Az ​éjszakai kertész 67% 19 csillagozás

Ahogy itt ülök az íróasztalnál, a lábamon fehér Kalenji zokni, ötös csomagban lehet kapni, és Scholl papucs, már elég kopott darab, valamint sötétkék, csíkos póló, valószínűleg Kínából hajózott ár Európába, a hajam pedig eléggé lenőtt a pajesznál, ideje lesz hétfőn annak a fodrásznak, azon gondolkodom, hogy Pelecanos csak ürügynek használja a krimit, hogy írhasson a rasszizmusról, szegregációról, szegénységről és a korrupcióról. Mert eddig minden könyve erősen át volt szőve ezekkel az elemekkel, ami persze nem baj, ha közben kapunk egy izgalmas krimit is. Ezzel azért volna egy kis baj ebben az esetben, mert elég lassan indul be a bűn utáni hajsza, de amikor beindul, akkor is csak olyan rendőrös komótossággal zajlik.
Ahogy Pelecanosnál megszokható több szálon bonyolódik a történet, úgyhogy kell az idő, mire megismerkedünk a szereplőkkel. 1985.-ben játszódik az intro, amikor megtalálják a palindrom gyilkosságok harmadik gyermek áldozatát. Aztán gyorsan ugrunk 20 évet az időben, az akkori rendőrök közül egy még mindig nyomozó, egy másik nyugdíjba ment, a harmadik pedig már nem rendőr. Történik egy újabb gyilkosság, hasonló a húsz évvel azelőttiekhez, és megindulnak az egykori szereplők, hogy lezárják az ügyet. Erről ennyit. Közben bepillantást nyerhetünk Ramone nyomozó családi problémáiba, és megismerkedhetünk egy kezdő gengszter híressé válási kísérletével, ami, így utólag nézve nem tudható, miért is szerepel a történetben. De mint mondtam, Pelecanos szereti több szálon vinni a cselekményt, még ha azok csak lazán is kapcsolódnak egymáshoz.
No, szóval akik szeretik a rendőri munka apró kis életképeit, és szeretnek elmerengeni a különböző bőrszínű emberek egymás mellett éléséből fakadó konfliktusok mibenlétén, azok élvezni fogják a könyvet. Akik inkább a csavaros, vérben tocsogó krimiket kedvelik némi erőszakokkal és a nyomozó kósza numeráival megspékelve, azok nem.

Kissé lassú és unalmas. Nem egy fordulatokban bővelkedő krimi, inkább a társadalmi osztályok ellentétén és a rasszizmuson van a hangsúly.

Annyira nem kötött le, hogy kénytelen voltam letenni. Egyszerűen már fogalmam sem volt, hogy ki kicsoda. A leírása alapján egy izgalmas krimit vártam, de hatalmas csalódás volt!

Nem tetszett annyira, mint az előző kettő. A szerkezete, a felépítése a korábbiakhoz hasonló.
Ettől függetlenül Pelecanos írásainak erőssége az életszerűségében van. Most is. A fehér-fekete ellentéte, a másság mindennapos téma. Van még mit tanulnia az emberiségnek.

Volt már jobb,de ezt is élveztem.

Nem mondom,hogy egyszer nem lehet elolvasni,de nem az én esetem ez a könyv.Sok szálon megy,sok bűncselekmény,sok bűnöző,kevesebb több lett volna.Azokról a gyilkosságokról, amiről a tartalom leírásban szó esik,arról szól legkevésbé a könyv.Izgalmasnak nem lehet mondani ,egy meglepi van benne,amire nem számítottam.A sok bűnügyi szál mellett még a nyomozó fiáról is sok szó van,mert mindig felfüggesztik az iskolából,persze ennek semmi köze a gyilkosságokhoz.Sok mindenről szól a könyv de legkevesebbet a nyomozásról.

Kissé vontatottnak találtam és a történet haladásával unalomba estem. Annak ellenére a végén lévő csavar valamennyire feldobta a sztorit, de ez akkor is csak egy közepes színvonalú krimi. Mindazonáltal élvezhető.

Ha ajánlanom kéne, főleg szakmabelieknek javasolnám ezt a könyvet. Tele van zsaruszlenggel, személyek és helyszínek pontos leírásával, fegyvernemekkel, alvilági dogokkal. Olyan érzésem volt, mintha semerre se haladt volna a történet, és a vége is lezáratlan maradt (ha az epilógust nem számítjuk).
Mindazonáltal valamilyen szinten tetszett. Belegondoltam, vajon tényleg így telnek-e az amerikai rendőrök mindennapjai, milyen nehéz lehet egy ex-zsarunak a nyugdíjba vonulás után a hirtelen rászakadt semmittevés, mi mindennel kell szembenéznie egy családos rendőrnek otthon és a munkahelyén… azért érdekes dolgok ezek.