Mechanikus ​London (Newbury és Hobbes nyomoz 1.) 75% 146 csillagozás

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/06/george-mann-m…

„Én őszintén nem gondoltam volna, hogy ez a könyv ennyire jó lesz! Meglepően élvezetes volt olvasni az E/3 elbeszélő módot, mert így olvashattunk a nyomozó, Maurice Newbury és társa, Veronica Hobbes mozzanatairól is. Nagyon érződik a könyvön az angol stílus, ez persze abból is kiderül, hogy hőseink lazításképpen mindig Earl Grey teát isznak, vagy kérnek. Plusz nagyon örültem, hogy a történet Londonban játszódik (igaz, több mint 100 évvel ezelőtt, egy alternatív világban, de akkor is), szerintem mindenki szereti, vagy legalábbis kíváncsi erre a városra. A 20. század eleji Londonban sokkal fejlettebb a technológia, a robotok mellett megjelennek a léghajók, és a gőzmeghajtású autók is.

Ez a regény steampunk stílusban született, amiből egyre több jelenik meg a magyar piacon is. Megemlíteném szintén a kiadó gondozásában megjelent, Vivien Holloway könyveit, amelyek szintén ebben a témában bővelkednek. Olvastam a Winie-sorozatot, és nagyon tetszettek, ahogy ez a könyv is.

Olvasás közben folyton az ugrált a fejemben, hogy ez lehetne egy Sherlock Holmes történet is, mert végig nagyon izgalmas, fordulatos volt, nagyon szépen volt felépítve a könyv, lassan, apránként bontakozott ki a rejtély, ami után a főszereplőink nyomoztak.”

Számomra eddig teljesen új területre merészkedtem a könyvek világában ezzel a regénnyel. A steampunk műfaj ismeretlen volt számomra, és úgy érzem, jó választás volt elsőként ez a történet.

Kérek egy csésze Earl Greyt! – ez volt az első reakcióm, amikor elkezdtem olvasni. Annyira angol, annyira elegáns a könyv stílusa, imádtam belemerülni. A történet 1901-ben játszódik Londonban, amely város teljesen más képet mutatott magáról, mint ahogy jelenleg ismerjük. Az angolok mindennek megadták a módját már ekkor is, stílusosak voltak és sokszor túlságosan udvariasak. Sokszor elmosolyodtam azon, mennyire körültekintőek és illedelmesek egymással, függetlenül attól, hogy épp egy gyilkost készülnek kézre keríteni. :D
Nagyon élveztem a kutatást, nyomozást és azt, ahogy kibontakozott a cselekmény. Azonnal, az első oldalaktól kezdve belerázódtam a történetbe. A regény rendkívül pörgős, teli van izgalmakkal, és ne felejtsük el: rengeteg csésze teával. Szinte minden fejezetben valaki kér egy csészével, nem hazudtolják meg magukat az angolok, a legnagyobb káosz közepén is képesek elegánsan elfogyasztani az ötórai teájukat. Imádtam!
A borító csodálatos. Hűen tükrözi a történetet: sejtelmes, sötét, és izgalmas. A többféle borító közül nekem ez tetszik a legjobban.
Összességében jó olvasmánynak tartom a könyvet, mert végig fenntartotta a figyelmemet, érdekes volt, szerettem a sok leírást, amik segítettek elképzelni a régi Londont. A történet teli van váratlan fordulatokkal, izgalmas és nem hagy nyugodni. Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Bővebben: http://pandalanyolvas.blogspot.hu/2017/06/george-mann-m…

Valahogy nekem nem jön be az ilyen történet. Erőltetettnek érzem, de nagyon. olyan, mintha az ókort kevernénk a csillagok háborújával. Lehet én vagyok maradi, de akkor sem. A történet alapja jó volt, csak a korba beillesztett zombik és robotok …
Mintha összegyúrtak volna több műfajt, kíváncsian várva mi lesz belőle. Hát számomra sok felesleges dolog, amit nem kellett volna beletenni a könyvbe. A zombikat sem.

Mesterséges intelligenciával megspékelt viktóriánus Anglia gyilkosokkal és modernizációval. Jó volt, de valami szikra hiányzott belőle. Sajnos mindent ki lehetett találni, de attól még olvastatta magát. Az első igazi összecsapás sokat váratott magára, utána viszont beindultak az események. Pörgős, akciódús cselekmény, szerethető főhősökkel, érdekes megoldásokkal, az a lélegeztetőgép nagyon komoly volt, Mester megoldásai is :)
Kíváncsi vagyok a további történésekre. Kár, hogy egy kukkot sem tudok angolul :(

Kicsit fura volt számomra ez a viktoriánus nyomozási módszer. Magukra hagyott bizinyítékok, ott hagynak csapot, papot és fejetlenül rohangálnak nyomozóink. A zombi megoldást pedig nagyon sablonosnak találtam. Nekem zavarták az összképet, pláne amennyire tehetetlen volt a hatóság velük szemben.

Veronica karaktere tetszett, nem is lepett meg a kis titka, miatta élveztem a könyvet. Jól megformált, erős karakter, nem volt hiba vele.

A sztori helyenként túlírt, felesleges cselekvések sorozata. Sokszor zavart, szükségtelen volt.

Személy szerint kedvenc teám az Earl Gray, de olyan sokat itták a könyvben, hogy kezdtem megcsömörleni, ahogy a kannáktól és a teavíztől is.

Összességében jó kis kikapcsolódás volt ez a regény, fenntartotta az érdeklődésemet.

Tulajdonképpen nem tudom, miért tartott ennyi ideig, hogy be tudjam fejezni… Izgalmas volt, rejtélyes és szenzációsan-sötét-steampunkos-londoni. :)) Gail Carriger Napernyő Protektorátus sorozatát juttatta eszembe, bár őszintén megmondom, a stílus nem volt annyira sziporkázó, mégis szórakoztató volt.

És gondoltam olvasás közben a Sherlock Holmes filmekre is, amiket nagyon imádok a hangulatuk miatt. A két szálon futó nyomozást Sir Maurice karaktere köti össze, aki csakugyan emlékeztet a Robert Downey Jr-féle Sherlock-ra. Kicsit talán lehetne benne több humor, az megpörgetné. Vagy lehetne kicsit sötétebb – illetve derülhetne ki több erről az oldaláról, hiszen ott van az orrunk előtt, de egyelőre csak mintegy érintőlegesen.

Nagyon kedveltem Veronica jellemét is, a férfiak uralta világban igyekszik helytállni nőként, erőt próbáló helyzetekben is bátorságot mutatva. Szívesen olvastam volna többet a testvéréről, mert sokkal fontosabb szerepe van a történetben, mint azt elsőre gondolhatnánk.

És persze nagyon szívesen olvasnám a folytatásokat, mert lesznek, ugye? :)

Kikapcsolódásnak tökéletes:
Igazság szerint nagyon vegyes műfaj, találhatsz benne: krimit (Sherlock-féle nyomozás), robotokat (automatákat), zombikat és viktoriánus steampunk elemeket kalandregénybe ágyazva :D
A sokszínűség kicsit zavaró, néha nem tudtam hol, milyen korban vagyok. A szereplők szerethetők, tetszett Veronica alakja.

London, 1901. Az égen menetrendszerűen közlekedő, irányítható léghajók suhannak, a köd borította utcákon gőzmotoros bérkocsik kerülgetik a hagyományos, lóvontatású fogatokat. Az úri közönség a viktoriánus Anglia fényes báljaira igyekszik, ahol majd mechanikus emberek (robotok) szolgálják ki őket. E közben a szegénynegyedben – egy szörnyű járvány következtében – élőhalottak gyilkolják az óvatlan járókelőket, az áldozatokat szétmarcangolva és felfalva. A kulisszák tehát kellőképpen hangulatosak és fantasztikusak – most már csak érdekes hősök és izgalmas cselekmény kéne, de ezt nem találtam ebben a könyvben. Sablonos karakterek és sablonos fordulatok – és ezen a steampunk krimin még az igényes fordítói munka (Hudácskó Brigitta*) sem segített. A címlapon Sherlock Holmesra hivatkoznak, ami nem több olcsó kiadói fogásnál. Felejthető ponyva, csak ha nagyon unatkozol, akkor kezdjél bele.

*Hudácskó Brigittával interjú a Merítésben:
http://moly.hu/merites-rovatok/kolcsonkapott-beszelgetesek-4

Volt ebben a történetben minden. Nyomozás, őrült tudós, robotok, kapzsi gonosztevő, zombik (=békétlenek), spoiler főhős, női-férfi nyomozópáros, mechanikus London… Amennyi verekedésban, harcban vett részt Newbury… még egy ironman-nek is elég lett volna egy akció is… néha már azt hittem, hogy róla is kiderül valami, pl hogy félig robot, vagy halhatatlan…
Aztán a végén, hogy kiderül, Veronica spoiler az orromnál fogva vezetett.
A végén kapunk egy újabb ügy morzsáiból ízelítőt. Sorozat lesz a nyomozópárossal? Erről jut eszembe, hogy akaratlanul is Ambrózy Richárd és Hangay Mili jutottak eszembe, még a kor is stimmel, ámbár Newburyék a nyomukba sem érnek. :) (Lehet, hogy csak nagyon várom már a következő részt…)

Minden adott volt egy kiváló könyvhöz: viktoriánus London, steampunk, zombi vírus, őrült tudós, egy szimpatikus nyomozó páros, okkultizmus, jövőbelátás. Tényleg minden adott volt. És valahogy mégsem állt össze. Érdekes volt, olvastatta magát, de valahogy nem tudott igazán egységes, kiforrott lenni. Sir Maurice egy James Bond-ba oltott Sherlock volt, Miss Veronica okos, szimpatikus karakter, de örültem volna, ha a huga történetszála is jobban ki lett volna bontva.
Összességében, ha úgy nézem ezt a könyvet, mint egy sorozat nyitókötetét, akkor nem rossz, hiszen az írónak még van lehetősége a többi történetszálat, a szereplők közötti dinamikákat jobban kibontakoztatni. Annyira mindenesetre felkeltette az érdeklődésemet, hogy megfontoljam, hogy folytatom majd a sorozatot, akár angolul is.