A ​vízimalom 20 csillagozás

George Eliot: A vízimalom

A ​George Eliot csupán egy írói álnév, amit Mary Anne Evans használt, hogy regényeit megjelenthesse. Eliot korának egyik legfontosabb irodalmi személyisége volt. Middlemarch címen megjelent mesterműve nem csupán a kor Angliájának kiválóan megrajzolt társadalmi képe, de az irodalomtörténet fontos mérföldköve is egyben. Szigorú protestáns neveltetése ellenére fellázadt, és megtagadta az egyházat.
A Vizimalom című könyvét megfilmesítették.
George Eliot regényének filmváltozata Maggie Tulliver és bátyja, Tom történetét dolgozza fel. Édesapjuk elveszíti a család ősi birtokát, aminek új tulajdonosa egy Wakem nevű gyakorlatias üzletember.
Philip Wakem, a fia beleszeret Maggie-be, de Tom nem nézi jó szemmel ezt a kapcsolatot, és a húga, aki isteníti őt, aláveti magát az akaratának. Maggie unokatestvére, Luci a vonzó Stephen Guest menyasszonya, s amikor meglátogatják Maggie-t és testvérét, Stephen felkelti a lány érdeklődését. A vonzalom kölcsönös, s ez egy hajókirándulás… (tovább)

Büszkeség és ártatlanság címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1860

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa

>!
Európa, Budapest, 1966
626 oldal · keménytáblás · Fordította: Szinnai Tivadar

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Levandra>!
George Eliot: A vízimalom

Ez a könyv nagyon terjengős volt, aminek következménye az lett, hogy untam. Untam és bosszankodtam rajta. Az írónő, mint önjelölt pszichológus és társadalomtudós, hosszasan fejtegette a karakterek lelki defektjeit, valamint a kor társadalmi betegségeit. Ujjal mutogatva, hogy bizony ám, senki sem tud élni, nincs tökéletes jellem és a kudarc, a bukás elkerülhetetlen. Próbálta mindezt fanyar humorral előadni, de inkább hatott okoskodásnak.

A karaktereket jól megfogta, de annyira szélsőségesek voltak, hogy nem sikerült megkedvelnem őket. Talán nem is ez volt a célja, ennek a hosszúra sikerült tanmesének, de mégis szeretem, ha a szívemhez nőnek a szereplők. A történetvezetés nagyon amatőr volt, csapongó, nem tudtam élvezni. Olvastam sokkal jobb könyvet az írónőtől, amit fel is vettem a kedvencek listájára. Ez meg sem közelítette.

kaporszakall>!
George Eliot: A vízimalom

Ebben a műben egy jól koncentrált végkifejlet – a terjedelem nem több, mint harmada – vonszolja maga után az előzmények rettenetesen túlírt ballasztját. A – viktoriánus regényeknél egyébként megszokott – komótosan csordogáló cselekmény még így sem lenne elviselhetetlen (én magam kifejezetten kedvelem a XIX. századi angol vidéki élet groteszk miliőjében való tapicskolást), ám ezt tetézik az írónő lapok közül rendszeresen kitüremkedő erkölcsi prédikációi és mindentudó lélektani kommentárjai.

Georges Eliot nem minden írása ilyen; főműve, a Middlemarch sokkal kevesebb kommentet, és jóval több elevenséget nyújt. A vízimalom sajnos nem így sikeredett, pedig az alapszituáció, egy ostoba szülőkkel megvert fiatal testvérpár hányattatásai, különös tekintettel a lánytestvér érzelmi vívódásaira, háttérben a kisváros pletykaéhes asszonyainak álszent libakórusával módot adott volna egy szép kerek, arányosan megformált történetre is. Maggie dilemmája izgalmas kérdéseket vet fel, s az ember eltűnődik, hogy döntenének más hősnők az ő helyében (pl. Becky Sharp a Hiúság Vásárából, vagy Hester Prynne A skarlát betűből…). Ám a regény száraz, ízetlen eleje-közepe kedvét szegi az embernek; mint amikor gyerekkorunkban mohón kihalásztuk a buktát a tepsiből, s enni kezdtük, várva, mikor jön a lekvárosa… És ha csak a túlsó végén bukkantunk rá, akkor – hiába a jó íz befejezésül – mégis csalódottan tömtük be az utolsó falatot.

Az írónő munkásságához nem ez a regény az igazi kedvcsináló.

tgorsy>!
George Eliot: A vízimalom

Én még könyvet ilyen vontatottan nem olvastam. Nem azért mert rossz, hanem mert George Eliot „… moralizáló hajlama, mely gyakran készteti arra, hogy hosszasan elmélkedjék egy-egy filozófiai vagy etikai tételen. Hőseit ezekben az elmélkedéseiben ítéli el, vagy ezekben igazolja magatartásukat, tetteiket. Meditációi nemegyszer unalmas erkölcsi prédikációk, megszakasztják a cselekmény pergő menetét, s fárasztóvá teszik a regény olvasasát.” (625-626. o.)

1 hozzászólás
Habók P>!
George Eliot: A vízimalom

Kellemesen romantikus regény, de egy kicsit „kevés”. Nem a romantika, hanem valami azért hiányzik belőle.

valdav>!
George Eliot: A vízimalom

Tipikus angol romantikus történet Jane Austen-féle könnyáztatta érzelmekkel, vánkoson ülve napernyővel csónakázással, kézimunkázó erényes főhősnővel, jótékonysági vásárral, megfűszerezve egy kis családi ellenségeskedéssel, amúgy Rómeó és Júlia-módra. A könyv feléig (bő 600 oldalról beszélünk!) szinte semmi nem történik, nagyon döcögős, de a második fele nagyjából lekötött. A színes, de nem túlzó jellemábrázolás és a finoman átsejlő egyház-ellenesség egészen modern színezetet ad helyenként a történetnek. Összességében gratulálok magamnak, hogy elolvastam :)

ZolKov>!
George Eliot: A vízimalom

Hosszú, lassú felvezetés után bumm a feloldhatatlan konfliktus, melyben szegény Maggiet úgy megforgatta George Eliot, mint árvíz a hordalékfát. Kíváncsian vártam az írónő regényét, mert az Adam Bede című regényében izgalmas volt, ahogy feszegette az angol társadalmi különbségek között lévő – akkoriban feloldhatatlannak tűnő – konfliktusokat. A regény hősnőjét itt is hasonló szituációba dobja, de nem a társadalmi különbségeket vizsgálja, hanem a nők elnyomott helyzetét, az alárendelt szerepüket, a családi elvárásoknak való megfelelést. Kár, hogy az expozició túl hosszúra sikerült és Evans moralizáló leírásai a szereplőiről nem tesznek hozzá sokat a regényhez, annak lendületét sokszor meg-megakasztják és unalmasak.

Greta_Green>!
George Eliot: A vízimalom

Lassú volt ez a történet, legalábbis a nagy része. (A végére azért felgyorsultak az események.) De én élveztem minden percét. Szívet tépő volt, tele megoldhatatlan helyzetekkel, amilyenekkel bizonyára mindannyian találkozunk az életben, és amit mégis csak meg kell oldani valahogy.

könyvek_forever>!
George Eliot: A vízimalom

Akit érdekelnek az ilyen könyvek azoknak bátran ajánlom. A befejezés szerintem nagyon szép volt, annak ellenére, hogy szomorú.

Barbara81>!
George Eliot: A vízimalom

Megszenvedtem ezzel a könyvvel, szereplői sajnos nem lopták be magukat a szívembe. Egyáltalán nem tudtam azonosulni a gondolkodásmódjukkal, Maggie-t meg legszívesebben fejbecsaptam volna egy péklapáttal. spoiler Szóval nem nekem való ez a könyv, a vége meg spoiler

Réka_Gyöngyössy>!
George Eliot: A vízimalom

Alig találtam véleményeket róla, pedig kifejezetten tetszett amit és ahogyan írt G.Eliot.


Népszerű idézetek

Levandra>!

De ti fiatalok manapság úgy akarjátok elkezdeni, hogy jól éltek, és keveset dolgoztok. Fogalmatok sincs arról, hogy az embernek előbb gyalog kell szaladgálnia, s csak azután ülhet föl a ló hátára.

zia P>!

A legtöbb ember élete afféle tengődés máról holnapra, csipcsup vágyak kielégítése a személyes szükségletek kis családi körében; alig teszünk egyebet, csak odadobunk egy-egy morzsát a pillanatok örökké éhes hadának, s ritkán gondolunk vetésre, a jövő évi termés biztosítására.

zia P>!

Csodálatos hatalma van a szeretetért való sóvárgásnak – a szív éhsége ez, s éppen olyan parancsoló, mint az a másik éhség, mellyel a természet arra kényszerít bennünket, hogy hajtsuk igába nyakunkat, és változtassuk meg a világ arculatát.

Merkúr>!

Szíve a szeretetnek valóságos kincsesháza, és nincs senki, aki igényt tartana rá.

367. oldal, IV. rész, 4. fejezet - Délutáni séta


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Dickens: Copperfield Dávid
Charles Dickens: Nagy várakozások
Charlotte Brontë: Villette
Anne Brontë: Agnes Grey
Charlotte Brontë: A lowoodi árva
Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja
Dickens Károly: Copperfield Dávid élete és viszontagságai
Thomas Hardy: Távol a világ zajától
Charles Dickens: Szép remények
Hardy Tamás: Otthon, a szülőföldön