Hat ​színmű 3 csillagozás

George Bernard Shaw: Hat színmű George Bernard Shaw: Hat színmű

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1972
600 oldal · Fordította: Mészöly Dezső, Ottlik Géza, Réz Ádám

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

>!
Még1Fejezet

Mielőtt eljöttem volna, felírtam a kapura krétával a gyerekeknek szóló, régi angol mondást: „Ne kérdezősködj annyit, és akkor nem hallasz annyi hazugságot.”

330. oldal, Ember és felsőbbrendű ember

>!
Károly_Tóth_3

FRANK
Ismered Wellington herceg esetét a leveleivel?

GARDNER
Nem ismerem, és nem is akarom megismerni.

FRANK
Az öreg Wellingtonnak esze ágában sem volt, hogy kidobjon az ablakon ötven fontot. Fogta magát és megírta a nőnek: „Drága Jenny: tegye közzé a leveleimet, és kösse fel magát. Szeretettel, Wellington.” Neked is így kellett volna tenned.

20. oldal, Warrenné mestersége (Magyar Helikon, 1972)

>!
Károly_Tóth_3

AZ ÉRSEK
Olyan dolgokat nevezünk csodának, barátom, amelyek hitet fakasztanak. Ez minden csoda célja és értelme. Az emberek szemében, akik tanúi, bámulatosnak látszhatik, de akik végrehajtják, azok előtt esetleg igen egyszerű. Mindez mellékes, lényegtelen: ha hitet fakaszt az emberekben vagy megesősíti a hitüket, akkor valódi a csoda.

LA TRÉMOUILLE
Még ha csalás, akkor is?

AZ ÉRSEK
A csalás félrevezeti az embert. Ami hitet fakaszt, az nem vezet félre senkit: ennélfogva nem is csalás, hanem igazi csoda.

506. oldal, Szent Johanna (Magyar Helikon, 1972)

>!
Károly_Tóth_3

AZ ÉRSEK
Így is van. No hát, az egyháznak az a dolga, hogy kormányozza az embereket a lelki jólétük érdekében, ahogy maga kormányozza őket a testi jólétük érdekében. Az egyház is csak úgy tudja ezt megtenni, ahogy maguk; ha táplálja a hitüket költészettel.

LA TRÉMOUILLE
Költészettel! Én inkább úgy mondanám, hogy: maszlaggal!

AZ ÉRSEK
Rosszul mondaná, barátom. A példabeszédek még nem hazugságok, amiért olyan eseményekről szólnak, amelyek sohasem történtek meg. A csodák nem csalások, amiért néha – nem mondom, hogy mindig csupán egyszerű és ártatlan kis fogások, hogy a lelkipásztor megerősítse általuk a nyáj hitét. Ha ez a lány felismeri a dauphint az udvaroncok közt, számomra ez nem lesz csoda, mert én tudni fogom, hogy miként történhetett, és az én hitemet nem gyarapítja vele. De a többiek számára, ha beléjük borzong a természetfeletti erők áhítata, és hirtelen átérzik Isten hatalmát és dicsőségét, feledve bűnös földi mivoltukat, akkor csoda lesz, szent és áldott csoda. És tapasztalhatja majd, hogy maga a lány lesz legjobban megrendülve. Elfelejti majd, hogy voltaképpen miért ismerte fel ilyen könnyen. Sőt talán maga is elfelejti majd.

LA TRÉMOUILLE
Hát szeretnék olyan okos ember lenni, hogy megmondhatnám, meddig tart magában Isten felkent érseke, és hol kezdődik a legravaszabb touraine-i róka. No gyerünk, mert lemaradunk a mókáról; pedig én látni akarom, akár csoda, akár nem csoda.

AZ ÉRSEK (egy pillanatra még feltartóztatja)
Ne higgye, hogy én szeretem a görbe utakat. Új szellem van feltörőben a világban; új korszak hajnalán járunk. Ha csak egyszerű szerzetes volnék és nem kellene kormányoznom az embereket, én is szívesebben tölteném a napjaimat lelki derűben és nyugalomban Arisztotelésszel és Püthagorasszal, mint a szentekkel és a csodáikkal.

LA TRÉMOUILLE
Ki a fene az a Püthagorasz?

AZ ÉRSEK
Egy bölcs volt, aki azt tartotta, hogy a föld gömbölyű és kering a nap körül.

LA TRÉMOUILLE
Még ilyen bolondot! Hát nem látott a szemétől?

507-508. oldal, Szent Johanna (Magyar Helikon, 1972)

>!
Károly_Tóth_3

A FŐÚR
Mesteri munka. Ezt nevezem én remekműnek. Nincs pompásabb dolog a világon, mint egy szép könyv, arányosan elhelyezett, jó fekete nyomtatású hasábokkal, jóképű margók közt, ügyesen és ravaszul közéjük tördelt metszetekkel. De hát manapság nem nézegetik az emberek a könyveket, hanem csak elolvassák. Tőlük akár úgy is festhetnének a könyvek, mint az a maga rendelőlapja, amin ott szalonnát meg korpát rendel éppen.

A KÁPLÁN
Azt kell mondanom, Mylord, hogy ön nagyon közönyösen fogja föl a helyzetünket. Nagyon közönyösen, mondhatom.

A FŐÚR (fölényesen)
Ugyan? Hát mi baj van?

A KÁPLÁN
Az a baj van, Mylord, hogy megvertek bennünket, angolokat.

A FŐÚR
Előfordul az ilyesmi, tudja. Csak a történelemkönyvekben és a balladákban van úgy, hogy az ellenséget mindig megverik.

522. oldal, Szent Johanna (Magyar Helikon, 1972)

>!
Károly_Tóth_3

WARWICK
Úgy van. Ez a két gondolata alapjában véve ugyanaz a gondolat. Egy gyökérből táplálkoznak s méghozzá nagyon mély gyökérből. Tiltakozás ez a papok vagy a főurak beavatkozása ellen, az egyén protestálása, hogy senki ne avatkozzon be Istennel való közvetlen kapcsolatába. Talán protestantizmusnak nevezhetnénk, ha nevet kellene adni neki.

CAUCHON (keményen farkasszemet néz vele)
Bámulatosan jól érti, Mylord, hogy miről van szó. Csak meg kell kaparni egy kicsit az angol embert, és előbukkan a protestáns.

WARWICK (megjátssza a tökéletes udvariasságot)
Én azt hiszem, eminenciád viszont nem nézi a legszigorúbb ellenszenvvel a Szűz másik, világi eretnekségét. Önre bízom, hogy találjon megfelelő elnevezést rá.

CAUCHON
Téved, Mylord, félreismer engem. Nem rokonszenvezem a Szűz politikai nézeteivel. De minthogy pap vagyok, megismerhettem az egyszerű nép eszejárását, gondolkozásmódját; s itt egy másik, nagyon veszedelmes eszmére bukkanhatna, uram. Nem tudom másként kifejezni, mint olyan szólásokkal, hogy Franciaország a franciáké, Angolország az angoloké, Olaszország az olaszoké, Spanyolország a spanyoloké és így tovább. Így érez a falusi nép, de sokszor annyira szűklátókörűen és elkeseredetten, hogy csodálkoznom kellett, amikor azt láttam, hogy ez a parasztlány felül tudott emelkedni azon az eszmén, hogy az ő faluja a falujabelieké. Pedig sikerült neki. Felülemelkedett. Ha azzal fenyegeti az angolokat, hogy kikergeti őket a francia földről, hát kétségtelenül az egész országra gondol, az egész területre, ahol franciául beszélnek. A franciául beszélő embereket ő – a Biblia szavával élve – egy nációnak nevezi. Nevezhetjük tehát ezt a fajta eretnekséget nacionalizmusnak, ha tetszik; én nem tudok jobb szót találni rá. Csak annyit mondhatok, Mylord, hogy gyökerében és velejében keresztényellenes gondolat, egyházellenes gondolat; mert az egyetemes keresztény egyház csak egy birodalmat ismer: Krisztus országát. Ha felosztjuk ezt a királyságot külön-külön nációkra, népekre, nemzetekre, akkor trónfosztást követünk el Krisztus urunkkal szemben. Ha pedig detronizáljuk Krisztust, akkor semmi sem tartja vissza többé a torkunknak szegezett kardot. A világ elpusztul a durva erőszak, a háborúk förgetegében.

WARWICK
Nos, ha ön megégeti a protestánst, én máglyára vetem a nacionalistát, ámbár John atyát persze nem viszem oda magammal! Mert néki biztosan tetszik, ha azt hallja, hogy Anglia az angoloké.

A KÁPLÁN
Hát persze, magától értetődő, hogy Anglia az angoloké: ez egyszerűen természeti törvény. Ez a lány azonban meg akarja tagadni Angliától a jogos hódításait, amiket azért kaptunk Istentől, mert különös tehetségünk van arra, hogy a nálunk műveletlenebb népeket kormányozzuk; az a tulajdon érdekük is ezt kívánja. Én nem tudom, hogy mit értenek az urak protestantizmuson, meg nacionalizmuson; én csak egy szegény lelkész vagyok, az urak túlságosan műveltek és nagytudásúak énhozzám. De azt a magam egyszerű, józan eszével is tudom, hogy ez a lány lázadó; s nekem ennyi is elég. Ez a lány férfiruhát hord és harcol, ami lázadás a természet ellen. Ez a lány bitorolni merte a pápa őszentsége isteni tekintélyét, ami lázadás az egyház ellen. Ez a lány szövetségre lépett a sátánnal meg a sátán gonosz hatalmaival a mi hadseregünk ellen, ami lázadás Isten ellen. És ezek a lázadásai mind csak ürügyül szolgálnak neki arra, hogy elkövesse a legnagyobb lázadását, Anglia ellen. Ezt nem tűrhetjük. Pusztulnia kell. Máglyára vele. Ne mételyezze meg az egész nyájat. Úgy van rendjén, hogy inkább egy asszony haljon meg a nép érdekében.

533-534. oldal, Szent Johanna (Magyar Helikon, 1972)

>!
Károly_Tóth_3

JOHANNA
Ha a szerencse, ha! Hahaha! Ha az a ha nem volna! (Erélyesen, indulatosan feláll) Én meg azt mondom neked, Fattyú, hogy fabatkát sem ér a te nagy haditudományod, mert a te lovagjaid nem valók igazi háborúba. Nekik a háború csak játék, mint a tenisz, meg a többi játékaik: játékszabályokat állítanak fel, hogy mit illik, mit nem, és páncélba bújnak a fejük búbjáig, páncélba bújtatják szegény lovaikat is, hogy a nyilak ne fogjanak rajtuk; aztán ha leesnek, nem bírnak felkelni, meg kell várniuk, amíg a csatlósaik megjönnek és felsegítik őket, hogy nekifoghassanak alkudozni a váltságdíjról azzal, aki lelökte őket a lovukról. Hát nem látjátok, hogy mindez már régen idejét múlta? Mit ér a páncél a puskaporral szemben? És ha még érne is valamit; azt képzelitek, hogy akik Franciaországért és Istenért harcolnak, majd megállnak alkudozni váltságdíjak fölött, ahogy a ti lovagjaitok java része teszi, mert jóformán abból élnek? Nem, ezek az emberek azért harcolnak, hogy győzzenek, és ha csatába indulnak, Isten kezébe teszik le az életüket ahogyan én is. Az egyszerű nép megérti ezt. Ők nem vehetnek maguknak drága páncélokat és nem fizethetnek drága váltságdíjakat; mégis jöttek utánam, rongyosan, félig pucéran, jöttek utánam a sáncárkokba, föl a létrákra, föl a falakra. Az ő kezükben van az én életem, meg a tiéd; és Isten az igazakat pártfogolja! Hiába rázogatod a fejedet, Dunois; hiába csavargatod azt a kecskeszakálladat, Kékszakáll, és hiába fintorgatod rám az orrod; emlékezz vissza inkább arra a napra, Dunois, amikor a lovagjaid és kapitányaid nem voltak hajlandók megtámadni velem az angolokat Orléans-nál! Rám zártátok a kaput; és az egyszerű nép meg a városi polgárság jött velem, ők álltak mellém, ők nyittatták ki a kaput és ők mutatták meg nektek, hogyan kell harcolni igazán.

542-543. oldal, Szent Johanna (Magyar Helikon, 1972)

>!
Károly_Tóth_3

JOHANNA
Ó, ne mondjátok már mindig ezt nekem! Én nem vagyok sem dölyfös, sem engedetlen. Én csak egy szegény lány vagyok és olyan tudatlan, hogy még az ábécét sem ismerem. Hogy lehetnék én dölyfös? És hogy mondhatod azt nekem, hogy engedetlen vagyok, amikor mindig szót fogadok a mennyei hangoknak, mert azok Isten parancsolatai.

AZ ÉRSEK
Isten parancsait a földön a harcos egyház hangja tolmácsolja. Minden más hang, amit te hallasz, csak a saját akaratosságod visszhangja.

JOHANNA
Az nem igaz.

AZ ÉRSEK (elvörösödik haragjában)
Szemébe mondod az érseknek a saját székesegyházában, hogy hazudik; és még azt mered állítani, hogy nem vagy dölyfös és engedetlen.

JOHANNA
Nem mondtam, hogy hazudik. Te mondtad – mert jóformán ez volt az értelme – hogy az én hangjaim hazudnak. Mikor hazudtak csak egyetlenegyszer is? Ha nem viszel bennük; vagy ha még csakugyan nem is volnának egyebek, mint. az én józan eszem visszhangjai, hát akkor is: nem mindig nekik volt igazuk? És nem mindig a ti földi tanácsadóitok tévedtek?

544-545. oldal, Szent Johanna (Magyar Helikon, 1972)

>!
Károly_Tóth_3

AZ ÉRSEK
Magadra maradsz: egymagadra, az önhittségeddel, a tudatlanságoddal, a dölyfös konokságoddal, hiába akarod szentségtörő módon az Istenben való bizalmaddal takargatni ezeket a bűneidet. Ha kilépsz itt a koronázó-templom kapuján a napfényre, a tömeg rivalgással, éljenzéssel fogad majd. Odaviszik majd hozzád a kisgyerekeiket meg a rokkantjaikat, betegeiket, hogy gyógyítsd meg őket; csókolgatják majd a kezedet-lábadat és megtesznek mindent, szegény, jámbor lelkek, hogy fejedbe szálljon a dicsőséged, és elragadjon az eszeveszett önbizalmad és romlásba vigyen téged. És mégis egyedül leszel ott is, köztük is: ők nem menthetnek meg, Johanna. Csak mi, és senki más, csak mi állhatunk közéd meg a máglya közé, amelyen ellenségeink megégették azt a szerencsétlen asszonyt Párizsban.

545-546. oldal, Szent Johanna (Magyar Helikon, 1972)

>!
Károly_Tóth_3

„Ha asszonyhoz mégy, ne feledd az ostort” – mondja Nietzsche. Okos despoták sohasem korlátozták e metódust csupán az asszonyokra: nem feledték otthon az ostort akkor sem, ha férfiakkal volt dolguk. S a férfiak, kik felett az ostor pattogott, szolgalelkűen istenítették urukat – sokkal inkább, mint az asszonyok. Semmi kétség: szolgalelkű nők éppúgy akadnak, mint szolgalelkű férfiak. S a nők, csakúgy, mint a férfiak, bámulják azt, aki erősebb náluk. De más dolog bámulni az erőst, s más dolog a járma alatt élni.

476. oldal, Pygmalion (Magyar Helikon, 1972)


Hasonló könyvek címkék alapján

Samuel Beckett: Samuel Beckett összes drámái / Eleutheria
Samuel Beckett: Godot-ra várva
Samuel Beckett: Godot-ra várva / A játszma vége
Jean-Paul Sartre: Drámák I-II.
Eugene O'Neill: Utazás az éjszakába
Maurice Maeterlinck: A kék madár
Luigi Pirandello: Színművek
William Butler Yeats: Írás az ablaküvegen
Bjørnstjerne Bjørnson: A csőd
Echegaray József: Bernardo Montilla