28. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján
29. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján
70. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

1984 180 csillagozás

George Orwell – Fido Nesti: 1984

Első alkalommal elevenedik meg képregényformában George Orwell 1949-ben megjelent világhírű, a náci és kommunista diktatúrák ihlette negatív utópiája: Óceánia rémállama, ahol a Párt – élén a személyi kultusszal övezett Nagy Testvérrel – mindenek felett áll, a polgárokat folyamatosan megfigyelik, a háborús paranoiát szító propagandasajtó napról napra újraírja a történelmet, a szabad gondolkodás pedig halálos bűnnek számít…

Az 1984 jóslata ugyan nem teljesedett és nem is teljesedhet be, mert a jövőt – szerencsére – az ember sohasem láthatja pontosan (még egy olyan zseniális író sem, mint Orwell); de napjaink diktatórikus és autokratikus rendszereiben mégiscsak sok minden emlékeztet e remekmű lidércnyomásos világára. A könyv figyelmeztetése ezért ma is aktuális – s talán mindig az lesz…

>!
Helikon, Budapest, 2020
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634795001 · Fordította: Szíjgyártó László · Illusztrálta: Fido Nesti

Enciklopédia 1


Kedvencelte 14

Most olvassa 9

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 110

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Katalin_V_Tóth P>!
George Orwell – Fido Nesti: 1984

A történet negatív utópia, ahol az embereket megfigyelik, és nincs szabad gondolkodás. Rémisztő, kiábrándító és felháborító Óceánia világa, de legalább két ember elég bátor, hogy higgyen valami szebb világban, a lélek szabadságában. A történet akár figyelmeztetés is lehet minden kor emberének,hogy a jövő képléken. Vagy épp reményt adhat, hogy mindig lesz, aki meglátja a jót és így nyitva marad a változás ajtaja.
A képregény rajzai tökéletesen visszaadták a történet hangulatát.

Gréta_Ürmösi>!
George Orwell – Fido Nesti: 1984

Életem első képregénye volt. Nagyon tetszett és azt hiszem mostantól pár képregény még meg fog fordulni a kezeim között. Jobban tetszett, mint a regény. Nem bántam meg, hogy ezt is elolvastam.

Molymacska>!
George Orwell – Fido Nesti: 1984

Az 1984 egy olyan könyv, ami mind a mai napig benne van a köztudatban (még ha nem is tudunk róla, és nem ismerjük fel a hatását). A popkultúrára rengeteg hatást gyakorolt, miközben egy nagyon érdekes és élvezetes könyv. Amikor megjelent a képregény, nemigazán tudtam, mit várjak tőle, hiszen a fejemben inkább érzések, és részletek maradtak meg, de amikor elolvastam a képregényt, úgy éreztem, hogy ez nagyon jó könyvadaptáció.
A történet, adaptációtól függetlenül, még mindig üt, bár érdekes volt újraolvasni ilyen szempontból, hiszen nem egy konkrét történetet követhetünk végig, hanem megismerhetjük ezt a világot, a diktatúrát, amiben élnek a szereplők. Most, hogy idősebb koromban olvastam, lenyűgözött az a precizitás, ahogyan bemutatja a világot, ahogyan egyre több mindent ismerünk meg, és ahogyan egyre jobban látszik a csoportok elszigeteltsége egymástól.
A képregény pedig nagyon jó, könyvhű adaptáció ilyen szempontból. Nem szóról szóra, jelentről-jelentre alkalmazták képregényre, hanem a történet legfontosabb vonalait láthatjuk. Emiatt egyes részeknél kicsit úgy éreztem, elkenték a sztorit, hogy picit úgy alakították, hogy egyes részekről esett szó, mégis ha valaki nem ismeri az eredeti történetet, nem biztos, hogy leesik számára, mit is jelent az adott rész. Ilyen volt például spoiler de ilyen még spoiler
Ami különösen tetszik, hogy felerősíti a diktatúra egyes részeit, azt emeli ki, és ez látszódik inkább a történetben. Nem az a fontos, hogy Winstonnal mi a helyzet, hanem hogy a Gyűlölet hete hogyan valósul meg. Nagyon jól emeli ki és modernizálja olyan szempontból a regényt, hogy a mai világban megtörténhető részeket (amik alapból a regénynek is részei) emeli ki, és erősíti fel. Kicsit emiatt is akkora a hatása a könyvnek, hiszen megpróbálunk párhuzamot vonni a mostani élettünkkel, és ezt erősíti fel a képregény valójában. Ettől is annyira félemetes az egész.
A képregényben nagyon tetszik, hogy az érzéseket nagyon jól kezeli. Egyrészről az olvasó érzéseit, akinek majdnem ugyanolyan szorongó érzés a képregényt olvasni, mint a könyvet. Sőt, talán kicsit még „rosszabb”, hiszen a képregényben nagyon sokszor jön elő az őrület, paranoia, reményvesztettség. Nagyon nehéz ilyen szempontból, hiszen folyamatosan kapjuk a negatívabbnál negatívabb érzéseket, és egyszerűen nem tudunk nem úgy gondolkozni, mint Wiston, és nem tudjuk nem átérezni, mit érez éppen Winston. Szerintem ez hihetetlenül jól csinálja a képregény a szövegek jó adagolásával, precíz szövegmennyiséggel, és a jó képi beállításokkal spoiler
Másrészről a szereplők érzéseit láthatjuk. Megjelenik az éhség, mind szexuális, mint fizikai értelemben, és ez a két érzet egybemosódik egy idő után (nem tudjuk valójában, Winston a szexualitásra, vagy a jó minőségű ételre vágyik jobban), de megjelenik az a paranoisztikus félelem is, ami a törvénynélküliség, és a gondolatbűnözés tudata ad. Szerintem nagyon jó, hogy a mellékszereplők is mennyi érzést adnak át, mennyi mindent mond ki, éreztet át néhány képkocka. Ezzel szemben áll például O'Brien, akinek viszont az érzéseiről semmit sem tudunk, vagy csak közvetve gondoljuk, hogy mit érezhet.
O'Brien karaktere önmagában érdekes. Mikor a könyvet olvastam emelt magyarra, a tanárnőnk azzal kezdte, hogynem tudjuk, O'Brien kicsoda, mik a szándékai valójában. Mindkét variáció lehetség (az is, hogy a pártnak dolgozik, és az is, hogy ez csak álca és valójában nem) és így olvasva a képregényt a végén nagyon furcsa, félelmetes érzés keríti hatalmába az olvasót spoiler A képregény itt picit amúgy az egyik oldal felé taszigálja az olvasót, hogy ne nagyon gondoljunk arra, a másik oldal is lehetséges lehet (talán mert az tényleg még szörnyűbb lenne belegondolni)
A rajzolása a képregénynek érdekes, alapvetően realisztikus, de közben a rajzolónak van egy jellegzetes stílusa, amitől picit rajzfilmes lesz az egész. Ettől még a történet végig nagyon komor marad (tehát ez a rajzfilmes stílus nem oldja a fesztülséget a történetben). Ami különleges, hogy a színekkel játszik. A legtöbb rész valójában szürke, és ebbe a szürkeségbe tolakszik be a vörös, és narancs szín, néhol pedig (televízió kihangsúlyozására) a sárga. Amint bejön egy szín, az olvasóra rögtön hatással van: valami megváltozott, most nem szürke, valami fontosat mond el azáltal, hogy szín bejön a képbe. Ám a szín nem mindig negatív jelentéssel bír, nem csak a vérrel lehet azonosítani a vöröset, hanem például a naplemete színe is vörös. Érdekes, ahogy ezzel a kevés színkészlettel mekkora hatást tud gyakorolni az olvasóra.
Ami pedig számomra a legzseniálisabb a történetben, az a panelek (igen, és ilyen panelbubus vagyok, nézzétek el nekem). Nagyon érdekes benne, hogy az alapbeállítás, ahogyan megszokjuk a képregényt, hogy kilenc részre (3x3) van felosztva az oldal, és kis téglalapokkal dolgozik a szerző, általában ugyanakkora téglalapok, ugyanúgy elhelyezkedve. Ez kicsit a világ szigorát is mutatja, az ugyanolyan emberek, ugyanolyan élete szinten. Amikor viszont valami történik (főleg, amikor Winston gondolatbűnt követ el, vagy lecsap a Nagy testvér), akkor felbomlik ez a rendszer, és valami sokkal érdekesebbet láthatunk. Sokszor csak kis mértékben jelenik ez meg, mint panel között (vagyis inkább két panelen) van egy kisebb panel. Sokszor alkalmazza ezt a szerző, amikor figyelést mélyíti el, ilyenkor jelennek meg a szemek. Máskor teljesen lerombolja a rendet, egyes képek befurakodnak más panelekbe, ilyenkor a szöveget is nehezebb követni. De ezek a részek általában összeköthetőek a negatív érzésekkel, agresszióval is. Az is nagyon érdekes, ahogyan a panel szélet láthatjuk: körbe van rajzolva? Nincs? A szöveg szalad át a másik panelhez? Mindegyiknek külön értelme van, és hihetetlen, ahogyan mindenre figyel az ember, mert mindennek jelentése van (sokszor tudattanul is, érzelmi szempontból). spoiler
Hihetetlen ez a képregény. Nagyon érzékletesen adja át a regény történetét, miközben az ember magának sem akarja bevallani, de retteg. Könyv helyett én nem adnám a kezébe az embereknek (maximum kötelező olvasmány helyett, ha ez a téma, hiszen arra a szintre ez tökéletes), mert apró részletek, finomságok elvesznek a lapok között. Ellenben könyv után, vagy mellett tökéletes olvasmány. A képregény forma sokat ad hozzá a regényhez, különlegessé, érzékletessé teszi az egészet. Nagyon jól adja át az érzéseket, energikus, félelmetes.
Számomra az év egyik pozitív csalódása ez a képregény. Azt hittem, nem fog tetszeni, hiszen az 1984 elég magasra rakta a lécet, mégis sikerült ezt megugrania, és egy nagyon jó képregényt alkotnia a szerzőnek. Remélem sokakhoz eljuthat, és még többen ismerhetik meg ezt a történetet.

Sippancs P>!
George Orwell – Fido Nesti: 1984

Én, aki csak annyit tudtam az 1984-ről, hogy disztópia, gondoltam jó lesz arra a képregény, hogy megismerjem a történetet, mielőtt még magát a regényt kézbe venném, de most úgy érzem, hogy pár évre jegelem ezt az olvasást. Borzasztóan felkavart ebben a formában is, szinte éreztem a szagokat, a szürkeséget, a nyomort és a kilátástalanságot, úgyhogy köszönöm, kellően megülte a gyomromat ahhoz, hogy a hátam közepére kívánjam. Ezek után biztos, hogy a „nagy testvér”-ről is más fogalmaim lesznek (a hideg is kiráz), ahogy bizonyos használati dolgokra sem fogok ugyanúgy tekinteni, emellett viszont hálára emelem a két kezemet, amiért nem a könyvbeli lidércnyomásban élünk.
Zseniális (alap)mű, nem csodálom, hogy ennyien olvasták és olvassák a mai napig.

5 hozzászólás
csfannie P>!
George Orwell – Fido Nesti: 1984

"Durva. Sokkoló. Lebilincselő.
Sokan ajánlották már nekem az 1984-et, de eddig nem vitt rá a lélek arra, hogy elolvassam, szóval mondhatni nekem ez az első ismerkedésem a művel és az íróval. Amint becsuktam a képregényt, rájöttem, hogy ezen sürgősen változtatom kell.
Javarészt azokat a történeteket részesítem előnyben, amelyek aranyosak, és nem zúzzák szét a lelki békémet. Tisztában voltam azzal, hogy Orwell és Fido Nesti képregénye esetében erről szó sem lehet, de nem gondoltam volna, hogy ennyire elgondolkodtat és letaglóz majd. Talán azért fogott meg ennyire, mert a mai napig életszerű az, amit Orwell anno leírt, és ijesztő belegondolni, hogy a valóságunk egyre jobban hajaz erre a disztópikus világra."

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2021/01/george-orwel…

ViraMors P>!
George Orwell – Fido Nesti: 1984

Gondoltam, írok hozzá valami ütős értékelést, de nem megy. Maradjunk annyiban, hogy a grafikája nem az én világom, de ehhez a könyvhöz ilyen illik. A történet pedig most is, sokadszor is ugyanolyan kemény, mint amikor először olvastam. Az évek múlnak, de a világ nem változik…

AniTiger P>!
George Orwell – Fido Nesti: 1984

"(…) úgy érezte, mintha a tengerfenék őserdeiben bolyongana, beleveszve egy szörnyű világba, ahol ő maga a szörny. Egyedül volt.
A múlt halott…
A jövő elképzelhetetlen."

Eddig Orwell egyetlen regényét, az Állatfarmot olvastam, de az 1984 is már jó ideje piszkálja a fantáziámat! Régóta terveztem elolvasni, ám eddig mégsem füllött hozzá a fogam, viszont azonnal felcsillant a szemem a regény képregényadaptációjára.

Szerintem ez még képregényként tálalva is rendkívül torokszorító, nyomasztó élmény, mert az illusztrációk nem lebutítják, hanem felerősítették a sztorit. (Számomra legalábbis.) A történet maga tetszett, ahogy az egész világfelépítést fantasztikusnak és aprólékosan megírtnak találom, de iszonyat nyomasztó, hogy képtelen vagyok lerázni magamról azt a bizonytalanság érzést, ami olvasás közben rámragadt.

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2021/01/1984-kepr…

pinter_bence I>!
George Orwell – Fido Nesti: 1984

„Ami biztos, hogy a képregényes 1984 nagyon tisztességes munka. Sok vonása, például a karakterek arca haloványan emlékeztet az 1984-ben megjelent filmes adaptációra, amit egyszer, egy ponton biztos láttam, bár nem rémlik pontosan. Hogy hozzátesz-e ez bármit az 1984-hez, azt nem tudom eldönteni. Orwell ördögi víziójának nem a vizuális, hanem a politikai, lelki vetületei izgalmasak (nem mintha ezzel újat mondanánk), ezt jól visszatükrözni lehet, hozzátenni talán kevésbé. Nestinek a visszatükrözés remekül sikerül, a rajzok szépek, nagyon hangulatosak, abban az értelemben, hogy pontosan olyan nyomasztó az egész, mint amilyen nyomasztónak lennie kell. (…)

Másrészről pedig mégis fontos időről időre újra, esetleg új formában bedobni az 1984-et manapság, amikor az Orwell által leírt hatalomtechnikák virágkorukat élik. Hiszen lehet azzal ugrálni, hogy ez a szovjet típusú kommunizmus bírálata volt, de pontosan látjuk az elmúlt években, hogy a propagandával és az igazsággal kapcsolatos hozzáálláshoz se szovjetekre, se kommunistákra nincs szükség.”

Részletek az Azonnali Könyves Kálmán rovatában: link

abstractelf>!
George Orwell – Fido Nesti: 1984

„Az élet, ahogy Julia látta, nagyon egyszerű. Az ember élvezni akarja az életet; 'azok' – s ez a pártot jelentette – meg akarják ezt akadályozni.”

Pár éve olvastam először az 1984-et, tudtam, hogy egy megrázó, szívbemarkoló és, őszintén szólva, ijesztő élményben lesz részem ismételten. A legfőbb kérdés így az volt, hogy tud-e bármit hozzáadni a történethez a képregény formátum?

A válasz: igen, határozottan.
A képek tökéletesen tükrözik a regény tartalmát, hithűen adják át annak hangulatát, ezzel még nyomasztóbb élménnyé téve az olvasást. Különösen intenzív érzelmeket éltem át olvasás közben, amit az első olvasásomkor nem tapasztaltam. Olyannyira mellbevágott a történet, hogy többször le is kellett raknom, és ezért részben a képek a felelősek.
Bár már eltelt jó néhány nap azóta, hogy a képregény végére éltem, még most is élesen kirajzolódik a fejemben egy-egy kép, és megérzem a visszhangját annak az érzelemnek, ami olvasás közben járt át.

Szerintem ezt a könyvet érdemes elolvasnia azoknak is, akik már ismerik az 1984-t, mert az új formátumában is értéket képvisel, amit érdemes megtapasztalni. Meg amúgy is; érdemes néha újraolvasni az 1984-et, ha nem is kellemes a felfedezés, amit az olvasása tartogat.

KingucK P>!
George Orwell – Fido Nesti: 1984

Főiskolás éveim egyik meghatározó olvasmánya volt a képregény alapjául szolgáló regény. Mindig hálát adok, hogy még azért nem tartunk itt, ha más nem a látszólagos szabadságunk megvan egyelőre. A nagy testvérről már nem vagyok ilyen naív, hiszen most is lehallgatják a telefonokat, nézik a kereséseket, ezek alapján ontják ránk a reklámokat. Ennek a történetnek az újraolvasása (bármilyen formában) mindig felkavaró.
A grafikája hangsúlyozta a nyomasztó érzést, célját elérte, de művészeti értékét nem látom, a nyitóborítón kívül nem tetszett, ezért nem tudtam maximumra értékelni, mint az eredeti könyvet, bár azt elismerem, hogy ezt a témát nem könnyű ábrázolni.


Népszerű idézetek

K_E_D_I_N_A>!

Ha szeret valaki, viszontszereted, s ha semmi egyebet nem tudsz neki adni, szeretetet még mindig adhatsz.

124. oldal

csfannie P>!

Valamikor az volt az őrültség jele, ha valaki azt hitte, hogy a Föld forog a Nap körül; ma talán az, ha valaki azt hiszi, hogy a múlt megváltoztathatatlan.

Piratgirl26 P>!

Nem az a lényeg, hogy valóban van-e háború – csak az számít, hogy háborús állapot legyen.

141. oldal

2 hozzászólás
AniTiger P>!

Lehet, hogy az őrültség egyszemélyes kisebbséget jelent.

63. oldal

SzaDani012>!

Winston rájött, hogy a párt világnézete az olyan emberekre kényszeríthető rá a legeredményesebben, akik képtelenek azt megérteni. Az ilyenekkel el lehet fogadtatni a valóság legdurvább megsértését is, mert nem is sejtik, milyen iszonyú az, amit tőlük kívánnak, s nem törődnek annyira a közügyekkel, hogy rájöjjenek, tulajdonképpen mi is történik. Az értelem hiánya következtében egészségesek maradnak. Egyszerűen lenyelnek mindent, s amit lenyelnek, nem árt meg nekik, mert éppen úgy nem marad meg bennük…mint amikor a gabonaszem megemésztetlenül megy át a madár testén.

116. oldal (Helikon, 2020)

Piratgirl26 P>!

A gondolatbűnnek nem következménye a halál: a gondolatbűn maga a halál.

30. oldal

SzaDani012>!

Elfelejteni valamit, amikor felejteni kell, aztán ismét emlékezni rá, amikor arra van szükség, majd azonnal ismét elfelejteni…

37. oldal (Helikon, 2020)

mclaren42>!

Ha mindenki egyforma kényelemnek és biztonságnak örvend, az emberek nagy tömegei, amelyeket a szegénység rendszerint elbutít, kiművelődnek, és megtanulnak önállóan gondolkodni; s ha egyszer ez megtörtént, előbb-utóbb rájönnek, hogy a kiváltságos kisebbségnek nincs semmi funkciója, s el fogják söpörni.

140. oldal (Helikon, 2020)


Hasonló könyvek címkék alapján

Alan Moore: A teljes Watchmen
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők
Simon Stålenhag: Mesék a Hurokból
Brian K. Vaughan: Paper Girls – Újságoslányok 2.
Simon Stålenhag: A Labirintus
Alan Moore: Halo Jones balladája
Frank Herbert – Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Képregény 1.
Duane Swierczynski: Dredd bíró 2.
Enki Bilal: A szörny ébredése
Eric Skillman – Felvidéki Miklós: Kate Kelly – A tettre kész Hírvadász