Szent ​Johanna 86% 52 csillagozás

Az ilyen drámák olvasásánál mindig kedvet kapok, hogy több drámát olvassak :-D Már az előszó is megfogott, élvezettel olvastam (pedig nem rövid), de maga a történet, ismertsége ellenére is érdekes. Pont pár hónapja láttam a M. Jovovich-féle filmet, úgyhogy annak külön örültem, hogy Johannát Shaw nem magasztalja gyönyörű nővé, sőt, többször állítják, hogy csúnyácska leányzó. Nagyon peregnek az események, itt bizony nincs többoldalnyi leírás (ami felemelő érzés, ha előtte pont olyanokat olvastunk, amelyekben meg alig volt párbeszéd :-D).

A dráma legfőbb erénye számomra a beleszőtt humor volt. Az fergetes, annyira élvezetessé teszi az egészet, mintha nem is drámát, hanem valami humoros regényt olvasnánk. Ráadásul az egész stílusa is teljesen modern, mindennapi, nem száz évvel ezelőtti:

(Károly) „Én sohasem akartam király lenni: rám tukmálták ezt a királyságot. Szóval, ha azt akarod nekem mondani: Szent Lajos király ivadéka, ragadd meg ősid kardját és vezess bennünket győzelemre, akkor kár a fáradtságért, ne koptasd vele a tüdődet; mert arra hiába biztatsz. Azt nem fogom megtenni. Nem olyan fából faragtak no! Csak ezt akartam mondani.
(Johanna) (kemény hangon, parancsolóan). Bolond beszéd! Először is, mindnyájan így vagyunk vele, kezdjük azon. Majd én bátorságot öntök beléd.
(Károly) De én nem akarom, hogy bátorságot öntsenek belém. Én aludni akarok jó kényelmes ágyban, nem pedig állandó rettegésben élni, örökké attól félni, hogy megölnek vagy megsebeznek. Öntsél csak bátorságot a többiekbe és lakasd őket jól rogyásig a hadakozásukkal; de engem hagyjál békében.”

(valahol megértem ám szegény Károlyt) :-D

Aztán az epilógus, hát attól kész voltam! Huszonöt évvel Johanna halála után Károly szobájában gyűlnek össze a már megholt, avagy élő (de álmodó) szereplők, hogy levonják a következtetéseiket az ügyről (no meg arról, hogy időközben Johannat felmentették). A legvidámabb rész kétségtelenül az angol katona része, aki a pokolra került, de egy jótettéért kap egy szabadnapot időnként :-D (ő adott Johannának két fadarabból egy keresztet).

(Károly) Milyen a pokol?
(Katona) Nem olyan rossz, majd meg tetszik látni. (:-D) … A társaság nagyon is előkelő: királyok, császárok, pápák meg mindenki. Persze sokakat bosszantanak, hogy adtam egy keresztet annak a kis fehércselédnek; de föl se veszem; jól odamondogatom nekik, hogy ha nem érdemelte volna meg az a lány jobban a keresztet, mint a papok, akkor ő is ott lenne, ahol azok vannak. Ettől aztán elhallgatnak."

:-))) És a végső nagy kérdés, miszerint visszatérjen-e Johanna a halálból (miután mindenki elismerte, hogy ő egy szent és Isten küldötte volt), s mindenki egyből elszéled és tiltakozik, hogy úgyis perceken belül újra máglyán végezné (s egyedül a hóhér gondolkozik el, hogy vajon a visszatérés nem lenne-e hasznos, hiszen ő voltaképpen munkát kapna az újabb égetéssel… "Én mestere vagyok a hivatásomnak, tehát tekintettel kell lennem szakmám érdekeire. És végeredményében a feleségemre és a gyermekeimre kell gondolnom elsősorban. Alaposan meg kell fontolnom…)

Egyszóval nagyon szórakoztató, nem versekbe szedett, hanem inkább csak amolyan párbeszédekben, regényszerűen elmesélt történelmi dráma, érdekes felvetésekkel és egy kicsit más Johannával, aki kicsit túl gyakran mondta az emberek szemébe az igazságot.

Ahhoz képest, hogy dráma és kötelező, tetszett. Gimiben épp hogy csak pár szóban megemlítettük, így kvázi ismeretlen volt a történet. Érdekes volt olvasni, bár Johanna személyisége nem nyerte el a tetszésemet. spoiler

Kifejezetten tetszett! Igaz, sokkal hosszabb volt, mint amiket eddig olvastam, de sokkal izgalmasabb is volt a többi drámánál. 5/4

Ez nagyon rendben volt. A darab előtt van egy elég hosszú összefoglaló Shaw tollából, hogy ő miként látja Szent Johanna életét, szerepét, jelentőségét. Párhuzamot von, ellentéteket állít, összehasonlítja a korábbi róla szóló műveket. Lendületes, mai nyelven íródott alkotás. Tetszett, ahogy az egyházat szembe állítja az Istennel.

Jeanne d'Arc története már annyira ismert és szinte közhely, hogy… komolyan, mit tud adni egy ilyen feldolgozás?
Hát sokat!

Amit kiemelnék, az talán az, hogy nem fekete-fehérek a szereplők. Sokkal emberibbek, így kevésbé legenda- meseszagú a történet.

Az utójáték jobban tetszett mint a dráma maga (ami nem hízelgő, ha a mennyiséget nézzük). És szinte biztos emiatt érzem azt, hogy túl van írva a darab… nem tudom, színpadon mennyi lenne a játékidő (de az az érzésem, hogy még játékidő mellett is fel van adva a lecke a rendezőnek ezekkel a helyszín-változtatásokkal… Bár manapság!)

Vissza az Utójátékhoz: ez volt a kedvenc részem. A társadalom-kritika üt. Illetve… inkább emberiség-kritika. Ezért az egy színért az egész drámát érdemes volt elolvasni.

Van a történelemnek néhány sötét foltja, ami mindig felzaklat, ha olvasok/hallok róla. Johanna megégetése az egyik. Amikor gimiben tanultunk róla, ő lett az egyik kedvenc történelmi személyiségem, és nehezen hittem el, hogy tényleg a máglyán végezte. Azóta olvastam róla könyvet, láttam filmeket, és most sorra került Shaw drámája is, mert néhány napon belül megnézem a darabot a Nemzetiben, Alföldi rendezésében.

Az előszó gyakorlatilag egy óra vihogást jelentett számomra, mert amellett, hogy nagyon részletes és nagyon izgalmas, nagyon sok poént találtam benne. Azon is jót mosolyogtam, hogy ekézi Johannát az önteltségéért, aztán ő hasonlóan öntelt, amikor azt állítja, az általa lefestett Johanna az egyetlen igazi Johanna, a többi (pl. Twainé, France-é) mind torz és hamis.

A dráma már kicsit sem volt humoros. Eleinte furcsálltam, hogy a nagy, fontos események, pl. Orleans felszabadítása és maga a megégetés csak említés szintjén fordulnak elő, de aztán elfogadtam, hogy Shaw-t a háttér érdekli, azok a félelmek és tévhitek, amik a szerinte teljesen jó szándékú, ártatlan ítélőbírákat mozgatták. Nekem megint a gyomrom forgott olvasás közben. Eretnekséggel vádolni valakit, aki éjjel-nappal Istenhez imádkozik, azért, mert azt mondja, neki Istennel van dolga, nem az egyházzal… Ezen nem tudom túltenni magam sosem. Nem élnék a középkorban, az egészen biztos. (Én jó eséllyel sokkal simábban kerülnék máglyára, mint Johanna, mert nekem nemcsak az egyházzal, de Istennel sincs dolgom.)

Az utóhang érdekes volt azzal, hogy a történet szereplői összegzik a történteket, csak nekem kicsit giccsesnek tűnt. Mindenesetre Johanna utolsó kérdése, amivel a darab zárul, nagyon fontos kérdés.

Ezek után kíváncsian várom a darabot.

Elsőként ódzkodtam a drámától, s ráadásul színdarab, gondoltam jó unalmas lesz, akkor is ha érdekel Szent Johanna története. Az előszó egy tömör történelemóra, ahonnan megtudhatjuk Johanna főbb életmozzanatait valamint milyen írók milyen formában foglalkoztak vele. Aztán széthúzzák a függönyt és az előszóban elhangzottak megelevenednek ismét humorral fűszerezve. Mindvégig az járt az eszembe, jól érezné magát Johanna a jelen korban, különcségével, rövid hajával és férfias ruhákban. A tárgyalása alatt mind azt éreztem, hogy mekkora hülyeség, hisz épp a püspökök, papok voltak korruptak, politizálók a középkorban, így nem állhat jogukban elítélni eretnekség miatt, azért mert másabb mint a többség. Nem éltem volna a középkorban.

Régebben olvastam Shaw-színműveket, de…nem emlékeztem rá, hogy ennyire élvezhetőek. Számomra a megszokottól egészen más szintre emeli a dráma műnemét. Könnyen emészthető, a téma súlyosságához képest is szórakoztató színmű a Szent Johanna. Megmutatja, milyen vékony is lehet a határvonal egy szent és egy eretnek között, kinek milyen érdeke fűződhet hozzá, hogy valaki felett egyik vagy másik irányban ítéletet mondjon. Az utolsó jelenet különösképpen tetszett: spoiler

Nagyon precízen és pontosan kidolgozott mű, jók a karakterábrázolások, bár néhol én már felesleges mellébeszélésnek éreztem egy-két magyarázatot vagy okfejtést, ezeknél a részeknél kicsit leült a dráma. Egyébként rendkívül feszített és jól felépített.

Egészen más élmény volt elolvasni, mint megnézni a színházban. Ez a dráma nem előadásra való, egyébként viszont ötcsillagos.