A Hét Királyság lovagja egy Westeroson játszódó kötet, mely három novellából áll. A novellákat Dunk és Egg személye köti össze, akik a történetek folyamán szépen lassan barátokká válnak.
De ne szaladjunk ennyire előre. Dunk, a kóbor lovag Ser Arlan halála után, kinek a fegyverhordozója volt, elindul szerencsét próbálni a legközelebbi lovagi tornára. Mivel pénze nincs, páncélját pedig leginkább az avítt rozsdakupac szavakkal lehetne jellemezni, ezért minden a szerencséjén, a lovagi képzettségén és a személyes báján múlik. Amikből igencsak híján van. Ha fegyverhez kellene hasonlítanom, akkor a warhammer világából a kifinomultspoiler ork „choppa”-t mondanám. Eme jeles fegyver gyakorlatilag egy kiélezett fémdarab, aminek fontos jellemzője még a méret, a súly, és a fenyegető kinézet. És ezzel el is érkeztünk Dunk legfőbb erényeihez. Hősünk ugyanis igen magas és nagydarab, emellé Steven Seagal mimikájával rendelkezik, annak egy komorabb napján.
Fegyverhordozója, Egg, ezzel szemben okos, ravasz, és gyors eszű, gyakorlatilag Dunk szöges ellentéte. Kettejük csipkelődései a történetek legjobb jelenetei közé tartoznak.
A novellák nem hoznak eget rengető újdonságokat, akik ismeri Martint, azok nagyjából tudják mire számítsanak. Meglepő fordulatok, a klisék kifordítása, etc. Csak a szokásos, amit tőle elvár az ember. Elszórva a történetekben nagyon sok dolog van, amik kihatnak a trónok harca sorozatára, és nekem ezek a kis mellékinformációk tetszettek a legjobban. Nagyon jól árnyalja az eddig megismert világot, és sok dolgot kontextusba helyez, amik eddig esetleg nem voltak világosak, vagy kevés információ volt róla.
Aki szereti a Tűz és jég világát, annak mindenképp ajánlott olvasni.
p.s.: Nekem az illusztrált változat van meg, és nagyon szép, sokat ad hozzá az olvasmányélményhez.