Burmai ​napok 42 csillagozás

George Orwell: Burmai napok

A világhírű író 1934-ben írt első regénye most jelenik meg másodízben magyarul, pedig a meghökkentő, kalandos történet kitűnő olvasmány, már-már romantikus nagyregény. Az egzotikus környezet nem csupán vonzó díszlet, hanem pontos helyszín – Orwell öt évig élt Burmában, mint az indiai Birodalmi Rendőrség tagja –, a burjánzó stílus a vad indulatok érzékletes kifejezője. Az író egy különös szerelmi tragédia kapcsán a gyarmati rendszer visszásságait pellengérezi ki, de későbbi műveivel ellentétben itt egyáltalán nem a szenvtelen ábrázolás híve. A gyilkos szatíra erejét nem gyengítik, ellenkezőleg, növelik a távol-keleti táj leírásai, a mély emberi drámák szenvedélyes ábrázolásai.

Tragédia Burmában címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1934

>!
Terebess, Budapest, 1998
300 oldal · ISBN: 9638563109 · Fordította: Máthé Elek · Illusztrálta: Módosi-Szmuk Eszter

Enciklopédia 6


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
George Orwell: Burmai napok

Bicskanyitogató fordítás, katasztrofális szerkesztés. Mindössze ennyi kell egy remek regénynek az olvashatatlanság határán egyensúlyozó nyomdaipari termékké degradálásához. Hiszek a megbocsátásban, ezért csak követ töretnék legalább egy esztendeig mindazokkal, akik közreműködtek ennek a műnek jelen formában való kiadásához.
Orwell tökéletesen ragadta meg a gyarmati létet. Azt az uralmat, mely teljesen gyökértelen, s kizárólag a fegyvereken, a rendőri és katonai erő alkalmazásán alapszik. Minél brutálisabb ennek az erőnek a demonstrálása, annál ritkábban támad a bennszülöttekben az a balga gondolat, hogy lehetne mindez másképp is. A gyökértelenséget mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a korlátlan erőszak potenciáljával sem lennének képesek kormányozni, ha a legalacsonyabb szintű pozíciókat nem engedik át a helybelieknek. Ezáltal létrehoznak egy velejéig romlott, korrupt bennszülött réteget, amelyik anyagilag és kulturálisan a gyarmatosítók, s az alávetettek között lebeg. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a réteg később többnyire sikeresen mentette át privilegizált helyzetét a függetlenség elnyerése után is.
Mivel a gyarmati szolgálat az idegen közeg, s a nehezen elviselhető éghajlat miatt nem túl népszerű, nincs mit csodálkozni rajta, hogy az anyaországból érkezettek erősen középszerűek, vagy még annál is gyengébbek. A rasszizmus oly mélyen itatódott beléjük, hogy azt a nácik is követendő példának tekinthették volna. Talán tekintették is…
Szűk kis kolóniák önmagukba zárva. A hírek késve érkeznek s lassan a mesék világába vész az anyaország, Európa, az egész világ, s már csak az a párás, forró, untig változatlan földdarab marad meg valóságnak, hol egyforma napjaikat morzsolják. A szolgák felett a legutolsó brit is élet-halál ura. A többi bennszülöttet mint leprást kerülik, s még a korrumpált helyiekkel is csak hivatalosan érintkeznek. Napról-napra, hétről-hétre, évről-évre mindig ugyanaz a mozdulatlan világ. Az unalom elleni gyógyszer, a szex a bennszülött lányokkal és a korlátlan alkoholfogyasztás is csak unalmas rutinná szürkül. Ebben a közegben már egy vadászat is szenzációs újdonságnak számít, s ünnep minden európai érkezése, legyen az egy férjvadász lány, vagy egy adóságaiban fuldokló, hihetetlenül sznob arisztokrata.
Viszonylag gyér története van a regénynek, de szerintem ennek az állott légkörű, jellemrothasztó közegnek az ábrázolására éppen a szükséges mértékű. Nagyobb ívű cselekmény már óhatatlanul eltolta volna a hangsúlyokat, s nem mutatta volna meg hűen, hogy lelkileg a gyarmatosítók is milyen borzalmasan nagy árat fizetnek hódításaik kiaknázásáért.

2 hozzászólás
Zsuzsanna_Makai>!
George Orwell: Burmai napok

Huhh!
Hát elmondanám, h Orwell megírta a George Floyd sztorit 1934-ben. Bár a történet Burmában játszódik, és azottani „niggereket” utálják a fehérek, de hát ez a könyv most aktuális csak igazán!
Egyébként néhol nagyon emlékeztet az El Hakimra is. (Az egyiptomi sztori volt.)
Elizabeth karaktere gondolkodtatott el leginkább, merthogy nagyon magasról zuhant nagyon nagyot, most pedig már leginkább egy papírcsónak a viharban, ha jellemeznem kéne, tényleg csak a körülmények játszanak vele, de lényegében csak homokvárt építget, és reménykedik.
Ami a legfurább, hogy senki sem tudott hozzám közelebb kerülni a szereplôk közül, a nem túl kedvelhetôtôl egészen az undorító féregig megvolt minden, szimpatikus egy se.
Az is eszembe jutott, mi mindent tapasztalhatott Orwell Indiában, hogy megemlékezett az ottani idôszakról ezzel a könyvvel.

eme>!
George Orwell: Burmai napok

Burmai látlelet, közvetlen közelről. A gyarmatosító angolok nemtörődöm, kényelmes sznobériájával fűszerezett és a helyi hatalmasságok korrupt karrieréhségével nyakon öntött tragikomédia. Bár sem komikum és talán igazi tragikum sincs benne.
A regény cselekménye U Po Kyon parazita járási rendőrbíró nagyratörő álmai és ezek érdekében bevetett ármánykodásai köré épül, meg persze a jódolgukban inkább csak láblógató, kártyázgató, vadászgató, teniszezgető, fogadásokra, estélyekre járó angolok többnyire passzív életmódja köré.
Ebben a fehérekre és benszülöttekre osztódó világban szinte nagyítóval kell keresni a pozitív karaktereket, és úgy sem biztos, hogy sikerrel jár az olvasó (nekem személy szerint Flo kutyus volt a legszimpatikusabb, ez azért sokatmondó lehet). A főhős, bár a végén már-már megszánja az ember, valójában gyenge, gyáva, önmagát felvállani nem igazán, vagy csak ritkán és tétován merő karakter. Persze ezer szállal kötik gúzsba a gyarmatosítók társadalmának szabályai, mégis, nem tudtam megbocsájtani neki gyakori ostoba és ügyetlen viselkedését, ahogy emberi viszonyaiban megnyilvánult, ahogy két kultúra, világ határán döntésképtelenül téblábolt. Jellemének, hibáinak, gyengéinek, végül sorsának jelképe megbélyegző anyajegy formájában arcán sötétlik, leplezhetetlenül, szégyenfoltként. Dr. Veraswanihoz fűződő intellektuális viszonya talán az egyetlen értékes emberi kapcsolat ebben a regényben, az egyetlen, ahol ideig-óráig át képes lépni a határokat.
A karakterábrázolás magvát, nemcsak az ő esetében, a helyiekhez való viszonyulás adja, ahogy az ember értékét, társadalmi helyzetét, sőt sorsát is ez határozza meg. Orwell remekül ragadja meg a gyarmatosítók képmutató világát, ahol üzleti érdek, számítás, züllés, léhaság, a látszat fenntartása és a mindenek fölött uralkodó presztízs-isten uralkodik. Kicsinyes, sekélyes, nevetséges karakterek ütik agyon az időt a burmai tórpusokon, akik csökönyösen ragaszkodnak „elit” elzárkózódásukhoz, ellehetetlenítik az igazi párbeszédet, és végül, nemtörődömségük és gőgjük áraként pontosan azok előtt nyitják meg az ajtót, akik a legkevésbé méltók lennének rá. Elméletileg. Mert gyakorlatilag valóban helyreáll a világ rendje – zsák a foltját megtalálja. Szégyenfolt ez is, az egész bagázs az, amely kegyetlenül eltiporja azokat, akik, igaz, tétován és erőtlenül, de az emberség útján indulnának el, ha hagynák őket.

Bár értékeltem Orwell társadalomkritikáját, néhol ironikus-szatirikus hangját, mégis, úgy érzem, a lényeges kérdések túlságosan elvesztek a sekélyesebb bonyodalmak, szerelmi szálak, vadászatok (beleértve a férjvadászatokat is) sűrűjébe. Kissé untam is helyenként az egészet. Ki tudja, talán a koncepció része volt, talán az arányok elszámítása. Nem tudom.
Viszont annak, aki netántalán kedvet kapna a kötethez, tudok egy jó tanácsot: saját egészsége érdekében ne ezt a kiadást olvassa. Úgy hemzsegnek benne a hibák, hogy felmegy a vérnyomása az embernek tőle. Alacsony vérnyomásúaknak viszont kifejezetten ajánlott.

ppeva P>!
George Orwell: Burmai napok

A regény nagyon tetszett.
A könyv viszont nagyon igénytelen kiadvány, tele nyelvtani hibákkal (pl. nem ismeri a mellékmondatok közötti vesszőket), valamint egyéb ostoba hibákkal, amelyek gyakran értelemzavaróak is. A fordító sem állt a helyzet magaslatán, sok a magyartalanság, többszöri olvasás után se derül ki, hogy a mondatban szereplő két szereplő közül melyik mit csinál, és vannak teljesen értelmetlen mondatok is. Nagyon kár, hogy a regény olvasásának élményét ilyen hibák zavarják.

Aliko P>!
George Orwell: Burmai napok

Orwelltől egy érdekes témájú, nekem kicsit váratlan történetű regény ez nem túl olvasóbarát találásban. Ennyit tudnék első blikkre mondani. Utána, ha valaki tovább kérdezne, ott folytatnám, hogy a kezét- lábát összekötném és a pokol legmélyebb bugyrába vetném azt, aki ezt tette ezzel a könyvvel (ha többen voltak mind, egytől-egyig). Ugyanis ez lehetett volna jó is, ha nem rontja el az élményt a szörnyű forma.

Nem biztos, hogy Orwel hibája, ha azt mondom, hogy képtelen volt beszippantani a történet. Szerintem a stilisztikai gondok, amik elvonták a figyelmemet nagy szerepet játszott abban, hogy egyáltalán nem mondanám olvasmányosnak a regényt. Kapunk egy igazi korrajzot, ahol a gyarmatosítók minden hibája terítékre kerül. Sznobéria, korrupció, társadalmi kirekesztés stb. A karakterizálás szinte tökéletes, bár azért nem hiszem, hogy ennyire sötét lett volna a kép- talán volt egy- két jó arc is a tömegben-, de az tény ,hogy itt 0 azaz 0 szerethető vagy akár csak kedvelhető szereplőt kapunk.

elzazi>!
George Orwell: Burmai napok

Huh, hát azért sikerült végigolvasnom, igaz, elég hosszú ideig tartott. És ezért nemcsak a fordítás a felelős. Azt mondtátok, hogy ez Orwell első regényei között van. Szerintem azért zavaró ez egy picit, mert nincs a regényben nagyon rejtély. Igazából csak egy leírás. Az összes szemszöget látjuk, mindenki gondolatait, mindenki indíttatását, és ezzel picit elveszik az izgalom. Ha nem Thaiföldön élnék most, akkor lehet, nem is bírtam volna végigolvasni – így viszont annyi hasonlóságot találtam Myanmar és Thaiföld között (pláne, mikor az időjárásról és dzsungelről írt…). Alapvetően tetszett a történet (bár nem gondoltam volna, hogy spoiler , de hát mégiscsak Orwellről van szó, az ember nem rózsaszín mesét várt. A főszereplők közül egy sem nőtt a szívemhez. Elizabeth aranyos volt először, aztán kiderült, hogy csak egy butácska lány. :-( Érdekes volt ezt a könyvet úgy olvasni, hogy mellette ott volt az indiai regény (The Amazing Story of a Man who cycled from India to Europe for Love) spoiler és ott dicsérték a brit rendszert, mert őket nem érdekelte a kasztrendszer, míg itt spoiler . Szóval jó volt és korhű ebből a szempontból, de hát… még biztosan rágódom rajta egy darabig.

jhk>!
George Orwell: Burmai napok

A regény különleges helyszínen játszódik, amelyről Orwell hiteles leírást ad. Az ott élő angolok elszigetelt életmódja, a helyiekkel való kapcsolatuk és a gyarmati rendszer működése is érdekes. Tanulságos, hogy a könyvben fontos szerepet játszó, egy a helyiekkel való egyenlőség érdekében kiadott központi utasítás kontraproduktívvá válik és gyakorlatilag a divide et impera elvet valósítja meg, ami burmaiak között is tökéletesen működik.
A cselekmény is tetszett, bár szerintem Orwell egy kicsit túlzott azzal, hogy egy kivétellel az összes szereplőnek gyakorlatilag csak negatív tulajdonságokat adott.

A kiadás tényleg katasztrofális, sajnos néha megértést is nehezítő hibák is előfordulnak…


Népszerű idézetek

ppeva P>!

Körülbelül egy órával később szomorú tekintetű hindu ember jelent meg Flory házának kapuja előtt. A férfi egy nagyobb, vesszőből font kosarat cipelt. Mikor a kapun belépett, a kosarat letette a földre és alázatos salaam-köszöntéssel üdvözölte Floryt.
– Ki vagy te és mit akarsz?
– A könyv- wallah, sahib.
A könyv- wallah jól ismert alak volt mindenütt Indiában. Állandóan úton járó kölcsönkönyvtár tulajdonos, aki könyveit az egyetlen vesszőből font kosárban cipelte magával. Üzletmenete meglehetősen egyszerű volt. Ha valaki kiválasztott egy könyvet, négy annát kellett fizetnie és hozzá a kölcsön vett könyv helyett egy másik könyvet adnia. A wallah nem tudott írni-olvasni, de azért külsőre felismerte a könyveket és bibliákat sohasem volt hajlandó elfogadni.
– Nem, sahib – mondta panaszos hangon, amikor valaki bibliát akart a nyakába varrni – nem. Ezt a könyvet fekete kötésben és arany betűkkel, sajnálom, mindent, de ezt az egyet nem fogadhatom el. Nem tudom, mi az oka, de minden sahib ezt a könyvet akarja adni nekem és tőlem senki sem fogadja el. Mi lehet vajon ebben a fekete könyvben? Bizonyosan valami nagyon gonosz dolog.
– Lássam, mi van nálad? – mondta neki Flory. Keresett a vándor-könyvkereskedő holmija között valami izgalmas detektívregényt, Edgar Wallace, Agatha Christie vagy valaki más szerzőtől; hogy olvasásával eltompítsa gyötrő nyugtalanságát.

234. oldal

drogba>!

Semmi sincs a világon amely annyira lealacsanyító és megalázó lenne, mint olyan nő szerelme után vágyakozni, aki kereken visszautasítja a szerelmes férfi közeledését.

ppeva P>!

Valahányszor a soron következő beteg lépett az asztalhoz, az orvos felugrott székéről, fekete sztetoszkópját a beteg mellére illesztette és közben villámgyors burmai szavakkal kérdéseket intézett hozzá. Majd az asztal mellett ülve megírta a beteg számára szükséges receptet. A beteg a receptet magával vitte az udvar másik oldalán levő épületben elhelyezett kórházi gyógyszertárba és az orvossággal kezében ment vissza a dzsungelbe.
Veraswami csak ritkán ért rá, hogy saját maga kezelje a bejáró betegeket és ilyenkor ezt a munkát egyik segédorvosa végezte el. A segédorvos nagyon egyszerűen végezte el a diagnózist. Egyszerűen megkérdezte a betegtől: – Mid fáj? A fejed, a hátad vagy a hasad? – Aszerint, hogy milyen feleletet kapott, a segédorvos átnyújtotta a betegnek a három csoportba sorolt és az asztalon álló pirulák közül azt, amelyik a betegségnek megfelelt és ezzel a beteg el is távozhatott. A betegek jobban szerették a segédorvos egyszerű módszerét. Veraswami kellemetlen kérdéseket intézett hozzájuk: többek között mindig megkérdezte azt is, hogy nincs-e vérbajuk és gyakran műtétet akart rajtuk végrehajtani. A dzsungelből érkezett burmai parasztok az ilyesmitől szörnyen idegenkedtek. A műtétet a maguk nyelvén „has-felvágás”-nak nevezték és ettől úgy féltek, mint magától az eleven ördögtől. Közülük a legtöbben szívesen meghaltak volna akár egy tucatszor is, mint hogy alávessék magukat a „has-felvágás”-nak.

152-153. oldal

3 hozzászólás
poiuzt>!

Van valami visszataszítóan rút alázatosság minden igazán nagy szerelemben.

drogba>!

Az irigység félelmetes emberi szenvedély. Sokkal rosszabb, mint a szenvedés, mert az irigység soha nem válik tragédiává, csak megalázza és önmaga előtt is utálatossá teszi azt, akit hatalmába kerít ez az ellenszenves emberi érzés.

SteelCurtain >!

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Anglia indiai fehér hivatalnokainak legnagyobb része tehetség dolgában nemcsak, hogy nem kiváló, hanem még az átlagos és közepes színvonalat sem éri el. Kétségtelenül igaz, hogy a közigazgatás bizonyos tudományos felkészültséget és szakértelmet megkívánó feladatait a fehér ember sokkal sikeresebben tudja elvégezni, mint a színesek között még a legtanultabbak is. De ettől eltekintve, India közigazgatásának és mindennapi életének kevés szüksége van a nép nyakán ülő brit hivatalnokokra, akik közül a többség még annyi hozzáértéssel és odaadással sem teljesíti a rábízott feladatot, mint valami vidéki angol kisváros postamestere. A közigazgatás legnagyobb részét alantas állásokban dolgozó bennszülöttek végzik el és a brit zsarnokság igazi fenntartói nem a fehér hivatalnokok, hanem a hadsereg. Édes-keveset számít, hogy a fehér hivatalnokok és a vállalatok tisztviselői milyen tehetségtelenek, lusták és mennyire nem értik a rájuk bízott feladatokat. Egyedül az Indiában állomásozó, mintegy negyedmillió főnyi brit hadsereg tehetségesen megszervezett rendőri és fegyelmező munkája tartotta fenn hosszú évtizedeken át a britek uralmát a két India sokszázmilliónyi színes népe fölött.
Az a világ, amelyben az angol sahibnak Indiában élnie kell, nyomasztó és mindenkire súlyos teherként nehezedő életmód. A színesek között élő fehér emberek világában minden egyes kiejtett szónak külön hangsúlya van. Angliában az ilyenféle légkör csaknem elképzelhetetlen. Odahaza, az angol környezetben, mindenki szabad és a magánéletnek csak kevés korlátozását érzi. Indiában az teszi alig elviselhető teherré az életet az egyéni szabadságról nehezen lemondani tudó fehér embernek, hogy akár tetszik neki, akár nem, a zsarnokság fenntartása érdekében kiépített, bonyolult uralmi rendszernek és szervezetnek alkotó részévé kell válnia. Így azután mindenkinek megvan a szabadsága rá, hogy iszákos legyen, hogy hivatali kötelességét lustán és lomhán végezze el, magánéletében gyáván viselkedjék, rágalmazzon vagy paráználkodjék. Mindez háborítatlanul szabad, de arra nincs szabadsága, hogy azt gondolja, ami neki tetszik.

SteelCurtain >!

Mikor mindennek vége volt, Mr. Lackersteent megtalálták holtrészegen a billiárdasztal alatt: ide bújt el kezében whiskys üveggel, amelyet utolsó cseppig kiivott.

Kapcsolódó szócikkek: billiárdasztal · whisky
SteelCurtain >!

– A bennszülött szolgák régi fajtája lassanként egészen eltűnik – mondta beleegyező hangon Macgregor. – Fiatalkoromban, ha egy komornyik tiszteletlenül bánt velem, elküldtem egy levéllel a börtön igazgatójához és a levélben csak ennyit írtam: “Kérem, adjon tizenöt botot a sorok vivőjének”. Hát bizony igen, ahogyan Horatius mondja: “Eheu fugaces”. Attól félek, ezek a napok örökre elmúltak.
Macgregor szavait helyeslő mormogás kísérte, a társalgóban jelenlévők részéről, beleszámítva még Floryt is, akit mindenki bolsinak tartott. Még a fiatal Maxwell részéről is, aki mindössze harmadik éve volt Burmában. Az Indiában élő angolok mindnyájan megegyeztek abban, hogy a brit birodalom napjai meg vannak számlálva Angliában és hogy India, akárcsak a “Punch”, soha nem lesz többé olyan, mint valamikor volt.

SteelCurtain >!

– Miért ne lenne hazugság, amikor azt állítjuk, hogy a színesek életszínvonalának emelése a célunk, holott nyilvánvalóan azért vagyunk itt, hogy kiraboljuk őket. Lehetséges, hogy az ilyen hazudozás természetes és magától értetődő, de a hazugság romlottakká tesz bennünket olyan mértékben, hogy azt elképzelni is nehéz. Bizonyosan a saját rossz lelkiismeretünket akarjuk megnyugtatni, amikor éjjel és nappal hazudozunk, hogy eltakarjuk a valóságos tényeket. Igen, az Indiában élő angolok nyomban elviselhető lényekké válnának, hogy ha őszintén bevallanák, hogy ittlétük célja egyesegyedül a rablás és ezt elismernék minden nagyképűsködés nélkül.

SteelCurtain >!

Amíg az előző esti, ostoba zendülést el nem felejtik, bármit kér tőlük, szó nélkül megadják. Még ha Lenint dicsérte volna nekik, azt is szó nélkül végighallgatták volna.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Graham Greene: A csendes amerikai
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
William Somerset Maugham: Sör és perec
Andrea Levy: Parányi sziget
William Somerset Maugham: A festett fátyol
William Somerset Maugham: A színes fátyol
William Somerset Maugham: Színes fátyol
Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik
Charles Dickens: Martin Chuzzlewit I-II.