Csavargóként ​Párizsban, Londonban 88% 65 csillagozás

„Ó, sajgó seb, szegénység szégyene!”

Ezt a könyvet egy huszonéves fiatalember írta, aki ha vakmerőn nem szegül szembe születési kiváltságaival, talán épp az idő tájt veheti át diplomáját Cambridgeben, Oxfordban – ahelyett, hogy a Szajna– és Temze-parton nyomorúságos „csavargó-akadémiát” abszolválna a nagy gazdasági világválság komor előestéjén. Szenvedés, kaland, túlélés, társadalomkritika, társadalomrajz. Minden itt volt, ami érdekelt. Szörnyen szomorú és meghökkentő.

Ez az a könyv, ahol pontosan azt kapod, amit a cím ígér. Ha a végére oda lenne téve, hogy Csavargóként Párizsban, Londonban az 1920-as években, akkor még inkább képben lenne az ember, már a cím olvasásakor. :) Tényleg erről szól a könyv, érzékletesen és gördülékenyen ír a nyomor éveiről, az éhezésről, a poloskákkal és háziurakkal való küzdelemről, a munkakeresésről, gürizésről és a korabeli hajléktalanszállókról. Aztán, ahogy halad a könyv, úgy kerül a puszta visszaemlékezések és anekdotázgatások közé egyre több és több általánosabb összefüggés megfogalmazása és társadalmi témájú gondolatmenet. A könyv épp ezek miatt nem egységes, műfaji behatárolása is kicsit bajos lehet, de én ezzel nem akarok foglalkozni.
Számomra rettentő érdekes és élvezetes volt Orwell egy kevésbé ismert arcával találkozni ebben a könyvben, és a végére még többet is kaptam tőle, mint amennyire számítottam, mert elgondolkodtatott az én személyes kapcsolatomról és hozzáállásomról ehhez a bizonyos „csavargó” réteghez.
Tulajdonképpen mindenkinek jó szívvel ajánlom.

Köszönöm @szallosas, hogy olvashattam.
Különösen az első fele tetszett a könyvnek. Idegen országban, hotelben dolgozni, ismerős érzés.
Bámulatosan mutat be dolgokat, nagyon jó korrajz.
Végleg megszerettem Orwellt.

Tanulságos. Nem mellesleg nézetformálás első kézből. Mert nyilván annak jobban hiszünk, aki a saját bőrén tapasztalta meg a dolgokat, még ha önmaga is elismeri: bizonyos dolgokban túlzott, de csakis és kizárólag a megengedett szinten.
Nyilván vannak kivételek, de ebbe most nem mennék bele.
Orwell jó, nagyon jó!

Kifejezetten tetszett, főleg a párizsi része. Nagyon szemléletformáló, sikerült elérnie, hogy másképp álljak ehhez a kérdéshez. Érdemes elolvasni, mert azóta hiába változott sok minden, a probléma sajnos ma is aktuális.

Úgy az igazi ilyesmiről olvasni, ha van fűtött szobád meg teli hűtőd. Akkor kellően izgalmasnak tűnik az utcán élni, mert tudod, hogy ma még nem kerülsz oda. Még így is nehéz egyszerre sokat olvasni a könyvből, mert mi van, ha mégis…? Amíg olvasod, bőszen bólogatsz, hogy persze, a koldusok is emberek, de amint találkozol eggyel, ugyanúgy átnézel rajta, mert persze, ingyenélő, hogyisne.

Jó ez, de nem kiváló.

Műfajilag nehezen behatárolható, de érdekes, hangulatos írás.

Orwell megint zseniálisat alkotott. A szegénységet, a nyomort megélte, erről szól a könyv. Jól látja a koldusok, nincstelene világát, hiszen velük élt.
Végig olvasmányos és érdekes volt, szociográfiának is elmegy.

Egyszer csak jött az ihlet, hogy nekem most Orwell-t kell olvasnom, mert biztos más is van az Állatfarmon és az 1984-on kívül.
Akkor kiválasztottam ezt a (útleíró, társadalmi) regényt. Sokszor tudtam azonosulni az íróval, főleg így a COVID alatt, mert én is elveszítettem a munkámat és egy alsókategóriás szálláshelyen találtam melót, mint recepciós.
Hát itt megismertem én is a ranglétra alján élő embertársainkat. Hasonló emberekkel találkoztam én is, mint Orwell. Az érdekes az, hogy az ő majdnem 100 évvel ezelőtt bemutatott embertípusai ma sem különbek. Időtlen regényt tart a kezében az olvasó.
A csavargók problémája sem változott semmit elmúlt 100 évben. Hihetetlen.

Nekem az író stílusa nagyon Szerb Antalra hajaz.

gyakorlatilag hűen ábrázolja a kor koldusainak életét, jó könyv