Hogy Orwellnek ez a kevéssel a II. világháború vége után született regénye milyen „veszélyes” mű, már abból a tényből is látszik, hogy Magyarországon a rendszerváltásig kizárólag szamizdat formában volt hozzáférhető, s első legális kiadását csak 1989-ben vehették kézbe a hazai olvasók. A XX. század totalitárius államai és a hidegháború paranoiája ihlette műből egy olyan jövőkép rajzolódik ki, melyben a mindenható Párt folyamatosan újraírja a történelmet, és a hagyományos angol nyelv lerombolásával, illetve a „káros” gondolatok megszületését lehetetlenné tevő újbeszél kidolgozásával a polgárok gondolkodását is korlátok közé szorítja. A szerző nevét világszerte ismertté tevő disztópia számos mondata vagy mozzanata az egyetemes kultúra részévé vált, Big Brother alakja pedig még a show-bizniszben is felbukkant…
1984 4678 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1949
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · Európa Diákkönyvtár Európa · Európa Zsebkönyvek Európa · Helikon Zsebkönyvek Helikon · Európa Diákkönyvtár Európa · POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport · Trubadúr Zsebkönyvek Trubadúr · Kapszula Könyvtár Európa
Enciklopédia 54
Szereplők népszerűség szerint
Winston Smith · O’Brien · Julia
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 1581
Most olvassa 373
Várólistára tette 1381
Kívánságlistára tette 934
Kölcsönkérné 19

Kiemelt értékelések


Annyira sokkolt, hogy utána csak A neveletlen hercegnő naplóját tudtam elolvasni.


„A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. „
Az 1984 egy bűnöző története.
Bűnözőé a Párt szemszögéből, míg korunk szabad világából olvasva semmi egyéb magányos szabadságharcosnál.
Azok a történelmi körülmények,amelyek a regény írása idején fenn álltak; a hidegháború kezdeti, pattanásig feszült napjai, a harmadik világháború kitörésének lehetősége 1948-ban soha nem látott közelségbe hozta a totális diktatúrák kialakulásának korszakát.
Ebben a tekintetben az 1984 kordokumentum is – konzerválja a múlt század közepének félelmeit, végletekig feszített, önmagából kifordult világot festve egy olyan lehetséges jövőről, ami hajszál híján nem valósult meg.
1984 világa egy eltúlzott Szovjetunió tulajdonképpen.
Az a megdöbbentő és szomorú valóság, hogy ilyen diktatórikus államok igenis léteznek.
Ahol nincs szabadság és ahol egy elnyomó hatalom irányít egy egész nemzetet.
Nehéz az igazságot választani a közösség ellenében. Egyén és hatalom kapcsolata…
Ha az ember hisz valamiben, amit rajta kívül senki sem hisz, úgy gondolja, nála van az igazság, de már senki sem vallja ugyanazt,mint ő: meddig tudja megtartani a hitét? Mi a fontosabb: az igazság vagy a közösség? Az emberek általában az utóbbit választják, inkább mennek a tömeggel, mint hogy kiálljanak a saját véleményük mellett. Egy darabig talán állják, de aztán elbizonytalanodnak: nem lehet, hogy nem nekem van igazam, hanem mindenki másnak? Inkább válassza az ember a hazugságot, hogy a többiek közé tartozónak érezhesse magát, vagy maradjon kívülálló az igazság kedvéért? Ezt mindenki maga dönti el.
1984 világában a világ állandó háborúban áll, senki sem szabad és mindenki tudatlan.
Orwell fizikai harcok helyett egy lélektani csatát mutat be, melyben a főszereplő, Winston küzd a Párt hatalma és elnyomása ellen. Winston a regényben, a humanista eszmék utolsó képviselője, lázadó személyiség, mert emberi gondolatai vannak. Az egyetlen jellemzésre érdemes alak Óceániában.
Képzeljünk el egy olyan társadalmat, amelyet három részre lehet osztani:
-Belső Párt: nagy hatalmú, magas bérekért dolgozó államhivatalnokok, melynek különleges jogkörei vannak, gyakorlatilag szabad kezet kapnak bármiben.
– Külső Párt: a leginkább korlátozott réteg: minden percüket meghatározza a Belső Párt, a legkisebb gondolatbűnt is munkatáborral büntetik. Általában minisztériumokban dolgoznak.
-Prolik: pártonkívüli népek, a Párt számára csak munkaerőt képviselnek,primitív szinten élnek és kommunikálnak, a hivatalos ideológiát nem értik. Csak az ő számukra adott a szabadság – élni azonban nem tudnak vele. Gettósított körülmények között laknak, rakétabombákkal tartják őket féken.
És ha ez még nem elég elrettentő társadalmi példa,mindezek mellett el lesznek gázosítva mindazok, akiknek túlzott intelligenciájuk van – noha párthűek – nem számít.
1984. London. Angszoc. Ahol mindennap újraírják a történelmet – egy sajátos logikai axióma teszi ezt jogossá és elfogadhatóvá : „ Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a múltat, az uralja a jelent is.”
Értékelésem befejezéséül elmondom a titkot, hogy életem legmeghatározóbb olvasmányai közé sorolom ezt a könyvet, elsősorban aktualitása miatt.
Minden, amit az 1940-es években megírt az indiai író, ráhúzható a mai civilizáció helyzetére.
Nagy életbölcsességeket fogalmaz meg, ugyan drasztikus módon.
Gondolhatjuk, 1984 elmúlt, és nem jött be a jóslat, ha ez valami jövendölés akart volna lenni a jövőre vonatkozólag – ugyanakkor számos módon alátámasztható, hogy sajnos az „orwelli" világba tartunk.
Vajon 1945-ben látta az író az Európai Unió létrejöttét?
Vajon tudott a kialakuló Észak- Amerikai Unióról?
Kétségtelen,hogy ezek a szuperhatalmak jelen vannak, és elképzelhető, hogy egy háttérhatalom irányít mindent. Politikai regényről van szó, és érdemes elgondolkozni egyen s másról.
Majdnem elfelejtettem említést tenni az újbeszélről . ( rossz fordítás: newspeak = újbeszéd, de mindegy, különben is az újbeszél sokkal jobban hangzik)
Óceánia hivatalos nyelve, mely az egyetlen a világon, amelyik évről évre egyre kevesebb szót tartalmaz. Mi a helyzet a mai internetszlenggel? Facebook? Viber? Messenger? …hmm…gondolatébresztő…
Nem írtam le a mű cselekményét, hátha valaki csak most kap észbe, hogy jó volna mégis elolvasni. :) Nekem határozottan nagy kedvencem lett.
5* ( 5.0 )


Újbeszélül talán csak annyit mondanék: duplapluszjó. Óbeszélül meg ki értékel könyveket 2010-ben?


Évtizedekig a várólistámon „porosodott”, és idővel egyre csak hátrébb sorolódott. Eleinte attól tartottam, hogy nem fogom megérteni, később meg már attól, hogy végtelenül megvisel majd. Úgy tűnik most jött el az ideje elolvasásának. Mindig is tudtam, hogy kihagyhatatlan mű.
Előbb megnéztem a filmet, borzasztóan nyomasztónak találtam. Érdekessége számomra, hogy nem a beszédre, hanem a gondolatokra épül, és hatásosak voltak az egyhangú és lehangoló színek, vagy inkább a színtelensége, és a semmibe révedő tekintetek. A könyv elolvasása után ismét meg akartam nézni a filmet, de nem tudott lekötni, az egész lényemet a könyv uralta már.
Szinte mindig és most is a könyv az, ami erőteljesen hatott, és letaglózott. Szerencsére a film nem tudta befolyásolni a fantáziámat se a képi világ, se az események tempója tekintetében.
Különösen megdöbbentő, hogy ez a ma is brutálisan aktuális mű 71 éve született, és a történet időpontja is 36 évvel ezelőtti.
Orwell látta a jövőt és mintha a fejembe is belelátott volna, mert idővel elkezdte a kétségeimet feloldani, hogy működhet-e egy ilyen világ. A függelékben, az „újbeszél” nyelv bemutatása is egy kuriózum.
Zseniálisan megírt alapmű, amit mindenkinek el kell olvasnia, még akkor is, ha néhol nem igazán olvasmányos és iszonyatosan nyomasztó. Mélyen elgondolkodtató mondatok tömkelege, a történet is érdekes, amely köré szövődik a diktatúraellenes politikai írás. Lelketlen és visszataszító rendszer.
„Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos.”
Életre szóló irodalmi élmény! Mindenkinek el kell olvasnia!


Zseniális alkotás, nem is találom a megfelelő szavakat az értékelésére.
Hihetetlen, hogy Orwell már 1949-ben mennyire tökéletesen tudta bemutatni azt az disztópikus világot, amelyet majdhogynem éltünk és élünk.
Tökéletesen mutatja be, hogy milyen az, ahol a szabadság pusztán merő ábránd, hiszen még csak gondolkozni sem tudsz anélkül, hogy figyelnének. Félelmetesen visszataszító, vagy visszataszítóan félelmetes, nem is tudom, melyik a találóbb megfogalmazás.
Jól tükrözi azt a gondolkodásmódot, amely a könyv íródásának az idején az embereket átjárta. Nem lehetett tudni, mi jön, nem lehetett tudni, mit hoz a jövő, lesz-e még egyáltalán jövő. És úgy vélem, nem sokon múlt, hogy így valósuljon meg.


A háború: béke
A szabadság: szolgaság
A tudatlanság erő
Kicsit ijesztő, ahogyan Orwell már a saját korában megírta ezt a disztópiát, ami a mai társadalomra, társadalmi életünkre szinte mértani pontossággal ráhúzható. Igaz ezt a könyvet már másodjára olvastam, de most nagyobbat ütött, mint három évvel korábban. Nyilván ebben az is szerepet játszik, hogy minden változott/változik.


„A hatalom célja a hatalom maga
Mindenkinek mást rejt a 101-es szoba …”
Orwell zsenialitása ott kezdődik, hogy egy 1949-ben íródott regény szinte a kiadás napjától napjainkig aktuális, valóságos és életszerű – és valószínűleg ez még egy jó darabig így is marad…
Megdöbbentő, sokkoló és kegyetlen módon egy olyan témát boncolgat, amely egyidős ugyan az emberi társadalommal, ám amelyre – sajnos – még megoldás nem született….
Egy könyv, amelyet mindenkinek el kell(ene) olvasnia – talán megértenénk, és talán tanulhatnánk belőle…
„Azt mondtad, találkozunk még,
Ott ahol nincsen sötétség,
Zúg a fény, nincs sötét soha,
Vár ránk a 101-es szoba”


Egy olyan világban, ahol az ember számára biztosított alapvető jogok, mint az élethez, a szabadsághoz vagy pusztán a gondolkodáshoz való jog ki van zárva. Ahol a világ szinte minden egyes szegletében teljes megfigyelés alatt vannak, nem bízhatnak a kollégáikban, a párjukban még a saját gyermekeikben sem, hiszen gondolkodás nélkül feladnak a hatóságoknak. Egy olyan világban ahol az emberek pusztán csak léteznek, de nem élnek, nem ismerik a boldogságot és annak értelmét. Az egyént oly módon akarják korlátozni szókincsében, mozgásában, gondolkodásában, hogy a végén nem marad más belőle csak egy elem a gépezetben.
A kor múltjaiban bekövetkezett nagyhatalmak bukásaiból tanulva nem egy személy irányítja a rendszert. Egy eszme uralkodik, ami nem öltött emberi formát, így nincs aki ellen a sanyargatott nép fellázadhatna. Egy kollektív hatalommal állnak szemben, aminek a száma határtalan. Láthatunk egy olyan állapotot, ahol az egyén, ha behódol, ha ellentmond a hatalomnak nem létezik, csak a második esetben meg is hal.
Winston szintén egy elem volt a Párt által alkotott gépezetben. Feladatait hűen végezte, míg meg nem ismerte Juliát aki a boldogságot jelentette számára. Bár csak egy pillanatra, de így megismerhette, hogy mi a szabadság és annak jelentése.


Nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy mit kellene ide írnom. Ugyanis ezt a könyvet vétek egy sima csillagozással elintézni. Most megpróbálom összeszedni a gondolataimat, de lehet, hogy nem lesz túl eredményes:
– Rengeteg érzést kiváltott belőlem ez a könyv. Először is szenvedtem vele az elején, nem értettem, hogy mi értelme van az egésznek. Nehezen rázódtam bele, kellett egy kis idő, mire felfogtam, hogy mikor és hol járunk. Majd jött a meglepődés, az undor és a sokk. Egy dolgot nem éreztem: egyáltalán nem unatkoztam.
– Így kell disztópiát írni! Hol van ehhez képest Dan Wells vagy Suzanne Collins (csak, hogy a legnépszerűbbeket említsem)? Sehol. Még Az útvesztő és Metró 2033 sem fest le olyan borzalmas és visszataszító képet az emberi világról, mint George Orwell az 1984-ben.
– Erőszakos? Igen. Visszataszító? Oh, nagyon is. Akarnék egy hasonló világban élni? Azonnal öngyilkos lennék!
– Azonban nem is ez a vonal fogott meg igazán. Amiért nagyon megtetszett a könyv az az, hogy olyan nézetből közelíti meg a történelemben szereplő társadalmi osztályokat és helyzetüket, hogy számomra érdekes és új dolgokra világított rá. Bár a könyvben szereplő társadalomban látszólag mindenki egyenlő, de ez közel sem igaz. Ugyanúgy van felső –, közép –, és alsó osztály is. Vitatkozhatunk azon, hogy melyiknek van nagyobb befolyása vagy, hogy melyik csoportba tartozók élnek boldog életet, de egy biztos: a történelem folyamán mindig ugyanez a felállás ismétlődik. Hiába döntenek meg egy rendszert és kiáltják ki a szabadságot és az abszolút egyenlőséget: ez sohasem változik. Mindig lesznek elnyomók és elnyomottak.
– Ennek a könyvnek sikerült meglepnie. Nem csak a második rész végén, de az utolsó pár oldalon is.
– Összességében azt mondom, hogy az Állatfarm sokkal jobban tetszett. Azt át tudtam élni, azt meg tudtam érteni. Ezt a könyvet már kevésbé. Sokkal komolyabb kérdéseket vett fel és tárgyal ki. Ezekre én még nem készültem fel.
– Ha majd egy kicsit érettebb leszek újra fogom olvasni. Bár nem tudom, hogy még egyszer képes leszek e túlélni a borzalmakat, amiket az író nagyon is valóságszerűen ábrázol.
Népszerű idézetek




A legjobb könyvek, értette meg, azok, amelyek azt mondják el az embernek, amit már tud.
221. oldal, II. rész, 9. fejezet (Európa, 1989)




Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos.




Legfélelmetesebb ellenségünk, gondolta, a saját idegrendszerünk. A bennünk lévő feszültség bármelyik pillanatban kész átalakulni valamilyen látható tünetté.
73. oldal, 6. (Európa, 2003)
Népszerű triviák



Az 1949-ben kiadott mű Orwell legnépszerűbb munkája, és az „orwelli” jelzőt ennek világára használjuk.
[hu.m.wikipedia.org]Kapcsolódó könyvek: George Orwell: 1984
Ezt a könyvet itt említik
- Amy Meyerson: Az elmúlt napok könyvesboltja
- Anthony Burgess: Mr. Enderby – bepillantás
- Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól
- Beau Lake: The Beast Within Me
- Cath Crowley: Szavak kékben
- Dan Simmons: Hyperion
- Daniel Kalder: A pokoli könyvtár
- Dean Koontz: A fékezhetetlen Quicksilver
- Elif Shafak: Éva három lánya
- Emma Chase: Fejvesztve
- Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből
- Gavin Young: Lassú hajókon Pireusztól Kantonig
- Haruki Murakami: 1Q84 (angol)
- Jamal Ouariachi: Étvágy
- Jan-Werner Müller: Mi a populizmus
- Jeffrey Meyers: Orwell
- Jess Hill: Mert kihozod belőlem az állatot
- Joanne Harris: A St. Oswald fiúiskola
- John Lukacs: Öt nap Londonban
- Karl Ove Knausgård: Szerelem
- Katarina Baer – Kalle Koponen: Kínai való világ
- Ken Liu (szerk.): Láthatatlan bolygók
- Koós Patrícia (szerk.): Jégvirágok
- Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
- Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
- Lionel Shriver: A Mandible család
- Ljudmila Ulickaja: Imágó
- Louise Boije af Gennäs: Tetszhalál
- Marc Elsberg: Zero
- Martin Amis: Pénz
- Masha Gessen: Jövőnk a múlt
- Michael Moore: Hülye fehér ember
- Milly Johnson: Teaház a sarkon
- Nick Hornby: Hosszú út lefelé
- Nina George: Levendulaszoba
- Nora Ikstena: Anyatej
- Oriana Fallaci: A harag és a büszkeség
- Raphaëlle Giordano: A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van
- Stephen King: A kívülálló
- Stephen King: Billy Summers
- Stephen King: Borzalmak városa
- Stephen King: Éjszakai műszak
- Stephen King: Halálos árnyék
- Stephen King: Minden sötét, csillag sehol
- Szabó Tibor Benjámin: Az első küldetés
- Szántó Piroska: Akt
- Szarka József: Kulcsdalok
- Vay Viktória: Francba, francia!
- Veronica Henry: Könyvesbolti szerelmek
- Viktor Pelevin: A Legyőzhetetlen Nap
- Viktor Pelevin: A tervhivatal hercege
- Yuval Noah Harari: Sapiens
Hasonló könyvek címkék alapján
- Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak 88% ·
Összehasonlítás - Robert Merle: Védett férfiak 87% ·
Összehasonlítás - Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász 87% ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five 87% ·
Összehasonlítás - Margaret Atwood: A szolgálólány meséje 85% ·
Összehasonlítás - H. G. Wells: Az időgép 80% ·
Összehasonlítás - Szathmári Sándor: Kazohinia 88% ·
Összehasonlítás - Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal 88% ·
Összehasonlítás - Ray Bradbury: Fahrenheit 451 88% ·
Összehasonlítás - H. G. Wells: A láthatatlan ember 78% ·
Összehasonlítás