"Amíg Bozóval voltam, megtanultam tőle ezt-azt a londoni kéregetés szakmai fortélyairól. A téma gazdagabb, mintsem gondolnánk. Igen sokféle koldus van, és rendesen éles szociális határvonal választja el a kéregetőket azoktól, akik valamiként próbálják megszolgálni az adományokat. (…) A legjobb soruk az utcai mutatványosoknak és fénvképészeknek van. Egy jobb placcon, például színházak bejárata előtt egy utcai akrobata nem ritkán öt fontot is megkeres. Az utcai fotográfusok bevétele nagyjából ugyanennyit taksál, ám ők csak szép, napos időben dolgozhatnak. A forgalmukat rendesen holmi furmányos trükkel igyekeznek élénkíteni. (…)
Csavargóként Párizsban, Londonban 65 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1933
Enciklopédia 16
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 11
Most olvassa 2
Várólistára tette 101
Kívánságlistára tette 65
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


„Ó, sajgó seb, szegénység szégyene!”
Ezt a könyvet egy huszonéves fiatalember írta, aki ha vakmerőn nem szegül szembe születési kiváltságaival, talán épp az idő tájt veheti át diplomáját Cambridgeben, Oxfordban – ahelyett, hogy a Szajna– és Temze-parton nyomorúságos „csavargó-akadémiát” abszolválna a nagy gazdasági világválság komor előestéjén. Szenvedés, kaland, túlélés, társadalomkritika, társadalomrajz. Minden itt volt, ami érdekelt. Szörnyen szomorú és meghökkentő.


Ez az a könyv, ahol pontosan azt kapod, amit a cím ígér. Ha a végére oda lenne téve, hogy Csavargóként Párizsban, Londonban az 1920-as években, akkor még inkább képben lenne az ember, már a cím olvasásakor. :) Tényleg erről szól a könyv, érzékletesen és gördülékenyen ír a nyomor éveiről, az éhezésről, a poloskákkal és háziurakkal való küzdelemről, a munkakeresésről, gürizésről és a korabeli hajléktalanszállókról. Aztán, ahogy halad a könyv, úgy kerül a puszta visszaemlékezések és anekdotázgatások közé egyre több és több általánosabb összefüggés megfogalmazása és társadalmi témájú gondolatmenet. A könyv épp ezek miatt nem egységes, műfaji behatárolása is kicsit bajos lehet, de én ezzel nem akarok foglalkozni.
Számomra rettentő érdekes és élvezetes volt Orwell egy kevésbé ismert arcával találkozni ebben a könyvben, és a végére még többet is kaptam tőle, mint amennyire számítottam, mert elgondolkodtatott az én személyes kapcsolatomról és hozzáállásomról ehhez a bizonyos „csavargó” réteghez.
Tulajdonképpen mindenkinek jó szívvel ajánlom.


Tanulságos. Nem mellesleg nézetformálás első kézből. Mert nyilván annak jobban hiszünk, aki a saját bőrén tapasztalta meg a dolgokat, még ha önmaga is elismeri: bizonyos dolgokban túlzott, de csakis és kizárólag a megengedett szinten.
Nyilván vannak kivételek, de ebbe most nem mennék bele.
Orwell jó, nagyon jó!


Úgy az igazi ilyesmiről olvasni, ha van fűtött szobád meg teli hűtőd. Akkor kellően izgalmasnak tűnik az utcán élni, mert tudod, hogy ma még nem kerülsz oda. Még így is nehéz egyszerre sokat olvasni a könyvből, mert mi van, ha mégis…? Amíg olvasod, bőszen bólogatsz, hogy persze, a koldusok is emberek, de amint találkozol eggyel, ugyanúgy átnézel rajta, mert persze, ingyenélő, hogyisne.
Jó ez, de nem kiváló.


Orwell megint zseniálisat alkotott. A szegénységet, a nyomort megélte, erről szól a könyv. Jól látja a koldusok, nincstelene világát, hiszen velük élt.
Végig olvasmányos és érdekes volt, szociográfiának is elmegy.


Egyszer csak jött az ihlet, hogy nekem most Orwell-t kell olvasnom, mert biztos más is van az Állatfarmon és az 1984-on kívül.
Akkor kiválasztottam ezt a (útleíró, társadalmi) regényt. Sokszor tudtam azonosulni az íróval, főleg így a COVID alatt, mert én is elveszítettem a munkámat és egy alsókategóriás szálláshelyen találtam melót, mint recepciós.
Hát itt megismertem én is a ranglétra alján élő embertársainkat. Hasonló emberekkel találkoztam én is, mint Orwell. Az érdekes az, hogy az ő majdnem 100 évvel ezelőtt bemutatott embertípusai ma sem különbek. Időtlen regényt tart a kezében az olvasó.
A csavargók problémája sem változott semmit elmúlt 100 évben. Hihetetlen.
Nekem az író stílusa nagyon Szerb Antalra hajaz.
Népszerű idézetek





Ha valóban elszánod magad, akár szegény, akár gazdag vagy, úgy élsz ahogyan akarsz.
193. oldal, XXX. fejezet (Cartaphilus, 2001)




Mindenesetre akad egy-két dolog, amire a nélkülözés tanított meg… Többé nem gondolom, hogy minden csavargó részeges csirkefogó, nem várok hálát a koldustól a markába nyomott pennyért, nem lep meg a munkanélküliek aléltsága, nem pénzelem az Üdvhadsereget, nem zálogosítom el a ruháimat; nem hárítom el az utcán felém kínált szórólapot és nincs túl nagy gusztusom egy puccos étteremhez…
Kezdetnek talán ennyi is elég.
281. oldal




Akkoriban épp rosszul ment a sorom. Képzelhetik, micsoda gyalázat, ha egy magamfajta finom úriember a tönk szélére jut. Hazulról nem érkezett meg az apanázsom, már mindenem zálogba adtam, s úgy tűnt, csupán egyetlen választásom marad: a munka – amire elvből sohasem tudnék vetemedni.




Jules, a másik pincér elegánsan elszaboltálta a munkát. Magyar volt, alacsony termetű, fekete hajú, markáns arcú, szemüveges férfi, roppantul beszédes. Korábban orvostanhallgató volt, de pénz híján félbe kellett hagynia tanulmányait. Szívesen szóval tartott másokat, míg dolgoztak, s így idővel nekem is majd' mindent meg kellett tudnom róla és arról, ahogy a világot látta. Kommunistának tűnt, bár volt néhány fura teóriája – így például matematikailag bizonyítani tudta, hogy az emberi munka eleve tévedésen alapul. Mint a legtöbb magyar, ő is lobbanékony és igencsak rátarti volt – holott az önérzetes és lusta emberek eleve nem valók pincérnek. Többek közt előszeretettel kérkedett azzal, hogy egyszer egy hepciáskodó vendég nyakába öntött egy tányér levest, majd nem várva meg, hogy kirúgják, elegánsan kisétált az étteremből.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Aldous Huxley: Pont – ellenpont 91% ·
Összehasonlítás - Aldous Huxley: A végzet bábjátéka ·
Összehasonlítás - Thomas Hardy: Egy tiszta nő 84% ·
Összehasonlítás - Aldous Huxley: Pont és ellenpont 82% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Mert többen nincsenek 96% ·
Összehasonlítás - Frances Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője 94% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Hercule Poirot karácsonya 93% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Ferde ház 93% ·
Összehasonlítás - Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála 93% ·
Összehasonlítás - Alan Alexander Milne: Micimackó 90% ·
Összehasonlítás