Csavargóként ​Párizsban, Londonban 65 csillagozás

George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban

"Amíg Bozóval voltam, megtanultam tőle ezt-azt a londoni kéregetés szakmai fortélyairól. A téma gazdagabb, mintsem gondolnánk. Igen sokféle koldus van, és rendesen éles szociális határvonal választja el a kéregetőket azoktól, akik valamiként próbálják megszolgálni az adományokat. (…) A legjobb soruk az utcai mutatványosoknak és fénvképészeknek van. Egy jobb placcon, például színházak bejárata előtt egy utcai akrobata nem ritkán öt fontot is megkeres. Az utcai fotográfusok bevétele nagyjából ugyanennyit taksál, ám ők csak szép, napos időben dolgozhatnak. A forgalmukat rendesen holmi furmányos trükkel igyekeznek élénkíteni. (…)

Eredeti megjelenés éve: 1933

>!
Cartaphilus, Budapest, 2001
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639303283 · Fordította: Kőrös László

Enciklopédia 16

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 11

Most olvassa 2

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban

„Ó, sajgó seb, szegénység szégyene!”

Ezt a könyvet egy huszonéves fiatalember írta, aki ha vakmerőn nem szegül szembe születési kiváltságaival, talán épp az idő tájt veheti át diplomáját Cambridgeben, Oxfordban – ahelyett, hogy a Szajna– és Temze-parton nyomorúságos „csavargó-akadémiát” abszolválna a nagy gazdasági világválság komor előestéjén. Szenvedés, kaland, túlélés, társadalomkritika, társadalomrajz. Minden itt volt, ami érdekelt. Szörnyen szomorú és meghökkentő.

dontpanic P>!
George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban

Ez az a könyv, ahol pontosan azt kapod, amit a cím ígér. Ha a végére oda lenne téve, hogy Csavargóként Párizsban, Londonban az 1920-as években, akkor még inkább képben lenne az ember, már a cím olvasásakor. :) Tényleg erről szól a könyv, érzékletesen és gördülékenyen ír a nyomor éveiről, az éhezésről, a poloskákkal és háziurakkal való küzdelemről, a munkakeresésről, gürizésről és a korabeli hajléktalanszállókról. Aztán, ahogy halad a könyv, úgy kerül a puszta visszaemlékezések és anekdotázgatások közé egyre több és több általánosabb összefüggés megfogalmazása és társadalmi témájú gondolatmenet. A könyv épp ezek miatt nem egységes, műfaji behatárolása is kicsit bajos lehet, de én ezzel nem akarok foglalkozni.
Számomra rettentő érdekes és élvezetes volt Orwell egy kevésbé ismert arcával találkozni ebben a könyvben, és a végére még többet is kaptam tőle, mint amennyire számítottam, mert elgondolkodtatott az én személyes kapcsolatomról és hozzáállásomról ehhez a bizonyos „csavargó” réteghez.
Tulajdonképpen mindenkinek jó szívvel ajánlom.

brigi11 P>!
George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban

Köszönöm @szallosas, hogy olvashattam.
Különösen az első fele tetszett a könyvnek. Idegen országban, hotelben dolgozni, ismerős érzés.
Bámulatosan mutat be dolgokat, nagyon jó korrajz.
Végleg megszerettem Orwellt.

1 hozzászólás
tataijucc>!
George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban

Tanulságos. Nem mellesleg nézetformálás első kézből. Mert nyilván annak jobban hiszünk, aki a saját bőrén tapasztalta meg a dolgokat, még ha önmaga is elismeri: bizonyos dolgokban túlzott, de csakis és kizárólag a megengedett szinten.
Nyilván vannak kivételek, de ebbe most nem mennék bele.
Orwell jó, nagyon jó!

jhk>!
George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban

Kifejezetten tetszett, főleg a párizsi része. Nagyon szemléletformáló, sikerült elérnie, hogy másképp álljak ehhez a kérdéshez. Érdemes elolvasni, mert azóta hiába változott sok minden, a probléma sajnos ma is aktuális.

kirkkaus>!
George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban

Úgy az igazi ilyesmiről olvasni, ha van fűtött szobád meg teli hűtőd. Akkor kellően izgalmasnak tűnik az utcán élni, mert tudod, hogy ma még nem kerülsz oda. Még így is nehéz egyszerre sokat olvasni a könyvből, mert mi van, ha mégis…? Amíg olvasod, bőszen bólogatsz, hogy persze, a koldusok is emberek, de amint találkozol eggyel, ugyanúgy átnézel rajta, mert persze, ingyenélő, hogyisne.

Jó ez, de nem kiváló.

szikszai_2 P>!
George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban

Orwell megint zseniálisat alkotott. A szegénységet, a nyomort megélte, erről szól a könyv. Jól látja a koldusok, nincstelene világát, hiszen velük élt.
Végig olvasmányos és érdekes volt, szociográfiának is elmegy.

Etele_Mészáros>!
George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban

Egyszer csak jött az ihlet, hogy nekem most Orwell-t kell olvasnom, mert biztos más is van az Állatfarmon és az 1984-on kívül.
Akkor kiválasztottam ezt a (útleíró, társadalmi) regényt. Sokszor tudtam azonosulni az íróval, főleg így a COVID alatt, mert én is elveszítettem a munkámat és egy alsókategóriás szálláshelyen találtam melót, mint recepciós.
Hát itt megismertem én is a ranglétra alján élő embertársainkat. Hasonló emberekkel találkoztam én is, mint Orwell. Az érdekes az, hogy az ő majdnem 100 évvel ezelőtt bemutatott embertípusai ma sem különbek. Időtlen regényt tart a kezében az olvasó.
A csavargók problémája sem változott semmit elmúlt 100 évben. Hihetetlen.

Nekem az író stílusa nagyon Szerb Antalra hajaz.

Cornelio04>!
George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban

gyakorlatilag hűen ábrázolja a kor koldusainak életét, jó könyv


Népszerű idézetek

nabradi>!

Ha valóban elszánod magad, akár szegény, akár gazdag vagy, úgy élsz ahogyan akarsz.

193. oldal, XXX. fejezet (Cartaphilus, 2001)

3 hozzászólás
béka>!

A csillagok: ingyen látványosság. Az meg, hogy az ember használja a szemét, semmibe se kerül.

216. oldal

dontpanic P>!

A mindennapos szállodai robot megtanított az alvás valódi értékére, éppúgy, ahogy az éhség az ételére. Az alvás többé nem pusztán fizikai szükséglet volt, hanem gyönyörteli élvezet, melyet sokkal inkább kicsapongásnak, mint pihenésnek éreztem.

dontpanic P>!

Az étterem sikerének titka ugyanis nem egyéb, mint az éles kés, mely a sületlen, rágós falatokat is könnyedén nyeszeteli.

Lunemorte P>!

Az alkalmazottak mind franciák, s amíg nem esnek túl az ebéden – akárcsak honfitársaik többsége –, roppant mogorvák.

Kapcsolódó szócikkek: francia
1 hozzászólás
tataijucc>!

Mindenesetre akad egy-két dolog, amire a nélkülözés tanított meg… Többé nem gondolom, hogy minden csavargó részeges csirkefogó, nem várok hálát a koldustól a markába nyomott pennyért, nem lep meg a munkanélküliek aléltsága, nem pénzelem az Üdvhadsereget, nem zálogosítom el a ruháimat; nem hárítom el az utcán felém kínált szórólapot és nincs túl nagy gusztusom egy puccos étteremhez…
Kezdetnek talán ennyi is elég.

281. oldal

dontpanic P>!

Akkoriban épp rosszul ment a sorom. Képzelhetik, micsoda gyalázat, ha egy magamfajta finom úriember a tönk szélére jut. Hazulról nem érkezett meg az apanázsom, már mindenem zálogba adtam, s úgy tűnt, csupán egyetlen választásom marad: a munka – amire elvből sohasem tudnék vetemedni.

Kapcsolódó szócikkek: apanázs
brigi11 P>!

Végtére is a könyveid és a gondolataid mellett mindenkor megmaradhatsz, s meglásd: azok sem hagynak majd cserben téged!

217. oldal

dontpanic P>!

Jules, a másik pincér elegánsan elszaboltálta a munkát. Magyar volt, alacsony termetű, fekete hajú, markáns arcú, szemüveges férfi, roppantul beszédes. Korábban orvostanhallgató volt, de pénz híján félbe kellett hagynia tanulmányait. Szívesen szóval tartott másokat, míg dolgoztak, s így idővel nekem is majd' mindent meg kellett tudnom róla és arról, ahogy a világot látta. Kommunistának tűnt, bár volt néhány fura teóriája – így például matematikailag bizonyítani tudta, hogy az emberi munka eleve tévedésen alapul. Mint a legtöbb magyar, ő is lobbanékony és igencsak rátarti volt – holott az önérzetes és lusta emberek eleve nem valók pincérnek. Többek közt előszeretettel kérkedett azzal, hogy egyszer egy hepciáskodó vendég nyakába öntött egy tányér levest, majd nem várva meg, hogy kirúgják, elegánsan kisétált az étteremből.

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Aldous Huxley: Pont – ellenpont
Aldous Huxley: A végzet bábjátéka
Thomas Hardy: Egy tiszta nő
Aldous Huxley: Pont és ellenpont
Agatha Christie: Mert többen nincsenek
Frances Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője
Agatha Christie: Hercule Poirot karácsonya
Agatha Christie: Ferde ház
Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála
Alan Alexander Milne: Micimackó