Mechanikus ​London 96 csillagozás

George Mann: Mechanikus London George Mann: Mechanikus London George Mann: Mechanikus London

London, 1901. A metropoliszban pezseg az élet az új évszázad hajnalán: a tudomány és technika elképesztő eredményeinek köszönhetően a Brit Birodalom virágzik, a nagyérdemű léghajókkal járja a világot, a pazar estélyeken pedig mechanikus emberek szolgálják ki az úri közönséget. Ugyanakkor azonban szörnyű járvány pusztít a városban, amelynek áldozatai lelketlen gyilkológépekké változnak és a ködből előbukkanva marják meg a mit sem sejtő polgárokat, míg egy állítólagos világító rendőr sorra gyilkolja Whitechapel szerencsétlen lakosait. Amikor aztán még egy léghajó is lezuhan, Viktória királynő legjobb ügynökét állítja a nyomozás élére: Sir Maurice Newbury, az elismert antropológus, valamint tűzről pattant asszisztense, Miss Veronica Hobbes okkult és nagyon is evilági módszereket egyszerre hasznosítva szállnak szembe a ködbe burkolózó Londonban felbukkanó rejtélyekkel.

Eredeti mű: George Mann: The Affinity Bridge

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632181
>!
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637051364 · Fordította: Hudácskó Brigitta

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Veronica Hobbes


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 93

Kívánságlistára tette 66

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
vikcs P
George Mann: Mechanikus London

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/06/george-mann-m…

"Én őszintén nem gondoltam volna, hogy ez a könyv ennyire jó lesz! Meglepően élvezetes volt olvasni az E/3 elbeszélő módot, mert így olvashattunk a nyomozó, Maurice Newbury és társa, Veronica Hobbes mozzanatairól is. Nagyon érződik a könyvön az angol stílus, ez persze abból is kiderül, hogy hőseink lazításképpen mindig Earl Grey teát isznak, vagy kérnek. Plusz nagyon örültem, hogy a történet Londonban játszódik (igaz, több mint 100 évvel ezelőtt, egy alternatív világban, de akkor is), szerintem mindenki szereti, vagy legalábbis kíváncsi erre a városra. A 20. század eleji Londonban sokkal fejlettebb a technológia, a robotok mellett megjelennek a léghajók, és a gőzmeghajtású autók is.

Ez a regény steampunk stílusban született, amiből egyre több jelenik meg a magyar piacon is. Megemlíteném szintén a kiadó gondozásában megjelent, Vivien Holloway könyveit, amelyek szintén ebben a témában bővelkednek. Olvastam a Winie-sorozatot, és nagyon tetszettek, ahogy ez a könyv is.

Olvasás közben folyton az ugrált a fejemben, hogy ez lehetne egy Sherlock Holmes történet is, mert végig nagyon izgalmas, fordulatos volt, nagyon szépen volt felépítve a könyv, lassan, apránként bontakozott ki a rejtély, ami után a főszereplőink nyomoztak."

>!
Pandalány P
George Mann: Mechanikus London

Számomra eddig teljesen új területre merészkedtem a könyvek világában ezzel a regénnyel. A steampunk műfaj ismeretlen volt számomra, és úgy érzem, jó választás volt elsőként ez a történet.

Kérek egy csésze Earl Greyt! – ez volt az első reakcióm, amikor elkezdtem olvasni. Annyira angol, annyira elegáns a könyv stílusa, imádtam belemerülni. A történet 1901-ben játszódik Londonban, amely város teljesen más képet mutatott magáról, mint ahogy jelenleg ismerjük. Az angolok mindennek megadták a módját már ekkor is, stílusosak voltak és sokszor túlságosan udvariasak. Sokszor elmosolyodtam azon, mennyire körültekintőek és illedelmesek egymással, függetlenül attól, hogy épp egy gyilkost készülnek kézre keríteni. :D
Nagyon élveztem a kutatást, nyomozást és azt, ahogy kibontakozott a cselekmény. Azonnal, az első oldalaktól kezdve belerázódtam a történetbe. A regény rendkívül pörgős, teli van izgalmakkal, és ne felejtsük el: rengeteg csésze teával. Szinte minden fejezetben valaki kér egy csészével, nem hazudtolják meg magukat az angolok, a legnagyobb káosz közepén is képesek elegánsan elfogyasztani az ötórai teájukat. Imádtam!
A borító csodálatos. Hűen tükrözi a történetet: sejtelmes, sötét, és izgalmas. A többféle borító közül nekem ez tetszik a legjobban.
Összességében jó olvasmánynak tartom a könyvet, mert végig fenntartotta a figyelmemet, érdekes volt, szerettem a sok leírást, amik segítettek elképzelni a régi Londont. A történet teli van váratlan fordulatokkal, izgalmas és nem hagy nyugodni. Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Bővebben: http://pandalanyolvas.blogspot.hu/2017/06/george-mann-m…

>!
ViveEe P
George Mann: Mechanikus London

Nagyjából a feléig jól elvoltam a könyvvel, utána viszont nagyon szenvedtem, folyton a hátralévő lapokat számoltam. Nagyon végezni akartam vele.
Itt aztán volt minden. Nyomozás, steampunk elemek, zombik, mágia. De a kevesebb néha több.
Baromira nem kellettek volna a zombik, meg látnokok, pentagtammák meg hasonlók. Nagyon elszúrták az egészet.
De ha belegondolok az egész sztoriba, igazából semmi nem tetszett.
Kínosan feszengtem a rend éber őrei és a főszereplő nyomozók miatt. Csak szerintem röhej, hogy nincs fegyverük. De hogy, NINCS fegyverük?
(Most hagyjuk a botot.) Annyi mindentől megkímélt volna minket. Vicc.
Ja meg lehet, hogy a XXI. századi helyszínelős műsorokon szocializálódtam és ezért idegesít, de mégis mi a fityfene, hogy nem gyűjtik össze a bizonyítékokat?!
Egy pozitívum, hogy a főszereplő csaj tök rendben volt, és nagyon bátran viselkedett.
Most, hogy mindezt leírtam, rájöttem, hogy nem ér nekem még 2 csillagot sem… Bűn rossz volt.

>!
KingucK P
George Mann: Mechanikus London

Kikapcsolódásnak tökéletes:
Igazság szerint nagyon vegyes műfaj, találhatsz benne: krimit (Sherlock-féle nyomozás), robotokat (automatákat), zombikat és viktoriánus steampunk elemeket kalandregénybe ágyazva :D
A sokszínűség kicsit zavaró, néha nem tudtam hol, milyen korban vagyok. A szereplők szerethetők, tetszett Veronica alakja.

>!
Navi
George Mann: Mechanikus London

Mesterséges intelligenciával megspékelt viktóriánus Anglia gyilkosokkal és modernizációval. Jó volt, de valami szikra hiányzott belőle. Sajnos mindent ki lehetett találni, de attól még olvastatta magát. Az első igazi összecsapás sokat váratott magára, utána viszont beindultak az események. Pörgős, akciódús cselekmény, szerethető főhősökkel, érdekes megoldásokkal, az a lélegeztetőgép nagyon komoly volt, Mester megoldásai is :)
Kíváncsi vagyok a további történésekre. Kár, hogy egy kukkot sem tudok angolul :(

>!
schesztiஐ P
George Mann: Mechanikus London

Tulajdonképpen nem tudom, miért tartott ennyi ideig, hogy be tudjam fejezni… Izgalmas volt, rejtélyes és szenzációsan-sötét-steampunkos-londoni. :)) Gail Carriger Napernyő Protektorátus sorozatát juttatta eszembe, bár őszintén megmondom, a stílus nem volt annyira sziporkázó, mégis szórakoztató volt.

És gondoltam olvasás közben a Sherlock Holmes filmekre is, amiket nagyon imádok a hangulatuk miatt. A két szálon futó nyomozást Sir Maurice karaktere köti össze, aki csakugyan emlékeztet a Robert Downey Jr-féle Sherlock-ra. Kicsit talán lehetne benne több humor, az megpörgetné. Vagy lehetne kicsit sötétebb – illetve derülhetne ki több erről az oldaláról, hiszen ott van az orrunk előtt, de egyelőre csak mintegy érintőlegesen.

Nagyon kedveltem Veronica jellemét is, a férfiak uralta világban igyekszik helytállni nőként, erőt próbáló helyzetekben is bátorságot mutatva. Szívesen olvastam volna többet a testvéréről, mert sokkal fontosabb szerepe van a történetben, mint azt elsőre gondolhatnánk.

És persze nagyon szívesen olvasnám a folytatásokat, mert lesznek, ugye? :)

5 hozzászólás
>!
BeliczaiMKata
George Mann: Mechanikus London

Volt ebben a történetben minden. Nyomozás, őrült tudós, robotok, kapzsi gonosztevő, zombik (=békétlenek), spoiler főhős, női-férfi nyomozópáros, mechanikus London… Amennyi verekedésban, harcban vett részt Newbury… még egy ironman-nek is elég lett volna egy akció is… néha már azt hittem, hogy róla is kiderül valami, pl hogy félig robot, vagy halhatatlan…
Aztán a végén, hogy kiderül, Veronica spoiler az orromnál fogva vezetett.
A végén kapunk egy újabb ügy morzsáiból ízelítőt. Sorozat lesz a nyomozópárossal? Erről jut eszembe, hogy akaratlanul is Ambrózy Richárd és Hangay Mili jutottak eszembe, még a kor is stimmel, ámbár Newburyék a nyomukba sem érnek. :) (Lehet, hogy csak nagyon várom már a következő részt…)

>!
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637051364 · Fordította: Hudácskó Brigitta
5 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
George Mann: Mechanikus London

London, 1901. Az égen menetrendszerűen közlekedő, irányítható léghajók suhannak, a köd borította utcákon gőzmotoros bérkocsik kerülgetik a hagyományos, lóvontatású fogatokat. Az úri közönség a viktoriánus Anglia fényes báljaira igyekszik, ahol majd mechanikus emberek (robotok) szolgálják ki őket. E közben a szegénynegyedben – egy szörnyű járvány következtében – élőhalottak gyilkolják az óvatlan járókelőket, az áldozatokat szétmarcangolva és felfalva. A kulisszák tehát kellőképpen hangulatosak és fantasztikusak – most már csak érdekes hősök és izgalmas cselekmény kéne, de ezt nem találtam ebben a könyvben. Sablonos karakterek és sablonos fordulatok – és ezen a steampunk krimin még az igényes fordítói munka (Hudácskó Brigitta*) sem segített. A címlapon Sherlock Holmesra hivatkoznak, ami nem több olcsó kiadói fogásnál. Felejthető ponyva, csak ha nagyon unatkozol, akkor kezdjél bele.

*Hudácskó Brigittával interjú a Merítésben:
http://moly.hu/merites-rovatok/kolcsonkapott-beszelgetesek-4

4 hozzászólás
>!
gab001 P
George Mann: Mechanikus London

Egyáltalán nem terveztem mostanában olvasni ezt a könyvet, csak valahogy mindig szembejött és egyre nagyobb kedvet kaptam hozzá. Nem bántam meg, mert nagyon tetszett. Különösen a könyv hangulata; a viktoriánus kor körülményes stílusa és a steampunk lendülete ötvöződik. De a karakterek is nagyon szimpatikusak és érdekesek. Már az elején sejtettem, hogy minden mindennel összefügg, így egyáltalán nem csalódtam a megoldásban. Voltak viszont egészen kicsi ellentmondások a történetben, amiket éppen ezért inkább a fordítás hibájának éreztem. Nagyon szívesen folytatnám a sorozatot.

>!
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637051364 · Fordította: Hudácskó Brigitta
>!
M_Annie_99
George Mann: Mechanikus London

Ez a könyv azért is volt érdekes olvasmány számomra, mert az ismerőseim elég eltérő véleménnyel voltak róla, így sokkal kíváncsibban kezdtem bele a történetbe, mint általában szoktam. Meg kell hagynom, nekem is ellentétes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, vívódtam is emiatt egy jó darabig, de most már sikerült dűlőre jutnom magammal. Vagyis nem hagytam, hogy a többi barátnőm véleménye befolyásoljon, szóval lássuk csak, milyen gondolataim is vannak a könyvről.

„Eljött az idő, hogy a múlt utat engedjen a jövőnek.”

Adott egy nagyon jó alaptörténet, egy fantasztikusnak ígérkező steampunk világgal megspékelve. A szereplők szintén érdekesnek tűntek, ráadásul még nyomozókról is volt szó, ami egy külön hangulatot tud adni a regényeknek. Valamiért nekem teljesen más, mint egy szokványosabb alapokra épülő horrort / thrillert olvasni, itt pedig azért örültem meg annyira, mert pont ennek az ellenkezője várt rám.

A prológus egy nagyon jó jelenettel indít, ami garantáltan felkelti az olvasó érdeklődését, hiszen kapunk egy morzsát abból, hogy mi után is kell majd kutatnia Sir Maurice Newbury-nek, s asszisztensének, Miss Veronica Hobbes-nak.
Itt felmerült bennem a kérdés, hogy mégis miféle vírus pusztíthat a rohamosan fejlődő brit birodalomban, amit a tudomány ne tudna megállítani? Ó, hát én mindenre gondoltam, csak arra nem, ami ténylegesen a dolog hátterében állt.

„(…) volt egy olyan érzése, hogy ma így vagy úgy, de a rejtély hiányzó darabkái elkezdenek majd összeállni.”

Miután beindult a történet, a cselekmények is fokozatosan felgyorsultak, a nyomozással és a halálesetek számával együtt, s mindeközben még arra sem volt rest az író, hogy részletes leírásokat adjon a regényben megjelenő gépezetekről, s azok működéseiről. Ez nekem azért tetszett annyira, mert pont idén vettük az ipari forradalmakat történelemből, fizikából pedig az atomreaktorokat, és az atomerőműveket, s mivel engem ezek érdekeltek is, öröm volt olvasni a technikai részeket a fejezetekben. Anna okosnak érezte magát egy kis idő erejéig… :D

A két főszereplőnk egyaránt különleges személyiséggel rendelkezik, még ha úgy éreztem, túl sokat nem is tudunk meg róluk, a jellemvonásaik és a szokásaik nagyon szépen voltak ábrázolva a könyvben. A mi drága Maurice felügyelőnkről megtudhattuk, hogy egy tipikus angol férfi, aki a munkájának él, s jobban szereti az erős teát, mint az alkoholt. Neki köszönhetően újból rászoktam az Earl Grey teára, majd kiderül, hogy ez jól fog – e jönni a későbbiekben, vagy sem. :D Az újdonsült asszisztense, Veronica, egy fiatal, modern felfogású és éles észjárású hölgy egy személyben, aki a jólöltözöttsége ellenére nem riad vissza az új állásának megpróbáltatásaitól – azt hiszem ennek köszönhettük, hogy remekül együtt tudtak működni, s ez meg is látszott már a munkakapcsolatuk elején.

„ – Hozhat önöknek Soames valami frissítőt? Talán egy brandyt?
(…)
– Egy tea megteszi. Earl Grey, ha van.”

Egyedül a szerelmi szálat nem értettem a történetben, az számomra valahogy nem passzolt bele a képbe, most komolyan, ha már egy jó detektívregény van a kezemben, s anélkül is izgalmas, hogy lenne benne romantika, miért kell beleszőni ezt is? de ez nem jelenti azt, hogy emiatt kevésbé élveztem volna az olvasást.

Összességében egy nagyon jó élmény volt ez a könyv, mert olvastatja magát, és gyorsan lehet haladni vele én pl. kifejezetten örültem annak, hogy rövidebb részekből áll, sokkal jobb volt olyan szempontból nézve, hogy nem amiatt nyavalyogtam, hogy jaj, már megint 40 oldal van a következő fejezetig. Emellett a világ, amiben játszódik, kölcsönöz az olvasónak egy olyan egyedi hangulatot, ami felér egy időutazással az 1900-as évekbeli London mindennapjaiba. A befejezés pedig egyértelműen folytatásért kiált, úgyhogy kíváncsian állok elébe George Mann újabb könyvének.

http://laplaputan.blogspot.com/2017/06/konyvekrol-blogg…


Népszerű idézetek

>!
theodora

(…) semmi olyasmiről nincs szó, amit egy jó erős Earl Grey ne tudna orvosolni.

51. oldal

1 hozzászólás
>!
Pandalány P

Összeöltöm a vállán és a mellkasán lévő sebeket a varrógépemmel.

>!
Pandalány P

Ahhoz képest, hogy Angliát egy nő irányította, a nemzet még mindig a férfiak előtt hajlongott.

>!
Pandalány P

Mindannyiunknak megvannak a titkaink és a gyengeségeink.

>!
csillagka P

A köd mindent nehéz, tüdőbajos paplanba bugyolált, és Newbury szinte semmit sem látott.

167. oldal

>!
Pandalány P

– Nem inna meg velem valamit a White Friarben? Megdöbbentően jó a brandyjük.

>!
Pandalány P

Egy órával később és a folyamatos Earl Grey-utánpótlás biztosítása után az irodában beindult a nyüzsgés.

>!
Pandalány P

– Jó reggelt, hölgyem. – Úgy tűnt, a rendőr némileg kényelmetlenül érzi magát annak gondolatára, hogy egy nő kérdezi ki.

>!
vikcs P

A bosszú szörnyű dolgokra viheti rá az embert, Charles, tényleg szörnyű dolgokra.

290. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: A barna ruhás férfi
Agatha Christie: Úti célja ismeretlen
Agatha Christie: Úticélja ismeretlen
Edgar Wallace: A borzalmak tornya
Mark Lawrence: A Hazug kulcsa
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
Neil Gaiman: Csillagpor
Terry Pratchett: Vészbanyák
Ken Follett: A Titánok bukása
Lőrincz L. László: A föld alatti piramis