Adam ​Bede 18 csillagozás

George Eliot: Adam Bede George Eliot: Adam Bede

Negyvenedik ​életévét töltötte be Mary Ann Evans 1859-ben, amikor George Eliot néven ezzel az első nagy regényével, kiforrott, érett művével, olvasói elé lépett.
Könyve azt a hangulatot idézi, melyet nemcsak Angliában, hanem az egész világon elsöpört az első világháború szele. Ezeken a lapokon még büszkén hirdeti a gazda, hogy két keze munkájával részese annak a termelési folyamatnak, mely élelemmel látja el az emberiséget. Patriarkális, meghitt, családias szálak fűzik béreseihez és cselédségéhez, csakúgy mint hősünket, Adamot, az eszményi kézműves ezermestert kenyéradójához, a derék ácsmesterhez. Ám a szerző nem borítja világát az aranykor glóriájába, ellenkezőleg, határozottan érzékelteti, milyen áthidalhatatlan szakadék választja el a felső tízezret a többiektől, a nábob földesurat a gazdálkodóktól.
Ebbe az elérhetetlen úri világba vágyakozik Hetty, a környék legtekintélyesebb gazdájának szépséges nevelt lánya, ezért nem viszonozza Adam Bede szerelmét, viszont… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1859

>!
Európa, Budapest, 1978
630 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630713667 · Fordította: Szobotka Tibor

Kedvencelte 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

ZolKov>!
George Eliot: Adam Bede

Nagyon realista regény. Nagyon részletes, sokszor már túlságosan is. Pontosan ezért viszont érdemes volt elolvasni. Megtudni hogyan életek a népek az úri ház környékén. Mit gondoltak, mi foglalkoztatta őket. Nem tudok elítélni senkit sem a szereplők közül (mai fejjel). Talán az írónő sem akart, talán egyedül a társadalom és az elvárás az, ami miatt a földesúr és az úri világba vágyakozó Hetty nem lehet együtt boldog. Talán nem is baj, hogy megszűnt ez az idilli költőiséggel leírt, de a mélyén igazságtalan régi világ.

Adam_Taylor>!
George Eliot: Adam Bede

Meglehetősen idejétmúlt regény, ez a fajta szenvtelen realizmus több mint 600 oldalon keresztül egy olyan sztorit elmesélve, amely inkább egy novellába illene bele, eléggé fárasztó. A főszereplő ugyanolyan színtelen-szagtalan karakter, mint a könyvben szereplők többsége. Egyedül Arthur alakja érdekes valamennyire, mert bűne és esendősége ellenére megvan benne az a tisztesség és kiállás is, ami miatt Adamból élő szobrot farag az írónő; csakhogy Adamnak pusztán ennyije van, és semmi több.
Hiányzott Dickens humora és iróniája, Hardy bámulatos mesélőkéje vagy Bronte érzelemgazdagsága – bármi, ami kicsit emlékezetessé tenné a regényt.

Mpattus P>!
George Eliot: Adam Bede

Valamiért olyan sokat vártam ettől a regénytől, és valamiért annyira nem kaptam meg tőle azt a valamit. Ezért is olvastam olyan sokáig. Hátha. De nem. Számomra borzasztó unalmas volt. Persze, lehet, hogy az első 50-100 oldal nyomta rá bélyegét az egész hozzáállásomra könyvet illetően. Lehet. Nem tudom. De nem tetszett. S ahogy ilyen esetekben mondani szoktam: talán máskor. Talán.

Greta_Green>!
George Eliot: Adam Bede

Kétségtelen, hogy van a könyvnek hibája, mégpedig az, hogy túlírt. És persze nem pörögnek benne az események, mint egy XXI. századi thrillerben. De ezt azért mégsem sorolhatjuk a hibák közé. Ezektől eltekintve viszont kiválóan mutatta be a vidéki életet, zseniális karaktereket sorakoztatott fel a címszereplő Adamon túl elég talán csak Mrs. Poysert említeni. :) De mondhatnám Mr. Poysert, Mr. Irwine-t vagy akár még Arthur Donnithorne-t. És egy csomó érdekes gondolatot lehet kiolvasni a sorok közül. Szerintem tanulságos történet volt.

Outwar>!
George Eliot: Adam Bede

Nekem kissé nehézkesek a könyvei.Nem igazán pörög a történet,A Vizimalomnál ugyanezt tapasztaltam.Egy megesett fiatal lány megöli gyermekét,majd börtönbe kerül,a kívégzése elötti utolsó pillanatban csábítója,aki idáig nem vállalta fel szerepét,megszerzi a halálbüntetést feloldó okmányt.Ez a sztori nekem 600 oldalon keresztül sok.A fő és mellékszereplők érzelmeinek fejtegetése még kevésbé teszi érdekessé a könyvet.


Népszerű idézetek

Kisanna>!

– Ritka ember maga, Adam! – mondta Arthur, kis szünet után, mialatt elgondolkozva nézte azt a megtermett alakot, aki ott ballagott az oldalán. – Nagyobb csapásokat osztogattam, mint bárki Oxfordban, mégis azt hiszem, megfutamítana, ha egyszer ki akarnék állni magával.
– Az Isten őrizzen attól, hogy ilyesmire valaha sor kerüljön, uram – mondta Adam, és mosolyogva nézett Arthurra. – Valamikor kedvtelésből verekedtem, de abbahagytam, amióta énmiattam szegény Gil Tranter két hétig az ágyat nyomta. Csak akkor fogok újra verekedni, ha olyan emberrel találkozom, aki betyár módjára viselkedik. Ha az ember útjába olyan alak került, akinek a cselekedeteit sem szemérem, sem lelkiismeret nem korlátozza, úgy segít magán, hogy a másikat addig veri, míg bedagad a szeme.

TIZENHATODIK FEJEZET Kapcsolatok

Greta_Green>!

Mindössze huszonhárom éves volt, és most tanulta meg, mi a szerelem – az az imádat, amellyel egy fiatal férfi egy olyan nőnek áldoz, akit nagyobbnak és jobbnak ismer el magánál.

Greta_Green>!

De azt az asszonyok a legritkább esetben tanulják meg, hogy dühös vagy részeg férfihoz ne szóljanak.

Greta_Green>!

Elmés filozófusok talán azt mondják önöknek, hogy a gőzmozdony feladata ráérő időt teremteni az emberiségnek. Ne higgyenek nekik: csak űrt támaszt, helyet a mohó gondolatok számára.

Greta_Green>!

Amikor a halál, a nagy Békítő eljön, sohasem gyengédségünket bánjuk meg, hanem szigorunkat.

Greta_Green>!

A halottaink sohasem halottak addig, amíg el nem feledjük őket: sérthetők, sebezhetők, tudnak megbánásunkról, annak égető fádalmáról, hogy a helyük üres marad, mindazokról a dédelgetésekről, melyeket egykori jelenlétük apró emlékeinek juttatunk.

Greta_Green>!

Nem vagyok biztos benne, hogy az emberek azokat kedvelik leginkább, akik megpróbálnak a hasznukra lenni.

Greta_Green>!

Mikor méltatlankodásunkat alázatos csend fogadja, hajlamosak vagyunk rá később, hogy a kétség tüskéit érezzük a magunk nagylelkűsége, sőt igazsága iránt; hát még mennyivel inkább így van ez, amikor bosszúságunk tárgya elvonult az örökké tartó csendességbe, és utoljára láttuk arcát a halál szelíd alázatában.

Greta_Green>!

Minden szenvedély erővé alakul, amikor egyéni sorsunk szűkös keretein túláradva jobb kezünk munkájává lesz, jobb kezünk fortélyává vagy gondolataink nyugodt, teremtő tevékenységévé.

Elizabeth_Windsor>!

„Fiatalember, az ördög használja a büszkeséget és önteltséget fegyverként, hogy hadakozzék az igazság egyszerűsége ellen.”
Második könyv
Tizenhetedik fejezet
Amelyben történetünkegy kissé megszakad

211


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Charlotte Brontë: Jane Eyre
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája
Charles Dickens: Martin Chuzzlewit I-II.
Charles Dickens: Nickleby Miklós élete és kalandjai
Charles Dickens: Két város regénye
Charles Dickens: Nagy várakozások
Charles Dickens: A Jarndyce-örökösök
Charles Dickens: Két város
Charles Dickens: Örökösök I-II.