A radarháborúnak ez a szinte regényes leírása két szálon fut; brit kommandó készül fel, hogy partra szálljon a Csatorna túlsó partján, Bruneval falu mellett, és megszerezze a németek Würzburg fedőnevű lokátorának egyes alkatrészeit. A szerző, a másik szálat követve, vissza-visszatekint: hogyan végezték kísérleteiket a harmincas években szinte párhuzamosan a brit és a német tudósok a rádiólokátor kifejlesztésén; a brit katonai hírszerzés milyen információkat szerzett a sorsdöntő „oslói jelentés”, sőt egy kínai tudós is látott valami furcsa készüléket Berlinben.
Vannak nem mérhető mennyiségek. Így azután nem tudjuk megmondani, milyen és mekkora szerepe volt a brit radarnak a második világháború történetében, de az angliai csatát mindenképpen döntően befolyásolta.
A nagy lokátorháború 9 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Népszerű történelem Kossuth
Enciklopédia 2
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Mondjuk Sztálingrádhoz vagy Normandiához képest piszlicsáré egy ügynek tűnik ez: pár angol kommandós megbugázza egy német radar alkatrészeit valamikor ’42 februárjában. Millar azonban remek szerző, aki nagy erővel képes érzékeltetni, mennyire sarkalatos pontja volt a világháborúnak a németek és britek közti tudományos verseny a lokátoros bemérés területén*. Izgalmas, Spielberg-filmbe illő arcképet rajzol a főbb szereplőkről, és érzékletesen vázolja a szabad diskurzusra épülő, nyitott tudományos légkört, amiben az angolszász fejlesztők kreativitása érvényesülni tudott. Másrészről pedig nem fél beszélni a szövetségesek pitiáner hibáiről, a RAF és az Admiralitás (légierő és tengerészet) dedós rivalizálásáról, és a bürokrácia nyavalyás kekeckedéséről sem. Legnagyobb erénye kétségkívül az, hogy eredményesen ötvözi a magas szintű tudományos szakirodalmat a kémregények sodró lendületével – mikor már belefáradunk a hullámhosszok és megaherzek záporozásába, mindig jön egy párhuzamos fejezet, ami a kommandósok és hírszerzők ügyes-bajos dolgaival traktál minket, felüdülés gyanánt. (Másnak meg talán ez a fárasztó, meglehet.) Érdekes, helyenként kifejezetten élvezetes munka, az angolszász történelmi munkák közül az egyik első fecske Magyarországon.
* Persze testvérek között is vagy ezerszázötven sarkalatos pont volt, ami eldöntötte a világháború végkimenetelét, de Millarnak kétségkivűl joga van egyre fókuszálni közülük.
Medve-Random
Amikor Medve boldog örömmel hazahozta nekem a könyvet, rettenetesen megijedtem, hogy mi a búbánatot fogok én kezdeni vele, anélkül, hogy megsérteném.
Mert hát ugye kedvenc téma a II. világháború, na de azért lokátor, meg még hozzá egy halom adat, egy halom név, történet meg semmi?
Elkezdtem.
És nem tudtam letenni.
Mert lett történet is, emiatt nem tudtam letenni.
Igaz, azok a részek, amikor valóban a radarról van szó, azok annyira nem kötöttek le, de azért sok új ismeretre tettem szert. Valóban csodáltam, ahogyan a hosszú napok-hetek-hónapok kemény munkája nyomán a 380 lábból néhány méter lett. Igen, néha az a siker, ha valami rövidül.
Azon gondolkodtam közben, hogy háború kellett ahhoz, hogy nekikezdjenek a lokátor fejlesztéséhez?
A lényeg az, legalábbis számomra, hogy hozzákezdtek, és bizony komoly eredmény is született.
De számomra fontosabb volt az emberek sorsa. Sokszor mondtam már, hogy értelmetlennek tartom, hogy valakik kitalálják, hogy nekem kell ez és ez a valami, menjetek, küzdjetek meg érte, én addig elszívok egy szivart, és iszok valamit a meleg szobában. A katona meg megy, mert ugye parancsot kapott. Közben ki kell ugrania a repülőből, amit ha észrevesznek elfogják, rosszabb esetben megkínozzák, esetleg belefagy a hóba, és hasonlók.
Visszatérve a lokátorra, arra azért ez esetben hasznos volt a háború, hogy az egymással való versengés oda vezetett, hogy egyre jobb és jobb műszereket hoztak létre.
A vége az, hogy nem bolond ember ez a Medve, tudja milyen könyvet kell a kezembe adnia.
Ez is egy több tíz év után újraolvasott remek könyv. Akkor is tetszett, és most is. Nagyon…
A két fő, fésűfog szerűen előadott történet a brit és német radarfejlesztés jó évtizedes izgalmas eseménysora és a brunevali Würzburg lokátor megismerését és megszerzését célzó rajtaütés előkészítése és végrehajtása.
Ezekbe ágyazva pár további epizódot részletesebben kifejt a szerző:
– Sid, a renitens ausztrál légifotós pilóta sikerei és küzdelmei, valamint
– a bombázók számára kifejlesztett különféle német rádiós célkijelölő és rávezető eszközök (Knickbein, X-Gerät, Y-Gerät) és
– a francia ellenállók kapcsolódó tevékenysége.
Találékony, szívós ifjak és kontrasztként gyakran dölyfös, egymásnak is betartó döntéshozók a szárazföldi csapatok, flotta, légierő magasabb pozícióiban.
Ragyogó szervezési bravúrokat is részleteiben ismertet a könyv: az angol honi légvédelem rendszerét, és a baldachinos ágyra emlékeztető német rádióelektronikai védővonal kialakítását.
Nem kell megijedni az üregrezonátoros magnetrontól sem, hiszen ezt az egykor szupertitkos radar-alkatrészt ma már szinte minden háziasszony használja a mikrohullámú sütőjében. Bár nem biztos, hogy ezt tudja…
Jó kis könyv ez, érdekes témáról, érthetően. A téma iránt érdeklődő kamaszoknak is ajánlom.
Népszerű idézetek
Churchill, természeténél fogva bármilyen nagystílű volt is katonai ügyekben, jól látta, hogy ez a terv irreális, de mint mindig, most is a legfontosabb kérdést állította az első helyre. Ki mondhatná ma, hogy tévedett, amikor az amerikai szövetséget kiépítését, megszilárdítását és kiterjesztését tartotta fő célkitűzésnek? … A friss hadosztályt, amely felbecsülhetetlen szolgálatot tehetett volna a Közel-Keleten, de amelyet most India védelmére irányítottak, a pusztulásba küldték – Szingapúrba.
12 -13. o
A harmincas évekre tehát készen állt a tudományos alap a rádiólokátor kifejlesztéséhez. Az ember óhatatlanul elgondolkodik: vajon a tudomány padlásszobáiban hány ugyanilyen fontos felfedezés hever a limlom között, várva az ébredést? Az élet csókját – vagy a háború leheletét.
14. oldal, 1934, A tudomány padlásszobái
A gázhajtású meg faszenes kocsikat állandóan javítani kellett, márpedig az átlagembereknek ilyen kocsijuk volt…
107. oldal
– Maga önként jelentkezett egy veszélyes feladatra, Cox őrmester.
– Nem, uram.
– Hogy érti azt, hogy „nem, uram”?
– Úgy uram, hogy én semmire nem jelentkeztem.
– Akkor itt valami félreértés van. Én önkéntes jelentkezőket kértem azon kevesek közül, akiknek a képzettsége pontosan megfelel a magáénak… Most viszont itt van, őrmester, akar hát jelentkezni?
– Mire kellene pontosan vállalkoznom, uram?
– Nem hatalmaztak fel rá, hogy ezt közöljem… Őszintén szólva úgy gondolom, hogy a feladat ésszerű esélyt kínál az életben maradásra. A Királyi Légierő számára rendkívüli fontosságú dologról van szó, és ha maga csak félig is az a fickó, akire gondolok, akkor kapva kap az alkalmon.
– Önként jelentkezem, uram.
22. oldal, 3. fejezet: Cox és „Newman”, 1942. február
Stewart tizedes és két bajtársa egész úton kártyázott. Stewart nyert, mint rendesen. Előhúzta a levéltárcáját, hogy egy újabb bankjegyet dobjon be, és nagylelkűen kijelentette, hogy ha ólommérgezést kapna odaát a franciáknál, a mellette ülő vegye magához a pénzt, és nyugodtan költse el.
[…]
Hat katona eltűnt, hat megsebesült, őket lefektették a parti kavicsokra. Közöttük volt a kártyázásban szerencsés kezű Stewart tizedes, aki a tengerparti rohamban fejlövést kapott. Azt mondta legjobb barátjának:
– Eltaláltak, Jock. Nesze, itt a pénztárcám.
Freeman őrvezető gyorsan elvette a tárcát, és csak azután vizsgálta meg Stewart fejét.
– Ó, hiszen ez csak egy karcolás – örvendezett.
– Akkor add vissza a pénztárcámat. – Azzal Stewart szépen talpra állt.
161. oldal, 19. fejezet, „…mint egy rohadt gyilkos”, 1942. február
Hasonló könyvek címkék alapján
- Stephen Hart – Russell Hart: A II. világháború német páncélosai ·
Összehasonlítás - Turcsányi Károly (szerk.): Nehézharckocsik ·
Összehasonlítás - Szvetlana Alekszijevics: Utolsó tanúk 96% ·
Összehasonlítás - Robert Kershaw: Harckocsizók 98% ·
Összehasonlítás - Edith Eva Eger: Az ajándék 94% ·
Összehasonlítás - Bozzay Zoltán: Népirtások a XX. században 96% ·
Összehasonlítás - Henry Kissinger: Diplomácia 94% ·
Összehasonlítás - John Keegan: A parancsnoklás álarca 96% ·
Összehasonlítás - Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák 93% ·
Összehasonlítás - Kádár Gábor – Vági Zoltán: A végső döntés 98% ·
Összehasonlítás