A ​Knight of the Seven Kingdoms 93% 12 csillagozás

A Tűz és Jég dala világa hatalmas, rengeteg karakter népesíti be és gazdag történelemmel rendelkezik. Ezt már az eredeti sorozat is bizonyította. Talán nem véletlen, hogy emberek tömegei várják, hogy GRRM végre befejezze a sorozat következő részét. Többek között én is ilyen ember vagyok.
A Hét királyság lovagja is ebben a világban játszódik, de majdnem egy évszázaddal korábban. A történet a Blackfyre lázadás utáni időszakban játszódik, a trónon még bőven a Targaryenek ülnek, a királyságban alapvetően béke honol. A három kisregény Dunk, azaz Ser Duncan, a magas kalandjait követi, illetve az ő segédjéét, Eggét, spoiler. Nagy érdeklődéssel vetettem magam bele az olvasásba, de talán éppen ezért volt egy ici-picit csalódás a könyv, mert túl sokat vártam tőle. Bizonyos tekintetben hasonlít a sorozatra, ugyanakkor ahhoz képest ezeket a történeteket, különösen a másodikat, és kisebb mértékben, de az elsőt is, súlytalannak éreztem. A sorozatban végig ott volt a fejemben, hogy egy óriási kirakós egy-egy részletét látom, ami előbb-utóbb össze fog állni, és ki fog derülni, hogy a legkisebb, helyi jelentőségűnek vélt esemény hogyan dönti el birodalmak sorsát. Ezzel szemben ezekben a kisregényekben sokkal kevésbé éreztem ezt. Ez lehet, hogy részben azért is volt, mert a sorozatból már úgyis tudjuk, mi lesz a vége, ezért aztán különösebben nem izgat minket, hogy hogyan jutunk el oda. Másrészt, itt, és különösen a második részben, úgy tűnik, valóban nincs többről szó, mint helyi jelentőségű csetepatékról. Ráadásul, persze, szép dolog, hogy GRRM nem csak nagy hősökről ír, hanem esetlen lovagokról is, de egy idő után épp azáltal vált kiszámíthatóvá, hogy spoiler Nem szeretnék túl szigorú lenni ezekkel a történetekkel, mert nyilván nem férhet beléjük annyi minden, mint a sorozatba, amelynek egyetlen része hosszabb, mint ez a háromrészes ciklus, de ettől függetlenül úgy éreztem, hogy ezek a történetek kevéssé tesznek hozzá ahhoz a világhoz, amelyet a Tűz és Jég dala első öt része révén megszerettem.

Dunk the lunk, thick as a castle wall.

Martin talán azzal a mondattal fogott meg legjobban kapcsolatunk kezdetén, amikor Tyrion azt mondta Jonnak: And I have a tender spot in my heart for cripples and bastards and broken things. Akkor még csak arra gondoltam, hogy hű, itt ez a Tyrion figura, mennyire közel áll hozzám, mennyire szimpatikus a személyisége, mennyire fogom szeretni őt. Aztán ahogy szép lassan rágtam magam előre a Martin-univerzumban, rádöbbentem, hogy a nagy R.R. bizony tényleg imádja a tökéletlen karaktereket tökéletlenségükben ábrázolni. Úgy, ahogy vagyunk. Egyszerű álmokkal, buta gondolatokkal, még egyszerűbb testi szükségletekkel (nála láttam könyvben legtöbbször leírva a take a piss és a cock szavakat) – és így is bennünk van a lehetőség, hogy valami naggyá nemesedjünk. Valami egyszerű naggyá, mint Dunk.

Ezt a könyvet egyszerűen imádtam. Egy ideig a mesekönyv kategóriába soroltam, aztán lassan rá kellett döbbennem, hogy egyszerűségével többet tanít nekünk, „felnőtteknek”, mint azt elsőre gondolnánk. Imádtam, hogy minden karakter tökéletlen volt, imádtam, hogy a legtökéletesebb lovag egy együgyű, néha mindent elbaltázó fiatal srác volt, és imádtam, hogy az illusztrációknak köszönhetően újra gyermeknek érezhettem magam.

Esténként ez volt az én jól megérdemelt mesém, ami többet tanított, mint hittem. Most már teljes biztossággal kijelenthetem, hogy Martin az egyik kedvenc íróm – akinél sokkal több lakozik a felszín alatt, mint azt elsőre hinni véljük.

Dunk és Egg története csaknem olyan érdekes, mint a Trónok harcának más kötetei, bár ez nem kapcsolódik aktívan ahhoz a szálhoz. 100 évvel korábban vagyunk Westeroson és egy utcagyerekből lett lovag felemelkedését követhetjük nyomon. Ser Duncan komolyan veszi a lovagi fogadalmát és meghökken, hogy más lovagok nem ezt teszik. Sokat tanult az öreg Ser Arlantól, de nem eleget, és még maga is szinte gyerek, mikor a királyi család tagjaival összehozza a sors.
Elragadó a történet, kevesebb vérrel és még kevesebb szexjelenettel mint a Trónok harca, viszont bővelkedik erényességben, igazságosságban, bátorságban és izgalomban.