Gyalogút (Dave Bexley 2.) 15 csillagozás

George Cooper: Gyalogút

A Magánügyből megismert magánnyomozó, Dave Bexley ismét úgy érzi, minek elvállalni egy ügyet, ha kettőt is lehet – aztán jön a többi magától. Először egy bánatos víg özvegy orvul meggyilkolt férjének gyilkosát kell előkeríteni, majd egy bájakkal erősen megáldott hölgy zsarolóit megállítani. Tetejében még megtalálja a titkosszolgálat is, hogy elveszett biológiai fegyverek után kutasson. És, mivel a nap 24 órából áll, képbe kerül a korábban eltűntnek hitt, titokzatos Leslie Morton is, és az általa hajszolt mágnesfegyver.
Bár Dave néha úgy érzi, csupán gyalog a sakktáblán – de tudjuk jól, akár egy gyalog is képes játékokat eldönteni.

>!
Álomgyár, Budapest, 2017
366 oldal · ISBN: 9786155763038
>!
Álomgyár, Budapest, 2017
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155692826

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
ozsolt
George Cooper: Gyalogút

Végre! Már alig vártam a folytatást. Az író első könyvének elolvasása után, amint az utolsó ponthoz értem, nagy ürességet éreztem. Azt hittem nem lesz folytatás. Emlékszem, csak egy pár helyen lehetett olvasni, ki rejtőzik a George Cooper név mögött. Nagyon izgultam, reméltem, lesz még folytatás. Ééééééééés lett. Amint láttam az első hírt a megjelenésről azonnal rohantam megvenni, igaz ekkor már több hónapja a boltok polcain volt. Mikor már a kezembe tartottam úgy éreztem magam mint gyerekkoromban, amikor valami nagyon vágyott dolgot kaptam, eljött a karácsony.
El kezdtem olvasni. Zseniális. Annyira jó a könyv. Ez, az, a könyv, amit jól esik elolvasni. Vicces, izgalmas, vicces, fordulatos, vicces és nagyon szellemes. Nyomoztam én is, nevettem, izgultam, nevettem, és amikor közeledtem a végéhez szomorú lettem. Ahogy a hátralevő oldalak száma egyre csak fogyott, egyre nagyobb szomorúság lett úrrá rajtam. De ezt a könyvet annyira jó volt olvasni hogy egyszerűen nem engedte, hogy szomorkodjak, így most reménykedek újra, a folytatásban…
Az író tényleg zseniális. Olyan szépen építi fel a könyvet, a könyveb a környezetet, a történetet, hogy az valami csodás. A helyszín bárhol lehet, nincs semmi konkrétum, csak legyen taxi. A cselekmény egy csöppet se giccses, hihetetlen, túlkomponált. Pont tökéletes. Nem is akarom ragozni, ezt a könyvet el kell olvasni.
U.I.: Olvasás előtt érdemes, a nevető izmokat bemelegíteni.

>!
Gorkie P
George Cooper: Gyalogút

„Felfűztem a fehér gyalogot a kulcsaim mellé, és kicsit örültem, hogy nem a sötét paraszt jutott eszébe rólam az őrnagynak.”

Februárban olvastam George Cooper: Magánügy című könyvét.
Azóta reménykedtem a folytatásban és amikor megláttam, hogy érkezik, nagyon megörültem. Ismét nem csalódtam, hozta az elvárt színvonalat. Nevettem,
izgultam, nevettem, nyomoztam, nevettem, meglepődtem, nevettem… :))

(…)

A történet maga ismét nagyon érdekes volt, több szálon futott a nyomozás, amit én nagyon szeretek. Ezek egy része szépen összefutott a végén, de a hitelesség kedvéért, nem az összes futott egyetlen pontba. Ezért plusz pont a szerzőnek. Kapunk csavart és meglepetést bőven. Itt-ott rendesen leesett az állam. :)

Bővebben:
http://olvasokorut.blogspot.hu/2017/10/george-cooper-gy…

>!
Álomgyár, Budapest, 2017
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155692826
>!
adrykacska P
George Cooper: Gyalogút

Hosszabb értékelést a napokban írok majd a blogon, addig is pár mondatban összefoglalnám milyen is volt.
A fél csillag levonást csak azért léptem meg, mert számomra egyes részek vontatottak voltak, és hosszabb idő kellett ahhoz, hogy igazán beinduljon a történet és Dave-el együtt agyaljak az eseteken. Egy az egyben megnyert a könyv a Rejtő Jenő humorával. Köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak a lehetőséget.

http://adrykacska.blogspot.hu/2017/09/rejto-jeno-humora…

>!
Dinah I
George Cooper: Gyalogút

Nagyon vártam már a folytatást.

Az első könyv elég sokáig volt a kívánságlistámon, így igyekeztem a folytatást hamarabb beszerezni. A kiadótól sikerült is elég hamar, de aztán közbejött egy durván két hónapig tartó olvasási válság, amikor a kislányom mesekönyvein kívül nem tudtam mást a kezembe venni.

De szerencsére ennek vége, és örülök, hogy ezzel a könyvvel kezdtem a 2018-as évet. Talán nem kerül az a bizonyos léc magasra, de az biztos, hogy nehéz lesz ezt remek írást bárkinek túlszárnyalnia.

A történet zseniális. Nagyon tetszett benne, hogy több esetben is nyomozniuk kell. A szálak kuszálása mesteri, a nemzetközi piacon is simán megállná a helyét.

A már megismert karakterek most is szuperek, jókat mosolyogtam a tetteiken, mondataikon. Tom hozta a formáját, de könnyedén, nem erőltetetten. Nem lehet nem szeretni. Ahogy a többieket sem.

Nem igazán lehet spoilerezés nélkül beszélnem erről a kiváló könyvről, így csak annyit mondok: higgyetek nekem és olvassátok el. Rekeszizom-dolgoztató, könnyfacsaró, izgulós krimi, amit mindenkinek szívből ajánlok. :)

>!
Inmelius_Mudri_Jolcsi
George Cooper: Gyalogút

„Nem én öltem meg a férjemet” – jelenti ki Amanda Leichard, az imádnivaló, de roppant együgyű (?), kissé hervadó szépasszony Dave Bexley magánnyomozónak, aki hivatásának kiválója a településen.

…aztán
Dave-t kedvenc ismerőse, egy nyugállományú hírszerző őrnagy sakkpartira hívja, és közben – szinte mellesleg – elpöttyinti neki, hogy Kazahsztánban – bagatell – kiraboltak egy titkos mikrobiológiai labort, és khm… pár veszélyes apróságnak nyoma veszett, amiből akár biológiai fegyver is … tenyészthető, vagy mi.

…aztán
Dave-nek nem elég a fenti ügyekben rohangálni, anyagot gyűjteni, mozaikokból összerakni a valóságot, hanem még saját társa, Tom ostobaságával is meg kell küzdenie, aki – uram segíts! – megszerezte élete első, önálló ügyét egy zsarolás képében.
Innen szép nyerni, nem?

Nos: Dave Lexley nyomoz, rész- és végeredményeket produkál, és ezekhez új ügyek tapadnak, mert nyomozása közben csak úgy hullanak az emberek (meg a pofonok), akik aztán vagy életben maradnak, vagy nem.
Vérbő krimi, humoros felütésekkel, pletykában megőszült hölgyekkel, vírusos winchestereket gyűjtő PC gurukkal, fusizó könnyű / és vagy súlyos testi sértőkkel.

Bővebben: http://kulturpara.blog.hu/2017/09/02/_nem_en_oltem_meg_…

>!
padmee
George Cooper: Gyalogút

Igazság szerint ez még a Magánügynél is jobban tetszett :-) Azért adtam fél csillaggal kevesebbet, mert már nem volt akkora újdonság, meglepetés, ugyanakkor ez a történet feszesebb, pörgősebb volt, jobban olvastatta magát. A szerző humora nekem nagyon bejön, láttam az értékelésekben, hogy megint jönnek Rejtővel, de újra csak azt mondhatom, hogy ez kicsit más, klasszikus krimihez jobban illő. Ámde felbukkan a könyvben egy igen szimpatikus és a történetbe szépen belesimuló szereplő, aki egyértelműen Piszkos Fred köreiből való, és akinél szabadjára engedhető a rejtői humor anélkül, hogy komolytalanná válna a történet. :)

>!
Knekató
George Cooper: Gyalogút

Lehet, hogy rosszkor került a kezemben, de nekem valahogy ez nem jött most be. Szeretem a humort, de nekem ez végül is egy viccesen összekevert zagyvaságként jött le. Sokszor azt sem tudtam, hogy ki, hogyan került a képbe és a viccek is erőltetettnek tűntek.


Népszerű idézetek

>!
Gorkie P

Felfűztem a fehér gyalogot a kulcsaim mellé, és kicsit örültem, hogy nem a sötét paraszt jutott eszébe rólam az őrnagynak.

183. oldal

>!
Gorkie P

A kávé után rábíztam a járművemet Carolra, búcsút intettem neki, majd vettem egy mély levegőt, és beültem Tom mellé az anyósülésre. A fiú még mindig csak komoly harcok árán tudta uralni a kocsiját, de vezetési technikája sokat finomodott az elmúlt hónapokban. Időnként már el is mertem engedni a kapaszkodót. Persze, csak akkor, ha az autó nem mozgott.

65. oldal

>!
Lillsz

– Nem én öltem meg a férjemet.

(első mondat)

>!
Lillsz

(…) minden játszma tanulságos. És tanulni mindenkitől lehet. Néha egy kezdőtől kapja az ember a legjobb ötleteket.

>!
Gorkie P

– Van egy íratlan szabály a hírszerző hivatalok között: ha a baj átnyúlhat az országhatáron, összefogunk.

32. oldal

>!
Gorkie P

Mielőtt azonban szabadulhattam volna a kézfogásból, Chris balkézzel előkapta a mobilját, és lőtt kettőnkről egy szelfit. Egy vigyorgó óvódás egy bamba idióta társaságában. Hogy a pillanat felejthetetlen maradjon.

118. oldal

>!
Lillsz

-Mert én nem vagyok fajgyűlölő – hajolt közelebb hozzám a néni, és ettől felriadtam. – Igaz, az arabokat gyűlölöm, mint a bűnt. A néger meg már csak olyan nekem, mint az arab.

>!
Gorkie P

(…) Higgye el, voltunk már sokkal melegebb helyzetben is, csak nem csaptunk neki nagy hírverést. Mindig van egy elkóborolt atomtöltet, egy ellopott tervrajz, vagy néhány tonnányi lába kélt robbanószer.

32. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Vavyan Fable: Vészbejárat
Gabriel Wolf: Valami betegesen más
Vavyan Fable: Halálnak halálával
Joe R. Lansdale: Veszett világ
Andrej Kurkov: A halál és a pingvin
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Vavyan Fable: Ki feküdt az ágyamban?
Tiszlavicz Mária: Duplacsavar
Vavyan Fable: Jégtánc