartó szerelmet, valahol Óztól délre és Shangri-Lától északra.

382-383. oldal, 4. fejezet - A teknőcvár örökösei (Alexandra, 2017)

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

>!
Fermin

Mások megtarthatják maguknak a mennyországot. Ha meghalok, én inkább Középföldét választom.

383. oldal

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

>!
madárka 

Íróként ugyanakkor Tolkien a frászt hozta rám. Amikor Robert E. Howardot olvastam, arra gondoltam: egy nap talán majd ugyanolyan jól írok, mint ő. Lin Carter vagy John Jakes írásainál az járt a fejemben: ennél már most is jobbat írok. Tolkien olvasásakor viszont kétségbeestem. Soha nem leszek képes arra, amire ő, gondoltam. A közelébe sem juthatok. Bár az elkövetkező években rengeteg fantasyt írtam, a legtöbb közelebb állt Howardhoz, mint Tolkienhez. Az ember nem is reménykedhet benne, hogy egyszer a mester nyomába ér.

379. oldal (Alexandra, 2017)

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

Kapcsolódó szócikkek: J. R. R. Tolkien
2 hozzászólás
>!
malnakivi

– Túlságosan logikus vagy, Don – kuncogott Trager. – Inkább érezned kellene többet.

469. oldal, 5. fejezet - Húsraktár (Alexandra, 2017)

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

>!
malnakivi

    A modern könyvkiadásban szeretik kategóriákba sorolni a meséinket, könyvespolcokat hoznak létre, melyek emlékeztetnek a kémiai készlet rekeszeire az apró üvegcsékkel, és mindegyiken ott a helyes kis címke: MISZTIKUS. ROMANTIKUS. WESTERN. TÖRTÉNELMI. IFJÚSÁGI.
    Mit mondhatnék erre? Pfuj! Hagyják inkább, hogy ezt összekeverjük azzal, és meglátjuk, mi jön ki belőle. Lépjünk keresztül a zsánerek határvonalán, mossuk össze a mezsgyéket, és hozzunk létre történeteket, melyek több zsánerhez is tartoznak, ugyanakkor egyikhez sem. Persze időnként itt is jó nagy rumli lesz belőle… de néha, ha jól keverjük a dolgokat, olyan vegyületet hozhatunk létre, ami robban!

445-446. oldal, 5. fejezet - Hibridek és rémségek (Alexandra, 2017)

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

>!
Gate P

Emlékszem, arra gondoltam, befutottam. Írok egy sztorit, veszek egy Milky Wayt. Az élet csodaszép volt…

17. oldal

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

>!
Noro MP

– A hit mindig szükséges. Vannak dolgok, amiket nem lehet bizonyítani. Hisszük, hogy az élet méltó rá, hogy végigéljük. Ez a dogmatikus alapvetésünk. Az élet értelme abban áll, hogy az ember él, ellenáll a halálnak, talán még dacol az entrópiával is.

362. oldal (A kereszt és a sárkány útja)

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

Kapcsolódó szócikkek: entrópia
>!
Gate P

Vajon hányazor lehet elmondani ugyanazt ,suttogta a visszhang, úgy, hogy hiszel is benne, mint valaha rég, a legelső alkalommal?

484. oldal

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

>!
ftamas

– Ez a beszélgetés ugyanolyan értelmetlen, mint a filozófiája, Sanders. Az én univerzumomban nincs helye megválaszolatlan kérdéseknek.
– Akkor ön egy nagyon szürke és örömtelen univerzumban él doktor.

146. oldal

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések

>!
Noro MP

– Mi tudjuk, micsoda szörnyű dolog az igazság. Ezerszer többre tartjuk nála a szépséget. Szépséget teremtünk: felekezeteket, politikai mozgalmakat, magasztos eszméket, hitet a szerelemben és a barátságban. Mind csupa hazugság. Mi önzetlenül terjesztjük őket, és sok más hazugságot is, el sem tudod képzelni, mennyit. Megszépítjük a történelmet, a mítoszokat, a vallást; mindent szebbé, jobbá, hihetőbbé teszünk. A hazugságaink persze nem tökéletesek. Az igazságok túl nagyok: rájuk nehezednek, idővel összezúzzák őket. Ám egy szép napon talán rábukkanunk egy igazi, nagy hazugságra, ami az egész emberiség számára megfelelő lesz. Addig be kell érnünk sok-sok kicsivel.

363. oldal (A kereszt és a sárkány útja)

George R. R. Martin: Álomdalok A Homokkirályok és más elbeszélések


Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Joe Abercrombie: Pengeélen
Raoul Renier: Setét álmok
William King: Trollvadász
Robert Jackson Bennett: Csodák városa
N. K. Jemisin: A megkövült égbolt
Greg Keyes: Született Királynő
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Seth Dickinson: Kormorán Baru, az áruló