Légszomj 165 csillagozás

George Orwell: Légszomj George Orwell: Légszomj

1938-ban ​járunk; a borúlátó jóslatok szerint Anglia legkésőbb 1941-ben háborúba lép Németországgal. George Bowling, a középkori biztosítási ügynök kicsinyes feleségével és két gyerekével az angol alsó középosztály szürke életét éli London egyik jellegtelen kertvárosi negyedében. Tulajdonképpen azon a napon születik meg a fejében a nagy ötlet, amikor megkapja a műfogsorát. Nem sokkal korábban szép summa dugipénzre tett szert a lóversenyen, és kedvtelve fontolgatja, vajon mire költse. „Egy hétvége egy nővel, vagy csendben elcsepegtetni apróságokra, szivarra, dupla whiskyre, ezek merültek fel mint lehetőségek.” De megpillant egy plakátot, amely az emlékezés különös logikája folytán felidézi benne a múltat. Harmincnyolc évet repül vissza az időben abba a kisvárosba, ahol született és férfivá érett, és emlékképeiből egy azóta elveszett életérzés és a szó minden értelmében lerombolt világ tárul elénk. Ebből a nosztalgiából fakad a „nagy ötlet”, amely valójában sajátos kitörési kisérlet… (tovább)

Eredeti mű: George Orwell: Coming Up for Air

Eredeti megjelenés éve: 1939

>!
Európa, Budapest, 2016
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634055693 · Fordította: Papolczy Péter
>!
Európa, Debrecen, 2006
300 oldal · ISBN: 9630780917 · Fordította: Papolczy Péter
>!
Európa, Budapest, 2005
keménytáblás

1 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

George Bowling


Kedvencelte 22

Most olvassa 8

Várólistára tette 132

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
George Orwell: Légszomj

Itt a bizonyíték, hogy Orwellnek volt humorista vénája. Csak aztán elmúlt. Pedig a Légszomj alapvetően tragikus mű – rekviem a századelő Britanniájáért, a dimbes-dombos, nyugodalmas vidékért, ami elveszett és soha nem tér vissza, mert megzabálta a háború meg az iparosodás. (Ezt külön aláhúzza a regény prófétai jellege – hogy ’39-ben jelent meg, és kvázi megjósolja az angliai csatát. Ami így 70 év távlatából nem tűnik olyan nagy vasziszdasznak, de akkoriban voltak, akik nem osztották Orwell pesszimizmusát.) A könyv elbeszélője bizonyos George Bowling, az angol alsó-középosztály megtestesítője: nagydarab, vörös arcú, kefehajú fazon heti hét font jövedelemmel, két égedelem gyerekkel*, meg egy közgazdaságtani paranoiára szakosodott feleséggel ("Jaj, drágább lesz a vaj! Mind meghalunk!"), és egy lakástörlesztéssel, amit élete végéig fizetni fog. Ez a szándékosan tipizált főhős alkalmat ad arra, hogy Orwell úgy kezdje a regényt, mintha szatírát írna a „kisemberről” (mégpedig kevés empátiával), de egy idő után némi meglepetéssel konstatáltam, hogy kezd túltengeni a szövegben a lírai jelleg: Bowling karikatúrából lassan emberré változik, akinek vágyai vannak, emlékei és eszményei. És jól állnak neki. Ettől függetlenül a későbbiekben is fel-felcsillan Orwell hol üde, hol faragatlan** humora, ami ezt a könyvet nemcsak szép és tanulságos, de helyenként felettébb szórakoztató olvasmánnyá teszi. És hogy mi lesz Mr. Bowling sorsa?
a.) Sikerül kitörnie a hétköznapiságból, megvalósítva önmagát. (A jó öreg happy ending.)
b.) Sikerül kitörnie a hétköznapiságból, de belehal. Szegényke. (A jó öreg tragédia.)
c.) A végén úgyis visszatér minden a megszokott kerékvágásba. (Ez meg ugye a jó öreg rögvalóság.)
A megfejtéseket a könyv elolvasása után kéretik beküldeni.

* Amúgy szerintem ezek a gyerekek egyáltalán nem égedelmek – ahogy Bowling/Orwell beszél róluk, az inkább saját magát, mint őket minősíti.
** Ha ez egy (leplezett) önéletrajz lenne, az „önironikus” kifejezést használnám, de sajnos Bowling semmiképpen sem tekinthető Orwell alakmásának, még akkor sem, ha időnként valószínűsíthetően Orwell nézeteit is ismétli.

5 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
George Orwell: Légszomj

Levegőt! Adjatok levegőt végre! Tűnjetek el az utamból, ne szívjátok el előlem! Hova lett minden, ami volt? Muszáj elmenekülnöm oda, ahol nem kísértetek folyton és nincs semmi sem, csak a TÁJ, mely régi szép emlékeimben él még mindig…ugyanúgy. Dúrjátok le a házaitokat, fogjátok a cuccaitokat és távozzatok inkább az élők sorából is! Nekem kell a levegő, a tér az enyém, félre hát ostobák! Vagy hát jöjjenek a bombák, ha már meg kell történnie. Aztán úgyis eltűntök, ha felváltanak titeket a programozott robotemberek…Minden az új műfogsorral kezdődik és ott is ér véget…

>!
DaTa P
George Orwell: Légszomj

Nagyszerű, ha nem a legjobb Orwell regény!

>!
Hanging_Moss_9102
George Orwell: Légszomj

Nos, ha ki kellene választanom, hogy melyik a kedvenc, és szerintem legjobb Orwell könyvem, akkor a Légszomj lenne a befutó! Azt kell hogy mondjam, hogy ez a könyv, jobb, mint a híres és körbe ünnepelt 1984. Nekem sokkal jobban tetszett, jobban érdekelt, olvasmányosabb, emberibb. Ez a könyv ugyan nem zseniális kategória, de mindenképpen egy hihetetlenül emberi, rokonszenves, fanyar és kedves regény.
Hősünk, egy unalmas, hétköznapinak tűnő figura, de valójában egy nagyon rokonszenves figura. Azt kell hogy mondjam, Ő olyan, mint én. Na nem külsőre, csak úgy a belső tulajdonságokat megfigyelve. Kicsit beleunt a dolgokba, megunta a mindennapi rutint, és szeretett volna valami izgalmasat tenni, persze nem jött neki össze. Szívesen nosztalgiázott élettel teli múltjával kapcsolatban, és arra a megállapításra jutott, hogy bizony gyermekkorában véget is ért az. Nos, kicsit hasonlóan érzem az életem én is. Szívesen gondolok vissza én is ifjúságomra, a „munka világa” előtti életre. Ma meg már minden a pénzről szól… a hónapról-hónapra élés, a monotonitás, a röghöz kötöttség…olyan mint egy börtön. És nem tudsz elmenekülni előlük, mert a pénz nagy úr. És ahogy telnek az évek, úgy tűnnek el az egykori emlékeink tárgyai. Ilyen az élet. Orwellnek ebben a könyvében amúgy elég erős, pesszimista, „egyszer minden véget ér” és elmúlik. Az elmúlás velünk él, s a történelem kerekét sem lehet visszafogni. Nem szeretem az elmúlást. Ha jobban belegondolunk, azonban ez a természet rendje. Nem tudom, mennyire hatott Orwellre Oswald Spengler történelemfilozófiája, engem azért megtudott győzni sok szempontból. A minap Újpalotán láttam egy vércse párt, a vadászó madárka éppen „valamit” vitt a fészekbe… de kiejtette! Mondom megnézem má' mi az… egy szerencsétlen kis gyík volt…hiányzott a farka, 1-2 lába…és zuhant az 5. emelet magasságából… (a fa lombkoronája kb addig ért). Szegény gyíkocska. Elmúlás, körforgás, természet. Ennek ellenére nagyon sajnáltam szegény párát. Senki sem kerülheti el a sorsát.
Volt benne egy agglegény klasszicista tudós is, aki Hősünk haverja volt, latin, görög, rómaiak, ilyenek. Nagyon szimpi fickó volt… „tiszta én” gondoltam magamban. Bár én nem szeretnék egyedül leöregedni.
Engem ez a könyv nagyon megfogott. Ha kellene választani, mit vinnék magammal, mit olvasnék el bármikor, akkor ez lenne.

2 hozzászólás
>!
chibizso
George Orwell: Légszomj

Nehéz ebbe a könyvbe belerázódni. És ha mégis sikerül, akkor elég kellemetlen érzés fogja el az embert. Nem olyasmi, amit szívesen olvas az ember. A történetnek látszólag nincs célja, nem akar A pontból B pontba eljutni. Cselekményileg legalábbis nem.
A Légszomj érdekes könyv, hisz egy ember szemén keresztül vizsgáljuk a világot. Ez az ember kritikus, nagyon is. Sokszor van az embernek olyan élménye, hogy „ez mennyire így van”. És ami sokkoló, hogy vannak dolgok, melyek nem változtak, vagy ismét jönnek elő.
Ebben a könyvben valahol ott van az 1984 előképe, a gondolati, mondanivalója mindenképpen.
Érdekes, de nem valami vidító könyv, se nem túl izgalmas. Kicsit olyan, mint amikor a megállóban állok, és figyelem azokat, akik szintén a buszra várnak. És eszembe jut, hogy néha mennyire fel tud idegesíteni az emberi hülyeség, és menekülnék el. De hová is?

>!
Sárhelyi_Erika I
George Orwell: Légszomj

Bár Orwelltől valami egész másra számítottam, de a stílusa fogva tartott. Nem egy felkavaró olvasmány, de bizonyos részeknél remekül szórakoztam – meg is lepett, hogy Orwellnek humora is van, pont az a fajta szarkasztikus humor, amit annyira kedvelek.
Ami még számomra nagyon megragadó, az a főhős által közvetített őszinteség, ahogyan megítéli saját magát. Sok esetben elgondolkodtam, hogy vajon én látom-e magam ennyire elfogulatlanul. Kevesen képesek rá szerintem, de bízom benne, hogy nem csak a regényekben.

>!
Jacket
George Orwell: Légszomj

Őszinte vallomás a külvárosi élet mindennapjairól, a rosszul sikerült házasságról, a szülői lét kötelezettségeiről, a lehetőségek beszűküléséről és az idő múlásával való szembenézésről. George Bowling története mégsem nyomasztó.
Orwellnek 1939-ben, a második világháború előestéjén, még volt humora. Talán azért, mert életközepi válsággal küzdő hősével együtt úgy gondolta, hogy a külvárosi átlagember kellően érdektelen ahhoz, hogy megússza a történelmet. Mire Winston Smith története megérlelődött benne, valószínűleg rájött, hogy tévedett.

>!
brigi11 P
George Orwell: Légszomj

Egy 45 éves férfi vissza emlékezése az életéről a II. vilgháború előszelében. Őszinte, keserű, válaszokat kereső oldalak. Nem igazán szórakoztató, de kegyetlenül őszinte saját magával és a korszakkal is.
Soha nem gondoltam volna, hogy horgászati szakkönyveken kívül valaki tud ennyit írni a pecázásról.
Ha valaki az 1984 vagy az Állatfarmhoz hasonlót vár, a kezébe se vegye ezt a könyvet.

>!
Batus
George Orwell: Légszomj

Köszönöm, ez most nem.
Én eleve szeretem Orwell stílusát, gondolkodását, az embert úgy ahogy van. De ennél a könyvnél a vége előtt pár oldallal visszagondoltam, hogy mit is olvastam én több mint 200 oldalon keresztül? Ja igen, hogy szeretett gyerekkorában pecázni. Ó.
Itt is nagyon jó gondolatok bújtak meg és a stílus is színvonalas, de annyira fel volt hígulva semmitmondó oldalakkal, hogy egy idő után végtelenül unalmassá vált. Ez a könyv főleg azoknak jelenthet bármit, akik nosztalgiával gondolnak vissza a „régi időkre”, a háborúkra, a pecázásokra. És amikor ebbe belegondoltam, nagyon elszomorított. Mert vannak időtlen könyvek, de vannak, amik száz-kétszáz év múlva semmit nem fognak mondani az egyszerű olvasónak. Szerintem ez egy ilyen könyv.
(De azért Orwellt, aki már alkotott halhatatlant, pont ne sajnáljuk :))


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

– Maga úriember?
– Nem, uram.
– Helyes. Akkor talán el lesz végezve a munka.

151. oldal

>!
Kuszma P

Két gyerek egy akkora lakásban, mint a mienk, olyan, mint egy korsónyi sör egy pohárban.

12. oldal

>!
Sceurpien I

Akkoriban komolyan vették a politizálást. Hetekkel a választások előtt elkezdték félrerakni a záptojásnak valót.

58. oldal

2 hozzászólás
>!
Sceurpien I

Mindenre jut idő, csak arra nem, amire érdemes volna időt szakítani.

104. oldal

3 hozzászólás
>!
Sceurpien I

Különös dolog a múlt. Egyfolytában az emberrel van…

38. oldal

>!
Lunemorte MP

De olykor-olykor az ember ráakad egy könyvre, ami pont az ő pillanatnyi szellemi színvonalán íródott, de annyira, mintha kimondottan neki írták volna.

155. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
chibizso

Kövér vagyok, de belül sovány. Belegondoltak már, hogy minden kövér emberben ott rejlik egy sovány, éppúgy, mint ahogy állítólag minden kőben ott rejlik egy szobor?

29. oldal

2 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Belegondoltak már, hogy minden kövér emberben ott rejlik egy sovány, éppúgy, mint ahogy állítólag minden kőben ott rejlik egy szobor?

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · emberi test
>!
chibizso

Eszükbe se jut, hogy a kövér embernek is lehetnek érzései.

26. oldal

4 hozzászólás
>!
Sceurpien I

Jönnek a rossz idők, jönnek a formatervezett emberek.

290. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sebastian Faulks: Madárdal
Pat Barker: Felépülés
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Liviu Rebreanu: Akasztottak erdeje
Ciril Kosmač: Szép tavaszi nap
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Thomas Mann: A varázshegy
Italo Svevo: Zeno tudata
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Ken Follett: A Titánok bukása