Hódolat ​Katalóniának 98 csillagozás

George Orwell: Hódolat Katalóniának George Orwell: Hódolat Katalóniának George Orwell: Hódolat Katalóniának George Orwell: Hódolat Katalóniának

Orwell ​"visszatérése" , a Hódolat Katalóniának, egy sorozat második kötete. Alapkönyv a másik két nagy műhöz, az Állatfarmhoz és az 1984-hez. A szerző őszinte lelkesedéssel utazott Spanyolországba 1936-ban, hogy riportot készítsen a köztársaságiak hősi harcáról, sőt megérkezvén csatlakozott a milíciához, hogy vérét hullassa az „eszméért” a frankoisták ellen az aragóniai fronton. Néhány hónap múlva aztán űzöttként kellett kimenekülni az országból, pusztán azért, mert azok közé sorolták, akik ellen valóságos hajtóvadászatot, irtóháborút folytattak a spanyol kommunisták a sztálinista Komintern és a szovjet államvédelmisek irányítása mellett. A „nagy terror” , amely 1936-ban vette kezdetét a Szovjetunióban, e polgárháborún belüli elvtársháborúval terjedt nemzetközivé. A trockistákkal, az anarchistákkal és a szovjet totalitárius rendszerrel szembeforduló európai baloldaliakkal való leszámoláshoz ideális terepet kínált Moszkva számára (dicstelen magyar részvétellel, lásd Gerő Ernő… (tovább)

Eredeti mű: George Orwell: Homage to Catalonia

Eredeti megjelenés éve: 1938

>!
Európa, Budapest, 2015
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634052081 · Fordította: Bethlen János, Tóth László
>!
Cartaphilus, Budapest, 2004
358 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639303801 · Fordította: Bethlen János, Tóth László
>!
Cartaphilus, Budapest, 1999
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 963858825x · Fordította: Bethlen János, Tóth László

2 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

spanyol


Kedvencelte 10

Most olvassa 16

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 38


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp 
George Orwell: Hódolat Katalóniának

Te jó ég! Nem írtam még értékelést erről a Csodáról? Hogyan történhetett? Hiszen minden alkalmat megragadok, amikor meg lehet említeni. Mindig ódákat zengek a spanyol polgárháború hőseiről, akik jöttek a világ minden részéről, hogy felvegyék a harcot Francisco Franco csapataival szemben.
Az első kézből kapott információk legtöbbször értékes, sőt, felbecsülhetetlen információk. De ha még élvezetesen is vannak megkomponálva, az tényleg kész gyönyörűség az olvasó embernek, aki nem mellesleg a történelmet is szereti. Ez pedig nagyon érvényes Orwell könyvére. Könyvtáram egyik nagy becsben tartott kötete a Hódolat Katalóniának.

3 hozzászólás
>!
SteelCurtain
George Orwell: Hódolat Katalóniának

Bár az idő múltával az egykor rendkívüli jelentőségűnek gondolt spanyol polgárháború a huszadik század érdekes epizódjává fokozódik le, Orwell könyve ezzel fordított arányban válik egyre fontosabbá, megkerülhetetlenné az elmúlt évezred utolsó századának megértéséhez. Bár Spanyolország Oroszországhoz képest másodlagos jelentőségű, épp Hispániában lepleződik le teljesen nyíltan a sztálini rendszer ellenforradalmi jellege. Míg Sztálin hazai bürokratikus puccsa néhány évvel korábban nemcsak a külhoniak, de a szovjet átlagpolgárok számára is szinte észrevétlenül, a hatalom zökkenőmentes működésének illúziójával ment végbe,.addig a spanyol események olyan nyílt terrorban öltöttek testet, amit később még otthon is csak a törvényesség köntösébe bújtatva mertek alkalmazni. Ritkán tapasztalható, hogy látszólag hasonló célt követő politikai áramlatok olyan élesen váljanak el egymástól, mint Spanyolországban a rendszerváltást megvalósító anarchisták és trockisták, illetve velük szemben a rendszert tűzzel-vassal fenntartani igyekvő sztálinista kommunista párt. Ugyanakkor Orwell mindvégig különbséget tesz a Moszkvát mindenben kiszolgáló pártfunkcionáriusok, és a többi baloldali aktivistával együtt dolgozó és harcoló mezei párttagok között, akik maguk is megzavarodva szemlélik az eseményeket.
A szerző bámulatos angol hidegvérrel ábrázolja hol az Ibériában elszabaduló sztálini terrort, hol a front unalmát és mocskát. Az időlegesen ténylegesen megvalósult egyenlőséget, a totális szervezetlenséget, a primitívséget, és a nagylelkűséget. Megjegyzem, az ország fejletlensége miatt valószínűleg Sztálin beavatkozása nélkül is hasonló végkifejlete lett volna a spanyol forradalomnak, mint Oroszországban. Egyenlőséget teremteni a nyomorban viszonylag egyszerű. A modern ember számára azonban nem lehet cél az ősember kőbaltás egyenlősége. A jelenlegi egyenlőtlenségen alapuló rendszert meghaladni csak jóléten alapuló egyenlőséggel érdemes. A dolgok egyszerű logikája szerint ehhez fejlett gazdaság kell. A fejlett gazdaság alapja a tőkefelhalmozás, majd a tőkekoncentráció. Ezt legmagasabb szinten a kapitalizmus képes megvalósítani. Jóléti egyenlőséget tehát csak a fejlett kapitalizmus felváltásával lehet megvalósítani. Ezt tudta Marx is, de a kényszerhelyzetbe került Lenin és Trockij is tisztában volt vele. Ha visszanézünk a középkor történetére, akkor azt látjuk, hogy a kapitalizmus csaknem valamennyi feltétele adott volt már a római birodalomban is, megvalósítása mégis egy évezredre lekerült a történelem napirendjéről, mert egy, mindössze egyetlen feltétel, a szabad bérmunkások tömege mégsem állt rendelkezésre. A történelem nem egy fantasy, ahol némi varázslattal pótolhatjuk a hiányzó feltételeket. Semmi alapja sincs tehát olyan elhamarkodott kijelentéseknek, hogy megvalósíthatatlan a valódi egyenlőségen – egyenlőségen és nem egyformaságon – alapuló társadalmi rendszer.
Fura könyv Orwell műve. Vérszegény harci cselekményű háborús beszámoló, diadalmaskodó ellenforradalomról tanúskodó forradalmi napló. Útikalauz a lövészárkok lepusztult vidékéről. Menetrend egy kiszámíthatatlan polgárháború kacskaringóihoz. Senki sem tudta ezt a hangulatot olyan nagyszerűen visszaadni, mint ő.

>!
Lunemorte MP
George Orwell: Hódolat Katalóniának

Néha attól félek, ebből az álomból nem is ébredünk fel, amíg fel nem riaszt a bombák robaja.

>!
Olympia_Chavez P
George Orwell: Hódolat Katalóniának

Mindig csodálattal vegyes megrökönyödést vált ki belőlem, amikor értelmiségi emberek olyan erős belső késztetést éreznek az igazság és a nemzeti, vagy nemzetközi stabilitás iránt, hogy akár önmagukat feláldozva, egy idegen ország harcából is kiveszik részüket. Testi épségüket, vagyonukat feláldozva vonulnak a nemes ügyért, jelen esetben a fasizmus ellen. Mert ugye az ember alapból nem szívesen ragadna fegyvert, majd élne hónapokon keresztül fedezékek mögé bújva, tetvekkel és éhezéssel bajlódva. Sem a saját hazámban nem vállalkoznék erre szívesen, pláne nem egy vadidegen társadalomért és megkérdőjelezhető ideológiákért, amikor ehelyett a hűvös és békés Angliában is iszogathatnám a teámat, uborkás szendvicset majszolva.
Na de, ott van annak a bizonyos érmének a másik oldala is. Amikor még bizonytalan hogy mi is várható, de egyre komorabb felhők gyülekeznek Európa felett, és az érzékeny ember felelősséget vállal a szebb jövőért, amit önmaga elé helyez. Na, kb. ilyen naiv de szép gondolatokkal vetette bele magát Orwell a spanyol polgárháborúba, 1936-ban, tüntetve egyúttal a demokratikus országok közönye ellen is. Majd szembesült azzal a mérhetetlen káosszal, amit a spanyol politikai pártok jelentettek. Az akadozó ellátmánnyal, felkészületlenséggel, a hazugságokkal és később a koholt vádakkal. Ez utóbbiból fakad az a mély kiábrándultság, ami mértékletesebbé és kritikusabbá tette őt. Fél éves milicista tevékenysége alatt tapasztaltak ellenére is kitartott az ügy mellett, szerette a spanyol embereket és még inkább megvetendőnek tartotta a totalitárius rendszereket, mint eladdig. Olyannyira, hogy ezzel a memoárral kívánta tisztázni a korabeli zűrzavart a krikettezgető angol buksikban, fellebbenteni a fátylat a kommunizmus veszélyeiről, majd grátiszként, ez az időszak, ezek a tapasztalatok későbbi munkáin is rajtahagyták kéznyomukat.

Orwell már nem érhette meg, hogy azokról a kétes eseményekről, melyeket tehetetlenül és néha értetlenül szemlélt lehulljon a lepel, mint ahogy a Franco-éra végét sem. Azonban érzékletes, személyes hangvételű írásával kívánt, a számára oly fontos objektív igazságnak adózni és megemlékezni azokról a hős bajtársakról, akik mosolyogva tűntek el a titkos börtönök mélyén, vagy a lövészárkokban.
Izgalmas darabja ez a könyv az életműnek, hiszen a szemünk előtt formálódik a diktatúrák rutinos és elszánt ostorozójának világképe és személyisége, a kezdeti lelkes naivitásból egy sokkal visszafogottabb, kritikus hanggá.

>!
Richard_the1st
George Orwell: Hódolat Katalóniának

Kiemelkedő történelmi alkotás. Testközelbe hozza a spanyol polgárháborút. Orwell udvariassan szerénykedik egyes fejezetek (a pártok tevékenységének fejtegetései) miatt, mondván, hogy untathatja vele az olvasót, pedig a meglátásai és gondolatai rendkívül érdekesek. Itt is őszinteség, közvetlenség és lelkiismeretesség jellemzi írását és habár harcolni ment, távol állt tőle bármi féle fanatikusság és fel merte vetni a kínos kérdéseket a saját oldalának is. Hódolat George Orwellnek! Megadta a politikai írás irányát, csak követni kéne.

>!
MortuusEst
George Orwell: Hódolat Katalóniának

Nem is olyan régen olvastam Orwell-t egy kihívás kedvéért. Az 1984 és az Állatfarm nem volt új élmény, csak újra elő kellett vennem őket. Ez viszont elég volt ahhoz, hogy más művéhez is kedvet kapjak. Így került a kezembe a Hódolat Katalóniának. Bár nálam továbbra is az 1984 maradt a kedvenc, ezt is megérte a kezembe venni. Az első ránézésre háborús regény ugyanis jóval több egyszerű háborús beszámolónál. (Ami a korban egyébként nem is volt ritka, hirtelen Hemingway is eszembe jutott.) Nem csak a spanyol polgárháború mindennapjaiba nyerünk ugyanis betekintést, hanem elképesztő pontossággal, és éleslátással világítja meg az események és a mozgatórugóik közötti összefüggéseket. Ebben segítségére voltak szubjektív tapasztalatai is, hiszen a regény életrajzi ihletettségű. Mégsem vádolnám elfogultsággal: egyszerűen lenyűgöző, hogy mennyire analitikus az észjárása. Alapvetően nem szoktam díjazni a politikai fejtegetéseket. Amikor pedig a sokadik rövidítés,(POUM, OGPU,CNT, PSUC; csak hogy párat említsek…) vagy szervezet rövidítése kerül elő, akkor kezdek megijedni, meg kicsit megzavarodni. Orwell van olyan szerény, hogy ilyenkor kiszól a szövegből, és arra bátorít, hogy nyugodtan lapozzam át. Nem tettem meg. (Amit persze, később nem bántam meg. A várt unalom ugyanis elmaradt…) Tényleg kellett ahhoz, hogy a motivációt, az események hátterét jobban megértsem. Ettől sajátos, már-már esszészerű a regény Mégis, a legjobbak azok a részek, amikor a fronton harcoló milícista életébe nyerhetünk bepillantást.
Volt még egy nagyon fontos haszna annak, hogy elolvastam ezt a regényt. Rájöttem, hogy az a világkép, és az a hihetetlenül erős társadalombírálat, ami majd az 1984-ben, meg az Állatfarmban megjelenik, lehet, hogy a spanyol front hatásainak (is) köszönhetően alakult ki benne.

>!
Viktoria_Agnes_Takacs P
George Orwell: Hódolat Katalóniának

A spanyol polgarhaboru nagyjabol 2 sor a tortenelem tankonyvben, jobb esetben az ember lanya latta meg a Guernica-t es A milicista halalat, aztan ennyi. A baloldali progressziv demokratak es a jobboldali konzervativ nacik harcava egyszerusodott ez a valojaban korantsem ennyire egysiku haboru, amit balrol a Szovjetunio, jobbrol pedig a naci Nemetorszag tmogatott. Orulok, hogy ez a konyv kozelebb vitt a temahoz, sokkal vilagosabb es tagoltabb lett igy a kep, ki es miert is harcolt, hol huzodtak a toresvonalakon beluli toresvonalak.

>!
Murphy_Watt
George Orwell: Hódolat Katalóniának

Szenvedélyes, elkötelezett, éleslátó. Orwell szenvedélyesen baloldali, elkötelezett anarchista, világforradalmár. Legalábbis ekkor még az volt. Nem azért ment Spanyolországba, hogy a napfényt válassza az eső helyett, mint megannyi honfitársa manapság, hanem harcolni, fasisztát ölni. Szerencsére nála a szenvedély nem járt együtt a vaksággal. Élvezetes, lényeglátó és személyes tudósítást írt azokról a napokról, amiket ott töltött.
Végül a tanulság: Légy szenvedélyes, elkötelezett valami iránt, mert ez adja meg az életedben mindazt, amiért élni érdemes, de soha ne add fel annak vizsgálatát, hogy szenvedélyed jó irányba vezet-e, hogy elkötelezettségedet nem használják-e ki.

>!
marlowe
George Orwell: Hódolat Katalóniának

Zseniális. Műfajában mestermű. Máig érvényes tanulsága, hogy értelmes ember azonnal gyanakodni kezd, ha bármilyen összefüggésben találkozik a „párt” szóval.
Nem mellesleg az író is ismerősömmé vált. Rendkívül sokat vesztett az emberiség Orwell/Blair viszonylag korai halálával.

>!
Sytix
George Orwell: Hódolat Katalóniának

Bevallom a spanyol polgárháborúról igen kevés információval rendelkeztem. Emlékeim szerint iskolai éveim alatt is csak érintőlegesen foglalkoztunk a témával. Orwell könyveinek többségét már olvastam, ezért érdeklődve vártam, hogy ezt a témát miképpen dolgozza fel. A hadi eseményeknek, a külföldiként spanyol polgárháborúról szerzett tapasztalatainak leírását nagyon érdekesnek találtam, azonban a szövevényes politikai háttér bemutatása nekem túlzottan tömény volt. Mindettől függetlenül örülök, hogy elolvastam a könyvet és ezáltal jobban megismerhettem a polgárháború történéseit.


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Különös, hogy milyen szeretetet válthat ki az emberből egy idegen!

>!
Lunemorte MP

Időnként már-már zavarba ejtő, hogy a szó szoros értelmében milyen nagylelkű a spanyol ember. Ha egy szál cigarettát kér tőle az ember, az egész dobozt rátukmálja.

Kapcsolódó szócikkek: cigaretta · spanyol
>!
Olympia_Chavez P

A fasiszták ekkoriban mérhetetlenül silány lövedékeket használtak, 150 milliméteresek voltak, mégis mindössze körülbelül két méter széles és másfél méter mély krátert vájtak a földbe, ráadásul négyből egy fel sem robbant. Romantikus mesék keringtek a fasiszta gyárakban folyó szabotázsról és arról, hogy a fel nem robbant lövedékekben puskapor helyett „Vörös Front” feliratú papírdarabokat találtak, de én egy ilyet sem láttam. Az igazság az, hogy bizony öregecske lövedékek voltak ezek; valaki egyszer megtalálta egy elsütőszerkezet réz fedőlapját, s el tudta olvasni rajta a dátumot; 1917 volt ráírva A fasiszta ágyúk űrmérete ugyanolyan volt, mit a mieinké, a fel nem robbant lövedékeket gyakran kijavították, és visszalőtték. Állítólag volt olyan öreg lövedék, ami saját becenevet viselt, és rendszeresen ide-oda repkedett anélkül, hogy felrobbant volna.

106-107. oldal (Cartafilus Kiadó, 1999)

>!
Almost_Zed

Egy reggelen bejelentették, hogy kórtermünk lakóit aznap Barcelonába küldik. Alighogy sikerült megtáviratoznom a felességemnek, hogy érkezem, máris buszokba raktak minket, és kivittek az állomásra. Csak mikor már indult volna a vonat, kottyantotta ki véletlenül a velünk utazó egészségügyis, hogy végül is nem Barcelonába, hanem Tarragonába megyünk. Bizonyára meggondolta magát a mozdonyvezető.
Ez aztán Spanyolországra vall! – mondtam magamban. Az is Spanyolországra vall viszont, hogy hajlandók voltak visszatartani a vonatot, amíg fel nem adok még egy táviratot. Hát még az mennyire spanyol dolog, hogy a címzett nem kapta meg!

12. fejezet

>!
Lunemorte MP

A franciák nagyon bátrak, mondták: és lelkesen hozzátették: „Más valiente que nosotros” – „Bátrabbak, mint mi!” Természetesen tiltakoztam, mire elmagyarázták, hogy a franciák sokkal többet tudnak a háború művészetéről – jobban értenek a kézigránáthoz, a géppuskához és így tovább. Mégis jellemző megjegyzés volt. Egy angol inkább levágatná a fél karját, semhogy ilyesmit mondjon.

Kapcsolódó szócikkek: angol · francia · spanyol
>!
Olympia_Chavez P

A háború egyik legborzasztóbb kísérőjelensége, hogy a hadipropaganda, az üvöltés, a hazugságtömeg és a gyűlölködés mind-mind olyan emberektől származik, akik nem harcolnak.

95. oldal (Cartafilus Kiadó, 1999)

>!
SirSon

Meglehetősen fantaziadús beszamolót tartott a kormánycsapatok fejadagjárol: „Vajas pirítóst eszünk” – hangzott szózata a kihalt völgyben. „Éppen most kaptuk meg a vajas pirítóst! Szép nagy szeletek ám!” Biztosra veszem, hogy a többiekhez hasonlóan ő is hetek, hónapok óta nem látott vajat, de a jeges éjszakában a vajas pirítós hírére biztos csorogni kezdett a fasiszták nyála. Meg az enyém is, pedig én tudtam, hogy hazudik.

>!
Olympia_Chavez P

Ha megkérdezik, miért léptem be a milíciába, azt válaszoltam volna: „Azért, hogy harcoljak a fasizmus ellen” és ha megkérdezik ,miért harcolok, azt válaszoltam volna, hogy „egyszerűen egy tisztességes társadalomért”. A News Chronicle- és a New Statesman-szerű lapok hatása alatt elhittem, hogy ez a háború a civilizáció védelme a Hitler zsoldjában álló militarizmus őrült tobzódásával szemben. Barcelona forradalmi hangulata hatott rám, de meg sem próbáltam megérteni.

68. oldal (Cartafilus Kiadó, 1999)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Ildefonso Falcones: Fátima keze
José Rizal: A felforgatók
Allen Newman: A száműzött zsoldos
Jorge Semprún: Húsz év, egy nap
Charles Dickens: Két város regénye
Ken Follett: A Titánok bukása
Bernard Cornwell: Sharpe menekülése
Bernard Cornwell: Az erőd
Rosamunde Pilcher: Otthon I-II.
Eric Knight: Légy hű magadhoz