Csillagok ​háborúja (Csillagok háborúja 4.) 86% 314 csillagozás

(Újraolvasás) Furcsa robotok esetlenkednek a homokban. Egyiknek be sem áll a szája, a másik meg egyre csak sípol, meg csipog. Tejfelszőke ifjú legény űrhajózásról álmodik. De zavar támadt az Erőben. Érzi is az öreg Kenobi. Maguk nem ezeket a robotokat keresik! Nem bizony. Halálcsillag, ahol a Sötét Nagyúr kinyújtott kezével fojtogat. Lenyűgöző, félelmetes! Aztán jött a Millennium Falcon, az ezeréves fémkaszni, a nagypofájú Soloval, meg a szőrös nagy állattal, aki csak üvölteni tud. Majd Leia a csigahajával. X szárnyúak, TIE Vadászok, és igen, azok a csodás fénykardok. Mondtam már, hogy Jedi lovag akartam lenni? ;)

Csillagok háborúja igazi pasi film, sorozataival egyetemben mindig húzott a párom moziba, de bevallom nagy rajongja nem vagyok. Elismerem az elsőséget és a hatalmas pénzügyi bázist amit Lucas köré épített. Emlékszem milyen csodálatos mesékkel kábították egymás a osztálytárs fiúk akik 198xben már látták az első három rész.
A könyv a film alapján készült és bizony nekem hiányzott valami plusz, valami meglepetés, egy olyan csekélység ami nincs benne az ezerszer látott filmben. Rajongókat legalább nem éri csalódás. Kicsit jobbra számítottam, de legalább a nyelvi atomrobbanások elmaradtak, amelyek jellemezték az univerzum általam olvasott másik kötetét.

Előre jelzem: elfogult vagyok. Ez van.
Amikor egy jól ismert, látványban és akcióban dúskáló film történetét olvassuk könyvben, mindig benne van a pakliban, hogy az olvasott verzió sokkal visszafogottabb, szürkébb és kevésbé lehengerlő érzéseket válthat ki belőlünk. És úgy örülök, hogy mégsem éreztem így. Persze képtelen voltam elvonatkoztatni a filmtől, a jelenetek ott peregtek a szemem előtt és a filmzene is folyamatosan szólt a fejemben. De azért a könyv előnye itt is megmutatkozott: rengeteg aprócska, szinte jelentéktelen információmorzsával volt teli, amik a filmben nem szerepelnek, viszont kicsit kerekebbé tették a történetet. A végső csatajelenetet is sokkal jobban tudtam lekövetni így olvasva, mint filmen nézve.
És látszik, hogy nem vagyok egy nagy SW olvasó, mert rögtön az elején fennakadtam C3PO és R2D2 neveinek majdhogynem fonetikus írásán. De miután kicsit keresgéltem, feltűnt, hogy más magyar SW könyvekben is így vannak megnevezve, úgyhogy gyorsan elengedtem a témát. De azért azt észrevettem, hogy Szi Thripionak kevésbé volt választékos a beszéde, mint a filmben. Kicsit meglepődtem, mikor Artu Detuval jóval lekezelőbben és csúnyábban beszélt, mint számítottam rá. Darth Vader is sokkal emberibb volt így, hogy egy icipicit beláthattunk a sisakja alá. A hörgése nyilván itt nem játszott szerepet (bár én azért hallottam valamit :P) és kevésbé volt félelemkeltő, mint a filmben, de ott is inkább az aláfestő zene gerjeszti azt a sajátos hangulatot, ami hozzá kötődik.
…

Hát igen… Csillagok Háborúja… Nem hagyhatok ki egy kis nosztalgiázást, bocs.
Kb. 6-7 éves voltam, mikor apámmal megnéztük az újpesti Alkotmány moziban a filmet. Abból a vetítésből sok mindenre nem emlékszem, de arra határozottan, ahogy lebuktam a székek közé, mikor elsüvített „a fejünk felett” a Millenium Falcon a hatalmas mozivásznon. Lézerkardunk is volt és nagy bőszen azzal hadonásztunk az öcsémmel a lakótelepi áramszünet izgalmas perceiben. Utaztunk hiperűrsebességgel is, mikor hóesésben felkapcsoltuk az autó (nemtudomkié, mert nekünk tuti nem volt) reflektorait. És fogalmam sincs már honnan (már tudom: a tévéből vettük fel :P), de megvolt a film hanganyaga kazettás magnószalagon (a még nem elterjedt videomagnó korszak előtt járunk, csak jelzem) és azt hallgattam, mikor újra akartam élni a film hangulatát…
Ez nekem a Csillagok háborúja.

Nosztalgiavonat, Star Wars állomás.
Nem sokkal azután, hogy rákaptam az X-Wing járékokra (amikre már alig emlékszem), és ennek örömére unokatesómékkal megnéztem a régi trilógiát (a videótékának hála visszafele sorrendben), felfedeztem, hogy apám kislétszámú sci-fis polcán ott csücsül ez a rész. Természetesen el kellett olvasnom. Azonnal.

Az a bizonyos – meglehetősen leharcolt – könyvpéldány azóta átköltözött az én polcomra, túlesett pár újraolvasáson, most már szinte rutinból megy.
A filmhez képest elég kevés pluszt hoz. Biggs karaktere kicsit többet szerepel, ezzel hangyányival többet tudunk meg Luke hátteréről, meg itt-ott tán egy-két bekezdésnyi plusz, de lehet, hogy ezt csak képzelem. A fordítás szóhasználatán viszont időnként elég magasba szaladt a szemöldököm, aktuális kedvencem a kipufogóakna arra a bizonyos szellőzőnyílásra :P
Kellemes esti kikapcsolódás, akár csak a filmet, a könyvet is élveztem, sokadjára is. Kalandos, izgalmas, vicces, fénykardos, droidos. Bár azért motoszkál bennem, hogy lehetett volna kicsikét alaposabb.

Kismilliószor megnéztem már a filmet, és most a könyv olvasása után azt mondom, hogy a látvány, és a hanghatás nagyon sokat tesz hozzá a történethez. Nem is tudok elvonatkoztatni, hiszen szinte hallom a fejemben R2-D2, és Chewbacca hangjait, vagy éppen a fénykardod, és nem utolsó sorban a Tie-k jellegzetes hangját.
DE, olvastam itt apró-cseprő részleteket, amik kerekebbé, jobban érthetőbbé tették számomra a nagy egészet.
Jó volt, nagyon élveztem, és sokat mosolyogtam azokon a részeken, ahol R2 vagy Csubi "beszélt".

Annak dacára, hogy gyerekkoromban nekem is meghatározó volt az eredeti, ős-szinkronos, VHS kazettán rongyosra nézett Csillagok háborúja trilógia, valahogy a modern időkben sosem kapott el a gépszíj a sorozatos újrázások kapcsán. A Baljós árnyak persze beszippantott, de az előzmények közül a másodikat egyetlen egyszer, a harmadik teljességében egyszer sem láttam. A digitálisan felújított, utólag CGI-jal teletömött régi epizódok nem jöttek be, a hetedik részt pedig kerek egy évvel a bemutató után néztem meg, csakis azért, mert visszatért benne Luke Skywalker spoiler.

Mindebből csak annyi a lényeges, hogy a mostanában vastagon az arcunkba tolt Star Wars őrületből nálam annyi csapódott le, hogy baromira hiányzik az első három epizód, közelebbről Luke és a szűk családi körében kibontakozó dráma. Kézenfekvőnek tűnt tehát könyves formában abszolválni az eredeti legendát, kezdetnek pedig logikusan a George Lucas-féle legelső részt választottam. Féltem tőle, jó okkal…

Kertelés nélkül: az 1977-es alapmozit elfogultságukat félretéve maguk a rajongók is darabokra tudnák szedni, és mint film, objektíven nehezen tekinthető tökéletesnek, de szükséges és nagyon klassz megalapozásává érett a valóban mesteri folytatásoknak. Tekintettel arra, hogy Lucas jegyzi a könyvet is, nem számítottam lehengerlő élményre, és végül tényleg legalább annyi negatív meglepetés ért, mint pozitív. A regény hangulata eleinte elüt a filmétől – komorabb, sötétebb. Jó sokat kell benne haladni, hogy finomodjon a helyzet, de az első száz oldalon bizony zavarba ejtő a sok kifröccsenő olvadt fém és csont, meg a visszataszító külsejüket köpönyeg mögé rejtő javák sora. Aztán ott vannak a párbeszédek – rettentően esetlenek, jót tett volna nekik, ha esetleg egyeztetik a fordítást a mozi szövegkönyvével. Ez persze inkább fordítási hibának tűnik, de a szereplők szájába adott mondatokat mintha egy Alexandre Dumas regényből lopták volna ki. Ráadásul a párbeszédek mögött felsejlő jellemek sem az igazik – Thripio (sic!) sunyinak hat, Han Solo sem menő, inkább antipatikus. Bele lehetne még kötni a droidok neveinek félig fonetikus átírásába is, de ebben az esetben az angol eredeti szóhasználatát következetesen vették át. Az utolsó zavaró tényező talán a regény ütemezése lehetne, ami nincs kimondottan rendben. Olyan az egész, mintha Lucas (Alan Dean Foster! – köszönet az infóért @Noro-nak) száz oldal után elveszítené a türelmét, és amit addig igyekezett hangulatosan, komótosan kifejteni, azt onnantól inkább gyorsan le akarná tudni, hogy végezzen a melóval minél előbb.

Kárpótlásul az a minimális plusz tartalom, amit a regénytől kapunk, kimondottan jól áll a sztorinak – itt főleg Biggs Darklighter korai felbukkanására gondolok, de Jabba szerepeltetése szerintem nem helyénvaló. De attól még az egész történetből süt a nagybetűs Csillagok háborúja feeling, és Luke Skywalker továbbra is az egész szórakoztató sci-fi zsáner legnagyobb hőse, akármennyire is sablonos, a népmesék világáig visszavezethető jellem az övé. A regény hangulata fergeteges, és ezért cserébe nagyon sok hibát hajlamos megbocsátani az olvasó. Nem mellesleg, ha az ember megpróbál teljesen elfelejteni minden korábbról ismert információt és élményt a Csillagok háborújáról, akkor egy kimondottan kellemes, szórakoztató, igényes matiné űr-fantasy-t fog kapni, ami megáll a saját lábán is. Én végül is egy (halál)csillagot lehúzok belőle, mert bár imádtam, biztos vagyok benne, hogy a trilógia másik két része együtt nagyobbat fog ütni, és akkor nem lenne egálban a három könyv értékelése.

Nekem ez az egyik legnagyobb könyv-és filmélményem. Rengetegszer olvastam és láttam. Képes voltam huszadjára is elkésni otthonról, hogy a sci-fi klubban megnézhessem. Ennyi.
Most, hogy belegondolok, én Star Wars fan vagyok.

Nehéz anélkül értékelni ezt a könyvet, hogy ne gondolnék arra, hogy ezzel indult minden idők harmadik legjövedelmezőbb film franchise-ja és második legjövedelmezőbb media franchise-ja. Ha nem láttam volna a filmet, és nem gondolnám filmtörténeti jelentőségűnek, ha másért nem is, a speciális effektekért mindenképpen, pusztán a könyv alapján azt kéne mondanom, hogy ez érthetetlen. Azt hiszem, hogy jó, hogy nem ezen a könyvön múlott, mert különben szegényebben lennénk jó néhány jó vagy épp kevésbé jó filmmel, könyvvel, számítógépes játékkal, és jelentős személyes érintettségem okán ezt mindenképpen nehezen élném meg. Ugyanakkor önmagában szemlélve, ez a könyv véleményem szerint nem egy nagy durranás. Csak ezért biztosan nem lettem volna a franchise elkötelezett rajongója. Nem tudom, ez mennyiben múlott a könyvet ténylegesen megíró Alan Dean Fosteren, és mennyiben az ötletgazda George Lucason, mivel írott formában mindkettejükkel most találkoztam először (ráadásul, ugye, a fordító közvetítésével). Túlzás lenne csalódottságról beszélni, mert kivételesen tényleg nem fűztem vérmesebb reményeket a könyvhöz. Talán el sem olvastam volna, ha nem ad hozzá jó apropót egy Carrie Fisher emlékkihívás. És valószínűleg jobban jártam volna, ha a Birodalom örököseit olvasom újra. De nem baj, ezzel a könyvvel ideje volt megismerkednem. Ugyanakkor pluszt sem adott a filmhez képest, amely alaposan beégett a memóriámba, mivel a könyv gyakorlatilag jelenetről jelenetre a film forgatókönyvét követi (oké, tudom, hogy a film és a könyv között van néhány különbség, de ezek többé-kevésbé elhanyagolhatók). Néhány ponton talán kibővíti (van egy a filmben nem megjelenő jelenet, és vélhetően néhány apróság – egy-egy bolygóra, régi esetre való hivatkozás, vagy épp egy birodalmi rohamosztagos azonosítószáma, amit megváltoztathattak), de ezek nem számottevőek, és valószínűleg legtöbbször fel sem tűntek. Vicces ugyanakkor, hogy még egy-egy vágókép is megjelenik írott formában (ld. őrszem a Yavin IV-en). Sebaj, úgy is rég láttam már a filmet, nosztalgiázásnak jó volt. Ha lehetne egy javaslatom: ha új kiadásra kerül sor, és ha belefér, az Erővel fojtogatós jelenetben én átvenném a filmben is elhangzó: „Sérti a fülemet ez a hitetlen beszéd” sort. Ehelyett: „Úgy érzem – jegyezte meg szelíden (sic!) Vader –, hogy kissé zavaróan hat a hit ilyen fokú hiánya.” Most ez komoly?! (Oké, tudom, hogy az angol: „I find your lack of faith disturbing”-nak ez hitelesebb fordítása, de talán más szempontokat is érdemes mérlegelni). A szöveg máshol is lehetett volna jobb, de ez konkrétan kiütötte nálam a biztosítékot.
(És ezt csak úgy a teljesség kedvéért: C3PO sorait olvasva szinte hallottam a magyar hangját a fülembe csengeni – bár nem ez a legerősebb része a filmnek, úgy tűnik, mégis maradandó élmény)

Nézzük csak, mi is a kiindulási alap ennél a könyvnél: azok közé tartozom, akik 79-ben – 10 évesen – tátott szájjal bámulták a „Csillagok háborúját”, mivel az akkori, általunk is látott sci-fiknél – Alfa Holdbázis, Orion, Pirx kapitány kalandjai – klasszisokkal jobb, lenyűgözőbb, igazi újdonság volt. Még mindig emlékszem rá, hogyan szippantott be ez a világ.
Helyszín: Eger
Idő: @Stone mondta, 79 nyara :)
Nyári szünet volt. Apuval meg Anyuval a vállalati üdülőbe, Szilvásváradra kaptunk beutalót. Anyám azt hallotta bent a munkahelyén, hogy lesz valami jó film otthon, a Vörös Csillag moziban, amit érdemes lenne megnézni. A plakát, meg a főutcán a MOKÉP moziajánló vitrinjében látható filmfotók alapján izgalmasnak tűnt. Én még a suliban hallottam a haveroktól, hogy lesz ez a film, erősen ajánlott a Alfás- és az Orionos-bagázsnak. (Ezek voltunk mi!) Anyuval megegyeztünk, hogy ezt ketten megnézzük, bemegyünk Egerbe, aztán este Apu felszed és visszamegyünk Szilvásváradra. Szerencsére Apunak még a szabadság alatt is volt egy kis ellenőrizni valója a gyárban, ezért megegyeztünk, hogy vesz nekünk két jegyet két nappal későbbre, a premierre. Nem tudom, hogy intézte – szerintem telefonált és eltettek neki két jegyet – de az elsők között voltunk, akik látták a filmet itthon. Az a hang- és képi hatás akkor teljesen hatalmába kerítette a nézőtéren ülő embereket, így engem is. Ami nagyon megmaradt, az a végén a csönd. Általában ha megy a vége-zene, akkor már nagy a zsivaj. Akkor és ott nem! Mindenki a látottakat próbálta feldolgozni. Azért a feliratokra is kellett figyelni, a film feliratos volt. Milyen jó, hogy akkor már folyékonyan tudtam olvasni :)! Csak akkor szakadt át a gát, amikor kiértünk a moziból. Be nem állt a szája az embereknek. Megfertőződtünk, innentől kezdve nekünk annyi volt… Írhatott is nekünk a helyi sajtó mozifigyelője bármilyen blőd dolgokat, nekünk tetszett és amikor valakinek az apukája NSZK-ba ment kiküldetésre, akkor nem is hittük el, hogy ott volt, ha nem hozott Krieg der Sterne képeket, vagy olyan Bravo újságot, amiben ilyen képek voltak :D. Ja, és akinek megvolt az első kiadásos Kozmosz Könyve, az űber király volt :) Amikor kijött a második kiadás (84-ben), mint a kisangyal, úgy mentem beteget jelenteni a suliban, és sipirc megvenni. Most is megvan. Nekem így eredeti, ahogy akkor írták. Lehet benne néhány, ma már megmosolyogtató rész – ahogy arról többen is írnak, szóvá is teszik – de ez akkor, 1975-76-77-ben így volt természetes, így kell elfogadni. Később jött az extended version, magyar szinkron, újrafordítás… Lehet, de ez kimondottan az új generációs olvasóknak, filmnézőknek szólt. Mint ahogy az SW-4-5-6 „optikai tuningja” is az időközben elkészült 1-2-3. részek miatt vált szükségessé. A történet vázát GL 1-9. részre dolgozta ki, ami menet közben is változott. Nem baj, én így szeretem a filmet – és a forgatókönyv alapján készült könyvet. A terjedelem is mutatja, hogy a történetet olvasóknál számítanak a filmben látottakra. A background, a háttér – mint az Erő – veled van…, a fejekben. Film-könyv :)

Ezt a könyvet nem tudom elfogulatlanul értékelni. Régen kiolvastam már vagy 3-szor, de most 15 év elteltével már látom azokat a hibákat, amelyeket régebben nem vettem észre. A könyv maga filmkönyv, így egy csomó dologban nem volt zavaró a leírás hiánya, mert a filmből már megtapasztaltuk.
Maga a történet egy jól eltalált sztori, amelyben bár a technológia fejlett, mégis sok párharc van, amelynek eldöntésében egy fénykard vagy esetlegesen a lőfegyver dönt, ezért kiváló terep ez a hősöknek. A galaxis hihetetlenül tág és sokszínű, így mindenféle élőlények lakják, ezzel hihetetlen lehetőségeket kreálva.
Érdekesség, hogy bár három film van, mind a hármat más rendezte, de a történet fonala már az elején le lehetett fektetve, mivel ekkor még Luke nem Jedi, max. ismerkedik az úttal, amely rá vár..
Mindenesetre, akármennyi hibát fedezek fel utólag, örök kedvenc marad.