Tsi-Tsa ​és Tsai 20 csillagozás

George Mikes: Tsi-Tsa és Tsai George Mikes: Tsi-Tsa és Tsai

Tsi-Tsa – azaz: Cica – a magyar anyanyelvű angol író, George Mikes eladdig macskátlan londoni házba sétált be egy szép napon, és úgy befészkelte magát a legjobb fotelbe (és Mikes szívébe), hogy onnan soha többé el nem távozott. Illetve… De erről egyelőre ne többet!
George Mikes – az egyetlen angol író, aki a Baranya megyei Siklóson született – könyvek hosszú sorában vallott arról, hogyan kell „idegennek”, „utánozhatatlannak”, „gazdagnak”, „szegénynek”, „dekadensnek”, „jenkinek”, és még sok egyébnek, többek között „hetvenévesnek” lenni. A népszerű író, a rádiós személyiség és világvándor homoros írásaiból gyűjtött csokorral adózunk emlékének és – remélhetőleg – szórakoztatjuk el a Vidám Könyvek Drága Olvasóit.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek

>!
Ciceró, Budapest, 2000
196 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635392923 · Fordította: Borbás Mária, Dobrás Zsófia, Dezsényi Katalin, Nemes Ágnes · Illusztrálta: Brenner György
>!
Európa, Budapest, 1990
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630749556 · Fordította: Borbás Mária, Dobrás Zsófia, Dezsényi Katalin, Nemes Ágnes · Illusztrálta: Brenner György

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Sztálin

Helyszínek népszerűség szerint

Grúzia


Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
George Mikes: Tsi-Tsa és Tsai

Réges-régen, még a főiskolán ismerkedtem meg George Mikessel. A tanárnőnk hozott be angolul kisebb írásokat tőle, és nagy élvezettel fordítgattuk. Valami sajátságos bájjal – se bántóan, se sértően – tudta kifigurázni az angolokat.
Sokkal később kezembe került a George Mikes: How to be Poor kötet, és azon is nagyon jól szórakoztam. Most fedeztem fel, hogy a saját könyvtáramban is lapul egy George Mikes könyv, méltatlanul elhanyagolva.
Ez a kötet válogatást tartalmaz Mikes több könyvéből. A leghosszabb, kisregény hosszúságú, novella Tsi-Tsáról szól, arról, hogyan esik bele egy alapjában véve macskakerülő ember egy Macska bűvkörébe. De van benne egy kis hogyan legyünk szegények, egy kis hogyan legyünk britek, -hetven évesek, -guruk, -dekadensek, és a többi. Szórakoztató, sok-sok jópofa poénnal.

>!
jezsek P
George Mikes: Tsi-Tsa és Tsai

Megmosolyogtatott időnként, egy-két anekdotán nevetgéltem is, de inkább az (ön)kritikus hangvétel fogott meg a kötet rövid írásaiban. A könyv középén helyezkedik el egy hosszabb történet, Tsi-tsa életrajza, közös élete az idős íróval, ez tetszett a legjobban. A könyvet macskaszerető olvasóknak ajánlom elsősorban, de az anglománoknak is érdekes lehet.


Népszerű idézetek

>!
ppeva P

    A társalgás művészetéről

A televízió legfőbb és legdicsőségesebb vívmánya, hogy véget vet társalgás művészetének. Ha belegondolunk, hogy miféle társalgásnak segít végét vetni a televízió, csakis sírig tartó hálát érezhetünk. A baj csak az, hogy egyelőre nem irtotta ki még az írmagját is. Hellyel-közzel még ma is föllelhető és buján tenyészik Anglia-szerte.
A minap egy tengerparti üdülőhelyen három testvér beszélgetését volt módomban hallgathatni. A két nővér, Muriel és Grace – úgy hatvan körül járhatnak –, Bexhillben él, néhány évvel fiatalabb öccsük, Cyril, Folkestone-ban. A három testvér – a közöttük lévő óriási távolság miatt, amely vagy ötven mérföld is meglehet – több mint tíz esztendeje nem találkozott. Boldog és örömteli volt a viszontlátás. Annyi mondanivalójuk volt egymásnak, hogy gyakorta éjfél utánig fennmaradtak, és csevegtek. Valahogy ilyeténképpen.
Cyril: Egészen meglepődtem, amikor vacsora előtt jártam egyet, és rájöttem, hogy itt déli szél fúj…
Grace: Valóban. Neked mi a véleményed, Muriel?
Muriel: Igen, szerintem is. Olyan délies. Határozottan. Igen.
Cyril: Nem kedvelem a déli szelet. Különösen errefelé. Hát te, Grace?
Grace: Nem, nem, dehogy. Isten ments. Ki nem állhatom a déli szelet. Roppant kellemetlen. És szerinted, Muriel?
Muriel: Szerintem is. Iszonyodom a déli széltől. Szörnyen ideges leszek tőle.
Cyril: Gyakran kaptok odahaza Bexhillben déli szelet, Grace?
Grace: Nem túl gyakran. Azért épp elégszer. Én mindenesetre sokallom. Tudod, hogy van. Az ízlések különbözők.
Cyril: Hát igen. Én személy szerint például jobban kedvelem a nyugati szelet. A nyugati szél olyan mulatságos.
Grace: Ó, igen. A jó kis nyugati szelet én is kedvelem. Eléggé meglehetős a nyugati szél odahaza Bexhillben, ugye, Muriel?
Muriel: Meglehetős. Ahogy mondod. De nem több a kelleténél. Azért nem panaszkodhatunk, igaz?
Grace: Hát nem.
Cyril: Bizony.
Grace: Persze.
Muriel: Hát igen… határozottan. Ahogy mondod.
Grace: Természetesen.
Cyril: Hogyne.
Muriel: Hát persze.
És így tovább, és így tovább. Még egy-két óra hosszat elhallgattam, aztán felugrottam, a televízióhoz rohantam, és így kiáltottam:
– Ki vagyok éhezve a tiszta intellektus élvezeteire: ide nekem a Kérdezz-felelekkel!

24-25. oldal

2 hozzászólás
>!
ppeva P

Épp egy doboz macskaeledelt nézegettem kis fűszerboltunkban, amikor odajött egy kedves szőke hölgy, vetett egy pillantást a kezemben tartott bűnjelre, és némileg szúrósan megkérdezte, nem én vagyok-e a sarki vörös téglás házikó ura. Beismertem, hogy igen.
– A macskám bejáratos önhöz – szögezte le.
– Valóban – feleltem. – Amikor elkezdtem etetni, nem tudtam, hogy nem szabad. Most már késő. Elvárja az ennivalót.
A hölgy gondolkodott egy sort.
– Rendben van – szólt kedvesen. – Megfelezhetjük a cicát.
Majd így folytatta: – Két évvel ezelőtt szörnyű tragédia lett volna a dolog. A fiam valósággal imádta őt. Ma már tizennégy éves, és jobban érdeklik a lányok, mint a macskák.
– Remek időzítés – bólintottam –, mivel én pedig abba a korba jutottam, amikor jobban érdekelnek a macskák, mint a lányok.

64-66. oldal, Tsi-Tsa

>!
ppeva P

Egy barátnőm egyszer megjegyezte, hogy észre sem vette a babakocsikat az utcán, amíg maga is terhes nem lett; s akkor hirtelen rájött, hogy tele van velük az utca. Hasonlóképpen, a Tsi-Tsa előtti időkben alig vettem észre a macskákat. Ma már ismerem Fulham összes macskáját, a csövesektől a jól szituált állandó lakosokig.

76. oldal, Tsi-Tsa

>!
ppeva P

Eva gyakran kérdezte tőlem, mit akarok csinálni, ha komolyan megöregszem. Azt feleltem, hogy megpróbálnék bekerülni egy öregek otthonába – már ki is néztem magamnak egy tündéri helyet Fulhamben, a folyó mellett –, és sokat olvasnék. Nemcsak olvasnék, hanem elsősorban újraolvasnék sok mindent, amit mérhetetlen örömmel teszek igazi remekművek esetében.
Különösen szerettem volna újra elolvasni Thomas Mann József-tetralógiáját, a Háború és békét és Proust műveit.

89. oldal, Tsi-Tsa

>!
ppeva P

Hát persze hogy mindenki magyar. Vagy ha ő nem is, hát az apja vagy a nagyanyja bizonyára az. Sir Alexander Korda, az angol filmipar atyja, egyike a legnyilvánvalóbb példáknak. Amikor Leo Amery – a Brit Birodalmi Eszme egyik zászlóvivője – meghalt, a gyászjelentéséből tudtam meg, hogy az anyja magyar volt. Leslie Howard, aki mind külsejében, mind viselkedésében megtestesítője, mi több, prototípusa a modern brit férfinak… nos, folytassam? Én is magyar vagyok; kiadóm, André Deutsch is magyar. Rajzolóm, Nicolas Bentley ma már legalább felerészben magyar. Mary királyné nem volt magyar. De valahányszor egy magyart fogadott, örömest újságolta, hogy a nagyszülei közül kettő magyar volt.

31-32. oldal, Mindenki magyar

>!
ppeva P

Ősi hajlamunk van arra, hogy csodáljuk a zsarnokot és lenézzük áldozatait. Hallottam embertársaimat megvető kijelentéseket tenni feketékre, mert nagyapáik rabszolgák voltak – mintha ez az ő, és nem a mi szégyenünk lenne.

58. oldal, Tsi-Tsa

>!
ppeva P

Épp tombolt az arab olajválság, amikor felkerestem egy fulhami kisállat-kereskedőt.
– Van eladó macskája? – kérdeztem.
– Nincs – hangzott a lakonikus válasz.
– Nincs macskája?
A férfi megrázta a fejét: – Nincs.
– Macskahiány van netán? – faggatóztam tovább.
– Krónikus.
– Az arabok miatt? – kérdeztem gyanakodva.
– Nem az arabok miatt.
A férfi elmagyarázta, hogy húsvét tájban térdig lehet járni kismacskákban, novemberben azonban lámpással sem találni.

71. oldal, Tsi-Tsa

>!
ppeva P

Minden nézőpont kérdése. Ha valaki egy héttel korábban azt mondja nekem, hogy meg fogok vakulni a fél szememre, nem repestem volna a gondolatra; most azonban én voltam az egyik legboldogabb ember a városban. Pár nappal korábban kaptam egy levelet az öcsémtől New Yorkból, melyben emlékeztetett ifjúkori intelmemre, miszerint az ember vigyázzon a péniszére, mert abból csak egy van; a szem páros szerv, ezért kevésbé fontos. Figyelemre méltó éleslátás egy tizenkilenc éves fiatalember részéről.

95. oldal, Tsi-Tsa

>!
ppeva P

Felhívott egy barátom, mindenféle tanáccsal kezdett traktálni, majd ezzel zárta a mondókáját: – Vegyél magadnak egy másik macskát.
Mások is javasolták már. Nem értettem őket. Eszembe jutott egy réges-régi történet, amit évekkel azelőtt hallottam Csortos Gyuláról. Nagy színész volt, valóságos óriás a színpadon, de magánéletében rideg és keserű; kerülte az embereket, és csupán két élőlényt szeretett és tűrt meg maga körül: az édesanyját és a kutyáját. A kutya vele lakott, az édesanyjával pedig minden szerdán együtt ebédelt.
Egy keddi napon megdöglött a kutya. Csortosnak majd megszakadt a szíve. A hatalmas ember, aki metsző szarkazmusáról és tökéletes érzéketlenségéről volt híres, úgy sírt, mint egy bakfis. Másnap az édesanyja próbálta vigasztalni.
– Nem szabad ennyire a szívedre venni, Gyula – mondta. – Maholnap veszel magadnak egy másik kiskutyát, meglátod…
Csortos gyilkos pillantást vetett az anyjára: – És ha te meghalsz, megyek, és veszek magamnak egy másik kicsi öregasszonyt.

109. oldal, Tsi-Tsa

>!
ppeva P

Az ifjúság olyan rendellenesség, ami az idő múltával biztosan gyógyul.

160. oldal, Generácionizmus


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Mikszáth Kálmán: Vidám írások I-II.
M. Kiss Csaba: Boldogságkönyv
Móra Ferenc: Hoztam-e spanyolviaszkot?
Halla József: Az élet humora
Seres András: Kicsi Péter, nagy Péter
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Moldova György: A beszélő disznó
Moldova György: Ésszel fél az ember
Reményi József Tamás – Tarján Tamás: Babérköszörű
Bächer Iván: Utóíz